Belgiumban a nyugdíjrendszer jelenleg átfogó reform alatt áll. Minden reform jellemzője, hogy a politikai, közéleti viták kereszttüzében áll. Így a belga reformmal kapcsolatosan is jelentős a lakosság, közvélemény tiltakozása.
A belga jóléti társadalom magas szintű, fejlett szociális ellátó rendszerrel rendelkezik, a finanszírozása biztosított. Mégis a demográfiai változások - a születések számának csökkenése, a társadalom elöregedése - miatt a nyugdíjrendszer jelenlegi szinten történő finanszírozása a jövőben fokozatosan fenntarthatatlanná válik. Ezért került sor az átfogó, belga viszonyok között radikálisnak számító reformok kidolgozására.
Az 1997-es és azóta is "építgetett" magyar reformhoz hasonlóan a cél az állami nyugdíj finanszírozástól a magánfinanszírozás felé történő fokozatos súlypont áthelyezés. A megoldás tekintetében azonban a belga rendszer jelentősen különbözik a magyar nyugdíj szabályozástól. Itt a terhek átcsoportosításának nagy része a munkáltató felelősségét, terhelését érinti.
Fontos azonban, hogy Belgiumban nem az ellátások színvonalának csökkentését, a terhek teljes magánosítását tervezik, hanem a nyugdíjfinanszírozási rendszer eszközeinek bővítését tűzték ki célul. Ennek kivitelezését a politika a törvényes alapnyugdíjon felüli nyugdíjkiegészítő rendszer átfogó átalakításában találta meg.
A belga nyugdíjrendszert a többi európai ország modelljéhez hasonlóan a több különböző módon finanszírozott rendszer egyidejű fennállása jellemzi. Természetesen Belgiumban is a kötelező alappillér jelenti a rendszer alapját: ez képezi az időskorúak legfőbb pénzbeli forrását. (Az alkotmányos szociális jogok keretében az állam egyébként is köteles lakosai számára nyugdíjhálót biztosítani.)
A belga nyugdíjrendszer egy szociális ellátórendszeren alapuló hálóból és egy erre épülő hármas felosztású tényleges nyugdíjpillérből áll.1
A társadalombiztosítási reform vizsgálatakor célszerű megkülönböztetni a magánszektor munkavállalóit, illetve az egyéni vállalkozókat, valamint a közszféra dolgozóit. A törvény alapján szűken értelmezve a közszféra dolgozói és a magánszektor munkavállalói részesülnek nyugellátásban. Ezen belül is a közszféra dolgozóira több eltérés, kedvezőbb feltételek vonatkoznak. Az egyéni vállalkozók - ilyenek a vállalatok vezetői is - nyugdíjjogosultsága csak közvetett, az adóügyi szabályokból vezethető csak le.
A törvényes nyugdíjkorhatár a férfiak esetében 65 év, nők esetében 62 év. A 2009-ig tartó átmeneti időszakban a nőkre vonatkozó nyugdíjkorhatárt fokozatosan a férfiakra vonatkozó nyugdíjkorhatárhoz igazítják. Maga a teljes nyugdíj 45 évig tartó munkaviszonyon alapul. A magánszektor munkavállalóinak, illetőleg az egyéni vállalkozóknak járó átlagos nyugdíjösszeg munkaviszonyuk során elért átlagos jövedelmüknek 60-75%-os arányszámának megfelelő kalkulálásával kerül kiszámításra. Ezzel szemben a közszféra dolgozói esetén a nyugdíj alapját azon 5 évi illetménye adja, amely a legmagasabb.
A szociális támogatási juttatások köre a nulladik szintet képezi. Az ellátások a valóban rászoruló időskorúak részére a kiegészítő ellátásokat és szolgáltatásokat, a gondoskodási formák költségeinek állam általi megtérítését tartalmazzák. Ezenfelül létezik egy speciális juttatás, a GRAPA2, amelynek odaítélését és kifizetését egy kötelező jellegű helyszíni környezettanulmány előzi meg. Rendeltetését nézve célja az, hogy fedezze az arra rászoruló időskorúak költségeit, minimum ellátást biztosítva azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges anyagi forrásokkal. A jogosultak körét a törvényes nyugdíjkorhatár határozza meg: jelenleg 62 év, 2009-től azonban 65 év felett jár a jogosultság.
Magyarországon a szakemberek nem tekintik a szociális ellátórendszert a társadalombiztosítási rendszer (különösen nem a nyugdíjrendszer) részének. Azonban az ellátások tekintetében a magyar szociális rendszer is szolgál ilyen alaptámogatási célokat. A "nyugdíjminimum" intézménye mellett léteznek a szociális ellátórendszer keretében is rászoruló időskorúak ellátását biztosító támogatások. Ilyen például az időskorúak járadéka, melynek célja a nyugdíjkorhatárt betöltött rászorultak pénzbeli szociális ellátásban történő részesítése.
A tényleges nyugdíjrendszer alapját az első, kötelező és általános pillér ("törvényes nyugdíj") képezi. A minimumnyugdíjra azok szereznek jogosultságot, akik legalább 30 évet munkaviszonyban töltöttek. Azok, akik legalább 15 évig hozzájárultak a rendszer költségeihez, a befizetett járulékaikat a nyugdíj összegének megnövelése érdekében beszámíthatják. Ezek az intézkedések az általános nyugdíjrendszer redisztri-butív jellegét hivatottak erősíteni.
Az állam felelőssége biztosítani a minimumnyugdíjat, mely törvényes nyugdíj az újraelosztás elvén alapul.
Az új elemek egyike, hogy az első pillér finanszírozásának biztosítása végett létrehozták az Ezüst Pénzalapot. Ez egy olyan demográfiai jellegű tartalék, amelyet a kitűzött célra rendelnek, így felhasználásuk jelen esetben kizárólagosan a közkiadásokat növelő nyugdíjfolyósítások fedezésére szolgálhat (pántlikázott nyugdíjbiztosító tételek)."3
A nyugdíjbiztosítási alrendszer döntő jelentőségű kiegészítését a második kiegészítő pillér adja. Ahogyan csökken az első pillér finanszírozásának fedezete a költségvetésben, úgy a meglévő, folyósított törvényes nyugdíjak egyre növekvő terhet jelentenek a belga állam költségvetésének. Mindez a tény nemcsak strukturális átalakítást követel meg az első pilléren belül, hanem egyéb fejlesztést és továbblépést is a második pillérben.
A második pillér a magán, önkéntes pillér a nyugdíjkiegészítések rendszerét takarja. A kiegészítő pillérben a munkáltatóé a főszerep. Ezen, a minimumnyugdíj kiegészítésére hivatott rendszernek a szükségessége és jelentősége egyre növekszik. Jelenleg elsősorban a munkáltatók feladata ezeknek a kiegészítéseknek a megszervezése, amelyek egyedi és kollektív szerződésekben realizálódnak.
A legújabb reformok kollektív szerződéseknek szánják ezt a szerepet. A kollektív szerződések alapján pedig Szektoriális Nyugdíjtervezetek készülnek, lehetővé téve ezáltal az egyes ágazatok szükségszerű eltéréseihez igazodó szabályrendszer kialakítását. 2002-ben a munkavállalók 35%-ának juttatásait ezen keresztül fedezték, és ezek a juttatások a bruttó hazai tennék 17%-át tették ki.4
A kollektív tervezetek több speciális formában fordulnak elő. A szabályozás értelmében minden 25 éves vagy afeletti munkavállaló köteles csatlakozni valamely kollektív tervezethez.
A szektorális nyugdíjtervezet bevezetésével a jogalkotó célja, hogy elősegítse a kollektív nyugdíjtervezetekhez való azon munkavállalók hozzáférését, akik nem tartoznak az egyes tervek hatálya alá, különösen a fizikai dolgozók és a kis-, illetve középvállalkozások munkavállalói. Ezeket a terveket a kollektív szerződések szintjén fogadják el egy közös bizottságon keresztül, és kötelezőek a tárgya alapján hatálya alá tartozó munkáltatókra és a munkavállalókra. Az egyes szektorokra vonatkozó, egységes nyugdíjtervezetekről van szó, amelyet kollektív szerződésekbe foglalnak, és amelyet az azonos szektorhoz tartozó munkáltatók azonos vagy hasonló formában adaptálnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
