Az információs társadalom fogalmát igen nehezen lehet meghatározni, általánosan elfogadott definíció nincsen rá. Minden tudományág a saját szempontjait és prioritásait figyelembe véve alkot definíciókat és értelmezi, elemzi azt a környezetet melyben el kívánja helyezni az információs társadalomra vonatkozó elképzeléseit. Azzal azonban a kutatok kivétel nélkül egyetértenek, hogy az információs társadalom a globalizáció részeként egyaránt érinti a gazdaságot, a jogrendszert, a társadalmat és a mindennapi életünket. Ebből a feltételezésből, illetve a mindennapok eddigi tapasztalataiból kiindulva legalább három, jól elhatárolható pillért is megnevezhetünk, melyek ezen paradigma alapjait képezik. A technológiai fejlődés intenzitása, összetettsége és hatásai érzékelhetőek a leginkább az emberek számára, ezért szerepéről mindenképpen beszélnünk kell az információs társadalom pilléreinek vizsgálatánál. Az információs társadalom globális jelenség, de kialakulása egyenlőtlenségekkel jár, így érthetően számos európai és hazai kutatás vizsgálja a társadalmi-szociológiai szempontokat is. A társadalommal szembeni kihívások és az ezekhez kapcsolódó feladatok rendszere képezi a második pillért. Az információs társadalom azonban nem csupán technológiai és/vagy szociológiai, hanem komplex jelenség, melynek számos más aspektusa is van. A jog szerepe kiemelkedően fontos a gazdaság és a társadalom jelenségeinek megfelelő szabályozásában és összehangolásában, ezért méltán nevezhetjük az információs társadalom harmadik pillérének.
Az információs társadalom pilléreit külön tanulmányokban mutatjuk be részletesebben. Az egyes pillérek bár külön-külön is vizsgálhatók, komplexek és számtalan logikai kapcsolat, illetve ok-okozati összefüggés fedezhető fel közöttük. A pillérek megismerésével tehát közelebb kerülhetünk és jobban megérthetjük napjaink egyik legfontosabb paradigmáját, az információs társadalmat.
A technológiai háttér fontossága az információs társadalom kutatói számára a kezdetektől kiemelt szerepet kapott. Az Európai Unióban a GDP növekedésének negyede és a termelékenység növekedésének 40 %-a az IKT-nek (információs és kommunikációs technológiák) tulajdonítható. Az IKT-ágazat önmaga is fontos része a gazdaságnak, miközben az IKT bevezetése és körültekintő alkalmazása az egyik legfontosabb olyan tényező, amely meghatározza a gazdaság csaknem valamennyi ágazatában a versenyképességet, és számos fontos ágazatban további innovációt is gerjeszt. Az iparilag fejlett országok gazdasági teljesítménye közötti különbségeket is leggyakrabban az IKT-hez kapcsolódó befektetések, kutatás és felhasználás mértékével, valamint az információs társadalomhoz és a médiához kötődő iparágak versenyképességével magyarázzák. A technológiai fejlesztések alapja a hálózati elv, az elérhetőség, a munkafolyamatok kihelyezhetősége lett. Ez igen felerősíti a decentralizációs tendenciákat, ugyanis a decentralizációnak mindig van egy technológiai alapja, ami nélkül az nem képzelhető el, illetve hatékony működése mindenképpen megkérdőjelezhetővé válik.
A korábban gazdaságföldrajzi okok miatt hátrányos helyzetben lévő, a javak és az információk forgalmából kimaradó területek számára új lehetőségek nyílnak meg. A meghatározó gazdasági-társadalmi folyamatokba a külső információkhoz való hozzáférésen keresztül tudnak bekapcsolódni, miközben a régiók, a térségek, a települések iránt pedig az önmagukról szóló információk minden korábbinál hatékonyabb megosztásán, illetve megjeleníthetőségén keresztül kelthető fel az érdeklődés. Az információs társadalom technológiai pilléreit vizsgálva mindenképpen szót kell ejtenünk:
- a vezetékes telefonhálózatok helyzetének alakulásáról,
- a mobil technológia és a mobil széles sáv térnyeréséről,
- a szélessávú Internet terjedéséről és a számítástechnikai eszközök fejlődésének,
- 129/130 -
illetve rendszer-kompatibilitásának fejlődéséről, valamint
- a technológiai innováció és a kutatás-fejlesztés szerepéről, amely a meglévő technológiák hatékonyabb fel- és kihasználását, és az újabb kutatások jelentőségét hangsúlyozza.
A technikai és műszaki fejlesztés a végfelhasználók eszköz-ellátottsági szintjének javítását, valamint az olcsó, gyors Internet hozzáférés lehetőségeinek megteremtését jelenti és szolgálja. Ennek mérésére szolgál a távbeszélővonalak számának alakulása, az ISDN vonalak aránya az összes vonalak százalékában mérve, a szélessávú Internet hozzáférések számának alakulása, valamint a mobil hálózatok, és azon belül is az úgynevezett mobil szélessáv lefedettségének aránya.
Az 1. táblázatot megvizsgálva egy érdekes jelenségnek lehetünk tanúi. A mobil penetráció láthatóan évről évre dinamikusan emelkedik (az előfizetések száma 2001-ben meghaladta a vezetékes telefonok számát) és várhatóan 2007 év végére el is érheti a 100%-ot, ugyanakkor a vezetékes telefonok száma 2001 óta egyenletes csökkenést mutat. Ennek oka a mobil technológia látványos fejlődése, melynek üteme lényegesen meghaladja a vezetékes hálózatokban történő fejlesztésekét. A vezetékes telefonvonalak területi eloszlásának alakulása a vidék szempontjából folyamatosan javult az elmúlt időszakban. Ez több okra vezethető vissza. A telefonellátottság térbeli alakulása a 20. század első felében a települési státushierarchiának megfelelő közigazgatás ellátására korlátozódott. Az '50-es évektől egészen a '80-as évek közepéig a fejlődés igen lassú volt. Az államszocialista rendszer a telefont elsősorban az állami üzemek, hivatalok, intézmények közötti kapcsolattartás eszközének tekintette.[1] A gazdaság (kereskedelem, ipar, szolgáltatások) is erősen főváros-orientáltságúak voltak. Az 1980-as évek közepétől a vezetékes telefonvonal előfizetések száma jelentős mértékben felgyorsult, közel húsz év alatt több mint az ötszörösére emelkedett. A fővárosban ez az arány 2,6, míg a vidék viszonylatában 8,1. A száz lakosra jutó arányszám vidéken egyenlő mértékben növekedett az összes vonalak számával, Budapesten ez az arány valamivel magasabb, 3,1 értéket mutat. A távközlés részleges liberalizálása következtében több kisebb telefontársaság kezdte meg a működését a vezetékes telefonvonalak piacán, de a Magyar Telekom dominanciája a mai napig jelentős. 2005 végére az öt hálózatüzemeltető telekommunikációs társaságnál összesen 3 millió 445 ezer telefonvonal volt üzemben, ebből 584 ezer az ISDN vonalak száma.
Az ITU[2] adatai szerint 2005-ben 1,634 millió mobiltelefon-előfizetést tartottak nyilván a világban. A teljes népességre vetítve ez azt jelenti, hogy a világon ma minden negyedik vagy ötödik emberre esik egy előfizetés. A mobiltelefon helyhez nem kötött módon alkalmas a személyek közötti közvetlen kommunikációra, adatbázisok elérésére és feldolgozására az Internethez kapcsolódva. A mobilszolgáltatások átlagos EU-s elterjedtsége 2006 áprilisában 93,3%-ot ért el. Ma az EU-ban 79 2G hálózatüzemeltető van, 214 szolgáltatóval, a 2004-es 166-hoz képest[3].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
