[1] Bárdos Péter több évtizedet töltött el először a biztosítási, majd a szállítmányozási szakmában, így az olvasó olyan könyvet vehet a kezébe, amelyet a mindennapi gyakorlatban is használni tud.
[2] A könyv alcíme - mintegy ajánlásként - úgy szól, hogy Gyakorlati megoldások a fuvarozásban dolgozó szakemberek számára a felelősségi helyzetekre. A könyv tehát nemcsak a területen dolgozó jogi szakemberek, hanem a biztosítási, fuvarozói üzletágban dolgozó üzleti szakemberek számára is készült.
[3] A szerző bevezető megállapításainak egyike, hogy a fuvarozás a gazdaság működésének fontos ágazata, amit csak nyomatékosítani lehet, mivel a fuvarozás a globális termékkereskedelem világában nélkülözhetetlen, minden termelői iparágakhoz kapcsolódik. A fuvarozói, és általában a logisztikai szolgáltatások piaca az iparági tevékenységekkel együtt nő, ezért a könyvet valóban minden, a fuvarozási és a felelősségbiztosítási szakmában dolgozó szakember használhatja.
[4] Az olvasó már a tartalomjegyzék felütésével láthatja, hogy a saját ügyét - általában a kártérítési ügyet - hogyan kell elhelyeznie a különféle jogszabályok rendszerében, milyen fuvarozási ágról van szó, melyik jogszabályt kell alkalmazni, melyek annak a felelősségre vonatkozó lényeges szabályai, kinek milyen jogai vannak a kár érvényesítése körében, és hogy milyen tipikus felelősségi helyzetek merülhetnek fel. A könyv szerkezete ezért világos és életszerű.
[5] A szerző elsőként a Ptk. fuvarozás általános szabályait ismerteti, majd a fuvarozási ágak felelősségi szabályait külön-külön, de ugyanabban a rendben, a közúti, vasúti, a folyami, tengeri, légi fuvarozási szerződés belföldi és nemzetközi szabályaival. Megállapítja, hogy a Ptk. fuvarozásra vonatkozó szabályai jórészt háttérszabályként alkalmazandók, és ha így van akkor a Ptk. milyen rendelkezései jöhetnek számításba a fuvarozói felelősség vizsgálatakor. Ennek keretében utal a kereskedelmi szokásokra, valamint a bírói gyakorlatra is és rögzíti, hogy a fuvarozó felelőssége egyedi szerződéseken, általános szerződési feltételeken (fuvarozói vagy szakmai), különféle nemzetközi egyezményeken és a nemzeti háttérjogon alapul, amelyeket - esettől függően - a nemzetközi magánjog szabályai egészíthetnek ki. Ezekhez a megállapításhoz hozzátehetjük még azt is, hogy a Ptk. fuvarozásra vonatkozó alapvető rendelkezéseihez hozzáadódhatnak még olyan általános szabályok is, amelyek a fuvarozáshoz nem közvetlenül kapcsolódnak, de mégis jelentőségük lehet. Ilyen pl. a visszatartási jog vagy a zálogjog gyakorlására vonatkozó szabály is.
[6] A könyv a Ptk. szerinti fuvarozói felelősség körében elsőként a felelősség jogi jellegzetességeivel foglalkozik, majd a késedelemmel, az elállással, a hibás teljesítéssel, a kontraktuális és deliktuális felelősség egyes vonatkozásaival, a megtérítendő kár mértékével, a károsult és a károkozó magatartásával, a fuvarozói kimentéssel és az előreláthatósággal. Taglalja a felelősség kizárásának és korlátozásának Ptk. szerinti lehetőségeit, valamint a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés lényeges szabályait. E körben kiemeli a feladó, a címzett, az anyagi jogi jogosult fellépésének különféle szempontjait és a fellépési jogosultság bizonyításának összefüggéseit.
[7] A könyv - amint azt a cím is jelzi - az egyes fuvarozási ágazatok szabályait nem minden elemében, hanem a felelősségi oldalról tárgyalja. Ez a taglalási mód megfelel a lényeges, nap mint nap felmerülő szakmai szempontoknak, különös tekintettel arra, hogy a felelősségbiztosítási jogviszonyokban a káresetek kezelése nem feltétlenül jogi képzettséggel rendelkező szakemberek közreműködésével történik, azaz a világos szerkezetnek és fogalmazásnak jelentősége van.
[8] Egyes kérdésköröket külön is vizsgál a szerző, így pl. a fuvarozó elleni fellépés lehetséges személyi körét, a bizonyítási, elévülési szabályokat, ez utóbbi nyugvására, megszakítására és a szünetelésre is tekintettel.
[9] Mivel a nemzetközi egyezmények kialakulásának ideje, szerkezetük hasonlósága, fogalomrendszere, és a mögöttük álló, általában sok évtizedes gyakorlat kevésbé indokolja a részletezést egy könyvismertető keretei között, csak a belföldi közúti árufuvarozás tekintetében adunk részletesebb tartalomismertetést és kiegészítő megjegyzéseket. Egyrészt azért, mert a belföldi közúti fuvarozásra vonatkozó jogszabály relatíve új, másrészt mert szövegezése a mindennapi gyakorlatban nehézségeket okozhat. Üdvözlendő tehát, hogy a szerző részleteiben foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyek a KÁSZ alkalmazásával merülhetnek fel. Itt jegyezzük meg adalékként, hogy a KÁSZ mint kormányrendelet, kötelezően alkalmazandó, ami azt is jelenti, hogy a KÁSZ a Ptk. szerződéses szabadságának köréből végülis kiveszi a belföldi közúti fuvarozási szerződéseket. Bár alkotmányjogi szempontból nézve lehetséges a Ptk diszpozitivitásának korlátozása, ez csak a szabályozás tárgyának és mértékének (szükségesség) figyelembevétele mellett lehetséges. Ez a korlátozási forma azonban alkalmazási nehézségeket okozhat.
[10] A szerző álláspontja szerint a KÁSZ kodifikációs (szövegezési) problémákat is felvet, amivel teljes mértékben egyet lehet érteni. Pl. a rendelkezésre jogosult fogalma nincs egyértelműen becsatlakoztatva a fuvarozási szerződés alanyainak fogalomkörébe, vagy, hogy az áru hibája fogalom polgári jogi szempontból foglalt, mert az áru hibája szavatosságra utal, ami nincs kapcsolatban a fuvarozással. De hozzátehetjük még ehhez a körhöz a megrendelő, az üzembentartó, a jármű rendelkezésre bocsátása és az árutovábbítás fogalmát is, mivel a fuvarozó partnere nem a megrendelő, hanem a feladó, ill., hogy az árutovábbítás fogalom a Ptk. normaszövegében nem is szerepel, bár az követendő lenne minden alsóbbrendű magyar jogszabályban. Ezt kívánja a szakmai konvenció (értés és értelmezés), a jogi dogmatika, és a (jogi) gyakorlat, hogy a vitapontokat ne kelljen új elemekkel bővíteni. Pl., ha az árutovábbítás fuvarozás, - amit laikus szemmel is értünk - miért ne lehetne a Ptk. szerinti fogalmat használni? A szövegezési problémák széthúzzák a (bírói) gyakorlatot, az értelmezési konvenciókat, amely veszély éppen a belföldi fuvarozásban áll fenn leginkább, mivel ezekben az ügyekben járásbíróságok járnak el, így a joggyakorlat is jobban szóródhat.
[11] Ami pedig a rendelkezésre bocsátást, mint jogügyletet illeti, a rendelkezésre bocsátás maga (mint főkötelezettség) bizonyosan nem a fuvarozás maga, lévén, hogy a felek fő kötelezettsége nem az áru fuvarozásra történtő átadása, és azért fuvardíj fizetése, hanem a jármű átadása a szerződéses partnernek. A KÁSZ ezt a jogügyletet a fuvarozási jogügylettől nem választja el világosan. Ugyanez a megfontolás vonatkozik az üzembentartó kifejezésre is, mivel a magyar jog a reálügyletet nem ismeri. Ez pedig - pusztán a Ptk. szabályai alapján - azt jelenti, hogy a fuvarozási szerződést bárki megkötheti, mint szerződéses fuvarozó, azaz mindegy, hogy a fuvarozó milyen minőségben birtokolja a járművet, és hogy "csak" üzembentartó-e. Amint erre a szerző rámutat, a szövegezési kérdések messze vezethetnek, amihez hozzátehetjük, hogy adott esetben felesleges jogvitákhoz is, mert a köznapi és a jogi terminológia elkülöníthető.
[12] Megemlíti a szerző, hogy "A gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy a felek a megbízáson és a fuvarlevél kiállításán túl egyéb módon is (pl. általános szerződési feltételek alkalmazásával) meghatározzák a fuvarozási szerződés tartalmát." Ehhez kiegészítésként megjegyezzük, hogy ismeretes az ún. "bevásárlási vagy szolgáltatási feltételek" még bizonytalan gyakorlata, ahol egy nagyobb mennyiség, projekt, vagy keretszerződés keretében lekötött partner esetén a szolgáltatás igénybevevője maga ír elő általános fuvarozási szerződési feltételeket.
[13] Kiegészül a könyv a szállítmányozás alapvető szabályainak ismertetésével is, amire azért van szükség, mert az árutulajdonos és a fuvarozó közé - az esetek jelentős részében, sőt minél távolabbi a fuvarozási lánc, annál inkább - egy harmadik személy is belép. Ez a szállítmányozó. A globális kereskedelem világában ez már nem is lehet másképp, ezért lehet azt mondani, hogy a szállítmányozás a 19-20. század fordulóján stabilizálódott egyszerű fuvarközvetítés világából kilépett, és ma már logisztikai iparágat jelent. Így a szállítmányozás jogi értelemben sem egyszerű fuvarközvetítés már, hanem komplex, határokon átnyúló, sokszereplős, több ország nemzeti jogát felölelő hálózat, amely a globálisan jár el, kapcsolódik minden egyes fuvarozási ághoz és több ország logisztikai szolgáltatóihoz. Ezért fontos a szállítmányozók és a fuvarozók (jog)viszonyának ismertetése és megismerése, hiszen az a Ptk. néhány rövid szakaszából nem ismerhető meg a napi igények szerint.
[14] Fontos tehát, hogy a szerző felhívja a figyelmet a Magyar Általános Szállítmányozási Feltételekre, a szállítmányozási tevékenység szokásos tartalmára, jellegzetességeire, úgymint a kiválasztási felelősségre, a szállítmányozói felelősség általános felelősségi és fuvarozói felelősségi szabályaira, a felelősségkorlátozás lehetőségére és tényére a MÁSZ szerint, a gyűjtőforgalom speciális felelősségi alakzatára, az időnként eltérő bírói gyakorlatra, valamint az igényérvényesítésre. Ez utóbbi törvényben szabályozott legitimáció (Ptk. 6:303 §). Eszerint a szállítmányozó jogosult és köteles a megbízó kárát érvényesíteni, ami azt jelenti, hogy a szállítmányozónak (mert ő áll szerződéses viszonyban a fuvarozóval és nem a szállítmányozó megbízója) nem kell megszereznie a károsult jogi pozícióját. A kárt azonban, amit érvényesíteni kell, természetesen bizonyítani is kell. A fuvarozó felelőssége szempontjából pedig ez azt jelenti, hogy a fuvarozónak először azt kell vizsgálnia, hogy a vele szemben fellépő személy legitimált-e, és milyen pozícióban és jogcímen kíván vele szemben kártérítést érvényesíteni.
[15] A könyvet elsősorban azoknak a jogi és nem jogi képzettségű szakembereknek ajánljuk, akik a fuvarozási és a fuvarozói felelősségbiztosítási szakmában tevékenykednek, de azoknak is hasznos szakmai olvasmány, akik e két területtel csak érintőlegesen találkoznak, mint pl. iparvállalatok beszerzői, akiknek rendszerszintű eligazításra lehet szükségük. Ők a könyv elolvasásával konkrét kártérítési ügyeikhez kaphatnak eligazítást, megkímélve magukat jogszabályok keresésétől és értelmezésétől. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ügyvéd.
Visszaugrás
