Bár napjainkban a jogalkotás egyre inkább felgyorsult és ezzel párhuzamosan a jogalkotással kapcsolatos viták rendszeresen megjelennek a közbeszédben, valamint különböző aspektusait is növekvő figyelem övezi, mégis a téma tudományos feldolgozása nem a kérdéskör jelentőségének megfelelő kiterjedtségű. Ugyan egyre több tanulmányt olvashatunk a jogalkotáselmélettel, jogszabály-előkészítéssel, annak gyakorlatával és minőségével (vagy éppen minőségi hanyatlásával) kapcsolatban, mégis kevés szisztematikusan rendezett és nemzetközi szinten széleskörű összehasonlításon alapuló szakirodalom lelhető fel a témában. Mindez annak ellenére van így, hogy a jogszabályok mennyiségének csökkentése és minőségének javítása mind az EU-ban, mind a nemzeti jogrendszerekben a "jobb szabályozás" programjainak célkitűzései közé tartozik.
Ezt a szakirodalmi hiányosságot kívánja betölteni az Ulrich Karpen és Helen Xanthaki szerkesztésében 2020-ban megjelent, az egyes országok jogalkotási rendszereit vizsgáló Legislation in Europe - A Country by Country Guide c. kötet. Ez a munka nem előzmények nélküli, hiszen 2017-ben jelent meg szintén az Oxford, Hart Publishing gondozásában az Ulrich Karpen és Helen Xanthaki által szerkesztett Legislation in Europe, a Comprehensive Guide for Scholars and Practitioners c. kötet, amely az általános elvekre és a legjobb gyakorlatokra összpontosít az EU különböző kormányzati rendszereinek összefüggésében. Abból kiindulva, hogy a gyakorlatban a "jobb jogalkotás" programjai, mint a "jó kormányzás" eszközei kezdenek a jó jogalkotás nemzeti és nemzetek feletti struktúráira és eszközeire összpontosítani, az első kötetben vizsgált kérdések között szerepeltek a normatív keretek különböző típusai, különös tekintettel az elsődleges jogszabályokra.
A recenzált műben az egyes államok elismert szakértői az első köteten is túlmutatva elemzik, valamint kritikákat és a jogalkotás minőségét előmozdító javaslatokat is megfogalmaznak a különböző európai államok jogrendszereinek és jogalkotásának szabályozását és gyakorlatát illetően. Ezt azzal a nem titkolt szándékkal teszik, hogy biztos támpontot adjanak a megalapozott jogszabálytervezési kézikönyvek kidolgozásához, és természetesen a jogszabályok megalkotásához is. A kötet kiemelt erénye, hogy egyedülálló módon összegzi egy gyűjteményben 30 európai állam alkotmányos környezetét és annak kapcsolatát az uniós joggal, a jogalkotás jellegét és típusait, a sajátos jogalkotási folyamatait - kezdve a parlament előtti előkészítési folyamattól, a parlamenti szakaszon, a törvény parlamentivitáján és elfogadásán át, egészen a kihirdetést követő, parlament utáni szakaszig, majd esetleges deregulációig. Számos országban kidolgozták azokat a szabályokat és modelleket, amelyek a jogszabályok megalkotására, a szabályozási ter-
- 159/160 -
hek kezelésére, deregulációra vagy az érintettek bevonására vonatkoznak, a jogalkotási folyamat és a törvényalkotás minden országban sajátos politikai, jogi és közigazgatási kontextusban fejlődött ki az évszázadok során, ami kiemelten megalapozza az összehasonlító jellegű vizsgálatokat.
Az egyes országtanulmányok előtt egy összegző fejezetet találhatunk, melynek célja, hogy azonosítsa a kötetben elemzett országok kapcsán a főbb témákat, a beazonosított tendenciákat, sajátosságokat. A fejezet egyben kiváló elméleti megalapozása is a kötetnek, hiszen a jogtudományt elhelyezi a tudományágak körében, meghatározza a jogtudomány célját és egyes módszereit is azonosítja. Hangsúlyozza, hogy egy demokratikus jogállamban a törvények a kormányzás fő eszközei, a jogállam biztonságot, stabilitást és szociális célokat kell kövessen, a jogalkotás, mint a szabályozás eszköze pedig a politikai koncepciókat, a szabályozási döntéseket, a jogalkotási beavatkozásokat és az értékeléseket foglalja össze. Felhívja a figyelmet arra, hogy a jogtudomány egyrészt leíró jellegű tudomány, ami egyszerre alapoz a humán tudományok módszertanára, valamint a társadalom- és politikatudományok empirikus módszereit is alkalmazza a jogalkotás folyamatainak jobb megértése érdekében, másrészt viszont egy igen gyakorlatias tudomány is, amelynek célja, hogy támogassa a jó jogalkotás folyamatát, valamint az értékelési és ellenőrzési folyamatokat is.
Az ideális jogalkotási folyamat felvázolása keretében a szerzők kiemelik, hogy a jogalkotás meg kell feleljen a jogi racionalitással, ami feltételezi az alkotmánnyal és a jogrendszerrel való összhangot és következetességet, továbbá az eljárási racionalitást, amibe beletartozik a diszkurzív és a részvételi racionalitás, valamint a bírósági felülvizsgálat. Emellett a tartalmi racionalitásnak is meg kell feleljen, vagyis alkalmas kell legyen arra, hogy a célok hatékony elérését a legpraktikusabb eszközökkel érje el, valamint a formai racionalitásra is törekednie kell, így a legalkalmasabb stílust és nyelvezetet kell alkalmazni a jogalkotás során.
Az összefoglaló fejezet után Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Szlovákia, Szlovénia és az Egyesült Királyság tekintetében találunk részletes elemzést. Az egyes országtanulmányokban történő külön vizsgálatot az teszi különösen szükségessé, hogy a jogalkotás és a jogalkotási folyamatok megértése mindig az adott ország politikai rendszerétől és politikai kultúrájától függ. Így annak ellenére, hogy a kötetben tárgyalt országok mindegyike törekszik (kisebb-nagyobb sikerrel) a demokráciára, a jogállamiságra, a hatalmi ágak szétválasztására és az igazságszolgáltatás függetlenségére, az alkotmányos és politikai keretek ezen alapvető hasonlóságai mellett azonban fontos különbségek is vannak, amelyek kihatnak a jog, a szervezetek és a jogalkotás működésére.
Mindegyik országtanulmány hasonló felépítésű, ezáltal az egyes fejezetek önmagukban is teljes és értelmezhető egészet alkotnak. Az egyes fejezetek átfogó
- 160/161 -
képet adnak a vizsgált országok kapcsán azok alkotmányáról, a demokráciáról és jogállamiságról. Vizsgálják a törvények és más jogszabálytípusok sajátosságait, a rendeleteket, a jogalkotási folyamatot. A jogalkotás kapcsán az egyes jogalkotási ciklusokat, a jogalkotási kezdeményezéseket, majd a parlamenti szakaszt, illetve a jogszabályok elfogadását és kihirdetését, a parlament utáni szakaszt, a deregulációt és értékelést. Minden fejezetben kitérnek a szerzők a formális jogalkotás kérdésére, a jogfejlesztés szerkezetére, nyelvére és technikáira, valamint a jogalkotás oktatására is, azt a kérdést vizsgálva, hogy hogyan lehet tanítani és tanulni a minőségi jogalkotást.
Konklúzióként állapítható meg az egyes országtanulmányok alapján, hogy a jogalkotással kapcsolatos problémák a legtöbb országban nagyon hasonlóak, így szerepelnek ezek között a kritikák között a túlzott jogalkotási aktivitás nehézségei, a rossz, minőségileg gyenge jogszabályok és a hozzáférhetetlen jogszabályok problémája is. Az 1980-as években megjelenő új követelmények a jó és hatékony jogalkotást célozták, "jobb szabályozást" követeltek, ami a jogszabályok mennyiségének visszaszorítását és azok minőségének előmozdítását szorgalmazták. A jogtudomány pedig segített újra felfedezni azt a gondolatot, hogy a racionalitásnak kell a jogalkotás első számú legitimációjának lennie. A fejlődés mögött több megfigyelhető tendencia is állt. Szinte minden európai államra igaz volt, hogy a jogszabályok növekvő száma a minőségük gyors romlásához vezetett, például Franciaországban túlságosan technikai, néha túl általános és nem kötelező erejű jogszabályok születtek, a törvények általában rosszul kidolgozottakká váltak, ami negatív következményekkel járt mind a gazdaság, mind a társadalom számára. Kétségtelen, hogy a túlzott mértékű jogalkotás a rossz jogalkotás forrása, mivel olyan jogszabályok alapjául szolgál, amelyeket a címzettek nem tudnak megismerni vagy megérteni, ez pedig egyben táplálja a nem megfelelő végrehajtást is. A jogalkotási folyamat felgyorsulása "törvényselejteket" eredményez, ez jellemzően megfigyelhető Magyarországon is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
