Csíkszentmihályi Mihály, az 1934-ben született magyar származású és az Amerikai Egyesült Államokban élő pszichológus, társadalomtudós és bölcselő azáltal vált világhírűvé, hogy közel négy évtizeden át folytatott kutatómunkával, számos egymásra épülő tanulmányban és több monográfiában feltárta és közkinccsé tette a flow és a mém fogalmát, ezek kapcsolódását, valamint az egyéni és a közösségi fejlődés, kiegyensúlyozottság és boldogulás lehetőségeit. A "Flow: The psychology of optimal expericence" c. New Yorkban, 1990-ben megjelent műve 2004-ben magyarul is napvilágot látott a "Flow - Az Áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája" címmel az Akadémiai Kiadó gondozásában. E mű továbbfejlesztett változataként született 1997-ben a " The Evolving Self. A Psychology for the Third Millenium" c. monográfia, amely Buda Júlia fordításában a Nyitott Könyvműhely igényes kiadásában 416 oldal terjedelemben, 2007-ben jelent meg magyar nyelven.[1]
Ebben az írásomban arra törekszem, hogy esetenként Szerző megfogalmazásában, többnyire pedig összefoglaltan és értékelve, tehát néhány kapcsolódó saját kiegészítéssel idézzem fel azokat a megítélésem szerint is figyelmet érdemlő, sőt hasznosítható megállapításokat, következtetéseket, ajánlásokat, megoldásra váró problémákat, elhárításra szoruló veszélyeket, amelyeket Csíkszentmihályi jelzett műveiben vizsgál, illetve amelyeknek továbbgondolására, megoldására serkent.
E művekben olvasható rendkívül színes, informatív és instruktív leírások, elemzések alapján mintegy előrebocsátott és ennek folytán elkerülhetetlenül szűkített jelentését a flow-nak, majd a mémnek a következőkben körvonalazom. A flow egyrészt tartalmazza az értelmes természetes személy vonzalmát, belső indíttatását meghatározott tárgyú és tartalmú szellemi (pl. vallási, erkölcsi, bölcseleti, tudományos, művészeti stb.), vagy fizikai, esetleg vegyes erőfeszítés, munka, sport, fáradozás kifejtésére. A flow másodikként megjelölhető összetevője és megnyilvánulása az az önfeledt, kellemes, felemelő, lelkesült, boldogító, örömteli érzés, amely a végrehajtás, a megvalósítás folyamatában hatja át a kedvelt erőfeszítés, alkotás, versengés kifejtőjét. A flow harmadik fogalmi eleme és ismérve az az elégedettség, öröm, boldogság, amely a kedvelt erőfeszítés, versengés, alkotás megfelelő illetve sikeres elvégzését, végrehajtását, teljesítését követi, és ezáltal megalapozza, erősíti, szilárdítja az ilyen természetű aktivitás kifejtőjének önbizalmát, önbecsülését és éntudatát. A flow tehát egyaránt jelent belső késztetésből fakadó szárnyaló, áramló, izgalmas, kellemes aktivitást, sikerélményt, örömet, boldogságot, elégedettséget, magabiztosságot, önbizalmat és önbecsülést.
Csíkszentmihályi egyéni, közösségi és tömeglélektani vizsgálódásainak másik jelentős kategóriája a mém. A mém, vagyis az emberek, az emberi közösségek által felfedezett, kimunkált, létrehozott, terjesztett, követett vagy követendőnek rendelt, esetleg tiltott minták szerepe a személyek és a közösségek fejlődésében, sorsuk előnyös vagy hátrányos alakulásában meghatározó volt és korszakunkban is az. Gondolhatunk a folyton gyarapodó emberi szükségletek kielégítését célzó vallási, erkölcsi, tudományos, művészeti és egyéb szellemi irányzatokra, valamint a tárgyi és az anyagi természetű mintákra a kőbalta, a dárda, a természetből átvett vagy létrehozott díszítőelemek használatától korszakunk lenyűgöző távközlési, közlekedési, számítástechnikai, űrkutatási stb. eszközeire, valamint más anyagi, szellemi, művészeti alkotásokra. A minták alakzatainak, előnyös és hátrányos tartalmának, a fejlődést előmozdító vagy fékező, esetleg kifejezetten káros voltának, a követés ösztönző vagy kényszerű előmozdításának, korlátozásának, a pozitív mintákkal való csalárd visszaéléseknek kimeríthetetlen tárházából rendkívül színes és tanulságos változatokat idéz fel és értékel Szerző a magyar nyelven is olvasható két művében.
A flow-ra és a mém-re vonatkozóan elvégzett empirikus vizsgálatoknak, elméleti elemzéseknek megkapó jellegzetessége, különös értéke Csíkszentmihályinak abból a nemes törekvéséből fakad, hogy következtetéseket szűrjön le, ajánlásokat fogalmazzon meg az Én genetikai kötöttségeinek, elavult, túlhaladott, korszerűtlen, veszélyes, hátrányos vagy kifejezetten káros felfogásaira, a családi, a közösségi, a vallási, az egyéb világnézeti, valamint a nemzeti, az etnikai, a politikai, a kulturális, a gazdasági és az életviteli mentalitások, szokások felülvizsgálatára, illetve korszerűsítésére akként, hogy elősegítse lelki, szellemi, erkölcsi önismeretünket, öntudatunkat, erősítse vállalkozó készségünket, önbecsülésünket, felelősségünket magunkért és másokért. Ezek foly-
- 189/190 -
tán úgy vegyünk részt korszakunk súlyos problémáinak megismerésében, kezelésében, hogy saját magunk és a külvilág bonyolult komplexitásában is szert tehessünk egyéni és közösségi sikerélményekre. Mindehhez elengedhetetlen, hogy személyiségünket, szemléletünket egyre igényesebbé, összetettebbé, rugalmasabbá, alkalmazkodóbbá fejlesszük. Ehhez pedig az is elengedhetetlen, hogy uralni tudjuk hajlamainkat, elfogultságainkat, szellemi energiáinkat és törekvésinket. Mindehhez személyi adottságaink alapos ismeretére, folytonos tájékozódásra, tanulásra, a körülmények változásaihoz illeszkedő rugalmas igazodásra, megújulásra, az egyensúlyozottság és a boldogság tudatos gyarapítására, a lehetőségek és az előremutató közösségi elvárások tiszteletben tartására van szükség. Amíg nem tanuljuk meg, hogy azt tegyük, ami jólesik és egyben nem káros, sőt előnyös magunknak és másoknak is, tudatunk kontrollja olyan, mint a versenyautóba ültetett tanulóvezető gyötrelmes kecmergése.
A flow közelebbi és részletező vizsgálataiból kitűnik: annak elsőként említendő sajátos jele és követelménye, hogy figyelmünket világosan körülhatárolt célra vagy célokra összpontosítsuk. Szerencsére a flow mágnesként vonz minket arra, hogy koncentrálva elmerüljünk benne, tudjuk, mit kell tennünk, és rögtön észleljük a visszacsatolás eredményét, a sikert vagy annak hiányát. A játékok, a művészi alkotó tevékenységek, a vallási szertartások, a tartalmas ünnepségek különösen alkalmasak a flow érvényesülésére. Nem tagadható, hogy bizonyos személyek kedvező adottságokkal rendelkeznek képességeik, a körülmények és az elvárások teljesítésének összehangolására. Ők akkor is találnak maguknak célokat, amikor látszólag nincs mit tenniük, könnyen összpontosítanak, és nem hagyják magukat megzavarni. A tudatos önkény-szerítés nélkül is alkalmazkodni képes embereket méltán nevezhetjük "flow személyiségeknek".
A flow azonban a szerencsés adottságokkal nem rendelkezők számára is elsajátítható és alkalmazható. Csíkszentmihályi ennek mintegy nyolc feltételét, eszközét és megvalósulási módozatát tárta fel, és bocsátja az érdeklődők megfontolására, illetve hasznosítására. Nem tagadható, hogy a flow leggyakrabban akkor következik be, ha kedvelt és határozott célok vezérlik az embert, aki kapcsolódó erőfeszítéséről könnyen észlelhető visszacsatolásban részesül. A célok, a feladatok, a vállalások rendkívül sokfélék lehetnek. A megoldási képességek és a sikerek összhangja is eltérő lehet. Ha az összhang, az egyensúly tökéletes lenne, az élmény izgalma is eltompulna. Mellőzhetetlen, hogy az ember részese legyen a belső indíttatásnak, merjen vállalkozni, bízzon sikerében, tudjon összpontosítani, merüljön el az aktivitásban, élvezze az erőfeszítést, ne fordítson figyelmet a lényegtelen zavaró körülményekre. Ha ezek az elvárások megvalósulnak, bekövetkezhet az Én határainak átlépése, eltűnik a kishitűség, elérhető az időmúlás gyorsulásának érzése, kibontakozik az autotelikus, vagyis az önmagában örömet teremtő folyamat és állapot, amelyben a kockázatos, az izgalmas, a fáradtságos erőfeszítést azért fejtjük ki, mert az örömet, elégedettséget okoz, vagyis jólesik.
A flow lényünk teljességének belemerülését biztosító átmeneti világot teremt körénk, és ezzel segít kitérni a hétköznapok sivársága és gondjai elől. Ez a menekülés azonban nem olyan, mint amikor némelyek kábítószerrel, alkohollal, mámorral borítják el értelmüket, vagy gyermeteg, suta meghökkentéssel, bosszantó tréfákkal oldják fel felelősségérzetüket, és süllyednek bele a káros entrópiába. Az egészséges, tartalmas flow gyakorlója ösztönzést nyer a színvonalas komplexitás eléréséhez azáltal, hogy képességeit új kihívások legyőzésével fejleszti. A flow állapotában nem lehet azzal foglalkozni, hogy az ember hogyan néz ki, öltözéke, külső megjelenése másoknak tetszik-e. Ha mélyen elmerülünk erőfeszítéseinkben, a magunkkal való üres öntetszelgés vagy öngyötrő foglalkozás mellékessé, sőt feleslegessé válik. Az autotelikus, az önmagában örömet okozó kellemes és hasznos munkásság pedig ismétlésre, folytatásra késztet.
Ezek a szerencsére nem ritka tapasztalatokon nyugvó megállapítások még nem adnak választ arra a kérdésre, miért élhetők át a flow élményei egymástól lányegesen eltérő tárgyú és tartalmú erőfeszítések kifejtésével. Miért okoz felemelő örömet az egyik embernek a kertészkedés, a másiknak a zongorázás, a harmadiknak a versenysportolás, a negyediknek a tőzsdézés, és a felsorolást hosszan folytathatnánk. Általános és egyben elfogadható válasz szerint az emberek személyiségének változatos sajátosságaival magyarázható a lényegesen eltérő tevékenységekhez fűződő flow hasonló élménye. Bizonyos elméletek szerint a flow által megvalósuló örömérzés az emberi agyban és idegrendszerben végbemenő fiziológiai folyamatokra vezethetők vissza. Meggyőző azonban - szerintem - az a tudományos igényű felfogás is, amely szerint az emberi idegrendszerben lezajló endrokrinológiai és más fiziológiai változásokat éppen a tudatos, az akaratos szellemi folyamatok, a gondolkodás, az elhatározás indítja el. Az természetesen nem tagadható, hogy az izgalmat, az örömérzést neurofiziológiai folyamatok közvetítik. Hangsúlyozandónak ítélem meg azonban azt is, hogy az ember lelki, szellemi tudatossága,
- 190/191 -
szabad akarata és felelőssége az embert más élőlényektől megkülönböztető olyan lényeges proprietás, amely a flow létrejöttére és lefolyására is képes hatást gyakorolni. Az igaz, hogy bizonyos tevékenységeknek, így különösen a játékoknak, a sportoknak, a művészi, művészeti és tudományos alkotómunkáknak, meghatározott vallási és egyéb szertartásoknak izgalom-, élmény-, öröm- és emelkedettségfakasztó szerepe igen gyakori, szinte általánosnak mondható.
Széles körű azonban a családi élettel és a munkavégzéssel járó flow is. Sokszor tapasztalható, hogy valamely feladat ellátását közömbösen, fenntartással, unalommal kezdjük, majd amikor alaposabban megismerjük annak tartalmát, jelentőségét és a végrehajtásban is ügyességre, újításokra, fejlesztésekre teszünk szert, érdekessé, izgalmassá és öröm forrásává válik a munka, az elért eredmény pedig elégedettséghez vezet. Képességeink fejlesztésével és összpontosításával, körültekintéssel és felelősséggel elmerülés valamely szükséges és hasznosnak ígérkező vállalkozásban vonzó, izgalmas állapottá válik a tompaság, az érdektelenség, a tétlenség unalmával és lehangoló jellegével szemben. Azt is tapasztalhatjuk, hogy amikor a figyelem nem egyetlen tárgyra, illetve célra összpontosul, akkor a tudat rendszerint csapongó és feleslegesen nyomasztó, terméketlen gondolatokkal telik meg, az agy állapotát a káosz jellemzi. Csak célirányos aktivitás, életvitel képes egyensúlyozottságot, kellemes hangulatot kelteni tudatunkban. Az új kihívásokkal szembeni kreatív hozzáálláshoz és erőfeszítéshez kapcsolódó izgalom, öröm és elégedettség a veszélyek elhárításának, az életfeltételek javításának, a haladásnak szükséges és bevált hajtóerejévé vált. Szerencsére az érdektelenséghez, a tunyasághoz, az unalomhoz, a kudarchoz tapadó elégedetlenség pedig rendszerint biológiai, érdekeltségi, ésszerűségi, felelősségi és tudatos akarati termosztátként kapcsolja be bennünk a kihívások leküzdésére, a tévedések, az elvétések megszüntetésére, a körülmények javítására irányuló vállalkozást.
Az eddig vázoltak is világosan érzékeltetik, hogy a flow jótékony hatású az életminőségre, mivel tartalmasabbá, kellemesebbé, boldogabbá és többnyire hasznosabbá is teszi az ember életét. Kimagasló teljesítmények alig képzelhetők el, és valóban nagyon ritkák a bemutatott élmények nélkül. A munkájukat élvezettel végzők gondosabban és eredményesebben látják el feladataikat, mint azok, akik feszültek vagy unatkoznak. Első tekintetre ez az előnyös hatás ellentmond annak az állításnak, hogy a flow közben megszűnik az ember tudatossága. Ténylegesen a flow a tudatosság és a figyelem szétszóródását szünteti meg, és egyben előmozdítja az eredményességre irányuló összpontosítást. Jelentős a flow kedvező szerepe a stresszes feszültségek megelőzésében vagy feloldásában és hasznosan alkalmazható a flow a pszichoterápiában is. Megfelelő kísérletek illetve módszerek alkalmazásával segíthet a terapeutának abban, hogy rámutasson páciensének hátrányos kötöttségeire, önbizalmának, ambícióinak hiányzó okaira, megkönnyítse ezek feloldását, tartalmas, érdekes, kellemes aktivitással történő felváltását, belső motivációkból, kihívásokból fakadó tevékenységbe vonja be és a flow felemelő élményeihez vezesse el gondozottját. A flow tartós hiánya nemcsak kishitűséggel, lelki, szellemi sivársággal, unalommal, apátiával, szorongással, tehát boldogtalansággal jár, hanem gyakran az életvezetés önrontó hajszolásához, feltűnő károkozásokhoz, meghökkentő, súlyos devianciához is vezet. Sajnos nem tekinthetünk el attól sem, hogy a flow élménye káros akciók végzéséhez, sőt bűncselekmények elkövetéséhez is kapcsolódhat.[2]
Csíkszentmihályi tanulságos megfigyelései szerint a kisgyerekek többnyire spontán módon élik át a flow-t, környezetükben azonban a képességek és a lehetőségek gyakran nincsenek összhangban, ezért a további kibontakozás megakad. Kevés felnőtt mutat nekik jó példát a nehéz, de érdekes feladatok vállalására. Az egyhangú és bizonytalan környezet nem nyújt a gyerekeknek elegendő alkalmat izgalmas felfedezésekre, értékes, újszerű tapasztalatok gyűjtésére, ezért gyakran elveszítik a flow átélésének képességét és élményét. Mivel családjukban és az iskolában is azt tapasztalják, hogy az unalom és az aggódás normális állapotnak számít, előbb-utóbb lemondanak a kíváncsiság, az érdeklődés, az újszerű lehetőségek felfedezésének örömeiről és rászoknak a tartalmatlan, passzív szórakozási formákra. Személyiségükre rátelepszik az önző, az élősködő, az élvezetet csupán utánzó, de valódi örömet nem nyújtó minták követése. Mire elérik a kamaszkort, már nem veszik észre a cselekvés izgalmas lehetőségeit, nem ismerik fel kiaknázatlan képességeiket.
Bár a flow igénybevétele és élményei erősen kötődnek az egyén, a személyiség adottságaihoz és törekvéseihez, Szerzővel egyetértve azt is hangsúlyozhatjuk, hogy a politikai, a közhatalmi, a kulturális és más körülmények, a társadalmi intézményrendszer kiépítettsége, milyensége és működése számottevő előnyös, ösztönző vagy hátrányos, fékező hatást eredményezhet a flow gyakoriságára és minőségére.
A mém, vagyis az ember alkotta anyagi vagy szellemi minta fogalmát Richard Dawkins brit biológus a XX. század utolsó negyedében használta először. Az
- 191/192 -
elnevezés az utánzást jelentő görög mimézis szóból ered, és olyan ember alkotta állandósult anyagi vagy szellemi mintát jelent, amelynek kiterjedt követése külső késztetésből, vagy önkéntes elfogadásból, tetszésből, vonzalomból, meggyőződésből, anyagi vagy egyéb előnyökből ered. Széles körben ismert, hogy Európa civilizációjának és kultúrájának alakulására olyan jelentős szellemi, vallási, erkölcsi, politikai és egyéb minták gyakoroltak hatást, mint az ógörög politikai és erkölcsi tanítások, a római jog dogmatikája, a zsidó és keresztény vallások, a középkori patrisztika és skolasztika, a természetjogi felfogások, a reneszánsz, a protestantizmus, a felvilágosodás és a francia forradalom történései, a polgári liberalizmus és radikalizmus, a munkásmozgalom szocialisztikus eszméi, a fasizmus és nácizmus ordas koncepciói, a szocialista és kommunista osztályharcos ideológiák, az emberi jogok és alapvető szabadságok követelményei, az alkotmányos jogállamiság újszerű értékei, a posztmodernitás polifóniája, az újabb politikai, szépirodalmi és egyéb narratívák sokszínűsége, nem ritka inkompatibilitása stb. A korántsem kimerítően felsorolt, de lényegesnek tartott szellemi áramlatok természetesen eltérő arányban tekinthetők ténylegesen követett mintáknak. Mindegyikről megállapítható azonban, hogy emberi alkotások, amelyeknek kimunkálói korszakuk újszerű lehetőségeinek kihasználására és igényeinek kielégítésére törekedtek. Az eszmei minták meggyőződéses hívei önkéntes, bátor és áldozatos erőfeszítéssel vállalták az elfogadott minták követését és terjesztését. Sokan váltak hőseivé, áldozataivá, mártírjaivá a nagyra tartott mémek szolgálatának. Gyakran következett be a történelem során az a Hegel által felismert csele az észnek, amely szerint az új eszmék kimunkálói, az ún. nagy emberek meghirdették az újszerű eszméket, amelyek elterjesztéséért lelkes híveket serkentettek önfeláldozó küzdelmekre.
A mém kialakulása és terjedése eltér az emberi szervezetben rögzült genetikai információk továbbélésétől. A mém az emberi tudatban rögzül, termelődik újra, marad fenn, és tudatos emberi erőfeszítéssel terjed. A kevesebb pszichikai energiát igénylő mémek általában könnyebben érvényesülnek. Az emberek azokat a megoldásokat kedvelik, amelyek csekély erőfeszítéssel vonzó előnyöket ígérnek. A mémek azért maradnak fenn, mert az emberek emlékezetükben, írásban, művészeti alkotásokban, más adathordozókon rögzítik, majd követésükkel, alkalmazásukkal újratermelik ezeket. Korszakunk tömegközlési intézményei és számítástechnikai eszközei minden korábbinál könnyebben és nagyobb tömegben terjesztik a mémeket. Eredetileg azért fogadjuk el a mintákat, mert hasznosnak tűnnek, de gyakran fordul elő, hogy a mémek hátrányosan befolyásolják gondolatainkat, tetteinket, és nem szolgálják érdekeinket. Korszakunkban leginkább a gazdasági, a politikai és a tudományosnak tűnő mémek támadásainak vagyunk kitéve, mivel ezek kecsegtetnek legnagyobb mértékben az életminőség javításával. A divat terjedése pedig a mímelés jellegzetesen széles körű és folyton megújuló megnyilvánulása.
A fentieken kívül azt is megállapíthatjuk, hogy a meghirdetett minták eredeti tartalma nagyon ritkán részesült maradéktalan követésben. Ez természetes is, hiszen mindegyik minta érvényesülésének egyik lényeges feltétele a körülmények változásaihoz igazodás. Ezért is jellegzetes a sorsa a hosszabb ideig érvényesülő eszmei mintáknak az eredeti, esetleg fundamentalista vagy ortodox, továbbá a korrekciós, kiigazító, tehát reformista, liberalista tagozódás. Alig elkerülhető, dicstelen velejárója a tömeges követésre, befolyásra szert tevő, vagyonnal, kiváltságokkal és előjogokkal felruházott, tényleges hatalmat is gyakorló eszmei áramlatok intézményesülésének az előnyös helyzetükkel visszaélők, az élősködők megjelenése, akiknek önző, parazita megnyilvánulásai súlyosan diszkreditálják az eszmei minta tekintélyét, rombolják hitelét, csorbítják mintakénti érvényesülését. Nem volt és valószínű nem is lesz olyan kulturális mém, amely mentes volt illetve lesz a paraziták visszaéléseitől. Természetesen ez a veszély megfelelő körültekintéssel csökkenthető.
Az eddig vázoltakhoz kapcsolódva emlékeztetek arra, hogy földünk és különösen Európa utóbbi, kb. háromezer éves történelmének tudományosan feltárt, leírt és különböző forrásokból megismerhető korszakváltásai után a napjainkban élő népesség középkorú és idősebb nemzedékei előmozdíthatták vagy legalább is észlelhették a fejlett ipari társadalmak értékorientációinak az 1960-as évek elején kezdődő, azt a látványos és egyre szélesedő változását, amely számos hagyományos kötöttségtől való eltávolodásban, azoktól való meg- illetve felszabadulásban, emancipálódásban jelentkezett és több neves értékszociológus[3] emancipatorikus értékpreferálásnak nevezett. Ez a kiterjedt lázadás és emancipáció radikálisan módosította az emberi életvitelnek a társadalom többsége, különösen az előnyös és meghatározó helyzetű rétegek és csoportok tagjai által korábban elismert és tisztelt lényeges elemeit. Ez az áramlat számos országban a gyermekszülés vállalásának mérséklése révén a népesség, illetve nemzetszaporulat jelentős csökkenéséhez vezetett, ezzel együtt, illetve emellett érintette a szerelmet, a szexuális életet, a házasságot, az öltözködést, a szórakozást, a szorgalmat, a helytállást, a vallást, az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét, a sportokat, a lakást, a nyelvet, a gyermeknevelést, az iskolai képzést, stb. Lényegesen újszerű megnyilvánulásai ezek a reneszánsz eszmeáramlata által újraindított és a reformáció, valamint a
- 192/193 -
felvilágosodás által is erősített individualizmusnak oly mértékben, hogy e folyamat protagonistái és tudatos követői készséggel vállalták a posztkonvencionális, a hagyománytalanító minősítést. Az individualizmus jelzett és természetesen kimerítően nem felsorolt, újszerű jegyeinek kiemelése után azt is hangsúlyozhatjuk, hogy ez a folyamat még nem zárult le, de a posztmodernitás, a globalizáció, az információs forradalom, a tudástársadalom, az e-kapcsolatrendszer, az egységesülés és a párhuzamos differenciálódás, sőt fragmentálódás és heterogenitás keretében korábban nem tapasztalt törekvéseknek, tervezett és nem várt hatásoknak, eseményeknek, megnyilvánulásoknak, igényeknek, elégedetlenségeknek, feszültségeknek, meghökkentő bizalomvesztésnek, tiszteletlenségnek, vandalizmusnak, rombolásnak, ártatlan emberek öldöklésének lehetünk szemlélői, áldozatai, esetleg tudatos vagy akaratlan előmozdítói.
A mémek, a minták mibenlétének, változatainak, szerepének vizsgálata és megismerése szerencsésen vezetheti el a kutatót, az értékeket, a valóságot igényesen, kritikusan szemlélőt a tévhiteknek, hindu forrású kifejezéssel a maják fátylának nevezett illúzióknak rendszerint elszigeteltségből, tájékozatlanságból, képzetlenségből, elfogultságból fakadó, rendkívül hátrányos megnyilvánulásaihoz. Az ilyen leszűkült szemléletű ragaszkodás valamely mémhez gyakran készteti az embereket valós érdekeikkel ellentétes megnyilatkozásokra. A nacionalizmus, az idegengyűlölet, a vallási bigottság, az ideológiai türelmetlenség évszázadok óta szolgál igazolásául faji, vallási, nemzeti, nyelvi, politikai gyűlölködéseknek, ellenségeskedéseknek, diszkriminációknak, üldözéseknek, megtorlásoknak, véres háborúknak. Példaként említhetjük az iszlám hívők egymás közötti és más vallások követőivel folytatott küzdelmeit, a katolikusok és protestánsok hosszú idő óta folytatott és napjainkban is előforduló háborúit, a katolikus egyháznak az eretnekekkel szemben alkalmazott kegyetlen megtorlásait, tudósok, felfedezők elítéléseit, valamint a nacionalista, a soviniszta, a törzsi gyűlölettel gerjesztett gyilkos harcokat, a horvátok, a szerbek és a koszovói albánok, a palesztinok és az izraeliek, a vietnámi és a kambodzsai nép, vagy Dél-Afrika hadban álló törzseinek kölcsönösen kegyetlen öldökléseit, bizonyos nagyhatalmak megelőző, megtorló vagy civilizációt exportáló hadműveleteit. Különböző elnevezést viselő és egymást megvető bandák tagjai közül sokan halnak meg korszakunkban csak azért, mert az ellentétes csoporthoz tartoznak, annak jelképeit viselik.
A hagyományos értékrend ellen lázadók, valamely más minták mellett lándzsát törők ugyancsak sokszor fizettek súlyos árat újszerű eszméik követéséért. Mindezek ellenére megállapíthatjuk azonban, hogy felszabadító érzés a megszokottá váló minták hitelességében kételkedni, ideológiai önszerveződések, politikai koncepciók, tömegközlési intézmények gyanús sugallatait megkérdőjelezni. Különösen éles kritikai szemlélettel kell fogadnunk korszakunk reklámhadjáratainak ajánlatait, a sekélyes tömegkultúra megnyilvánulásait.[4] Az illúziók ugyan elkerülhetetlenek, de tájékozódással, kritikus, igényes szemlélettel, az összefüggések feltárásával megszabadulhatunk tőlük.
Csíkszentmihályi a 2007-ben megjelent művének zárófejezeteiben felsorakoztatja a fejlődés általános fogalmának összetevőit, meghatározza a komplex egyéniség és az eszményi Én jellemzőit, majd ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy korszakunkban milyen feltételek mellett érheti el az összetett személyiség korszerű, közhasznú mémek követésével, saját és közösségi érdekek szolgálatával a flow kellemes élményeit. Kiinduló tétele szerint a harmadik évezred elején az emberiség legfontosabb feladata, hogy az evolúció irányításához megfelelő vágányokra terelje az eseményeket. Az evolúció mibenlétének első ismérve révén minden organizmus törekszik arra, hogy megőrizze saját formáját és újrateremtse önmagát. Az organizmusoknak fennmaradásukhoz és szaporodásukhoz külső energiára van szükségük. Ebből következik, hogy minden organizmus a lehető legtöbb energiát igyekszik elvonni környezetéből mindaddig, amíg ez nem fenyegeti saját integritását. Azok az organizmusok élnek hosszabb ideig, és hagynak hátra több másolatot magukról, amelyek több energiát képesek felhasználni környezetükből saját javukra. Amikor azonban az organizmusok túlzott sikerrel merítenek energiát környezetükből, elpusztulhat a környezet, és azzal együtt megszűnhetnek maguk is. Az evolúcióhoz szükséges energiát kétféle módon lehet elérni: a) ésszerű és takarékos együttműködéssel, felhasználatlan energiák felkutatásával, elhasznált energiák újratermelésével vagy b) pazarlással, más használók háttérbe szorításával, kizsákmányolásával, tehát entrópiák és konfliktusok alkalmazásával.
Harmonikus evolúciónak az olyan előnyös változások minősíthetők, amelyek növelik az organizmusok komplexitását, vagyis egyidejű differenciálódását és integrálódását. A differenciálódás az összetevők kibontakoztatásával, az integrálódás pedig az életképes és hatékonyan érvényesülő komponensek közötti előnyös kommunikációval és összehangolt együttműködéssel valósul meg. A komplexitás tehát nem
- 193/194 -
a terméketlen bonyolultság és a haszontalan illetve káros zavarosság szinonimája. Az azonban nem tagadható, hogy a komplex organizmusok nehezebben tekinthetők át, mint az egyszerűbbek, ezért tágabb lehetőséget nyújtanak a terméketlen formalizmus és bürokrácia kialakulásához, valamint az élősködők visszaéléseihez.
Szerző az USA társadalmát erősen differenciáltnak tekinti, amelynek komplex voltát súlyosan fenyegeti az alapértékek, különösen a korrekt viselkedési normák erodálása, az integráció hiánya. Sajnálattal konstatálhatjuk, hogy a 2008 őszén kirobbant pénzügyi és makrogazdasági válság Szerző megállapításainak megalapozottságát igazolja. Ezért helyeselhető az a következtetés is, amely szerint, ha az evolúciót a nagyobb komplexitás irányába tereljük, meg kell találnunk és alkalmaznunk kell a megvalósulást szolgáló erkölcsi és egyéb követelményeket. Személyiségünk pedig akkor lesz komplex, ha figyelembe tudjuk venni a valóság összetettségét, igazodni tudunk annak változásaihoz akként, hogy új képességekre teszünk szert és rendbe tartjuk tudatunkat, harmonikus kapcsolatot építünk társadalmi és természeti környezetünkkel. Az ilyen személyi komplexitás nem lehet statikus, és csak úgy alakulhat ki, ha örökölt tulajdonságainkat, korábbi beidegződéseinket, gondolatainkat, vágyainkat, érzelmeinket, ismereteinket, törekvéseinket és a megvalósítás módozatait megfelelően egyeztetjük, majd gondosan arányosítjuk a körülmények és a kihívások változásaival. A jövő alakítását nemcsak újabb tudományos-műszaki találmányok, igazgatási, adózási, közlekedési és egyéb normák, szellemi-művészeti felfogások befolyásolják, hanem apró szokásaink, mindennapi életvitelünk, magatartásunk milyensége is.
Örömteli életre törekvéssel még nem feltétlenül segítjük elő a fejlődést. Nagyobb harmóniához csak úgy juthatunk, ha tudatunk és magatartásunk komplexé válik. A tudati komplexitás nem csupán az ismeretek gyarapításától függ, tehát nem csak kognitív tulajdonság. Jelentős a szerepe az ösztönöknek, az intuíciónak, a különös képességeknek, az érzelmeknek, az empátiának, a tudatosságnak, az önkontrollnak, a felelősségérzetnek, vagyis annak, hogy képességeinket és fogyatékosságainkat mennyire tudjuk felismerni, céljainkkal, vágyainkkal, viselkedésünkkel, mások tulajdonságaival és törekvéseivel összehangolni. A személyes boldogság, a környezethez igazodás és annak alakításában való előnyös közreműködés az emberi komplexitás mellőzhetetlen követelményei és érvényesülési formái. Az emberi komplexitás igénye és érvényesítése természetesen nem vezethet a személy sajátos hajlamainak, képességeinek, megnyilvánulásainak kényszerű uniformizálásához.
Az Én akkor tekinthető eszményinek, ha felismeri személységének és környezetének összetevőit, azok sajátosságait és arra törekszik, hogy harmóniát teremtsen közöttük miközben megkülönbözteti a jót a rossztól, az előnyöst a hátrányostól, az együttérzést a rosszindulattól, a jellemességet a gonoszságtól.
5.1 A vizsgált kutatási eredmények, a tanulságos következtetések és a hasznos ajánlások összefoglalását követően azt is megállapíthatom, hogy Csíkszentmihályinak az eddigi és a reménykedve kívánt jövendő fejlődésre vonatkozó szemlélete szervesen illeszkedik az Egyesült Államok lakosságának hagyományosan bátran vállalkozó, sikerorientált attitűdjéhez, amelyet az elmúlt száz évben igényesen fejezett ki és hatékonyan táplált a William James, John Dewey, Richard Rorty és mások által kimunkált, sőt élénken hirdetett pragmatista bölcselet? Rorty megfogalmazása szerint "a pragmatizmus és Amerika egy reményteli, javulást kereső, kísérleti kedélyállapot kifejeződései ... Amerika mindig is jövőorientált ország volt, amely örömét leli abban, hogy nem túl régen találta föl önmagát".[6] "Ha van a pragmatizmusban valami különös, akkor az az, hogy a "valóság", az "ész" és a "természet" fogalmait a jobb emberi jövő fogalmával helyettesíti. Ugyanazt mondhatjuk a pragmatizmusról, amit Novalis állított a romantikáról, nevezetesen, hogy "a jövő apoteózisa".[7] A növekedés - állította Dewey - az egyedüli morális cél.[8] Úgy vélem, korszakunk európai gondolkodásának az EU alapvető okmányaiban, valamint az uniós tagállamok alaptörvényeiben egyre világosabban kifejeződő, a gyakorlatban is markánsan érvényesülő irányultsága megalapozottan és szerencsésen igyekszik eltérni a korlátlan verseny, a határtalan fejlesztés, fejlődés és növekedés veszélyes szolgálatától. Számos hátrányos, sőt megrázó körülmény és esemény alapján azt is valószínűsíthetjük, hogy a jelenlegi többpólusú világrendszerben ez a trend lesz az egyetemesedés és egységesülés egyik mellőzhetetlen meghatározó faktora.
Az EU egyrészt vállalja a versengés kényszerét az USA, Kína és néhány más ország olyan nemzetgazdaságával, amely nem fejt ki elvárható erőfeszítést a természeti környezet védelmére, másrészt koncepciózusan keresi, alkalmazza, illetve érvényesítteti az arányos, az egyensúlyozott és fenntartható fejlődés szolgálatában az élővilág és benne a jelenlegi és jövendő emberi nemzedékek életfeltételeinek biztosítása érdekében a legkorszerűbb növényi, állati és emberi egészségvédelem nem ritkán költséges és nem is kellemes megoldásait. Az alapvető állami célok között nem hiányozhat a fenntartható fejlődés, az egyensúlyozott nemzeti felemelkedés, a társadalmi igazságosság, az összetett (egyéni és közösségi) emberi biztonság szolgálata.
- 194/195 -
A fenntartható fejlődés előmozdítása nem mellőzheti a jövőkutatásokra épülő távlati tervezést. Az előttünk álló évtizedek alakulását is kondicionáló, influáló és széles nyílásszögben determináló adottságként kell kezelnünk korszakunk interdependenciájának egyre összetettebbé és bonyolultabbá válását, valamint ennek következtében a kimenetek kiszámíthatóságának, előreláthatóságának nehézségeit. Ennek az interdependenciának ugyanis az a jellemzője, hogy az emberi társdalom minden korábbi korszakában érvényesülő összefüggésrendszernél nagyobb a száma a hatást kiváltó faktoroknak, aktoroknak és att-raktoroknak, továbbá egyre szövevényesebbek ezek kapcsolódásai. Bármennyire alaposabb is lesz a hatást kiváltó körülmények megismerése, a fel nem tárt és előre pontosan nem látható új faktorok születése és érvényesülése nem kizárt. A nem tervezett, ún. komplementer tényezők és hatások számának növekedése és jelentőségük fokozódása ugyancsak valószínűsíthető. Nem nélkülözhető feladata ezért a jövőkutatásnak, hogy a célzott, a tervezett erőfeszítések, a kiszámítható, a megalapozottan feltételezhető folyamatok, történések, megoldások körvonalazása mellett jelezze az elképzelhető, a lehetséges komplementer megnyilvánulásokat és számoljon az abszolút ismeretlen újszerűségekkel, a nem várt esetlegességekkel, a különös véletlenekkel.
Megítélésem szerint elfogadhatjuk azt a tudományelméleti megállapítást, hogy mind a komplementer, mind a véletlen események, történések és megnyilvánulások is okozatosak, csak egyelőre, illetve előre nem láthatjuk, vagy legalábbis nem tárhatjuk fel megfelelően a rendkívül bonyolult oksági kapcsolataikat. Szerencsére azonban sok minden prognosztizálható, és a tudományok haladásával egyre több folyamat tudományos igényességgel valószínűsíthető. Úgy vélem, azt mindenképpen megjegyezhetjük, hogy ígéretes jövőkutatás csak a nagyszámú meglévő és időrendben folytonosan születő és változó bázisú függvényrendszerek alkalmazására épülhet. Azt különösképpen hangsúlyozandónak tartom, hogy a jövőkutatás elsődleges rendeltetése semmiképpen sem valami tudományos színezetű jóslás, hanem az ország illetve az emberiség jövőjének olyan körvonalazása, tudatos tervezése és befolyásolása, amely valós összefüggések feltárásán és az oksági folyamatok tudatos, előnyökkel járó alakításán nyugszik.
Földünk jelenlegi és közeljövőben élő generációit számos hagyományos és újszerű súlyos veszély fenyegeti. A veszélyek közül a természeti katasztrófák (pl. orkán, tornádó, tájfun, hurrikán, monszun, cunami, földrengések, vulkánkitörések, árvizek, klímaváltozás, ezen belül felmelegedés, aszályosulás, sivatagosodás stb.) fenyegetése azért súlyosabb, mint a korábbi korszakokban, mert a nagy településeken illetve ezek agglomerációiban hatalmas létszámú népesség él együtt.[9] A természeti környezet némely összetevőinek gátlástalan felhasználása és a tudományos-műszaki haladás következtében folytatott károsítása, különösen az üvegházhatást kiváltó, az ózonréteget sorvasztó mérgesgázok kibocsátási határainak, az ún. emissziós paramétereknek szigorú meghatározásával, illetve mérséklésével, a rohamosan szaporodó hulladékok gyűjtésével, csoportosításával, feldolgozásával, felhasználásával vagy eltüntetésével - amint ezt néhány fejlett ország pozitív gyakorlata jelzi - eredményesen korlátozható. Az óriási méretekben használt hagyományos erőforrások - pl. a szén, a kőolaj, a földgáz - belátható időn belüli kimerülése új, illetve megújítható és alternatív energiaforrások - nap-, szél-, vízi, geotermikus energia, különösen hidrogén, biomassza, biogáz, bioetanol, biodízel, hibrid üzemeltetés stb. - felfedezésével, előállításával, átalakításával pótolhatónak ígérkezik. A szakemberek megalapozottan figyelmeztetnek arra, hogy az átálláshoz nemcsak újszerű nagy beruházásokra van szükség, hanem mellőzhetetlen a települési, a kisközösségi, a családi, az egyéni fenntartású újszerű erőművek, napkollektorok, szélgenerátorok, hőszivattyúk stb. működtetése is. Az ivóvíz fogyása miatt különös gondosságra van szükség az iható víz biztosításához. Már napjainkban is halaszthatatlan a pazarló technológiák felváltása korszerű, takarékos megoldásokkal, valamint az ésszerű mértéktartás, a bölcs takarékosság alkalmazása az egyéni és közösségi élet bármely szférájában. Óriási erőfeszítéseket igényel bizonyos földrészek, illetve országok hatalmas néptömegei szaporodásának korlátozása, valamint élelmezésének és egészségvédelmének megoldása. Több, hosszabb ideje ismert, vagy újszerű gyógyíthatatlan, illetve fertőző betegséggel szembeni oltalom eredményessége kétséges. A szaporodó és súlyosbodó műszaki katasztrófák, közlekedési és egyéb akcidenciák, valamint a szenvedélybetegségek elleni sokrétű küzdelem fontossága növekszik, eszközrendszerének bővítése halaszthatatlan.
Belátható időn belül sajnos kétséges a vallási és etnikai forrású helyi háborúk, valamint néhány nagyhatalom megelőző, büntető és civilizációt exportáló háborúinak kiiktatása. A szervezett bűnözéssel, a kibernetikai bűnözéssel,[10] a terrorizmussal, a szegénységből, a munkanélküliségből, a szociális feszültségekből vagy más jellegű elégedetlenségből fakadó bűnözéssel, vandalizmussal a nemzetállamoknak és az államközösségeknek a kiváltó okok feltárásával és kezelésével, a megelőzés, a védekezés és büntetés eszközeivel a következő évtizedekben az eddigieknél körültekintőbben, nagyobb erőfeszítésekkel kell foglalkozniuk.
A jelzett és a hasonló problémák, veszélyek, ártalmak többségével szembeni küzdelem szükségesnek
- 195/196 -
tűnő jellemzői közül a tudományos megalapozottság, a sokrétű összehangoltság követelményét emelem ki. A tudásalapúság, a tudományos igényesség magában foglalja a problémák, az anomáliák, a feszültségek kiváltó okainak, megnyilvánulási alakzatainak, ártalmasságának megismerését, a megelőzés, a kiküszöbölés és a helyreállítás módozatainak megfigyeléseken, méréseken, a törvényszerűségek ismeretén nyugvó kimunkálását, az orvoslás eszközeinek és módszereinek körültekintő alkalmazását. A tudományos - különösen a műszaki, kémiai, biológiai - vívmányok káros hatásainak, valamint a növényi, állati, emberi gyógyítható és gyógyíthatatlan betegségeknek megelőzése és gyógyítása, illetve enyhítése csakis a bölcs tudományosság érdemi ellenőrző, feltáró, minősítő, megelőző, javító, gyógyító, helyreállító és fejlesztő közreműködésével érhető el)[1] Korszakunk felelős közhatalmi fórumai döntéseiket folyton szaporodó tárgykörökben kizárólag vagy elsődlegesen laboratóriumi, kutatóintézeti vizsgálati eredményekre, tudományos testületi állásfoglalásokra, folyamatelemzésekre, előzetes és utólagos hatástanulmányokra, mérésekre illetve mérési eredményekre alapozhatják. Példaként említhetjük az élelmiszerek vizsgálatait, a fertőzöttségi ellenőrzéseket, a használati tárgyak összetételére, az emissziós határokra, a gépjárművek sebességére vonatkozó vizsgálatokat és engedélyezéseket.
A gyarapodó emberi és állampolgári alapjogok megvalósulásának előmozdítása és védelme, a népképviseleti és a közvetlen népi hatalomgyakorlás, a közérdekű aktivitás intézményeinek működése, a vázolt fenntartható fejlődés és a komplex biztonság szolgálata, valamint a szociális problémák korszerű kezelése mellett az egyéni, a közösségi, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életnek szinte nem létezhet olyan szelvénye, amellyel összefüggésben az alkotmányos jogállam közömbös viszonyulást tanúsíthatna.[12] A külső és belső összefüggések bonyolultságát és változásait figyelembe vevő, az ígéretes jövőt szolgáló közhatalmi erőfeszítés eszközrendszerében a körülmények alakulásához igazodó arányban indokolt igénybe venni a jogosító, a kötelező, a korlátozó és a tiltó szabályozás, az érdekeltségre ható ösztönzés, a Public Private Partnership változatos lehetőségeit, a közbeszerzések, a kht.-k, a zrt.-k, a pályázatok, a közjogi és egyéb szerződések eszközeit, a felügyelet és ellenőrzés, valamint a felelősségérvényesítés, illetve a szankcionálás módozatait. Az alkotmányos jogállam eredményes funkcionálását a gazdasági vállalkozások, a tudományos, oktatási, nevelési, egészségvédelmi, szociális, egyházi, érdekképviseleti, civil szervezeti autonómiák, valamint az eseti polgári társulások tartalmas és előnyös öntevékenysége fémjelzi. A tudományos vizsgálati eredményekhez kötött, az érdekegyeztetésen és megállapodáson nyugvó, a politikai orientációjú, valamint az alkotmányosság és törvényesség szigorú követelményeihez igazodó közhatalmi aktivitást, nem különben az alkotmányos demokrácia összetevőinek működését, sőt a gazdálkodás és a társadalmi érintkezés alakzatait is egyre növekvő mértékben jellemzi az elektronikus tájékozódás és tájékoztatás, az elektronikus kapcsolattartás, illetve ügyintézés, tehát az e-kormányzás, az e-közigazgatás, az e-gazdálkodás, az e-közösségi kapcsolatrendszer, a hálózati társadalom eszközeinek és módozatainak alkalmazása. A közhatalmi és az említett egyéb szférák kölcsönös és folytonos kritikai, serkentő, javító, segítő kapcsolódásai lehetnek a problémák megoldásának, a körülmények javításának, vagyis a szellemi, erkölcsi, jóléti haladásnak elsődleges eszközei. E bonyolult mechanizmus hatékony funkcionálásának meghatározó mozgatórugója az érdekeltség, mellőzhetetlen biztosítéka pedig az emberi igényesség, az állandó tanulás, a tisztességes verseny és az érdemi felelősség lehet. A tapasztalatok ugyanis azt tanúsítják, hogy a vitatkozó-konszenzuális demokrácia impozáns megnyilvánulásai mellett nem kizárt a hamis érvekkel folytatott üres alkudozás, a tények csalárd minősítése, a populista hangulatkeltés, vagy a többségi pozícióval való visszaélés. Ezek bármelyike felesleges erőfeszítésekkel, anyagi vagy más hátránnyal, súlyos gyötrelemmel, ún. evickéléssel (muddling through) jár.
Sokan jutottak már el az embert, az emberi közösségeket, a jelenlegi és jövő generációkat fenyegető súlyos veszélyek ismeretében arra a felismerésre, hogy a kimerítően fel nem sorolt problémákkal szemben eredményes küzdelmet egyedül és elkülönítetten sem az egyén, sem a társadalmi közösségek, sem az állam, sem az államok tömörülése nem folytathat. A jelzett veszélyekkel szemben az összehangolt, együttes küzdelem folytatása korparancs. Ennek a küzdelemnek természetesen szerves része a veszélyt, a károsodást kiváltó körülmények, az előidéző okok feltárása, a megelőzési feltételek körültekintő építése, a hatékony védelmet szolgáló, korszerű műszaki eszközöket alkalmazó, folytonos monitoring szolgálat működése, az összehangolt védelmi erőfeszítések kifejtése és a mégis bekövetkezett járványok, kataklizmák, katasztrófák, balesetek vagy más károsodások megszüntetése, valamint az olyan helyreállító aktivitás, amely a tapasztalatok hasznosításával az újabb veszélyek vagy ártalmak elleni elhárító mechanizmusok gyarapítását is magában foglalja.
Az ún. komplex human security, elvileg tehát korszakunk valamennyi veszélyétől és ártalmától való mentességet jelenti. Mivel azonban ilyen tartalmú biztonság sajnos elérhetetlen, az emberközpontú biztonság rendkívül kiterjedt, összetett követelményrendszert, megelőző, védekező, oltalmat és rehabili-
- 196/197 -
tációt nyújtó, sokrétű erőfeszítést igényel. A humán biztonsághoz elválaszthatatlanul kapcsolódik a védelem, az ún. human security defence és a megelőzést, elhárítást, helyreállítást is magában foglaló oltalom, a safety elérése. A holisztikus szemlélet, a komplex és koordinált megelőzés és elhárítás követelménye nem zárja ki, hanem logikusan magában foglalja a veszélyek változatainak közelségéhez és súlyosságához ésszerűen igazodó, ezért elkerülhetetlenül változtatandó prioritások alkalmazását is.
A biztonság különböző változatai - a nemzetbiztonság, az állambiztonság, a nemzetközi biztonság, a kollektív biztonság, a közbiztonság, a jogbiztonság, a szociális biztonság, az egészségbiztonság, a személyi biztonság, a munkahelyi biztonság, a közlekedési biztonság, a vagyonbiztonság stb. - megfelelő fokozatú és tartalmú jogi szabályozás eredményeként váltak és válhatnak jogilag védett értékké, egyszerűbb kifejezéssel jogi értékké.[13] Lényegesnek ítélem meg annak igénylését, hogy a humán biztonság, mint átfogó jogi alapérték és annak főbb összetevői nemzetközi jogi, szupranacionális és állami alapnormákban egyaránt meghatározást nyerjenek. Elmélyült kutatómunkával, sokszempontú egyeztetéssel és magas szintű elhatározásokkal indokolt eldönteni azt is, hogy a humán biztonság egészének illetve összetevőinek szabályozásában mik és milyen tartalommal nyerjenek rögzítést célokként, feladatokként, alapelvekként, alapjogokként, alapvető tilalmakként és kötelességekként, esetleg egyéb jogi alapértékként. Tisztázandó, hogy mely szinteken, milyen tartalommal kerüljenek meghatározásra a megelőző, a védelmi, a helyreállítási feltételek és feladatok, valamint a felelősségek és a szankciók. A veszélyek és a biztonság nemcsak egymással szemben állanak kölcsönhatásban, hanem befolyásolják a globalizáción belül végbemenő egyetemesedés, egységesülés és differenciálódás folyamatait is. Általánosan is megállapítható, hogy az értékes és az értéktelen, a rossz és a jó, ezek küzdelme, valamint az értéktelen, a rossz, a káros elleni védekezés egyaránt globalizálódik.
Az Európai Unió Alapjogi Chartájában mindenki jogaként került rögzítésre a szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog. Részletesen rendelkezik a Charta a munkavállalók és azok között külön is a fiatalok munkahelyi biztonságáról, valamint a szociális biztonsági feltételekről, az ellátásokról és a fogyasztóvédelemről. Egyértelmű világossággal fejezi ki az EU rendeltetésének és törekvéseinek koncepciózus emberközpontúságát a következő előírás: " Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét". Az Unió működésének egészét érintő követelményként rögzíti azt is a Charta, hogy: "A magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat". A színvonalas fogyasztóvédelem is olyan értékként szerepel, amelyet az uniós politikák mindegyikében biztosítani kell. A vázoltak alapján megállapíthatjuk, hogy nincs az emberi és közösségi életnek olyan szférája, amely az Unió közvetlen vagy közvetett szerepkörén és biztonsági szemléletén kívül esne. A jogi szabályozásban, a jogalkalmazásban és a jogkövetésben hasznosítandónak tekinthetjük azt is, hogy az EU céljainak, feladatainak, alapelveinek, tilalmainak, továbbá az általa biztosított jogoknak és előírt kötelességeknek, valamint az ezekhez kapcsolódó felelősségeknek meghatározása kivétel nélkül veszélyszempontú és biztonságvédelmi célzatú.
5.2 Markáns vonása a jogi alapértékek és azok között az alkotmányi értékek fejlődési irányának az erkölcsiesedés. A vallási és a szekularizált erkölcsök lazulásával, a súlyos visszaélésekkel, az emberi kapcsolatok durvulásával szemben nem folytatható hatékony küzdelem csupán a jellegzetes jogi eszközökkel. Mellőzhetetlen korszakunkban is az erkölcsi követelmények, szabályok, eszközök és felelősségi formák fejlesztése és alkalmazása, a közerkölcsök tiszteletben tartásának és a közszolgálati erkölcsi kódexek kidolgozásának jogi előírása, valamint az e törekvések közjogi megalapozását szolgáló néhány erkölcsi alapelv, tilalom, követelmény nemzetközi, illetve szupranacionális okmányba és nemzeti alkotmányba iktatása. A korszerű fejlesztések, illetve a súlyos veszélyek, valamint a szaporodó jogi alapelvek, tilalmak, alapjogok és alapkötelességek nagymértékben gyarapítják és mélyítik a nemzetközi és integrációs szervezetek, valamint az alkotmányos jogállam célkitűzéseit, feladatait, kötelességeit és az állami szervek felelősségét. Lényeges újszerű vonása az is a jelzett alapértékek fejlesztésének, oltalmának és érvényesítésének, hogy a felelős nemzetközi, szupranacionális és nemzeti fórumok mellőzhetetlennek tekintik a fiatal generációk tartalmas nevelését, a közvélemény alapos tájékoztatását és annak felismerését, hogy a tapasztalható szociális és egyéb problémákat nemcsak a jogi és az erkölcsi eszközök tökéletesítésével kell enyhíteni, hanem körültekintő gondossággal és felelősséggel kell gyarapítani a veszélyek, a feszültségek, a hátrányok, a sérelmek mérséklésének anyagi, műszaki, eljárási és egyéb feltételeit is.
5.3 Mind nemzeti, mind pedig európai integrációs keretben kiemelkedő jelentőségűvé vált a szociális érzékenység, a szolidaritás és a társadalmi igazságosság igénylése a növekvő szociális feszültségek enyhítése érdekében. Hangsúlyozást nyer a hátrányos helyzetűek, a sérültek, a kirekedtek illetve kirekesztettek, a hajléktalanok, a nincstelenek, a testi és szellemi fogyatékosok, a betegek, az öregek, a gyerekek, a
- 197/198 -
fiatalok és a nők, a sajátos nemi orientációjúak, a különös genetikai adottságúak, az etnikai és nyelvi kisebbségek tagjai sajátos jogainak meghatározása és egyenjogúságának garantálása, hátrányaik pozitív megkülönböztetéssel történő enyhítése. Erőteljes törekvés lett tehát az EU hatókörébe tartozó feladatok és problémák emberközpontú, polgárközeli kezelése, a hátrányos helyzetű közösségek és személyek sajátos nehézségeinek, gondjainak a körülményeket figyelembe vevő, differenciált gondozása. Mindez együtt szolgálja a fenntartható fejlődést, az ökológiai egyensúlyt, valamint Európa területi, társadalmi, gazdasági és szociális kohéziójának szilárdulását.
5.4 Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az értékesek és értéktelenek nem csupán lineáris kapcsolatban fordulnak elő, hanem hálódiagramos összefüggésben is megjelennek. A bonyolult inter-dependenciák arra késztetnek, hogy korszakunk egyik kategorikus imperativuszaként körültekintően alakítsuk és alkalmazzuk a holisztikus értékszemléletet. A holisztikus értékszemlélet azt követeli meg tőlünk, hogy az emberi életminőség javítását és a fenntartható fejlődés követelményét egyeztetve szolgáljuk, továbbá, hogy megfelelő arányban tartsuk tiszteletben az anyagi jólétet, a gazdasági fejlesztést és versengést, a szellemi értékeket, az élővilágot, a környezet természeti és emberalkotta összetevőit, a demokratikus jogokat és elveket, a jogbiztonságot, a közbiztonságot, a közrendet, a nemzetbiztonságot, az egyéni és közegészség értékeit, valamint az egyéni és a közerkölcs jelentős elvárásait. E követelmények tiszteletben tartása végsősorban azt célozza, hogy ne romboljuk le, hanem óvjuk meg, sőt gyarapítsuk a jelenlegi és a következő nemzedékek életfeltételeit.
A prioritás tárgyai és arányai a felsorolt összetevők között természetesen a körülmények folytonos alakulásához igazodva változhatnak. Életvitelünk lehetőségeinek bővülése és az újszerű veszélyek felmerülése következtében új értékek keletkezhetnek, egyes értékek pedig időszerűtlenné válnak, vagy teljesen eltűnnek. A történelmi tapasztalatok arról is tanúskodnak, hogy az igénytelen, lomha, merev konzervativizmus elégedetlenséget szül, sőt reformokért, forradalmi változásokért kiált, a felforgató radikalizmus, a vak és kíméletlenül pusztító forradalmiság pedig megfontolást, körültekintést, egyensúlyozást igényel és alkotó stabilitásra serkent. Színvonalas, tartalmas és eredményes életvitelünk az egyéni és közösségi értékrendszer állandó gondozását, valamint értékszemléletünk rendszeres ápolását és fejlesztését igényli. Mindehhez az ismeretek folytonos bővítésére, testi és lelki egészségünk megőrzésére, szellemi nyitottságra, érzékeny és felelős lelkiismeretre, valamint célirányos, termékeny, törvényes és erkölcsös aktivitásra, tehát az emberi minőség alapvető elemeinek fejlesztésére és érvényesítésére van szükségünk.
5.5 Az emberi minőség, az életminőség és a szubjektíven átérzett jólét értelmezése megkönnyíti a konfliktuskezelés és a nemzeti karakter kérdéskörének axiológiai szempontú érintését is. Alig vitatható, hogy az értékek pluralitásának tudomásul vétele, az eltérő meggyőződések empatikus kezelése, saját szemléletünk szubjektív elemeinek elismerése, a tökéletesebbre törekvő, versengő együttműködés légkörében könnyebb tisztázni a félreértéseket, feltárni és kijavítani a botlásokat, jóvátenni a véletlenül, gondatlanul vagy szándékosan okozott sérelmeket.
A hazai értékszociológusokra mellőzhetetlen feladat hárul ama méltán remélt átalakulási folyamat állomásainak empirikus felderítésében és sok szempontú elemzésében, hogy milyen serkentő és gátló tényezők közrehatása mellett, milyen mértékben sikerül emancipálódnunk a Prohászka Lajos által használt "vándor és bujdosó", a Babits Mihály-tól származó "tűnődő-vergődő", a Bibó István által alkalmazott "kudarc-pszichózis", az ugyancsak tőle eredő és Dénes Iván Zoltán által még 1999-ben is megerősített "eltorzult magyar alkat" minősítések megalapozottságától. Számos részleges felmérés megállapításai és személyes tapasztalataink is több irányban szóródó és élénken oszcilláló változásokra utalnak. Ebben a kaleidoszkóp-szerű spektrumban megtalálható a magabiztos, sikeres vállalkozók optimizmusa, a hivatásukat szerető, ismereteiket folyton bővítő, erőfeszítéseik sikereitől ösztönzött szakemberek kiegyensúlyozottsága, a politikában, a politikusokban és néhány történelmi egyház vezető tisztségviselőiben csalódottak megdöbbenése, valamint a rendszerváltozás perifériára került vagy kirekesztetté vált veszteseinek letargikus, mélységes pesszimizmusa. A pozitív változások folytatása és gyarapítása, a súlyos belső átmeneti és hazánkat is sújtó, illetve megrázó világproblémák enyhítő kezelése egyaránt bővíti a polgárok, a közösségek, a közhatalmi szervek és a munkaszervezetek felelősségét. A végbement előnyös változások és a lakosság többségét átható bizakodó törekvések alapján remélhetjük, hogy a magyarság tántoríthatatlanul és véglegesen követi a Németh László által ösztönzött "emelkedő nemzet" igényességét. Mindehhez tájékozódást, hasznos útmutatást és élénkítő bátorítást meríthetünk Csíkszentmihályi Mihály bemutatott munkáiból is.■
JEGYZETEK
[1] Megjegyzendő, hogy 2008-ban megjelent Szerzőnek a "Kreativitás (A flow és a felfedezés, avagy a találékonság pszichológiája)" c. újabb terjedelmes műve is. Ennek feldolgozását azonban későbbre tervezem.
[2] Vö. Korinek László: Bűnözési elméletek. Duna Palota és Kiadó, Budapest 2006
- 198/199 -
[3] Varga Károly: Értékek fénykörében. 40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat. Adalék egy új nemzetstratégia megalapozásához. Akadémiai Kiadó, Budapest 2003 Geert Hofstede - Gert Jan Hofstede: Kultúrák és szervezetek. Az elme szoftvere. Az interkulturális együttműködés és szerepe a túlélésben. McGraw-Hill, 2005 - VHE Kft., Pécs 2008. 520 o.
[4] Vö. Polyák Gábor: A médiarendszer kialakítása. A piacra lépés és a hozzáférés alkotmányjogi, közösségi jogi és összehasonlító jogi elemzése. HVG-Orac, Budapest 2008
[5] Richard Rorty: Filozófia és társadalmi remény. L'Hart-mattan Kiadó - Magyar Filozófiai Társaság 2007. 332 o. Boros János: Pragmatikus filozófia. Jelenkor, Pécs 1998. 290 o.
[6] Rorty i. m. 56. o.
[7] Rorty i. m. 59. o.
[8] Rorty i. m. 60. o.
[9] Vö. Kondorosi Ferenc: A világ végveszélyben? A nemzetközi jog új kérdései. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest 2008
[10] Vö. Nagy Zoltán: Tradicionális bűncselekmények számítógépes hálózatokon. Jura 2007. 1. sz.
[11] Ádám Antal: Az alkotmányos jogállam fejlődési irányai. In: A demokrácia deficitje, avagy a deficites hatalomgyakorlás (Szerk. Csefkó Ferenc - Horváth Csaba) PTE ÁJK -Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs 2008. 117-141. o.
[12] Ádám Antal: A magyar alkotmányos jogállam újszerű feladatairól és működéséről. Jogtudományi Közlöny 2008. 4. sz. 136-171. o.
[13] Ádám Antal: Az axiológia az értékek bölcselete. In: Uő.: Bölcselet, vallás, állami egyházjog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2007. 65-100. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus.
Visszaugrás
