https://doi.org/10.55194/GI.2023.4.9
Kutatásom fő témája azoknak a narratívaknak részben tartalmi, részben hermeneutikai vizsgálata, melyeket a 13-17 éves kecskeméti roma fiatalok konstruálnak jövőképük részeként. A kutatás során építettem a 2000-ben lefolytatott korábbi kutatásom eredményeire az összehasonlíthatóság érdekében, 2022-ben újszerű módszertani lehetőségként a narratív szövegelemzés adaptációját alkalmaztam. A két adatfelvétel során összesen 38 roma fiatallal készítettem narratív jellegű interjút. Célom részben a tényszerű tartalmi elemek meghatározása volt, emellett törekedtem a rejtett kontextusok feltárására is, kiaknázva a narratív történetmesélés előnyeit. Jelen tanulmány a kutatás elméleti hátterét foglalja össze, illetve bemutatja az elemzés első lépéseit és eredményeit.
Kulcsszavak: Kecskemét, oral history, roma identitás, NoBadKid, egyéni felelősségvállalás
The main topic of my research is a partly content-based and partly hermeneutic investigation of the narratives that 13-17 year old young Roma people from Kecskemét construct as part of their vision of the future. During the research, I built on the results of my previous research conducted in 2000 in order to ensure comparability, and in 2022 I used the adaptation of nar-
- 229/230 -
rative text analysis as a novel methodological option. During the two data collections I conducted narrative interviews with a total of 38 Roma juveniles. My aim was partly to identify factual content, but I also sought to uncover hidden contexts, exploiting the advantages of narrative storytelling. This paper summarises the theoretical background of the research and presents the first steps and results of the analysis.
Keywords: Kecskemét, oral history, Roma identity, NoBadKid, individual responsibility
Mottó:
"Hát végzem / mit rám szabtak / mit tennem kell / [...]."[1]
"Ha nem festek képeket, / azt teszem, ami / hozzám illő: / mezőőr leszek vagy erdőkerülő."[2]
A mottóban szereplő verssorok Balázs Jánostól, a roma festészet és irodalom egyik meghatározó alakjától származnak. Az ő munkássága nem kapcsolódik ugyan közvetlenül témámhoz, de egyrészt évtizedek óta ámulattal és alázattal tölt el, másrészt ez a két rövid idézet rámutat arra, ami talán a legnagyobb dilemmát jelenti a roma fiatalok jövőképével, életterveivel kapcsolatban: nevezetesen a "menni is nehéz, maradni is nehéz" állapotra.
Az "életkezdés előtt álló", vagyis serdülő, kamasz fiatalok életük szinte minden vonatkozásában a komplex változás állapotában vannak, mely változások iránya, eredményessége meghatározó lehet későbbi, felnőtt életük szempontjából. Legfőbb jellemzője ennek az életszakasznak az útkeresés, önmaguk jelenlegi és jövőbeli verziójának definiálása, a különböző alternatívák összehasonlítása és érzelmi mérlegelése.
Több kutatás is rámutat arra,[3] hogy a felnőttkorra való mentális felkészülés,
- 230/231 -
a különböző élettervek és jövőképek megfogalmazása, valamint az ezekre épülő döntések meghatározóak lehetnek a fiatalok további életében. Ezek jelenthetik azt a kiindulási pontot, amelyekre későbbi megküzdési stratégiáikat alapozhatják.
A jövő-orientációt Nurmi[4] nyomán általában az egyén jelenlegi cselekedeteinek, döntéseinek és azok elvárt eredményeinek előrevetített összefüggéseiről alkotott képként értelmezzük. Ilyen értelemben a célok, a motívumok és a megvalósulások hármasságával írható le.
Husman és Lenz[5] Gjesme kutatásai alapján úgy látja, hogy a jövőkép legfontosabb elemei, hogy a fiatal mennyire koncentrál a jövőbeli eseményekre (bevonódás), mennyire készül ezekre, vagyis mennyire várja el ezek bekövetkezését (előrevetítés), mennyi időt tölt a jövő elgondolásával, tervezésével, valamint hogy mennyire pontosan tervezi az időbeliséget.
Nurmi, Poole és Kalakoski[6] szerint a fiatalok a jövőre vonatkozó céljaik meghatározása során olyan komplex tervezési folyamatot valósítanak meg, melynek során elképzelt jövőbeli lehetőségeikhez viszonyítva mérik fel saját lehetőségeiket, tudásukat, képességeiket, szándékaikat.
Bármelyik értelmezés mentén indulunk is el, a kutatók egyetértenek abban, hogy a serdülőkorban megfogalmazott jövő-orientációra, jövőképre épülő személyes célok olyan szervezett struktúrát alkotnak, amely magába foglalja a jövőre vonatozó viselkedési tervet és a célok eléréséhez szükséges eszközök kiválasztását is. Ennek során folyamatosan monitorozza és szelektálja a fiatal saját érdeklődését, prioritásait, vágyait, a környezetétől észlelt elvárásokat, hiedelmeket, normákat.[7]
- 231/232 -
A narratív módszer sajátos eszközt jelent a pszichológia, a történettudomány, az antropológia és a szociológia határán. Legszorosabb előzményének az oral history tekinthető, melyre alapozva az 1970-es évektől Schütze, majd Rosenthal dolgozta ki a narratív interjúkból nyert szövegek hermeneutikai feldolgozásának jelenleg több változatában ismert elemzési módszerét.[8]
A narratív interjúból nyert adatok elemzése több kontextust is megenged. Egyrészt megmutatja, hogy az egyéni, személyes értelmezés hogyan befolyásolja a megkérdezett társadalmi szereplőként való viselkedését, illetve éppen fordítva, hogy az őt körülvevő környezet hogyan hat az egyénre. Kiderülhet belőle, hogy mindezek hatására hogyan érez a megkérdezett, hogyan értelmezi a saját történetét és a környezetét, milyen a gondolkodásmódja, értékrendje, végül pedig, hogy mindezek együttesen milyen befolyással bírnak a személyes élettörténetére.[9]
Témám szempontjából a narratív történetmesélés előnye a strukturált interjúval szemben, hogy az alany saját gondolatmenete, belső világa mentén tudja kibontani történetét, így az előzetes kutatói feltevésekre való reagálás helyett a válaszadó történetének egészével maga irányít.
A narratív interjúzás jól ismert kutatói, a Kovács Éva és Vajda Júlia szerzőpáros szerint: "A mi értelmezéseink ekként nem Rólatok, hanem a Ti segítségetekkel, de általunk teremtett figurákról és - talán furcsán hangzik - mirólunk szólnak. Arról, ahogy mi látjuk a világot, ahogy az számunkra megmutatkozik."[10]
Kutatásom során a felvett interjúk elkészítése és elemzése során nem követtem minden esetben a narratív interjúzás szoros szabályait. Elsősorban is, mert nem a teljes élettörténetre, hanem a jövőképre, jövő-orientációra fókuszáltam a kutatásban, ezenkívül pedig a válaszadók életkori sajátosságaira is tekintettel voltam. Részben Németh Szilvia[11] módszerét követve az elemzések során kijelöltem a csomópontokat, ezekre építve fel a konstrukciót.
- 232/233 -
Többen, többféle szempontból és többféle módszerrel vizsgálták a roma fiatalok jövőképét, kezdve Gerő Zsuzsa 1978-as, úttörőnek számító kutatásával.[12] A teljesség igénye nélkül: Neményi Mária 2007,[13] Nagy Dóra 2010,[14] Homoki Andrea szintén 2010,[15] Kende Anna - Illés Anikó 2011,[16] Bíró Boglárka 2012,[17] Boros Julianna 2015-16,[18] Hortoványi Judit 2016,[19] Erdei Ildikó 2019. A választott módszerek között szerepeltek a gyermekrajzok (például Gerő Zsuzsa, Kende Anna és Illés Anikó, Hortoványi Judit), kérdőív (például Boros Julianna, Erdei Ildikó), strukturált és félig strukturált interjúk (például Nagy Dóra), valamint pszichológiai mérőeszközök (például Erdei Ildikó) is.
A vizsgált korosztály a 2. és 3. osztályos gyermekektől (Kende Anna és Illés Anikó) a felnőtt korosztályig terjedt (például Boros Julianna), a kitekintés ekként az aktuális metszettől a követéses vizsgálatok visszatekintéséig mindent magába foglalt.
A kutatási kérdések is sokrétűek voltak.
Gerő Zsuzsa konkrét közösségekben és a gyerekek rajzain mérte és hasonlította össze a hátrányos helyzet megjelenését, illetve a mobilitási kilátásokat és vágyakat.
Neményi Mária azt vizsgálta, hogy milyen identitás-stratégiák rajzolódnak ki a pályaválasztás előtt álló roma gyerekek körében egy olyan skálán, amelynek egyik végpontján feltételezése szerint a saját kisebbségi csoporttal való azonosulás, a csoporthovatartozás felvállalása áll, míg a másik végpontot az identitás feladása jelenti, mint a társadalmi beilleszkedés egyetlen lehetséges záloga.
- 233/234 -
Nagy Dóra előzetesen úgy vélte, hogy kutatásának célcsoportja alapvetően alacsonyabb iskolázottságú (bár szüleinél magasabb), többségében munkanélküli, jövőjét kilátástalannak látó egyén lesz. Hipotézise szerint azok lesznek optimistábbak a jövőbeli kilátásaik tekintetében, illetve motiváltabbak a tanulásban és a munkában, akik felismerik egyéni felelősségüket életük alakításában.
Homoki Andrea célja egy előtanulmány elkészítése volt egy finn-magyar felsőoktatási együttműködésben megvalósuló romakutatáshoz.
Kende Anna - Illés Anikó kutatási célja szerint a gyermekrajzokon a társadalmi mobilitásnak vagy hiányának jeleit kereste, vagyis azt, hogy a marginalizáltság élménye hogyan épül be a gyerekek identitásába.
Bíró Boglárka az idő, mint kulturális tényező és az időérzék, mint személyes szervezőerő adaptív funkcióját vizsgálta, elsősorban az oktatási rendszer, illetve a jövőről alkotott képzet vonatkozásában.
Boros Julianna hipotézise szerint a magasabb iskolai végzettség megszerzésével érhető el az egyéni mobilitás, ez pedig a kollektív társadalmi mobilitás egyik meghatározó tényezője.
Hortoványi Judit az 5-szimbólum rajzi feladatsor segítségével a vizuális ábrázolás kamaszkorban megmaradó önkifejező funkcióját vizsgálta az általános iskola felső tagozatában, kiegészítve ezt a cigány/roma és nem roma tanulók rajzainak összehasonlításával.
Erdei Ildikó célja a gyermekvédelemben nevelkedő fiatalok néhány olyan jellemzőjének feltárása volt az iskolával és a kortárskapcsolatokkal való összefüggésben, melyek vélhetően hátráltatják vagy elősegítik az iskolai sikerességüket, alakítják jövőképüket.
Tehát voltak, vannak átfedések a témában folyó kutatások esetében, sok értékes irány bontakozik ki, melyeket átgondolt módszerekkel vizsgálnak a kutatók. Amikor döntenem kellett, hogy milyen irányban és milyen módszerrel kapcsolódom a saját kiinduló vizsgálatomhoz, illetve hogyan tudom a nagy vonalakban felvázolt sokszínűségben felvenni a fonalat, nem volt könnyű dolgom. Végül úgy döntöttem, hogy egy olyan lehetőséget keresek, ami az eddigiek alapján még járatlan útnak tűnik, ugyanakkor számos ponton nyitottak a kapcsolódási lehetőségek.
Kutatásomban, túl azon, hogy mit gondolnak az életkezdés előtt álló fiatalok a jövőjükről, az is érdekelt, hogy milyen gondolkodási utat járnak be. Vannak-e felismerhető mintázatok, valamint, ha vannak, mennyiben feleltethetők meg a más kutatásokban leírtakkal. Kíváncsi voltam arra is, hogy a kérdezés, problémafelvetés módja mennyiben határozza meg a válaszokat - vagyis
- 234/235 -
mennyire mutatkozik meg a kívülről kapott séma hatása a narratívákra, s ha igen, akkor ez a hatás inkább tartalmi vagy inkább formai jellegű-e.
Jelen kutatásom kiindulópontja egy széleskörű kecskeméti kutatás[20] volt, melynek során 500 fiatal megkérdezésében vettem részt, melynek célja a végzős kecskeméti középiskolások értékvilágának feltárása, valamint az ugyancsak abban az évben készült országos kutatás[21] eredményeivel való egybevetése volt.
A kutatás fő iránya mellett lehetőségem volt arra, hogy interjúkat készítsek olyan roma fiatalokkal, akik nem kerülhettek be a lekérdezett mintába (életkoruk miatt, vagy mert nem voltak végzős középiskolások), de a kutatás szempontjából volt egy releváns jellemzőjük: életkezdés előtt álltak.[22]
Azóta eltelt közel negyedszázad, és több mindent át kellet gondolnom, mielőtt felvettem volna újra a kutatás fonalát. Ennek nem is értem még a végére, tehát jelen munkában is többször fogok nyitott utakat, elvarratlan szálakat, újabb kérdéseket említeni, mint "kész eredményeket".
Mivel az akkori fiatalok jelentik ma azt a társadalmi közeget, amelyben a most megkérdezettek felnőttek, mindenképpen kell néhány szót ejteni azokról az eredményekről, melyek a jelenlegi kutatás szempontjából relevánsak.
Kutatási kérdés: "Kiket engednél be az országba, ha rajtad múlna?"
| országos | kecskeméti | országos | kecskeméti | |
| mindenkit | mindenkit | senkit | senkit | |
| a cigányok közül | 3% | 3% | 69% | 75% |
1. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
Az eredményekből az látszik, hogy 2000-ben a kecskeméti fiatalok jóval elzárkózóbbak a romákkal kapcsolatban, mint az országos átlag.
- 235/236 -
Kutatási kérdés: "Mennyire bízik meg...?" (Háromfokozatú skála)
| Egyáltalán nem bízik meg... | országos | kecskeméti |
| a cigányokban | 72,5% | 94% |
2. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
Ugyanez a helyzet a bizalmatlansággal kapcsolatban is, a kecskeméti fiatalok több, mint 20%-kal bizalmatlanabbak a romákkal szemben, mint az országos minta válaszadói.
Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni a 2022-es kutatásnál, hiszen a most megkérdezett fiatalok ennek alapján egy eléggé elzárkózó, bizalmatlan települési környezetben nevelkedtek.
Megkérdeztük a fiatalokat arról is, hogy szerintük 10 év múlva hol fognak elhelyezkedni egy olyan tízfokú skálán, melynek legalján a legszegényebbek, csúcsán pedig a leggazdagabbak találhatók. A válaszok alapján a kecskeméti diákok 23%-a számított státuszváltozásra a szüleihez képest, 11% számol be várható státuszcsökkenésről, a többség mérsékelt vagy jelentős növekedésre számított.
A megkérdezett roma fiatalok esetében közel 50%-uk számít arra, hogy jelenlegi helyzetéhez képest kisebb mértékű emelkedés várható, 2% vár jelentős státusz-javulást, 39% számít stagnálásra és 9% gondolja, hogy rosszabb lesz a helyzete tíz év múlva.
| nem lesz változás | státusznövekedésre számít | státuszcsökkenésre számít | |
| nem roma fiatalok | 77% | 12% | 11% |
| roma fiatalok | 39% | 50% kisebb 2% jelentős | 9% |
3. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
Megkérdeztük a fiatalokat arról is, hogy a várható státusz-emelkedésben mely tényezőknek lesz véleményük szerint jelentős szerepe. Elképzeléseik szerint a sikerben elsősorban a jó kapcsolatok (91%), a jó fellépés (88%), a céltudatosság és az idegen nyelvek ismerete (84%) játszanak jelentős szere-
- 236/237 -
pet, de fontosnak tartják még a tudást (82%), a jó családi hátteret (72%) és a jó megjelenést is (70%). Igen érdekes, hogy azonos súlyú tényezőnek tartják a nemzeti-etnikai hovatartozást és a gátlástalanságot (53%) és viszonylag kevéssé tulajdonítanak jelentőséget a nemi hovatartozásnak (24,8%).
| jó kapcsolatok | 91% |
| jó fellépés | 88% |
| céltudatosság | 84% |
| idegen nyelvek ismerete | 84% |
| tudás | 82% |
| jó családi háttér | 72% |
| jó megjelenés | 70% |
| szerencse | 68% |
| kemény munka | 62% |
| törtetés, gátlástalanság | 53% |
| nemzeti, etnikai hovatartozás | 53% |
| nemi hovatartozás | 24,8% |
4. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
Miközben a cigánysággal szemben rendkívül elzárkózók voltak a megkérdezett fiatalok, ugyanakkor nem tekintették az etnikai hovatartozást jelentős státuszképző tényezőnek.
Ugyanez a kérdés a megkérdezett roma fiatalok esetében: a legjelentősebb tényezőnek a családi támogatást, a barátok segítségét és a kemény munkát tartották, többen említették a "szerencsét", mint reális tényezőt, melynek bekövetkezésére biztosan számítanak. A megkérdezettek közül szabad szövegalkotás során 29% említette az etnikai hovatartozást, közel felük hátráltató tényezőként, 30% semleges helyiértékkel, 20% látott lehetőséget arra, hogy roma származása előnyt jelentsen.
| kecskeméti középiskolások | országosan | megkérdezett kecskeméti roma fiatalok |
| 68,5% (ebből 14,1% munka mellett) | 92% (ebből 25% munka mellett) | 70,5% (ebből 25% munka mellett) |
5. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
- 237/238 -
Tehát azt láthatjuk, hogy Kecskeméten az országos adatokhoz képest jóval alacsonyabb az aktuálisan továbbtanulást tervező fiatalok aránya az országos adatokhoz képest.
A roma fiatalokkal készült interjú egyéb vonatkozásaira a későbbiekben térek majd ki.
A 2022-es adatfelvétel során összesen 21 roma fiatalt kérdeztem meg a jövőről alkotott elképzeléseikről. Közülük heten egy speciális pedagógiai programmal dolgozó általános iskola tanulói,[23] 13-16 évesek, 14-en pedig olyan 13-17 éves roma fiatalok, akik részben nevelőszülőknél, részben saját családban élnek.
Mivel a NoBadKid program egységes, átgondolt módszertani háttérrel dolgozik nemzetközi szinten is, így az adatfelvételt az ott tanuló fiatalok esetében Tóth Betti Igazgató Asszony segítségével a programhoz igazítottuk. Ennek eredményeképp ezeknél a fiataloknál a szimulált kaland-történettel történő lekérdezés módszerét alkalmaztam, a többiek esetében a strukturálatlan történetmesélés módszerével folytattam le az interjúkat.
A 2000-es kutatásban a "Mi akarsz lenni?" kérdésre a 17 válaszadóból 12-en egy konkrét szakmát jelöltek meg, ezen szakmák többsége az akkor rentábilisnak tartottak közül került ki (cukrász, kőműves, fodrász, autószerelő, burkoló, varró, kertész, fuvarozó, óvónő). Egy válaszadó mondta, hogy háztartásbeli lesz, a gyerekek mellett dolgozik majd alkalmi munkákat. Ketten neveztek meg olyan tevékenységet, amit tanult szakma nélkül terveztek végezni (hajón pincér és kocsmáros, saját kocsmával), hárman pedig kitérő választ adtak ("nem tudom, majd lesz valami mindig", "a segély mellé mindig ami jön", illetve "a családban ami adódik".
A 2022-es kutatásban a Tóth László Iskolában megkérdezettek közül mindannyian konkrét szakmát jelöltek meg (cukrász, pék, fodrász, magasépítő, masszőr, ápoló), ezek közül egy válaszadó tervezi, hogy a munkája egyetemi végzettséget igényel majd.
- 238/239 -
A 2022-es kutatás egyéb válaszadói közül a 14 főből heten neveztek meg konkrét szakmát (műkörmös, tanár, autószerelő, fodrász, pillás, kukás), egy válaszadó tervezi, hogy nevelőszülő lesz ("majd kiveszek gyereket az államiból"), egy válaszadó szeretne főállású anya lenni ("majd otthon leszek a gyerekekkel, a férjem fog dolgozni"), egy válaszadó akar fotómodell lenni és négyen adtak kitérő választ ("majd mindig ami adódik", "megyek külföldre, azt nem tudom, hogy mit fogok csinálni", "majd amit mondanak, a családdal lakok, segítek", illetve "nőcsábász").
A saját családdal kapcsolatos tervek esetében a 2000-es kutatásban hatan mondták, hogy Kecskeméten maradnak, öten tervezték, hogy sokat költöznek, hajón laknak, vagy ahogy alakul, hárman nem neveztek meg települést, de életmódjuk saját otthonhoz kötött lesz a terveik szerint, és egy olyan válaszadó volt, aki teljesen negatív volt a jövőre vonatkozó tervei tekintetében.
| saját ház, férj, 2 gyerek, Kecskeméten |
| még nincs se feleség, se gyerek, albérlet Kecskeméten |
| felesége lesz, "a gyerek meg alakul", spórol a saját lakásra Kecskeméten |
| nincs, nem is lesz, sokat fog költözni |
| még nincs se férj, se gyerek, saját házban lakik vagy a szüleivel Kecskeméten |
| férj, egy gyerek, saját kicsi ház egy kis faluban |
| élettárs, három gyerek, saját ház Kecskeméten |
| "nem tudom, ahogy alakul" |
| feleség, 2 gyerek, Kecskeméten |
| még se férj, se gyerek, albérletben lakik |
| "addigra már meg is halok, de ha nem, akkor se lesz gyerekem" |
| barátnő, saját panellakás |
| egyedülálló, a lakás meg "ahogy jön" |
| alkalmi barátnők, hajókon lakik |
| "majd ahogy alakul" |
| "ahogy a Jóisten adja" |
| férj, 2 gyerek, saját ház |
6. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
A 2022-es kutatásban a Tóth László Iskolában a hét főből ketten mondták, hogy tíz év múlva is Kecskeméten fognak élni, egyikük a saját mostani családjánál és nem is tervezi, hogy onnan valaha is elköltözne. Hárman Pesten képzelik
- 239/240 -
el a jövőjüket, egyikük a VIII. kerületet nevezte meg. Egy válaszadó tervezi, hogy külföldön fog élni, egyikük pedig anyagi és életmódbeli megfontolásból kisebb városba fog költözni.
| még otthon lakik |
| Budapesten él, albérletben, egyedülálló |
| se férj, se gyerek, külföldön él |
| ügyvéd férj, ház, autó, gyerek és háziállat nincs, Kecskeméten él |
| Pesten él albérletben, a VIII. kerületben, egyedülálló |
| Pesten él saját családi házban |
| saját kertes házban egy Kecskemétnél kisebb városban, egyedülálló |
7. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
A 2022-es kutatás egyéb válaszadói közül a 14 főből kilencen Kecskeméten tervezik a jövőjüket, ketten akarnak Pestre költözni és hárman külföldre.
| Pesten, saját panorámás lakás, egyedülálló |
| Kecskemét, szolgálati lakás, egyedülálló |
| Kecskemét, egyedülálló, szülőkkel lakik |
| saját ház, Kecskemét, autószerelő barát, gyerek nincs |
| Kecskemét, albérlet, barát, gyerek nincs |
| Kecskemét, családdal lakik, egyedülálló |
| Kecskemét, saját ház, élettársa van, három nevelt gyerek |
| külföld, albérlet, barátnő |
| Kecskemét, a családdal lakik, egyedülálló |
| Kecskemét, saját ház, férj, két gyerek |
| valahol külföldön, valakivel vagy egyedül |
| külföldön él, tengerparton, saját házban, egyedülálló |
| Kecskeméten, a családdal él, élettársa is ott lakik, gyerek nincs |
| Pesten lakik, "mindig valami gazdag nőnél" |
8. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
Az anyagi helyzettel, mindennapi kiadásokkal kapcsolatban a 2000-es kutatásban a többség abban bízik, hogy mindig lesz, amennyi kell, a családi segítségre alapoznak, illetve a saját munkára. Több esetben megfogalmazódik a realitás is, sok lesz a rezsi, sok lesz az albérlet, spórolni kell. Ketten a munkájukra, magánéletükre alapozva azt gondolják, hogy nem lesznek anyagi gondjaik, csak egy válaszadó adott kitérő választ ("kiadja az élet").
- 240/241 -
| "mindig jut, amire kell" |
| "mindig van, amennyi kell" |
| néha nehezen fizeti a rezsit, de bepótolja a következő hónapban |
| "mindig lesz, ami kell" |
| segítenek otthon, tud spórolni |
| beosztják, azért mentek vidékre, ott olcsóbb |
| "jut, amire kell" |
| "valahogy majd lesz" |
| megoldja majd, sokat dolgozik |
| "sok az albérlet, de sokat is dolgozok a munka mellé" |
| "majd éhen döglök, meg adnak a rokonok" |
| bőven jut mindenre, soha nem gond a pénz |
| nem gond a pénz, "a családdal segítjük egymást" |
| "kiadja az élet", "a szórakozásra kell költeni" |
| "majd ahogy alakul" |
| "nem kell sok, anyám is kicsiből él" |
| "spórolni kell, de kijövünk" |
9. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
A 2022-es kutatásban a Tóth László Iskolában a hét főből csak egy válaszadó mondta, hogy lesznek anyagi gondjai, a többiek abban bíznak, hogy sok munkával és a párjukkal való összefogással megoldják.
| besegít az otthoni számlákba |
| n.a. |
| "nagyon sokat dolgozom", van elég pénzem, de spórolok |
| mindenre van pénz, törökországi nyaralásra is |
| dolgozok, van elég pénzem |
| saját keresetemből van házam meg saját üzletem |
| ennivaló és a számla is gondot okoz |
10. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
A 2022-es kutatás egyéb válaszadói többnyire arra számítanak, hogy ha sokat dolgoznak és beosztják, akkor kisebb döccenőkkel, de megoldják, ebben nagyon hangsúlyosan számítanak a családra.
- 241/242 -
| félre is tudok tenni, van, amire kell |
| be kell osztani, de megoldom |
| segít a család, nem sok a kiadás |
| megvan minden, de nem szórja a pénzt, ha kell, kap a családtól |
| sokat dolgozom, spórolok, segít a család |
| van, amire kell, segítek otthon is |
| "van segély is meg a pénz is jön", be lehet osztani |
| van mindenre |
| "amíg anyámnak van, van nekem is" |
| "be kell osztani, a rezsi meg az ennivaló a sok, meg a gyerek ruhája" |
| "oda megyek, ahol találok" |
| "mindenre van, szép ruhákra, mindenre" |
| "a család segít, tudok összerakni a jövőre" |
| "jut is, marad is, azt mondom" |
11. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
A 2022-es kutatás során, élve a Pressley Ridge módszer által már alátámasztott módszertani lehetőséggel, az interjúk pontosító szakaszában rákérdeztem arra, hogy az eredetileg meghatározott "jövőhöz" képest újabb öt év múlva milyen változások lesznek az életükben.
| 2022 Tóth László | 2022 egyéb interjú | ||
| "saját idő" | + 5 év múlva | "saját idő" | + 5 év múlva |
| még otthon lakik | mindig otthon fog lakni | Pesten, saját panorámás lakás, egyedülálló | továbbra is egyedülálló, egy fiúgyermekkel |
| Budapesten él, albérletben, egyedülálló | saját ház Pesten, férj, egy lány- és két fiúgyermek | Kecskemét, szolgálati lakás, egyedülálló | Kecskemét, saját ház, feleség, egy gyermek |
| se férj, se gyerek, külföldön él | férj van, gyerek még nincs, szintén külföld | Kecskemét, egyedülálló, szülőkkel lakik | már van barát- nője, de még nem fog nősülni |
| ügyvéd férj, ház, autó, gyerek és háziállat nincs, Kecskeméten él | egy lánya született azóta | saját ház, Kecskemét, autószerelő barát, gyerek nincs | másik barátja van azóta |
| Pesten él albérletben, a VIII. kerületben, egyedül- álló | van egy autószerelő barátja, együtt laknak, ugyanabban az albérletben | Kecskemét, albérlet, barát, gyerek nincs | saját ház |
- 242/243 -
| Pesten él saját családi házban | amikor férjhez megy és megszületik a lánya, visszaköltözik Kecskemétre | Kecskemét, családdal lakik, egyedülálló | van barátnője |
| saját kertes házban egy Kecskemétnél kisebb városban, egyedülálló | emeletes házban lakik egy másik városban, a barátja autószerelő, gyermeke nincs | Kecskemét, saját ház, élettársa van, három nevelt gyerek | férje van, öt nevelt gyerek, két saját |
| külföld, albérlet, barátnő | külföld, albérlet, barátnő | ||
| Kecskemét, a családdal lakik, egyedülálló | a barátnőjénél lakik, annak a családjával, nem tudja, hol | ||
| Kecskemét, saját ház, férj, két gyerek | három gyerek | ||
| valahol külföldön, valakivel vagy egyedül | valahol külföldön, valakivel vagy egyedül | ||
| külföldön él, tengerparton, saját házban, egyedül- álló | a férje házában lakik külföldön, gyerek nincs | ||
| Kecskeméten, a családdal él, élet- társa is ott lakik, gyerek nincs | két gyerek |
12. táblázat (a szerző saját szerkesztése)
A 2022-es kutatásban a Tóth László Iskolában a plusz öt éves időintervallum esetében többségükben az eredetileg elképzelt életpálya folytatását látják reális jövő-kilátásnak, két válaszadó fogalmazott meg az eredetitől jelentősen különböző helyzetet. Egyikük úgy gondolja, hogy a házasságkötése és a gyermeke megszületése után visszaköltözik Pestről Kecskemétre - ezt a történetben a család közelségével és a biztonságosabb élettel indokolta. A másik válaszadó egy kisvárosi saját kertes házból költözik egy másik városba, emeletes házba, ahol már stabil párkapcsolata is lesz.
A 2022-es kutatás egyéb válaszadói közül ketten nem fogalmaztak meg érdemi változást az újabb öt év alatt, tízen gondolják úgy, hogy ennek az időnek a történései az addigiak logikus folytatásának tekinthetők, egy válaszadó
- 243/244 -
számol egy párkapcsolati törés lehetőségével, egy másik pedig leginkábbis sodródik, azzal a feltevéssel, hogy elszakad a kibocsátó családjától.
Első ránézésre úgy tűnik, hogy nincsenek jelentős különbségek az egyes adatfelvételek eredményei között. Akkor lesz érdekesebb a dolog, amikor azt is vizsgáljuk, hogy hogyan gondolkoznak, milyen narratívákat fogalmaznak meg a kötetlen interjú során, illetve hogyan érvelnek az egyes kijelentéseik mellett, valamint, hogy milyen összefüggés fedezhető fel a közvetlen környezet és a megfogalmazott jövőkép között.
Néhány példa, a teljesség igénye nélkül.
A 2000-es kutatásban ugyan megneveztek konkrét szakmákat a válaszadók, de a továbbiakban kevéssé helyeztek hangsúlyt a történetben arra, hogy ezt a szakmát milyen keretek között (például alkalmazottként vagy vállalkozóként) tervezik folytatni. Összesen öten tettek utalást arra, hogy szeretik a munkájukat, inkább eszközként jelent meg, a megélhetéssel kapcsolatban.
A 2022-es kutatásban a Tóth László Iskolában kivétel nélkül mindegyik válaszadó fontosnak tartotta megemlíteni, hogy saját vállalkozásban, vagy alkalmazottként fog tevékenykedni, többen említették, hogy nagyon szeretik a munkájukat.
Arányaiban többen 2022-es kutatás egyéb válaszadói közül fogalmaztak meg olyan tevékenységet "munkaként", ami szigorúan véve nem tekinthető szakmának. Ha megnézzük a családi hátteret, jellemzően a családban élő fiatalok jövőképében jelent meg a konkrét szakma, illetve a szakmához fűződő pozitív érzelmi viszony.
Ha a szakma - magánélet tengely mentén vizsgáljuk a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a 2000-es kutatásban és a 2022-es kutatás egyéb válaszadói között a munka és a magánélet anyagi kereteire vonatkozó narratívák közül inkább a magánélet a hangsúlyos, vagyis többet és korábbi szövegszakaszokban beszélnek a lakóhely jellegéről (albérlet, saját, családi ház, panel), mint a családi viszonyokról vagy a munkáról.
- 244/245 -
A 2022-es kutatásban a Tóth László Iskolában felvett interjúk során a válaszadók sokkal tudatosabbak voltak a leendő munkakereteikkel kapcsolatban, sokkal tudatosabbnak tűntek az életpálya-építésben, mint a másik két csoport válaszadói. A magánélet anyagi kereteit is pontosabban, részletesebben tervezték a többieknél. Vagyis gyakrabban és korábbi szegmensekben tértek ki például a vállalkozó - alkalmazott, saját vagy bérelt üzlet, albérlet vagy saját ingatlan, kérdésekre. Sajnos a 2000-es kutatásban még nem került sor a "plusz egy lépcső" (újabb öt év) beépítésére, de az említett csoport válaszadóinak a másik, 2022-es csoporthoz képes sokkal konkrétabb stratégiája volt a "hogyan továbbra".
Ennek nyilván több oka lehet, bár ezek között a családi háttér rendezettsége nem szerepel, hiszen mindhárom csoportnál egyaránt voltak rendezett és zavaros családi körülmények között élők, sokszínű anyagi háttérrel. Amit viszont jelentős különbség, az vélhetően az iskolában folyó tudatos "gondolkodásépítő" tevékenység, illetve az önkontroll, önszabályozás, egyéni felelősségvállalás tudatos kiépítése. Ez utóbbi szoros kapcsolatban állhat Nagy Dóra kutatásának azon aspektusával, mely szerint azok, akik felismerik egyéni felelősségüket, optimistábban tekintenek a jövőbe, az egyéni felelősséget pedig a tanuláshoz, munkához való hozzáállás befolyásolja.[24]
Ez nem jelenti azt, hogy ebben a csoportban nem jelentek meg jelentős egyéni különbségek, sajátos narratívák. Ezek a sajátosságok részben a konkrét élethelyzetből fakadnak és párhuzamba állíthatók a másik két csoport hasonló jellemzőivel. Ilyen például a család szerepe.
A 2000-es kutatásban családban élő fiatalokat kérdeztem meg, a Tóth László Iskola tanulói is családban nevelkednek, bár nagyon eltérő mintázatú családokból jönnek. A 2000-es egyéb interjúk válaszadói között is nagyjából 50%-os arányban voltak saját családban élő fiatalok.
A 2000-es kutatásban a válaszadók inkább csak hivatkozási alapként tekintettek a kibocsátó családra, leggyakrabban általánosító formájú megfogalmazással, például "majd a család segít", "segítenek otthon", "anyám is kicsiből élt", és csak egy válaszadó fogalmazott meg ezzel kapcsolatban kölcsönösséget ("a családdal segítjük egymást").
- 245/246 -
A 2022-es kutatás egyéb válaszadói szintén inkább forrásként, biztosítékként tekintenek a jelenlegi családjukra, de már sokkal többen említik közülük, hogy a párjukkal közösen tesznek erőfeszítéseket az anyagiak megteremtéséért.
A 2022-es kutatásban a Tóth László Iskolában felvett interjúkban szintén nagy hangsúlyt kap a család, de egészen más értelemben. A válaszadók közül csak egyvalaki tervezi, hogy a jelenlegi családjával fog élni ("az idők végezetéig" ráadásul), a többiek mind a viszonylag belátható időn belüli önállósulásra készülnek. Olyannyira jelentős ez a motívum, hogy a házasságkötést és a komoly párkapcsolat kialakítását is időben távolabbra tolják, a gyermekvállalást úgyszintén. Jelentős különbség továbbá, hogy a család ugyan megmarad biztos háttérként, de inkább érzelmi értelemben. Az anyagi stabilitást számukra a (rengeteg) munka, a stabil párkapcsolatban élő társsal közös erőfeszítés jelenti, a kibocsátó családot elképzeléseik szerint inkább ők fogják támogatni.
Összességében tehát azt mondhatom, hogy sokkal kisebb nyomot hagyott a jövőről alkotott elképzeléseken a közel negyedszázad, mint a céltudatosan működő iskolai nevelés. Nyilván ez nem elég önmagában, ehhez kell a szorosan támogató együttműködés is az iskola és a család között. Természetesen ez csak egy aspektusa az eredmények megközelítésének, hiszen fontos tényező emellett a társadalmi-gazdasági környezet, a családi minták, a kortárs-csoport facilitáló hatása, a médiában megfogalmazott képek sokasága (rólunk ők és mi magunkról) stb.
S hogy visszatérjek a kiinduló gondolatomra, mely szerint "menni is nehéz, maradni is nehéz". A válaszadók közül éppen azok fogalmaztak meg - közvetlenül vagy közvetetten - dilemmákat, fájdalmakat a jövővel kapcsolatban, akik a legátgondoltabban tervezik a jövőt.
A 2022-es adatfelvétel során alapélmény az elmagányosodás, többen számolnak be arról, hogy ha tíz év múlva még meg is lesz a régi barátjuk, újabb öt év múlva, vagy legkésőbb a saját család alapításakor már ezek a barátságok megszakadnak. "Csalódnak" a régi barátban, már nem számíthatnak rá, elszakadnak egymástól.
Szintén többen fogalmazzák meg, hogy életük egy szakaszában egyedül lesznek, csak magukra számíthatnak, maguknak kell mindent megoldani, megteremteni. "Csak idegenek lesznek mellettem" - mondta éppen az a kislány, aki egyetemre készül és nagyon felelősségteljesen fogalmaz a jövendő
- 246/247 -
munkájával kapcsolatban. Sajátos, hogy ezt a kényszerű egyedüllétet szinte természetesnek érzik, tapasztalataik szerint ez az élethelyzet változásának velejárója.
Szintén közülük többen fogalmaznak meg egy nagyon mély kötődést a kibocsátó családhoz. Egyikük azt mondja, hogy ugyan éjjel-nappal dolgozni fog, semmire sem lesz ideje, a férjével csak akkor lesz idejük egymásra, amikor a közös munkájuk közben beszélgetnek, ráadásul külföldön fog élni, de a családjához minden héten hazajönnek. Egy másik adatközlő úgy tervezi, hogy azért nem viszi magával a családját Pestre, hanem inkább gyakran utazik hozzájuk, mert félti őket az ottani veszélyektől.
Szintén többen tervezik azt is, hogy ők fogják támogatni a jelenlegi családjukat.
Természetesen megjelenik - bár több esetben a sorok között - a jelenlegi családi minta is. Az egyik adatközlő szülei elváltak, édesanyja neveli egyedül. Anyuka szenvedélybeteg, nem dolgozik, mindig az aktuális barátjánál lakik a gyermekkel együtt, napról-napra élnek. Jövőképe ehhez hasonlóan koncepciótlan, sodródó, tele bizonytalansággal. Egy másik interjúban azt fogalmazza meg az adatközlő, hogy ugyan anyagi gondjai nem lesznek, de sok lesz a veszekedés az életében a párjával - róla tudjuk, hogy édesapját eltiltották a család környezetéből, agresszivitása miatt.
Fontos kérdés, hogy hogyan reflektáltak az adatközlők roma származásukra. Az összes elkészült interjú során összesen hárman említették a strukturálatlan részben, hogy roma származásúak. A 2000-es kutatásban az az adatközlő, aki óvónőnek készült. Számára ez inkább inspirációt jelentett, mint nehézséget, úgy gondolta, hogy semmiképpen nem lesz ez akadály, inkább több segítséget fog kapni, mert fontos, hogy legyenek roma óvónők. (Ő egyébként valóban óvónő lett, méghozzá elhivatott, jó pedagógus.) A 2022-es kutatás egyéb válaszadói közül a fotómodellnek készülő fiatal nő mondta, hogy neki könnyű lesz sikeresnek lenni, mert "olyan különleges vagyok cigánynak, mintha arab lennék" - ez a sajátos megközelítés is megérne egy tanulmányt. Végezetül harmadikként szintén ebből a csoportból a pillásnak készülő válaszadó tett utalást arra, hogy "roma a romában jobban bízik, mindig lesz vendégem".
Végezetül még egy - nagyon rövid - adalék, ami az elszakadás, a jelenlegi életmód jelentős meghaladásával járó érzelmi ambivalenciát mutatja. Az egyik adatközlő először úgy tervezi, hogy az egész családját felviszi magával Pestre (még az unokatestvéreket is), ahol majd mind együtt laknak, közösen oldják meg a problémákat. Amikor férjhez megy, akkor ő a gyerekeivel visszaköltözik Kecskemétre, de mindenki más ott marad, mert ott jobb, könnyebb az élet. Ő azért jön vissza, mert "sok az emlék". ■
JEGYZETEK
[1] Balázs János: Füstölgések. Szerzői kiadás, 1973, 28.
[2] Balázs János: Versek - vallomások - látomások. Salgótarján, Polar Stúdió, 2002, 66.
[3] Többek között: Poole, Millicent E. - Cooney, George H.: Orientations to the future: A comparison of adolescents in Australia and Singapore. Journal of Youth Adolescence, 1987/16, 129-151; Nurmi, Jari-Erik: The development of future-orientation in a life-span context. In: Zaleski, Zbigniew (ed.): Psychology of future-orientation. Lublin, Scientific Society of the Catholic University of Lublin, 1994, 63-74.
[4] Nurmi i. m. 63-74.
[5] Husman, Jenefer - Lens, Willy: The role of the future in student motivation. Educational Psychology, 1999/34, 113-125.
[6] Nurmi, Jari-Erik - Poole, Millicent E. - Kalakoski, Virpi: Age differences in adolescent future-oriented goals, concerns and related temporal extension in different sociocultural contexts. Journal of Youth and Adolescence, 1994/23, 471-487.
[7] Emmons, Robert A. - Kaiser, Heather A.: Goal orientation and emotional well-being: Linking goals and affect through the self. In: Martin, Leonard L. - Tesser, Abraham (eds.): Striving and feeling: Interactions among goals, affect, and self-regulation. Mahwah, Lawrence Erlbaum, 1996, 79-98.
[8] Kovács Éva: Elbeszélt történelem: körkérdés. Replika, 2007/58, 42.
[9] Vajda Júlia: Elbeszélt történelem: körkérdés. Replika, 2007/58, 53.
[10] Kovács Éva - Vajda Júlia: Mutatkozások. Zsidó identitástörténetek. Budapest, Múlt és Jövő, 2002, 9.
[11] https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/fak-1-munka-tanulas/identitas-mint (2022. 10. 17.)
[12] Gerő Zsuzsa - Csanádi Gábor - Ladányi János: Mobilitási esélyek és a kisegítő Iskola. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó 2006.
[13] Neményi Mária: Serdülő roma gyerekek identitás-stratégiái, Educatio, 2007/1, 84-98.
[14] Nagy Dóra: A cigányság jelene és jövőképe - egy kutatás tükrében. Acta Sociologica -Pécsi Szociológiai Szemle 2010/1, 121-132.
[15] Homoki Andrea: Roma tinédzserek jövőképe Magyarországon. In: Karlovitz János Tibor (szerk:) Eltérő bánásmódot igénylő gyerekek a magyar közoktatásban. Budapest, Neveléstudományi Egyesület, 2010, 35-53.
[16] Kende Anna - Illés Anikó: Hátrányos helyzetű gyerekek jelen- és jövőképe. Esély, 2011/4, 72-92.
[17] Bíró Boglárka: Cigány gyerekek a gádzsó idő fogságában. Képzés és Gyakorlat, 2012/34, 132-139.
[18] Boros Julianna: Utak az iskolába és a munkaerőpiacra - Cigány/roma felnőttek életútja egy kvalitatív kutatás eredményeinek tükrében. Erdélyi Társadalom, 2017/2, 109-137.
[19] Hortoványi Judit: Cigány/roma és nem roma kamaszok 5-szimbólum rajzfeladatának összehasonlító elemzése (doktori értekezés). Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, 2017, 217.
[20] Középiskolások Kecskeméten. Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Kar, 2003.
[21] Középiskolások értékvilága és Európa-képe Magyarországon és Romániában. Minoritás Alapítvány Kisebbségkutató Intézete, 2000.
[22] Az interjúk, beszélgetések megszervezésében a Cigány Kulturális és Módszertani Központ vezetője (Agócsné Karádi Olga) és munkatársai voltak segítségemre.
[23] Kecskeméti Belvárosi Zrínyi Ilona Általános Iskola Tóth László Általános Iskolája, Pressley Ridge Magyarország Alapítvány NoBadKid program. Az adatfelvételben Tóth Betti Igazgató Asszony volt segítségemre.
[24] Nagy i. m. 131.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző mesteroktató (KRE PK).
Visszaugrás
