Ahhoz, hogy a végrehajtási fokozat megváltoztatásának a szabadságvesztés végrehajtásában betöltött szerepét megértsük, elsőként e jogintézménynek a szabadságvesztés végrehajtásának egészét átható alapelvekkel való viszonyát kell tisztáznunk.
A szabadságvesztés fokozatának megváltoztatása, mint "többfunkciós" jogintézmény alapvetően három büntetés-végrehajtási alapelv érvényesülését hivatott elősegíteni. Ezek közül elsőként említendő a végrehajtás progresszív jellegének elve, amely azt jelenti, hogy az elítélt a szabadulásának időpontjához közeledve fokozatosan enyhébb, a szabad élethez közelítő életkörülmények közé kerül. A hatályos magyar büntetés-végrehajtási jog több olyan jogintézményt is ismer, amelynek a végrehajtás progresszív jellegének megteremtése a feladata: a szabadságvesztés fokozatának megváltoztatásán kívül ilyennek minősül a leghosszabb múltra visszatekintő feltételes szabadság, valamint az átmeneti csoport és az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása. A progresszív intézmények elősegítik az elszigeteltség káros hatásainak csökkentését és a szabad élet viszonyaihoz való fokozatos adaptálódást.
A végrehajtási fokozat megváltoztatásának emellett jelentős szerepe van a felelősség és az önbecsülés elvének érvényre juttatásában, amely szerint az elítéltnek a végrehajtás során segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy önmagán segítsen, önbecsülése fejlődjön, és felelősséget érezzen saját jövőjével kapcsolatban, mert az nagyban elősegítheti a társadalomba való beilleszkedését. A felelősség kialakításában komoly jelentőséggel bír a fokozatos rendszer, ez ugyanis egyre nagyobb szabadságot, önállóságot biztosít a szabadulás közeledtével, az elítélt érdemességéhez (magaviselet, munkavégzés, beilleszkedési szándék stb.) kötött fokozatváltás lehetősége pedig csak tovább erősíti ezt a folyamatot.
A téma tárgyalásakor nem hagyható említés nélkül a végrehajtás egyéniesítésének elve (büntetés-végrehajtási individualizáció), amely azt írja elő, hogy a végrehajtás során alkalmazott eljárásokat az elítélt személyiségéhez, egyéni képességeihez és szükségleteihez kell igazítani. Az egyéniesítés természetesen nem azt jelenti, hogy minden egyes elítéltet egyedi módon kell kezelni, hanem azt, hogy a szabadságvesztést töltők populációján belül különböző szempontok szerint elkülönített csoportokat kell kialakítani, amelyeken belül speciális nevelési, kezelési és gondozási módszerek alkalmazandók.[2] Magyarországon a szabadságvesztés végrehajtásának egyéniesítésében az első lépést az ítélő bíróság teszi meg a végrehajtási fokozat kijelölésével, hiszen ezzel máris megtörténik egyfajta osztályozás, az egyes végrehajtási fokozatba tartozó elítéltekre pedig részben eltérő szabályrendszer vonatkozik. A büntetés "egyénre szabott" végrehajtásának azonban emellett további eszközei is vannak, ezek közül az egyik legfontosabb a szabadságvesztés fokozatának a büntetésvégrehajtás menetében történő megváltoztatása, amellyel módosítható az ítélkező bíróság által elvégzett "osztályozás".
A végrehajtási fokozatnak a büntetés végrehajtása alatt történő megváltoztatása a feltételes szabadsághoz hasonlóan egyfajta korrekciós funkciót tölt be a büntetés kiszabásához képest. Abban az esetben, ha a végrehajtás során bebizonyosodik, hogy az ítélő bíróság a terhelttel szemben túlságosan hosszú tartamú szabadságvesztést szabott ki, vagy a szabadságvesztést az indokoltnál szigorúbb fokozatban rendelte végrehajtani, (vagyis a büntetés céljához képest a kiszabott szankció eltúlzottnak minősül) e jogintézmény alkalmazásával lehetőség nyílik a büntetés szigorának enyhítésére. Természetesen ez a speciálpreventív szempontú kiigazítási lehetőség - fordított előjellel - eltúlzottan enyhe bünte-
- 192/193 -
tés kiszabása esetén is fennáll. A korrekció mértékét növelheti, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetséges időpontját a jogalkotó szabadság végrehajtási fokozatához köti, ilyenkor ugyanis a fokozatváltás a büntetés-végrehajtási intézetben ténylegesen letöltött büntetési tartamra is kihat.
A végrehajtási fokozat megváltoztatásának, mint progresszív intézménynek az egyik alapvető funkciója nem lehet más, mint a szabadabb életkörülmények lehetővé tétele révén a társadalomba való beilleszkedés elősegítése.
Emellett nem tagadható az sem, hogy a különböző végrehajtási fokozatok rezsimjének szigorúsága közötti különbség jelentős mértékben előmozdíthatja az elítéltek viselkedésének pozitív irányú befolyásolását. Ha az enyhébb végrehajtási körülmények közé helyezést az elítélt érdemességéhez kötik, a jogintézmény fontos helyet foglalhat el a személyiség formálásában. A büntetés-végrehajtási fokozat megváltoztatásának a nevelésben betöltött szerepét több hazai szerző is kiemelten hangsúlyozza.[3] Meg kell azonban jegyezni, hogy a végrehajtási fokozat megváltoztatása, mint nevelési eszköz alkalmazása nem minden esetben hozható összhangba a progresszivitás eszméjével. Ha ugyanis az elítélt részére "pedagógiai célzattal" büntetésének hátralévő részére súlyosabb végrehajtási fokozatot jelölnek ki, vagy érdemtelensége miatt az őt enyhébb fokozatba helyező rendelkezést hatályon kívül helyezik, szigorúbb végrehajtási rezsimben találja magát, s egyúttal távolabb kerül a szabad élet körülményeitől.
A nevelési funkció említésével összefüggésben nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az elítéltek magatartásának befolyásolása révén a végrehajtási fokozat enyhítése vagy szigorítása hozzájárulhat a végrehajtás rendjének fenntartásához,[4] megkönnyítve ezzel egyúttal a büntetés-végrehajtási személyzet munkáját is. E hatás eléréséhez még az sem szükséges, hogy az elítélt személyisége pozitív változáson menjen keresztül, elegendő, ha az előny (enyhébb végrehajtási fokozat), illetőleg hátrány (szigorúbb végrehajtási fokozat) kilátásba helyezése, illetőleg a megszerzett előny elvesztése vagy a kilátásba helyezett hátrány tényleges alkalmazása az elítéltet a szabadságvesztés végrehajtása alatt jogkövető magatartásra készteti.
A végrehajtási fokozatnak a végrehajtás menetében történő bíróság általi megváltoztatása Magyarországon alig több mint négy évtizedes múltra tekint vissza, alkalmazásának lehetőségét a Büntető Törvénykönyvről szóló 1961. évi V. törvényt módosító 1966. évi 20. tvr. teremtette meg. A jelzett jogszabállyal azonos időpontban lépett hatályba az 1966. évi 21. tvr., amely céljaiban, elveiben és tartalmában megközelítette az európai normákat.[5] A szemléletében minőségi áttörést képviselő új szabályozás az elítéltek átnevelését, morális átalakítását tűzte ki célul, a törvényerejű rendelet végrehajtására kiadott, és az elítéltek jogait tartalmazó Büntetés-végrehajtási Szabályzat az elítéltet jogi szempontból a végrehajtás alávetett tárgyából annak alanyává emelte.[6] Az 1966. évi 20. tvr. a fokozottabb egyéniesítésnek utat engedve, az addigi két végrehajtási mód (börtön és büntetés-végrehajtási munkahely) helyett a szabadságvesztésnek négy végrehajtási fokozatát állapította meg: a szigorított börtönt, a börtönt, a szigorított büntetés-végrehajtási munkahelyet és a büntetés-végrehajtási munkahelyet.[7] A tvr. a bíróság feladatává tette, hogy ítéletében rendelkezzen a kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról. A jogszabály azt is előírta, hogy az ítéletben milyen esetben milyen végrehajtási fokozatot kell meghatározni, megengedte azonban, hogy a bűnösségi körülményekre tekintettel a bíróság - kivételesen - egy fokozattal enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási módot jelöljön ki. A tvr. emellett arra is lehetőséget nyújtott, hogy "a feltételes szabadságra bocsátás kérdésében illetékes bíróság" az elítéltet a büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás és átlagon felül végzett munka esetén a büntetésének hátralévő részére eggyel enyhébb végrehajtási fokozatba helyezze.[8] A döntésnek a bírósághoz telepítését a jogalkotó a törvényesség biztosításához fűződő érdek kielégítésével indokolta.[9] Kiemelést érdemel, hogy a jogszabály nem elégedett meg az elítélt passzív szabálykövetésével, hanem aktív tevékenységet, "átlagon felüli munkavégzést" követelt meg a jogintézmény alkalmazásának feltételeként. (A tvr. miniszteri indokolása szerint az előírt feltételek meglétéből az elítélt könnyebb átnevelhetőségére lehet következtetni.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
