Az azonos nemű párok kapcsolatát a különböző korszakok másként értékelték. A zsidó kultúrkör rendkívül ellenezte a homoszexuális kapcsolatokat, erre utal a Bibliában Mózes III. könyvének intelme: "Férfival ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: útálatosság az".[2] Az ókori görög és római kultúrában a társadalmi és magánélet elfogadott formája volt, míg a kései középkortól a XX. század közepéig az európai és amerikai kontinensen negatív megítélés alá esett.[3] A melegjogi mozgalmak megjelenésével egyre több államban ismerik el az azonos nemű párok házasságát, illetve különböző ezt helyettesítő élettársi kapcsolattípusokat. Magyarországon a ’90-es évek elejéig a homoszexualitás és bármilyen ezzel kapcsolatos kérdéskör szinte tabunak számított, ezért a jogi szabályozás is váratott magára. Hazánkban az első kísérletet - jóval a rendszerváltás után - a 2007. évi CLXXXIV. törvény elfogadása jelentette, amely azonban az Alkotmánybíróság 154/2008. (XII. 17.) AB határozatával nem lépett hatályba.
Ilyen előzmények után az Országgyűlés megalkotta és elfogadta a jelenleg is hatályos 2009. évi XXIX. törvényt (továbbiakban: Bét.). A jogszabálynak azonban számos pozitívuma mellett álláspontom szerint sok és lényeges hiányossága van, melyek egyrészt a törvényalkotásból, másrészt az alkotmányozásból erednek.
Tanulmányomban a jogszabály említett hiányosságait kívánom vizsgálni, majd az amerikai és európai szabályozás összehasonlító jellegű bemutatásával rávilágítani a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményének pozitívumaira és hibáira egyaránt. Bemutatásra kerülnek továbbá a törvény elfogadása óta elkészült országos statisztikák, valamint saját lakóhelyemen végzett kutatásom adatai is. Munkám végén megoldási alternatívaként nemcsak a házasság intézményének kiterjesztésére teszek javaslatot, hanem az örökbefogadás lehetőségének és - csatlakozva Jobbágyi Gábor javaslatához - az élettársi kapcsolatok áttekinthető szabályozási rendszerének megteremtésére is.
Az ókori kultúrákban a homoszexualitás teljesen elfogadott volt. Mind Egyiptomban, mind Görögországban, később az ókori Rómában nemcsak a felsőbb osztály, hanem a közemberek számára is lehetséges volt teljesen legális homoszexuális kapcsolat létesítése. Számos feljegyzés maradt fenn egyiptomi fáraókról, római császárokról és görög államférfiakról, akik azonos neműekkel folytattak viszonyt.[4] Egyes afrikai és indián törzseknél ugyanez volt a helyzet, Óceánia és Ausztrália területein a mai napig teljesen elfogadott számos törzs esetében.
A középkor késői szakaszában, Európában a homoszexualitás ugyan tiltottá vált és azt súlyosan büntették, ennek ellenére a középkori városokban és például az arab, török kultúrában is "virágzott".[5] A reneszánsz és a humanizmus meghatározó egyéniségei között számos homoszexuálist találunk, ezért sem lehet meglepő, hogy a liberalizmus korára elfogadottabbá vált, s már nem bűnnek, hanem sokkal inkább furcsaságnak tartották. Az angol viktorianizmus azonban továbbra is konzervatív volt a kérdés tekintetében, ezért bármennyire is köztudott volt a homoszexualitás nemcsak a felsőbb osztályok tagjai között, hanem az egyetemek kollégiumaiban egyaránt, a színlelt erkölcsösségnek esett áldozatul például a világirodalom egyik legkiemelkedőbb költője és írója, Oscar Wilde akitől "Az igazi szerelem hallgat és szenved" idézet is származik. Oscar Wilde-t férfiakkal folytatott kapcsolatai miatt 2 év kényszermunkára ítélték, mely nemcsak fizikailag és lelkileg törte össze, hanem társadalmilag is teljesen ellehetetlenítette.[6]
A XIX. század európai felfogása ezután betegségnek tekintette az azonos neműek iránti vonzalmat, ezért az addigi alapvetően büntetőjogi kategória orvosi és pszichológiai problémává vált. A XX. században azonban egyre inkább előtérbe kerültek azok a szervezetek, melyek a homoszexuálisok jogaiért küzdöttek. Ezek közül az első Magnus Hirschfeld nevéhez köthető, aki 1897-ben megalapította a Szexuális Tudományok Intézetét, amit 1914-ben a Brit Szexuálpszichológiai Társaság, majd 1924-ben a Chicagói Emberi Jogi Társaság követett. A totalitárius rendszerek borzalmas és embertelen tettei, majd a hidegháború utáni elutasító viselkedés - az amerikai és az európai kontinensen egyaránt - után a Wolfenden jelentés kihangsúlyozta, hogy a homoszexualitás nem fogható fel sem orvosi, sem büntetőjogi kategóriaként. 1957-ben állt fel Angliában egy bizottság a homoszexuális vétkek és prostitúció vizsgálatára, melynek Sir John Wolfenden volt az elnöke. A Bizottság jelentésének a homoszexualitás történelmét megreformáló megállapítása az volt, hogy az "egyetértő felnőttek magántermészetű homoszexuális kapcsolata ezentúl ne legyen büntethető."[7] A Stonewall lázadás (1969. június 27-30.) után egyre több melegszervezet jött létre.[8]
Hazánkban a homoszexualitást "szodómia" néven említett büntetőjogi kategóriának tekintették, amelyről először Magyarországi Pál bolognai jogászprofesszor tett említést 1221-ben gyóntatópapok számára írott kézikönyvében, a De confessione-ban. Fennmaradtak források büntetőperekről, melyek nagy része halálbüntetéssel végződött, majd az 1700-as évektől a börtönbüntetésre tértek át a bíróságok. A Csemegi Kódex (1878. évi V. törvény) a "természet elleni fajtalanságot" egy évig terjedő börtönbüntetéssel rendelte büntetni.[9] A törvényi szabályozás érdekessége, hogy a 241. § mindössze a férfiak közötti fajtalanságot emeli ki, a nők közöttit nem.
Az 1961-es (szocialista) Btk.[10] 279. §-a szerint már csak a tizennegyedik életévét betöltött, de huszadik életévét még el nem érő személlyel folytatott kapcsolatot büntette.
A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 37/2002. (IX. 4.) AB határozatával 2002. szeptember 3-án azonnali hatállyal megsemmisítette az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (továbbiakban: Btk.) 199. és 200. §-ait, azoknak diszkriminatív volta miatt. A 199. § ugyanis három évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni azt a 18. életévét betöltött személyt, aki 14-18 év közötti, vele azonos neművel létesített szexuális kapcsolatot.[11] Innentől kezdve a "megrontás" büntetendő, azaz amikor az elkövető 14 éven aluli személlyel lép kapcsolatba tekintet nélkül a sértett és az elkövető nemére egyaránt.[12] Jelentős változás tehát a büntetőjogi szemléletben, hogy a korábbi büntető törvénykönyvek magát a fajtalanságot büntették, míg az újabb büntetőjogi szabályozások már mindig feltétellé teszik a cselekmény erőszakos voltát is.
Látható, hogy az évek során a különböző, a homoszexuálisok jogaiért küzdő szervezetek elérték azt, hogy a homoszexualitás kikerüljön a büntetőjogi és orvosi kategóriák alól. A heteroszexuálisok számára már jóval korábban kialakult családi és polgári jogi jogosultságok ugyanakkor az azonos neműek számára azonban még váratnak magukra. A következőkben a magyar és európai, valamint az amerikai családjog változásait mutatom be röviden, majd a hazánkban elfogadott bejegyzett élettársi kapcsolatokról szóló törvényt és az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának rendelkezéseit tekintem át.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
