Az Európai Unió állami támogatási szabályainak legfőbb célja a belső piac zavartalan működésének biztosítása, oly módon, hogy a tagállamok egyes vállalkozások részére nyújtott támogatásokkal ne avatkozhassanak be indokolatlanul a gazdasági folyamatokba. E szabályrendszer fő vezérlő elvei - amint az az Állami Támogatási Cselekvési Tervben[1] is kiemelésre került - a célhoz kötöttség, szükségesség, az elérni kívánt céllal való arányosság, valamint azt, hogy a támogatás pozitív hatásai (pl. foglalkoztatás vagy a K+F-re fordított vállalati költések növelése) kimutathatóan meghaladják a támogatás negatív hatásait, azaz a verseny torzulását (versenytársakhoz képest kedvezőbb pozíció), illetve a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolását. Ezen elvek alapján az állami támogatásokra vonatkozó uniós másodlagos szabályok kizárják a potenciális kedvezményezettek köréből az ún. nehéz helyzetbe került vállalkozásokat. Vagyis a tagállamok nem nyújthatnak támogatást olyan vállalkozások részére, amelyek egyébként megszűnnének és piaci részesedésüket versenytársaik vennék át. E szabályozási elv mögött több racionális megfontolás is felfedezhető. Egyrészt, amennyiben e vállalkozások, a támogatás következtében tevékenységüket fenntartják, a versenyképes, támogatások nélkül működő vállalkozások jelentős károkat szenvedhetnek el és előfordulhat, hogy végül ők szorulnak ki a piacról vagy veszítenek piaci részesedésükből. Másrészt az ilyen támogatások nyújtása nem jó politikai üzenet a gazdaság szereplői számára, hiszen, ha a nem hatékony vállalkozásokat az állam megmenti, mások is kevésbé versenyképes lépéseket tesznek, mivel számítanak az állam segítségére. Harmadrészt az ilyen támogatások konzerválhatják a nem előnyös piaci struktúrákat, "bebetonozhatják" a nem jól működő, nem eléggé hatékonyan vezetett, illetve nem eléggé innovatív vállalkozásokat. Ezáltal az egész gazdaság fejlődése lelassulhat. Ezen megállapítások alapján az állami támogatások ellenőrzését végző Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott támogatásokat a leginkább versenytorzító, legkárosabb hatásokat kiváltani képes támogatásoknak tekinti, különösen mivel a versenytorzítás már a jelenben érezhető (míg egy beruházási vagy K+F támogatásnál annak versenytorzító hatása majd csak a jövőben jelentkezik). Ugyanakkor bizonyos esetekben mégis előfordulhat, hogy a nehéz helyzetbe került vállalkozásoknak nyújtható támogatások pozitív hatásai meghaladják az előbbiekben felsorolt negatív hatásokat. Ennek lehetőségét a Bizottság is elismerte. Ezért a Bizottság már a 1994-ben iránymutatást alkotott[2] arról, hogy milyen feltételek mellett tekinti a közös piaccal összeegyeztethetőnek a nehéz helyzetbe került vállalkozások megmentéséhez, illetve szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokat. Ezek a vállalkozások tehát csak a Bizottság által meghatározott szabályoknak megfelelő megmentési, illetve szerkezetátalakítási támogatásokban részesülhetnek, az egyéb szabályok hatálya alól ki vannak zárva. Ugyanez igaz fordítva is, azaz csak nehéz helyzetben lévő vállalkozások részesülhetnek megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokban.[3] A Bizottság iránymutatása 1994 óta két alkalommal is felülvizsgálatra került, rendelkezései a gyakorlat alapján folyamatosan finomodtak és pontosabbak lettek.[4] A 2004-ben kiadott hatályos iránymutatás[5] (2004-es iránymutatás) 2012-ig alkalmazandó, vagyis a Bizottság a közlejövőben megkezdi az alkalmazása során felhalmozódott tapasztalatok, valamint a tagállamok észrevételei alapján annak felülvizsgálatát.
Az állami támogatásokkal foglalkozó tagállami szakértők számára kiemelkedő annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy egy támogatni kívánt vállalkozás nehéz helyzetben van-e. Ennek eldöntéséhez kíván ez az összefoglaló segítséget nyújtani a "nehéz helyzet" fogalmának és a Törvényszék (korábban: Első Fokú Bíróság) egy idén hozott releváns ítéletének ismertetésével.
A hatályos, 2004-es iránymutatás a nehéz helyzetben lévő vállalkozás fogalmát illetően csaknem az 1999-es definíció meghatározásait követi, némi kiegészítéssel (lásd köv. o.). A definíciót illetően általánosságban megállapítható, hogy a nehéz helyzetnek vannak mérlegelést nem igénylő, és igénylő esetei is. A meghatározás alapján lehetnek erre utaló jelek, amelyek a társaság tőkeveszteségéhez objektív módon kapcsolhatóak, illetve a nehéz helyzet megállapítható egyedileg, az adott vállalkozás gazdasági és pénzügyi helyzetének, üzleti kilátásainak elemzésével is. Értelemszerűen a mérlegelést igénylő esetek tekintetében jellemző, hogy jogvita keletkezik egy tagállam és a Bizottság között. Az uniós jog feltevése szerint azok a vállalkozások tekinthetőek nehéz helyzetben lévőnek, amelyek önerejükből, vagy (nem állami) tulajdonosaik beavatkozásával sem képesek a piacon maradni, tevékenységüket középtávon fenntartani.
| Az 1999-es iránymutatás definíciója | A 2004-es iránymutatás definíciója* ** |
| (4) A Közösség nem határozta meg a "nehéz helyzetben lévő vállalkozás" fogalmát. Az iránymutatás alkalmazásában ugyanakkor a Bizottság akkor tekint egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen - akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén - arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid- vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét. | (9) A Közösség nem határozta meg a "nehéz helyzetben lévő vállalkozás" fogalmát. Az iránymutatás alkalmazásában ugyanakkor a Bizottság akkor tekint egy vállalkozást nehéz helyzetben lévőnek, ha az képtelen - akár saját erejéből, akár pedig a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezői által biztosított források révén - arra, hogy megállítsa a veszteségek halmozódását, amely a hatóságok külső beavatkozása nélkül szinte teljes bizonyossággal azt eredményezné, hogy rövid- vagy középtávon feladja üzleti tevékenységét. |
| (5) Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában valamely vállalkozás, függetlenül méretétől, illetve a körülményektől, akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha: a) korlátolt felelősségi alapon működő társaság esetén törzstőkéjének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el; vagy b) korlátlan felelősségű társaság esetén a társaság könyveiben kimutatott tőkének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el; vagy c) a hazai jog szerint az adott vállalkozás - függetlenül a vállalkozási formától - megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak. | (10) Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában valamely vállalkozás, méretétől, illetve a körülményektől függetlenül, akkor tekinthető nehéz helyzetben lévőnek, ha: a) korlátolt felelősségi alapon működő társaság esetén törzstőkéjének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el; b) olyan társaság esetén, ahol legalább egyes tagok korlátlan felelősséggel bírnak a társaság tartozása tekintetében, a társaság könyveiben kimutatott tőkének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el; vagy c) a hazai jog szerint az adott vállalkozás - függetlenül a vállalkozási formától - megfelel a kollektív fizetésképtelenségi eljárás kritériumainak. |
| (6) Egy vállalkozás nehéz helyzetének szokásos jelei a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a lanyhuló cash-flow, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték. Súlyos helyzetben nem kizárt, hogy a vállalkozás már fizetésképtelenné vált, vagy a hazai jog alapján kollektív fizetésképtelenségi eljárást indítottak ellene. Az utóbbi esetben ez az iránymutatás az ilyen eljárással összefüggésben nyújtott valamennyi olyan támogatásra vonatkozik, amelynek eredményeként a vállalkozás folytatni tudja üzleti tevékenységét. Egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás mindenesetre csak akkor jogosult támogatásra, ha igazolni lehet, hogy képtelen saját erejéből, illetve a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezők által biztosított források bevonásával talpra állni. | (11) Egy vállalat a 10. pontban hivatkozott feltételek hiányában is nehézségben lévőnek tekinthető, különösen akkor, ha egy vállalkozás nehéz helyzetére utaló szokásos jelek mutatkoznak, mint pl. a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a lanyhuló pénzforgalom, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték. Súlyos helyzetben nem kizárt, hogy a vállalkozás már fizetésképtelenné vált, vagy a hazai jog alapján kollektív fizetésképtelenségi eljárást indítottak ellene. Az utóbbi esetben ez az iránymutatás az ilyen eljárással összefüggésben nyújtott valamennyi olyan támogatásra vonatkozik, amelynek eredményeként a vállalkozás folytatni tudja üzleti tevékenységét. Egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás mindenesetre csak akkor jogosult támogatásra, ha igazolni lehet, hogy képtelen saját erejéből, illetve a tulajdonosai/részvényesei vagy a hitelezők által biztosított források bevonásával talpra állni. |
| Az 1999-es iránymutatás definíciója | A 2004-es iránymutatás definíciója |
| (7) Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában az újonnan alapított vállalkozások nem jogosultak megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásra még akkor sem, ha induló pénzügyi helyzetük bizonytalan. Ez akkor fordul elő például, ha új vállalkozás keletkezik egy korábbi vállalkozás felszámolásából, vagy veszi át ilyen vállalkozás teljes eszközállományát. | (12) Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában az újonnan alapított vállalkozások még akkor sem jogosultak megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, ha induló pénzügyi helyzetük bizonytalan. Ez akkor fordul elő például, ha egy korábbi vállalkozás felszámolásából új vállalkozás jön létre vagy pusztán átveszi egy ilyen vállalkozás teljes eszközállományát. Elvileg egy vállalkozást a vonatkozó tevékenységi területen elkezdett műveleteitől számított első három éven keresztül tekintenek újonnan alapítottnak. Csak ezen időszak után válik jogosulttá megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, feltéve ha: a) ezen iránymutatások értelmében egy nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősül, és b) nem tartozik egy nagyobb üzleti csoporthoz, kivéve a 13. pontban megállapított feltételeket. |
| (8) Egy nagyobb csoporthoz tartozó társaság rendszerint nem jogosult megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatásra, kivéve ha a társaság igazoltan saját működése, és nem a csoporton belüli önkényes költségfelosztás eredményeként jutott bajba, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy megoldhatóak legyenek a csoport által. | (13) Egy nagyobb vállalatcsoporthoz tartozó vagy azáltal átvett vállalat rendszerint nem jogosult megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, kivéve, ha a vállalat igazoltan saját működése, és nem a csoporton belüli önkényes költségfelosztás eredményeként jutott bajba, és a nehézségek túl súlyosak ahhoz, hogy csoportszinten megoldhatóak legyenek. Amennyiben a nehéz helyzetben lévő vállalat leányvállalatot hoz létre, a leányvállalat az őt ellenőrző nehéz helyzetben lévő vállalattal együtt csoportnak tekintendő és az e bekezdésben megállapított feltételeknek megfelelően támogatásban részesülhet. |
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
