Az előzetes döntéshozatali eljárást, mint az Európai Unió Bírósága (EuB) leggyakoribb eljárástípusát nem kizárólag az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) szabályozza: az eljárás számos dimenzióját, részletkérdését az Európai Unió Bírósága munkálta ki esetjogában. A C-564/19. sz. IS-ügyben[1] az Európai Unió Bíróságának egy, alapvetően az európai büntetőeljárásjogi harmonizációt érintő, magyar bíróság előtt folyamatban lévő alapügy kapcsán ítéletet kellett hoznia az előzetes döntéshozatali eljárás egyes aspektusaival kapcsolatosan is, különös tekintettel a tagállami bíróságok kezdeményezési jogkörére és a bírói függetlenségre. Ezen új adalékok vizsgálatra érdemesek mind az előzetes döntéshozatal szűkebb, és a bírói függetlenség tágabb kontextusában. E tanulmányban az ügy büntetőeljárási harmonizációt érintő aspektusaival érdemben nem foglalkozunk, azokról csak szükség szerint teszünk említést.
Az alapügy 2019-ben indult a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt, amely előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket intézett az Európai Bírósághoz - először hármat, majd ezeket kiegészítendő még kettőt.
Az alapügyben egy török származású svéd állampolgár ellen folyt büntetőeljárás, lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés vétsége miatt.[2] A vádlott a büntetőeljárás nyelvét (a magyart) nem értette, így a magyar büntetőeljárási törvénynek megfelelően tolmácsot rendeltek ki.[3] A tolmács jelenléte ellenére a vádlott nem tett nyilatkozatot, mivel ügyvédje nem jelent meg a kihallgatáson.[4] E kihallgatást követően a vádlottat szabadon bocsátották, aki pedig elhagyta az országot.
Mivel az eljáró magyar bíróság a tolmácsolás minőségét nem tudta maga ellenőrizni, kétségek merültek fel benne abban a tekintetben, hogy a fordítás és a tolmácsolás a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64 irányelv rendelkezéseivel összhangban biztosított volt-e a büntetőeljárás során.[5] A bíróság első előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdése ennek megfelelően az említett irányelvi rendelkezések magyar implementációjának megfelelőségére, és ennek jogalkalmazási következményeire vonatkozott.[6]
A második és harmadik kérdés viszont már nem a büntetőeljárási aspektusokra, hanem a magyar bírósági rendszerre, pontosabban a bírák kinevezésére és díjazására vonatkozó különös szabályokra vonatkozott - e kérdések az előterjesztő bíróság szerint hatással voltak a bírói függetlenségre.[7] A bíróság azt a kérdést tette fel, hogy a bírák függetlenségét, amelyet az EUSZ 19. cikke és a Charta 47. cikke biztosít, úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke egy bíróság elnöki pozícióját pályázati eljárás megkerülésével, és a tartósan az erre felhatalmazott bírói önigazgatási testületek véleményének figyelmen kívül hagyásával, ideiglenes megbízással tölti be.[8]
A bíróság azt a kérdést is feltette az EuB-nak, hogy a bírói függetlenség elvét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan díjazási rendszer, amely azt írja elő, hogy a bírák alacsonyabb díjazásban részesülnek, mint az ugyanabba a kategóriába tartozó ügyészek, és igenlő válasz esetén ezen elvet úgy kell-e értelmezni, hogy ilyen körülmények között nem biztosítható a tisztességes eljáráshoz való jog.[9]
A fenti kérdések előterjesztését követően a bíróság kiegészítette eredeti előterjesztését, mivel a Kúria időközben kimondta, hogy az eredeti előzetes döntéshozatal iránti kérelem jogellenes (törvénysértő), mivel az EuB elé terjesztett kérdések az alapeljárás szempontjából nem relevánsak. A Kúria a legfőbb ügyész által "a törvényesség érdekében benyújtott jogorvoslat" alapján határozott.[10] Kiegészítő előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a bíróság azt állította, hogy noha a Kúria ítélete nem bír kötelező erővel az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére vonatkozó döntés tekintetében - vagyis nem kötelezi arra az alapügyben eljáró bíróságot, hogy hatályon kívül helyezze az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot -, ténylegesen alkalmas arra, hogy korlátozza Magyarország alsóbb fokú bíróságainak azon jogát, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesszenek az EuB elé, mivel a Kúria által hozott említett ítélet célja éppen a nemzeti
- 23/24 -
ítélkezési gyakorlat egységesítése.[11] Ezen túlmenően a kérdést előterjesztő bíró ellen fegyelmi eljárás indult a Fővárosi Törvényszék előtt, azzal az indokkal, hogy a bíró a megfelelő indokok nélkül kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást.[12]
E ténybeli elemekre figyelemmel, az alapügyben eljáró bíró úgy határozott, hogy azt kérdezi az EuB-tól, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amellyel a végső fokon eljáró bíróság a tagállam joggyakorlatának egységesítését célzó eljárásban törvénysértőnek nyilvánítja egy alsóbb fokú bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzését - anélkül azonban, hogy ez a végzés jogi hatályát érintené. A bíró végül arra is választ várt az EuB-tól, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében, a Charta 47. cikkében és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kimondott, az EUMSZ 267. cikkel összefüggésben értelmezett bírói függetlenség elvét úgy kell-e értelmezni, hogy ezen elvvel ellentétes az, ha valamely bíróval szemben előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése miatt fegyelmi eljárást kezdeményeznek.[13]
A Bíróság[14] először a negyedik kérdést vizsgálta, és megerősítette az ítélkezési gyakorlatában már kifejtett azon álláspontját, mely szerint a nemzeti bíróságok az uniós jog értelmében a lehető legszélesebb diszkrecionális joggal rendelkeznek azon a téren, hogy a Bírósághoz forduljanak az uniós jog releváns rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban. Az EuB hangsúlyozta, hogy még ha önmagában nem is ellentétes az uniós joggal az, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozattal szemben jogorvoslattal lehet élni, egy tagállami legfelsőbb bíróság olyan határozata, amellyel az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet törvénysértőnek nyilvánítja azzal az indokolással, hogy az előterjesztett kérdések nem relevánsak vagy nem szükségesek az alapjogvita elbírálásához, összeegyeztethetetlenek az EUMSZ 276. cikkével, mivel ezen tényezők végső értékelését jogszerűen csak az EuB végezheti el.[15]
Az EuB nem tartotta relevánsnak, hogy a Kúria által hozott ítélet nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak vissza kellene vonnia az előzetes döntéshozatali kérelmét. Az EuB kimondta, hogy a törvénysértő jelleg ilyetén megállapítása gyengítheti az EuB, az általa adott válaszok, valamint az e válaszok figyelembevételével meghozandó ítélet tekintélyét. A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy egy ilyen helyzet visszatarthatja a magyar bíróságokat attól, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket terjesszenek elő.[16] Fentiekre tekintettel a Bíróság megállapította egyfelől, hogy az EUMSZ 267. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely tagállam legfelsőbb bírósága a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján a valamely alsóbb fokú bíróság által az említett rendelkezés értelmében a Bírósághoz benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet - az e kérelmet magában foglaló határozat jogi hatályát nem érintően - azon az alapon törvénysértőnek minősíti, hogy az előterjesztett kérdések nem relevánsak és szükségesek az alapjogvita eldöntése szempontjából, másfelől pedig, hogy az uniós jog elsőbbségének elve arra kötelezi ezen alsóbb fokú bíróságot, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzeti legfelsőbb bíróság ilyen határozatát.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
