https://doi.org/10.59851/mj.72.06.2
A tanulmányom I. részében a pszichiátriai betegekre vonatkozó egészségügyi jogi szabályozást, illetve annak rendszerét mutattam be. A folytatásban rátérek a pszichiátriai betegeket érintő és velük kapcsolatos kártérítési jogra, továbbá a sérelemdíjra.
Elhatárolom egymástól az etikai vétséget és az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelősségét, a vagyoni, illetve nem vagyoni kártérítési igényeket, továbbá ismertetem a sérelemdíj intézményét. Konkrét bírósági döntéseken keresztül szeretném bemutatni, hogy milyen esetekben ítéltek meg pszichiátriai betegeknek kártérítést, illetve sérelemdíjat.
Arra keresem a választ, hogy a pszichiátriai betegeknél milyen jogsérelmek vezettek, vezetnek a peres eljárás megindításához, továbbá, hogy különös gondossággal és körültekintéssel elkerülhetőek-e esetleg a polgári perek.
Kulcsszavak: pszichiátriai beteg; betegjogok; kényszergyógykezelés; pszichiátriai betegekkel szemben alkalmazható korlátozások; egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége; egészségügyi szolgáltató kimentési lehetősége; kártérítés; nem vagyoni kártérítés; sérelemdíj; pszichiátriai betegekre vonatkozó kártérítési ügyek
The study presents the legal health regulations concerning psychiatric patients, including an overview of the patient rights that apply to psychiatric patients during healthcare provision. The author attempts to differentiate between ethical violations and the liability of healthcare providers for compensation, as well as to address claims for both property and non-property damages, and to introduce the concept of compensation for harm.
Through specific court decisions, the study seeks to illustrate the cases in which compensation or damages have been awarded to psychiatric patients.
Keywords: psychiatric patient; patient rights; involuntary treatment; restrictions applicable to psychiatric patients; liability of healthcare providers for compensation; defenses available to healthcare providers; compensation; non-property compensation; compensation for harm; compensation cases concerning psychiatric patients
Az egészségügyben előforduló felelősségi formák közül a polgári jogi, azaz a kártérítési felelősségtől el kell határolni - a szabálysértési és a büntetőjogi felelősségen kívül - az etikai felelősséget.
Az etikai felelősség esetében nem a jogszabályok, szakmai szabályok betartása a vizsgálat tárgya, hanem az etikai szabályok megsértése. A korábban hatályban volt Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe az orvosi hivatás általános etikai követelményeként rögzíti, hogy az alapvető etikai normák maradandó, általános emberi, erkölcsi értékeken, évezredes hagyományokon alapulnak, így ezek nem függhetnek sem gazdasági, sem politikai, sem egyéni érdekektől. Alapvető kívánalom az orvossal szemben, hogy ezeknek az általános etikai normáknak megfeleljen, és ezt képes legyen egész életében gyakorolni.[1]
A jelenleg hatályos Orvosetikai Kódexet az Egészségügyi Tudományos Tanács fogadta el 2023. július 11-én. Az új kódex bevezetésének oka az volt, hogy 2023. március 2-tól az orvosoknak már nem kötelező a kamarai tagság. Ebből következően már nem a Magyar Orvosi Kamara hatáskörébe tartozik az orvosok elleni etikai vétség elbírálása, hanem az újonnan felállított Egészségügyi Tudományos Tanács folytatja le az orvosok elleni etikai eljárásokat.
Az etikai vétségnél az adott foglalkozás etikai kódexében, az adott kamara alapszabályában meghatározott általános szakmai magatartási szabályainak a vétkes megszegéséről van szó.
A vétkesség vizsgálatának minden egyes esetben jelentősége van, hiszen adott esetben előfordulhat az is, hogy az orvos magatartása etikai szabályokba ütközött, de magatartása nem minősült vétkes megszegésnek.[2]
Az etikai kódexeknek nem csak az etikai eljárásokban van jelentőségük. Ezek ugyan nem jogszabályok, de jogszabály, konkrétan az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről (a továbbiakban: Eütv.) mondja ki, hogy minden beteget az ellátásában részt vevőktől elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabály ok, illetve irányelvek betartásával kell ellátni [Eütv. 77. § (3) bekezdés].
A jogirodalomban olyan megközelítéssel is találkozhatunk, mely szerint e törvényi rendelkezés az etikai szabályok alkalmazását kötelezővé teszi, és mindez azt eredményezi, hogy áttételesen jogszabálysértés valósul meg az etikai szabály megsértésével. Márpedig a kártérítési felelősség megállapításának egyik követelménye a jogellenesség, így az közvetve megvalósulhat az etikai szabályok megsértése útján is.[3]
Az orvos-beteg kapcsolat etikai vonatkozásának kártérítési perekben kiemelkedő jelentősége van. A Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe mondhatni alapelvi szinten rögzíti azokat a jogokat - így a beteg önrendelkezési jogának tiszteletben tartását, a diszkrimináció tilalmát, az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvét, valamint a
- 349/350 -
betegek jogainak védelmét -, amelyek az Eütv.-ben és a Ptk.-ban egyaránt megjelennek, és megsértésük akár kártérítési vagy személyiségi jogi perekhez is vezethet.
A beteget tehát - függetlenül az igénybevétel jogcímétől, a szolgáltatás finanszírozási hátterétől - az Eütv. értelmében elvárható gondossággal kell ellátni, továbbá az ellátás során be kell tartani a vonatkozó szakmai és etikai szabályokat, irányelveket. Az elvárható gondosság mércéje törvényi szinten jelenik meg; ez egy olyan szektorsemleges követelmény, amelyen belül nemcsak a betegjogok biztosítására, hanem a betegjogok érvényesülésére is törekedni kell. "Az orvosi kezeléssel kapcsolatos döntések meghozatalának folyamata alapvetően átalakult [...] már nem elegendő a beteg egyszerű beleegyezése a kezelésbe, hanem a beteg részt vesz a döntéshozatalban."[4]
Az Eütv.-ben megfogalmazott (Eütv. 77. §) elvárható gondosság követelménye a korábbi "legnagyobb gondosság" kifejezés helyett került be a jogszabályba 2004. május 1-jétől.
Ahogy Kovácsy Zsombor kifejtette,[5] a gyakorlatban ez nem eredményezte a felelősség mértékének csökkenését, hiszen a gyakorlat továbbra is az általánoshoz képest fokozott gondossági mérce alkalmazását követelte meg. Ehhez hozzájárult a Legfelsőbb Bíróság jogértelmező tevékenysége is, mely szerint a szakmai szabályok betartása önmagában nem teszi lehetetlenné a kártérítési felelősség megállapítását, hiszen a szakmai szabályok betartásán túl fennáll az elvárható legnagyobb gondossággal történő betegellátás kötelezettsége is. Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) kártérítési felelősségi szabályainak alkalmazása is erősítette ezt az elvárást, hiszen az 1959-es Ptk. a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályait rendelte alkalmazni az egészségügyi kártérítési eljárásokban.
A polgári jogi kártérítési felelősség fennállhat szerződéses jogviszony keretében (kontraktuális felelősség) és szerződésen kívül okozott kárért (deliktuális felelősség).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
