A XX. században tapasztalt robbanásszerű technológiai fejlődés eredményeképpen napjainkra bárki számára elérhetőek a képfelvevő berendezések. Egy mobiltelefon kép-, vagy videofelvételével tudtunk nélkül azonnal adatkezelővé válhatunk, de a szükséges jogi ismereteket a kezünkben lévő műszaki újdonság nem biztosítja. A közösségi oldalakon megosztott, személyhez fűződő jogokat sértő felvételek, vagy az óvodákba felszerelt webkamerák a médiában is gyakran problémaként jelennek meg. Az adatvédelmi biztos a beszámolóiban rendszeresen utal az illegálisan rögzített képek és videók - internet nyújtotta lehetőségekből eredő - rohamos terjedésére.1 A kamerázás sérthet emellett vagyoni jogokat is, a mozikban kalózfilmek készítése következtében a szerzőt akár milliárdos károk is érhetik, a jogsértés ezen esetekben egyértelmű.2
Ezzel ellentétben, ha egy település új térfigyelő kamerarendszert épít ki, akkor a számára előírt tájékoztatásban csak annak előnyeit, bűnmegelőző hatását emelik ki, holott az sértheti a magánszférához és a képmáshoz való jogunkat. A civil szervezetek, adatvédelmi szakértők és az adatvédelmi biztos több esetben megkérdőjelezték a térfigyelő rendszerek hatékonyságát, alkalmazásuk indokoltságát. Azok azonban élvezik a lakosság támogatását - a hatóságokba vetett bizalom és a jogi ismeretek hiánya miatt - akkor is, ha azok jogellenesen működnek.3
Fel kell tennünk a kérdést: mi a különbség a képrögzítés két említett fajtája között? Az elsőben a veszély és a jogsértés egyértelmű, míg a térfigyelés kapcsán a jogi védelem tárgya, maga az ember nincs tisztában azzal, hogy őt védeni kellene. Többnyire abból közvetlen hátránya nem származik, ugyanakkor a közpénzen kiépített költséges rendszer sokszor hatástalan, szakszerűtlenül telepített és üzemeltetett, vagy egyszerűen szakmai szempont alapján felesleges.4
Az élet- és vagyonbiztonság fenntartása az állam alkotmányos kötelessége, de a rendszerváltást követően az állam rendelkezésre álló intézmény- és eszközrendszere lényegesen módosult.5 Ha egy magánszemély számára rendelkezésre áll a mobiltelefon vagy kézi kamera, akkor többnyire használja is azt. A hatóságok számára ilyen elérhető eszköz a térfigyelő rendszer, így azt ugyanúgy, akár a szükséges jogi ismeretek nélkül üzemelteti is.
A térfigyelő kamerázás résztvevői alapján három nagy érdekcsoport különböztethető meg. Az állam, valamint a közbiztonságért felelős szervek a létező társadalmi problémákat, a bűncselekmények növekvő számát, több országában a terrorizmus veszélyét hangsúlyozzák. A biztonságérzet növelése a politikai túlélés feltétele a vezetők számára, az adatvédelem és a magánszféra erősítése pedig nem biztosít széles szavazótábort,6 ezért a politikai döntéshozók nem csak a rendfenntartási feladatok minél hatékonyabb eszközökkel történő ellátása miatt érdekeltek a beruházásokban.7 2010-ben a magyar választások során a térfigyelő rendszer bővítésének ígérete hazánkban is kampányfogásként jelent meg.8
A technikai eszköztár bővítése, az új kamerák telepítése hatalmas pénzügyi beruházást jelent, így az eszközöket szolgáltató, karbantartó piacot és annak lobbytevékenységét is ki kell emelnünk. A közbiztonság megerősítését célzó fejlesztések mind az Európai Unió, mind a Magyar Köztársaság Kormányának anyagi támogatását élvezik, segítségükkel az önkormányzatok többségében napirendre kerülhetett a térfigyelő kamerázás, de a kérdésben a kamerákkal foglalkozó cégek befolyása is érezhető.
A két érdekcsoport hatására az új eszközök beszerzése a település típusától függetlenül szinte mindennapos. Hazánkban először 2005-ben a Belügyminisztérium terveiben az országot lefedő térfigyelő rendszer szerepelt,9 majd 2010 februárjában a miniszterelnök foglalta programjába a meglévő kamerák számának megduplázását.10 Fentiek alátámasztására példaként emeljük ki az Európa Kulturális Fővárosa program keretében Pécsett,11 vagy az Európai Unió támogatásával Miskolc belvárosa és történelmi értékei védelmében kiépített kamerarendszert.12 Budapest kerületei a képfelvevő eszközeiket a rendőrség iránymutatása alapján, tervezetten bővítik, de több kisváros, így Baja13 és Makó14 is az elektronikus megfigyelést választotta.15 Nemzetközi szinten is azonos tendencia látható, New York főpolgármestere az utcák és járdák többségére kamerákat ígért,16 Angliában immár megszokottnak mondható a legújabb technológiák tömeges alkalmazása.17
Nem szabad megfeledkeznünk azonban a lakosságról sem, amelynek részben érdeke fűződik az eszközök telepítéséhez. A biztonságos lakó- és munkakörnyezetet ígérete reményében egyelőre nagy támogatottságot élvez a kamerás megfigyelés. Ugyanakkor az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, a személyes adatok biztonságos és jogszerű kezelését, valamint a befizetett adó értelmes (szakmailag indokolt) célra történő felhasználását is elvárhatónak kell tekintenünk. A vonatkozó szabályokat nem ismerő magánszemélyektől nem várhatjuk el e jogaik érvényre juttatását.
A közterületi kamerázás kapcsán az egyik problémát az jelenti, hogy a pénzügyi fedezet és a társadalmi támogatottság birtokában a finanszírozó önkormányzatok és esetenként az üzemeltető hatóságok is érdekeltek a térfigyelő rendszer kialakításában, de gyakran nem alkalmazzák a szerteágazó, nem átlátható jogi előírásokat, az érdekek mellett a jog nem tud érvényre jutni.
A tanulmány célja bemutatni a jog szerepét, feladatait a kamerás megfigyelés érdekrendszerében. További kutatásra adnak lehetőséget a kamerázáshoz szükséges gazdasági háttér elemzése; a kriminalisztikai és viselkedéstudományi felmérések eredményei; az adatvédelmi szempontú vizsgálatok, az érintett alapjogok értelmezése; azonban a tanulmány ezeknek csak érintőleges vizsgálatára lehet hivatott.
Az életünket figyelemmel kísérő kamerarendszer George Orwell írói fantáziájában már 1948-ban megszületett, amikor híres regénye, az 1984 teleképeit18 a Gondolatrendőrség szolgálatába állította: "[a] napnak mind a huszonnégy órájában a rendőrség szeme előtt […] tartható".19
Az első valódi térfigyelő rendszert 1942-ben helyezték üzembe, mely a német csodafegyver, a V-2 kilövését tanulmányozta.20 Később bankok és bevásárló központok biztosítását látta el, majd Milton Keynes, a hatvanas években épült angol modell-város terveiben, és Stockholm hetvenes évekbeli belvárosában jelentek meg.21 Az elektronikus megfigyelés társadalmi megítélése fokozatosan javult, annak teljes elfogadása először Angliában, az 1990-es évek elején elkövetett londoni robbantás-sorozat után következett be. Intelligens kamerák százait szereltek fel Londonban, amelyeket sikeresen alkalmaztak további merénylet-kísérletek megakadályozására, valamint a 2005-ös robbantások idején az elkövetők azonosítására. Ma a kamerázás nem csak eszköz a bűnüldöző szervek kezében, az milliárdos üzletággá fejlődött.22 Egy britről napi háromszáz felvétel készül,23 a szigetország települései több mint 90%-át lefedi a közel 4,5 millió készülékből álló rendszer.24 Az emberi jogokat ilyen mértékben érintő, komoly vagyoni érdekeket képviselő terület jogi szabályozása elkerülhetetlen.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
