Kecskés László professzor "Polgári Jog. A személyek Joga" című könyve 2005 novemberében jelent meg. Olyan időpontban amikor az új Polgári Törvénykönyv "A Személyek" című része már nemcsak koncepcionális szinten, hanem de lege ferenda formában is elkészült és az új társasági jogi törvény hatályba lépésének küszöbén áll.
A személyek joga szabályanyagának ezt a nagyívű "átalakítását" többek között annak is köszönhetjük, hogy a polgári jogi kodifikáció dinamikája az elmúlt években alapvetően megváltozott, üteme felgyorsult. Az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően, illetve már ezt megelőzően, a csatlakozásra való felkészülés során is számos olyan klasszikus polgári jogi jogintézményhez "nyúlt" hozzá a jogalkotó, amelyek alappillérét adják a polgári jognak, azon belül a személyek jogának. Ilyen alapintézményként említhetjük például a cselekvőképesség kategóriáját.
A változás szele "két vitorlát is dagasztott", két irányba hatott. Egyrészt a magyar jogalkotó is bekapcsolódott abba a Nyugat-Európában már az 1960-as évek óta tartó folyamatba, amely a cselekvőképességre és gondnokságra vonatkozó joganyag újragondolására, újraszabályozására irányult. Másrészt pedig a jogharmonizáció során új elemekkel gazdagodott a magyar társasági jog.
Nehéz feladatra vállalkozik az a Szerző, aki egyrészt általános érvénnyel, másrészt pedig a hatályos joganyagot alapul véve kívánja bemutatni a polgári jog személyek jogát átölelő területét. Nehéz ugyanis megragadni azt a pillanatot, amikor már érdemes a fejleményeket számba venni, szem előtt tartava azt a lényeges szempontot, hogy egyes kodifikációs változtatások pusztán "tiszavirág életűek" lesznek.
Ezt a nehéz feladatot valósította meg Kecskés László professzor, a "Polgári Jog. A személyek Joga" című tankönyv megírásakor. Ennek a tankönyvnek előzménye volt a "Magyar Polgári Jog Általános Rész II. A személyek joga" című, 1999-ben megjelent tankönyv. Utóbbi a polgári jogi stúdium ezen fontos területének tankönyveként szolgált többek között a Pécsi Tudományegyetem joghallgatói számára. A személyek jogára vonatkozó magyar tételes jogi anyag módosításai miatt azonban szükségessé vált e tankönyv átdolgozása és bővítése.
Kecskés László professzor a puszta tételesjogi aktualizáláson jelentősen túlmutató munkát végzett. A könyv egyes részeit teljes mértékben újraírta, más részeket pedig monografikus igénnyel bővített, valamint a korábbi könyvben nem szereplő, új témákat is feldolgozott. A Szerző jó érzékkel találta meg azt az egyensúlyi helyzetet, amely lehetővé teszi, hogy a könyv tudományos igénnyel mély elemzést tárjon az Olvasók elé az egyes anyagrészek kapcsán, ugyanakkor világos és a joghallgatók számára is "fogyasztható" nyelvezettel, egyetemi tankönyvhöz illő módon adjon áttekintést a polgári jog személyekkel foglalkozó területéről.
A könyv szerkezete négy nagy tematikai egységre osztható, mely tematikai egységeket a fejezetcímek testesítenek meg. Ezek a következők: az ember mint jogalany, a jogi személyek, a magánjogi egyszerű társaságok és a társasház közösség, illetve a személyhez fűződő jogok polgári jogi védelme.
Az első fejezetben az emberrel mint jogalannyal ismerkedhet meg az Olvasó. Szerző első lépésként a "személy" fogalmát elemzi. Ez az elemzés korántsem öncélú, hanem egyben módszertani útmutató a könyv többi fejezetéhez. Szerző a személy fogalmát azért állítja a könyv dogmatikai rendszerének középpontjába, mert álláspontja szerint a személyi minőség tűnik a jogalany és a jogalanyiság kategóriái vonzáspontjának, a jogképesség pedig a jogalany és a jogalanyiság fogalmainak felfogására hat ki.
A Szerző e fejezet felépítése során azt tartotta szem előtt, hogy a személy fogalmának, illetve a jogalanyiság történeti fejlődésének és terjedelmének elemzése után kerüljön csak kifejtésre a jogképesség és a cselekvőképesség jogintézménye, mint a személyi minőséget leginkább meghatározó két jogi kategória. A jogképesség témakörének külön érdekessége, hogy megszűnésének egyes eseteit bemutató alfejezeteknek integráns részét képezi a temetés és a temetők jogának vázlatos ismertetése is, amely elsősorban a gyakorlatban dolgozó jogászok számára lehet hasznos.
A tankönyv második fejezete a jogi személyekkel foglalkozik. Tudományos igénnyel ismerteti az állam, illetve az önkormányzatok jogalanyiságának elmélet-és fejlődéstörténetét, valamint a jogi személy elméleteket. A Szerző arányérzékét dicséri a könyv ezen fejezetének felépítése, amely szakított azzal az általánosnak mondható felfogással, mely szerint a személyek jogával foglalkozó egyetemi tankönyveknek átfogóan kell elemezni a gazdasági társaságok szabályrendszerét is, hiszen azok két kivételtől eltekintve egyben jogi személyek is. A Szerző koncepciója az volt, hogy az egyes jogi személyek bemutatása során a gazdasági társaságokra kisebb hangsúlyt fektet és azok pusztán alapfogalmi szinten kerülnek ismertetésre, tehát az egyes gazdasági társaságok kialakulásának rövid történeti metszete mellett, a gazdasági társaságok fogalmát és legfontosabb jellemzőit ismerhetjük meg. A Szerző említett koncepciójának kialakítása során elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy a könyv kéziratának lezárását követően, 2006 közepén új törvény lép hatályba a gazdasági társaságok szabályozásának területén. A tételesjogi részletszabályok elemzése ezért pusztán időleges értékkel járna.
Értékes és aktuális része a gazdasági társaságokkal foglalkozó alfejezetnek a közösségi gyökerű társasági formációkat, így az európai részvénytársaságot, és az európai gazdasági egyesülést bemutató elemzése. Ehelyütt a gazdasági társaságokkal kapcsolatban említett koncepcióját a felületes szemlélődő számára talán megtévesztő módon feladni látszik a Szerző, amikor a korábban említett strukturális váz helyett részletszabályokra is kitér. Alapos elemzés után azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a terjedelmi különbség abból a tényből fakad, hogy utóbbi két gazdasági társaságra irányadó joganyag jóval bővebb a nemzeti gyökerű gazdasági társaságokra vonatkozó szabályanyagnál, ezért annak lényegre törő felvázolása is szükségszerűen nagyobb "helyet" igényel.
A fejezetet tovább vizsgálva teljes körű áttekintést kapunk többek között az alapítványok fejlődéstörténetéről, hatályos szabályozásukról, a hegyközségekről, az egyesületekről, a szövetkezetről, a koncessziós társaságokról és a köztestületekről egyaránt. Jól tükrözi a Szerző a személyek jogának feldolgozása során kialakított módszertanát - amelyet csak a könyv terjedelmi korlátai ütnek át esetenként - az állami vállalatról szóló alfejezet. Szerző ugyanis azt tartotta szem előtt, hogy az Olvasó olyan jogi személyekkel is megismerkedhessen, amelyek ma már csak elvétve vesznek részt a gazdasági forgalomban. Ahhoz azonban, hogy a könyv teljes képet tudjon adni a jogi személyek rendszeréről, elengedhetetlen, hogy a "múlt" képeit is felidézze. Itt talán különösen helytálló az a népi bölcsesség, mely szerint "akinek nincs múltja, annak nincs jelene, akinek pedig nincs jelene - jövője sincs". A jogi személyek szerves fejlődéstörténetét ugyanis csak úgy érthetjük meg a maga egészében, ha tisztán látjuk, honnan indult és milyen irányba tart a jogi szabályozás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
