1. Jelen tanulmány nem nevezhető kifejezetten jelentésnek. Gondolatébresztőnek és vitaalapnak készült. Mekkora a közjegyzőség súlya és hatása a mai társadalomban? Hogyan erősíthető? A közjegyzőség a világméretűvé válás és a globalizáció gyors fejlődése közepette fejti ki működését. Ha fenn akarja tartani magát, és tovább akar lépni, akkor nem maradhat mozdulatlan; éppen ellenkezőleg, fejlődnie kell, anélkül, hogy elveszítené saját lényegét. Fejlesztenie kell szervezetét, felépítését, tevékenysége gyakorlásának módszereit. Mindeközben hűnek kell maradnia saját belső lényegéhez, ami nem más, mint a preventív igazságszolgáltatás biztosítása hitelesítés és tanácsadás útján.
E tanulmány készítésekor elvben a mi két országunk, Hollandia és Belgium közjegyzőinek helyzetére szorítkoztunk, mert előbbiben alkalmazzák a több szakmát felölelő társulások gyakorlatát, és mindkét ország közjegyzősége foglalkozott már a kérdéssel, amely esetenként határozottan élénk vitát keltett. Anglia közelsége mindkét országhoz, és Hollandia kereskedő hagyományai úgy hozták, hogy mindkét ország fokozatosan a Common Law, az angolszász jogrend befolyása alá került, és az angolszász law firm-ek, úgynevezett jogi irodák mindinkább stepping stone-nak, ugródeszkának használták őket terjeszkedési szándékaik megvalósítására az európai kontinensen. Az amerikai jogi irodák csatlakoztak e folyamathoz.
2. Örökre elmúlt az az idő, amikor a Civil Law, vagyis a római jogrendű országokban a közjegyzőség olyan intézmény volt, hogy az általa dokumentált tényeket senki sem vitatta.
Bírálat érte a szakmát, amiért túlságosan mozdulatlan és túl kényelmesen berendezkedett privilégiumai között. A régi hagyományt követő összes közjegyzőség ismeri ezt a kritikát, és nagy erőfeszítéseket kellett tennie, hogy visszaszerezze a hatalom és a közvélemény bizalmát. Ma ennél többről van szó: a közjegyzőség az övétől erősen különböző jogrendszerrel találja szemben magát: ez a Common Law, vagy angolszász jogrend. A Common Law egyre gyorsabban és mélyebben hatol be a Civil Law, vagyis a római jogrendet követő országok jogi kultúrájába. A Common Law nem ismeri a közjegyzőség intézményét. Nem ismeri a tanúsítást is magában foglaló hitelesítést. Nem hisz a jogi tevékenységet folytatók pártatlanságában, mivel azok ügyfeleik érdekeit védik. Nem hisz a megelőzésben, és minden hangsúlyt a bíró jogorvoslati tevékenységére helyez. Az angolszász jogrendszer, amely régi, mivel a XII. századból datálódik, és mindig nagyon dinamikus volt, a legnagyobb kihívást jelenti a közjegyzőség számára, mert láthatólag azt bizonyítja, hogy egy társadalom tökéletesen meg tud lenni a közjegyzőség intézménye nélkül.
Azután itt a többi szakma. Az ügyvédek és a könyvvizsgálók határozottan fejlődtek, hogy megőrizzék, vagy bővítsék piaci részesedésüket. A könyvvizsgálók túlléptek a vállalati könyvelésen, és érdeklődni kezdtek a társasági jog, sőt a polgári jog - cégek átruházása, hagyaték tervezése stb. - iránt. Az ügyvédek túlléptek az eljárási kérdéseken és a jog szinte minden területén gyakorolják a tanácsadást. Közös cél: a full service, a komplett szolgáltatás nyújtása. Természetes tehát, hogy e két szakma igyekszik társulni egymással, hogy a két szakágat egymást kiegészítő jellegűvé téve a lehető leghatékonyabb komplett szolgáltatást nyújtsa. Vajon a közjegyzőségnek elszigeteltnek kell-e maradnia?
3. Látható, hogy saját gazdasági és társadalmi szerepének megőrzése és továbbfejlesztése arra indítja a közjegyzőséget, hogy kérdéseket tegyen fel saját mibenlétére és cselekvési módjára vonatkozóan. Nyilvánvaló, hogy a szakmának képesnek kell lennie arra, hogy gondolati, fogalmi szinten definiálja magát: hogy meghatározza, lényegében mi is a közjegyzői intézmény? Hogy megválaszolja a kérdést: miért is van szükség preventív igazságszolgáltatásra? A cselekvés szintjén azonban ennek a preventív igazságszolgáltatásnak bizonyítania is kell hatékonyságát, világossá kell tennie, hogy a közjegyzői tevékenység egyfajta többlettel járul hozzá ahhoz az emberi közösséghez, amelyben működik. Ez valószínűleg arra kényszeríti a közjegyzőket, hogy felülvizsgálják azokat a kész elgondolásokat, amelyekhez ragaszkodnak, mivel azok elsősorban biztonságteremtő jellegűek. Így például a közfunkció túlságosan merev koncepcióját, és főleg a tanácsadás túlságosan óvatos és aggodalmaskodó megközelítését.
4. Mindenütt, ahol a törvények rendelkeznek a nemzeti közjegyzőség létéről, egyúttal - bár egymástól eltérő megfogalmazásokban - azt is rögzítik, hogy a közjegyző köztisztviselő, akit okiratok és szerződések hitelesítésével bíztak meg. Eredetileg a közjegyző hitelesített, látszólag semmi mást nem tett! Ám a törvény-előkészítés, a jogelmélet és a joggyakorlat is elősegítette a tanácsadás fontosságának növekedését. A közjegyző a hitelesítést megelőzően köteles tájékoztatni, tanácsot adni, mivel a felek csak az ügy maradéktalan ismeretében vállalhatnak kötelezettséget. A tanácsadás hosszú időn keresztül a hitelesítés valamiféle kiegészítője volt. Meg kell azonban állapítani, hogy bár a hitelesítés mind a mai napig lényeges, önmagában nem elég többé arra, hogy indokolja a közjegyzői intézmény létét. A legfrissebb törvényekben a törvényalkotó előírja a közjegyzői közreműködést, de nem annyira a hiteles okirat elkészítése, mint inkább tanácsadás céljából.1 Egy mind bonyolultabbá váló társadalomban az államnak szüksége van olyan megbízható tolmácsokra, akik hitelesen fordítják le a törvényeket az állampolgárok nyelvére, és a köznyugalom megkívánja, hogy a szerződő felek segítséget és tanácsokat kapjanak valakitől, aki erre köteles, és ezért felelős. Abszurd lenne tehát, ha a közjegyzőség nem kötelezné el magát határozottan a tanácsadás mellett, amikor meggyőződhet róla, hogy mind a törvényalkotó, mind a közvélemény elvárja tőle, hogy megtegye.
5. Újra és újra elhangzik, hogy a közjegyzőnek pártatlannak kell lennie. Mi sem akarjuk ennek az ellenkezőjét állítani. Másrészt azonban meg kell jegyeznünk, hogy igen erős igény nyilvánul meg a közvélemény részéről, amelyet a politikai hatalom is támogat, az iránt, hogy minden fél részesüljön segítségben és tanácsadásban. Az a jog, hogy bárki szabadon választott tanácsadóhoz folyamodjon segítségért, közérdekű. Az egységes szerkezetű belga közjegyzői törvény 9. cikke előírja, hogy bármelyik félnek joga van egy általa választott közjegyző segítségéhez folyamodni, anélkül, hogy a hiteles okirat elkészítésének ára emiatt emelkedne. Ez a rendelkezés lehet, hogy meghökkentő, de mélyen gyökerezik az emberi gondolkodásmódban: hogyan fogadhatnám bizalommal valakinek a tanácsait, akit nem én választottam? Vagy ami még rosszabb: akit a másik fél választott? Senkire sem lehet tanácsadót rákényszeríteni. Vajon miért kell ragaszkodni az egyetlen közjegyző követelményéhez, ha ezt az ügyfelek rosszul fogadják, és miért ne lehetne elkötelezett módon tanácsokat adni, ha a törvényalkotó és a közvélemény is ezt kívánja? A kötelező pártatlanság okán? Minden bizonnyal, de az egyetlen közjegyző pártatlansága vajon gyakran nem kétértelmű és gyanús-e, és vajon az elkötelezett tanácsadás visszautasítása nem rosszabb-e, mint a szakmai-etikai eltévelyedés kockázata?
6. Az elemzés e szakaszában kimondjuk azt a meggyőződésünket, miszerint a közjegyzőség nem hogy bővíteni, de még megőrizni sem fogja tudni "részesedését a jogi piacon", ha nem jön ki a kettős szorításból: ha nem szabadul meg a félelemtől, hogy túl messzire megy a tanácsadás területén, és az aggodalomtól, hogy vét a pártatlanság ellen. A két dolog persze összefügg, mert a jó tanács elkötelezett tanács, az érintett szemszögéből adott személyre szóló tanács, de ettől még nem részrehajló.
7. E tanulmány bevezetőjében azt mondtuk, hogy a közjegyzőségnek fejlesztenie kell szervezetét, felépítését és munkamódszereit. Itt a csapatmunkára, a társulásra gondoltunk.2 Innen kezdve teljesen normálisnak tartjuk annak a kérdésnek a felvetését, hogy megengedhető-e több szakma társulása is? Látni fogjuk, hogy a Hollandiában a több szakmát felölelő társulások célszerűségéről kibontakozott vita egy előzetes vitát is keltett, mégpedig a személyre szóló tanácsadás veszélye körüli vitát, mivel az a részrehajló tanácsadás kockázatával jár. A 11. és 12. pontban visszatérünk a személyre szóló tanácsadás és a pártatlanság kérdésére.
8. Pontosan mi is történt Hollandiában? Hollandiában harminc éve működnek a több szakmát felölelő társulások. Az ügyvéd-közjegyző társulásokat nem kísérték különösebb kommentárok. Rotterdamban van egy ügyvédi és közjegyzői iroda, amely többszáz éve működik! A Koninklijke Notariele Broederschap (jelenleg Koninklijke Notariele Beroepsorganisatie - KNB) [Holland Királyi Közjegyzői Kamara, ill. jelenleg Királyi Közjegyzői Szakmai Szervezet] 1970. évi jelentése megemlíti a több szakmát felölelő társulások létét, rámutatva, hogy ezek a társulások sohasem veszélyeztethetik a közjegyzői függetlenséget. A kilencvenes években, amikor az ügyvédeket és közjegyzőket egyesítő társulások mellett más társulásokról is szó volt, a KNB elővigyázatosabbnak mutatkozott. Az 1993-ban hozott szakmai-etikai szabályok pl. megtiltották az adószakértőkkel való társulást, úgy tűnik azonban, hogy az ilyen társulásokat mégis eltűrték.3 Hollandiában a közjegyzőségről szóló új (1999-es)4 törvény 18. cikke lehetővé tette, hogy a közjegyző társuljon azzal a feltétellel, hogy függetlensége és pártatlansága nem szenved csorbát. Ugyanezen cikk úgy rendelkezik, hogy a törvény végrehajtására vonatkozó jogszabályban garantálni kell e függetlenséget és pártatlanságot.
Erre a jogszabálya a KNB készített javaslattervezetet.5 Ebben javasolja,
- hogy a közjegyzők csak ügyvédekkel, vagy adójogászokkal, vagy adóközgazdászokkal társulhassanak, és közülük is csak olyanokkal, akik tagjai szakmai kamarájuknak; ilyen szakemberekkel külföldön is társulhatnak, azzal a feltétellel, hogy az illetők valamilyen fegyelmi szabályzat hatálya alá tartozzanak;
- hogy a társuláson belül a közjegyzőnek olyan pozícióban kell lennie, hogy meghatározó módon ő döntse el a közjegyzői szakmai gyakorlat folytatásának kérdéseit;
- hogy a közjegyzők ne vállalhassanak olyan kötelezettséget, amely veszélyeztetheti függetlenségüket;
- hogy a közjegyzők külön adminisztrációt folytassanak, és a többitől teljesen külön ("kínai fallal" elválasztva) kezeljék ügyirataikat, és azokba csak maguk a közjegyzők pillanthassanak be;
- kifelé a közjegyzők úgy jelenjenek meg, mint különálló és jól beazonosítható szakmai csoport.
Talán éppen maga az új törvény is hozzájárult a társulásokkal kapcsolatos viták fellángolásához. A törvény nagymértékben liberalizálta a tarifákat, ami oda vezetett, hogy egyes társulások egyre kelletlenebbül végezték az olyan kevéssé jövedelmező tevékenységeket, mint például a családjogi ügyek. Valószínűleg ez adott alkalmat a nagy több szakmát felölelő társulásokkal kapcsolatos kérdések újbóli felvetésére. A túlzott szakosodás, az esetenként elriasztó tarifák, egyes szakágak elutasítása többé nem összeegyeztethető a közfunkció fogalmával. Ez a funkció rugalmas - mondta már a híres Pitlo professzor is -, de meddig lehet még nyújtani?6
Az Amszterdami Bíróság elnöke és e minőségében az amszterdami közjegyzők Fegyelmi Bizottságának elnöke, R. C. Gisolf úr kijelentette, hogy a több szakmát felölelő társulások, és az ilyen társulásokban folytatott tevékenység, a magántanácsadás nem összeegyeztethető a közjegyző köztisztviselői minőségével és függetlenségével.7
Szorítkozzunk erre a rövid beszámolóra a hollandiai helyzetről, ahol a több szakmát felölelő társulás kritikák tárgyát képezi, miután minden jelentősebb ellenvetés nélkül létrehozták.
9. Tegyük fel, hogy a társulás, mint olyan pozitív fejleménynek számít. A specializáció kényszer minden szakmában, amely minőségi szolgáltatást akar nyújtani a szolgáltatások mind bonyolultabbá váló piacán. A társulás lehetővé teszi a specializációt. Továbbá olyan folyamatosságot biztosít a szolgáltatásban, amelyet egy egyedülálló nem tud nyújtani. A társulás, miután több szakmát felölel, lehetővé teszi az ügyfél problémájának a maga teljességében történő megközelítését, és több szemszögből történő tisztázását. A többféle szakmai tanácsadók egymást kiegészítő javaslatai lehetővé teszik olyan megoldások kidolgozását, amelyek szintézist alkotnak. Ezzel gazdagodik a szolgáltatás minősége, amely külön-külön is hitelesebbé teszi az érintett szakmákat.
Ha tehát meggyőződünk arról, hogy a közvélemény egy része integrált szolgáltatást igényel, a felvetett probléma globális megközelítését kívánja, és megbizonyosodunk arról is, hogy a különféle szakmák szakemberei készek társulni egymással, hogy egymást kiegészítve és a specializáció segítségével jobb szolgáltatást nyújtsanak, akkor vajon a közjegyzőség megengedheti-e magának, hogy alapos átgondolás nélkül elutasítsa a több szakmát felölelő társulás lehetőségét? Mi úgy gondoljuk, nem. A közfunkció tisztelete is azt diktálja, hogy ne hagyjuk háttérbe szorulni. A törvényalkotó által szabadfoglalkozásúkra ruházott funkció gyakorlásának módja nyilvánvalóan megújítható kell, hogy legyen, igazodva az adott kor igényeihez. A több szakmát felölelő társulás a megújulás egyik formája lehet.
Célszerűségét és elfogadhatóságát a közfunkció létét és jó működését megalapozó elvek fényében kell megvizsgálni. Múlékony divatokhoz igazodva hozott felelőtlen döntésekkel nem szabad veszélyeztetni e közfunkciót. Az alábbi 16. pontban erre még visszatérünk.
10. Először azonban vissza kell térnünk arra a kettős szorításra, amelyről fentebb már szóltunk. Ugyanis azt láttuk, hogy Hollandiában a szakmai társulás a személyre szóló tanácsadáshoz kötődött, és egyesek igen nagymértékben éppen a személyre szóló tanácsadás visszautasítására támaszkodva utasítják vissza a társulásokat.
11. Kitartóan érveltünk amellett, hogy a közjegyzőségnek tovább kell fejlesztenie a tanácsadást. A tanácsadás akkor hatékony, ha a jogügylet kezdeti szakaszában kerül rá sor. Akkor kell tanácsot adni, amikor még nem dőltek el a dolgok. A kezdeti szakaszban adott tanács szinte elkerülhetetlenül az elképzelését ismertető ügyfélnek adott személyre szóló tanács lesz. Tanácsot akkor is adni kell, ha azt nem hiteles okirat elkészítése keretében kérik. A tanácsadás a közjegyző részéről nem csupán "Belehren und beraten"-ből (kioktatásból és tanácsadásból) áll az okirat elkészítésekor. A latin közjegyzőség több ennél. A közjegyzőség annak a törvényalkotói szándéknak felel meg, amely azt kívánja, hogy az állampolgároknak álljon rendelkezésükre olyan felelős, az államhatalmat képviselő tanácsadó, aki köteles meghallgatni őket, és életük fontos pillanataiban tanácsot és útmutatást adni nekik.8 Nyilvánvalóan közfunkcióról van szó, egy olyan támogatásról, amelyet az állampolgárok szükség esetén egyénileg vehetnek igénybe. Ez feltételezi a személyre szóló tanácsadást.
Nem az számít, hogy a tanácsot a feleknek adják, vagy csak külön az egyik félnek, hanem az, hogy az adott tanács mindig magán viselje a köztisztviselő, vagyis a közjegyző "bélyegét". Vagyis az adott tanács tartsa tiszteletben a törvényeket, a másik fél és harmadik felek érdekeit, a közérdeket. A közjegyző által adott tanács objektív. A személyre szóló tanácsadást nem lehet megtiltani, a közjegyzői szakmai etikai szabályokban kell megszabni feltételeit.
12. Megmarad a kérdés, hogyan lehet összeegyeztetni a személyre szóló tanácsadást és a közjegyzőtől megkövetelt pártatlanságot. Véleményünk szerint túl kellene lépnünk a pártatlanság megöregedett, elavult, kétértelmű és - mondjuk meg nyíltan - kissé képmutató koncepcióján. A közjegyző rokona a bírónak, de nem bíró. A semleges döntés a bíró dolga, a közjegyző feladata, hogy segítsen. Az ügyféllel fenntartott kapcsolat bizalmi kapcsolat, amely egy választásból következik. Ez a kötődés kizárja a semlegességet. A közjegyzőség célja a konfliktus megelőzése, tehát egyensúlyok teremtése. A köztisztviselő kötelessége az objektivitás, ez az objektivitás a kiegyensúlyozottságot szolgálja. A pártatlanságnak olyan koncepcióját kellene elfogadni, amely az objektivitásra és az egyensúlyra helyezi a hangsúlyt, jogilag alátámasztja a közjegyző azon kötelességét, hogy segítséget nyújtson, és az ügyfél számára lehetővé teszi, hogy szabadon válassza meg, hogy kitől kér tanácsot. E koncepciónak elő kell segítenie a közjegyzők közötti együttműködést, amelynek olyan minőségűnek kell lennie, hogy testületté formálja őket, és ez a testület, mint olyan, garantálja a kiegyensúlyozottságot és képes a pártatlanságra.
A szakmai társulásokat tehát nem kell elutasítani azért, mert kedvezne a személyre szóló tanácsadásnak, mintha az elfogult tanácsadás lenne.
13. Miért kellene akkor elutasítani? Nézzünk meg közelebbről néhány törvényt és szakmai szabályt, valamint néhány mostanában született bírói döntést!
2000 júliusában az American Bar Association [Amerikai Ügyvédi Egyesület] igen nagy többséggel úgy döntött, hogy megtilt minden integrált együttműködést lawyer-ek és non-lawyer-ek között. Jelen esetben lawyer alatt ügyvédet kell érteni. Tehát az ügyvédi szakma megtiltotta az integrált együttműködést más szakmákkal, még akkor is, ha más jogászokról van szó. A döntés okaként arra hivatkoztak, hogy az ügyvédi hivatás nem eladó. Arról van tehát szó, hogy az ügyvédi függetlenséget nem szabad kitenni a nem ügyvédek által gyakorolt pénzügyi nyomás veszélyének.9
Egy másik döntés Európát érinti: az Európai Bíróság 2002. február 19-i határozatáról van szó. A Wouters irodához tartozó két holland ügyvéd társulni kívánt az Arthur Anderson könyvvizsgálói szervezettel. Az ilyen együttműködést azonban tiltja a holland Nemzeti Ügyvédi Kamara. Ezért a két ügyvéd keresetet nyújtott be a Holland Államtanácshoz; az Államtanács feltett néhány kérdést a bíróságnak az előzményként szolgáló korábbi ítéletekkel kapcsolatban. A bíróság a főügyészhelyettes véleményét fogadta el. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az ügyvédek könyvvizsgálókkal való társulásának tilalmát az az összeférhetetlenség indokolja, amely az egyik fél védelmére és képviseletére hivatott szakma érdekei, és egy ellenőrzésre hivatott és a felek fölött álló szakma érdekei között áll fenn.10 A társulás veszélybe sodorhatná az ügyvédi hivatás gyakorlását: a bíróság hivatkozott az ügyvéd függetlenségére, amely lehetővé teszi számára, hogy kizárólag az ügyfél érdekében cselekedjen, az érdekkonfliktusok elkerülésének követelményére, és a szigorú szakmai titoktartás követelményére. Itt tehát összeférhetetlenségről van szó: az egyik szakma szinte szükségszerűen kárt okozna a másiknak.
A harmadik döntés az Enron és a WorldCom csődje nyomán az Egyesült Államokban kipattant pénzügyi botrányokat követte: ez a 2002-es "Sarabanes Oxley" törvény11. E törvény értelmében az auditáló (könyvvizsgáló) cégek nem nyújthatnak "jogi szolgáltatásokat". A logika ugyanaz, min az Európai Bíróság esetében: aki ellenőrzést végez, annak a felek érdekei fölé kell helyezkednie. Nem kapcsolódhat egyikhez sem ügyvédeken keresztül, akik az érdekeiket védik, mert ebben az esetben összeférhetetlenség áll elő.
Emeljünk ki egy rendelkezést az egységes szövegű belga közjegyzői törvényből. Az 1999. májusi reform óta az 50. cikk 2. bek. kimondja: "Minden egyéb társulási vagy társasági forma a közjegyzői hivatás gyakorlása céljából tilos". Jelen esetben "minden egyéb ... forma" alatt értendő minden, ami nem közjegyzők és/vagy közjegyzőjelöltek közötti szakmai társulás (50. cikk 1. bek.) Az eredeti törvénytervezet explicite rendelkezett arról a lehetőségről, hogy eszköz-egyesítő társaságot hozzanak létre olyan más szakemberekkel, akik elismert szakmai-etikai kódex hatálya alatt állnak. Eszköz-egyesítő társaság alatt olyan társulás értendő, amelynek célja, hogy a tagok személyes szakmai tevékenységét segítő eszközöket bocsássanak rendelkezésre (pl. ügyvédek és közjegyzők közös informatikai rendszert, könyvtárat, vagy ügyintézői kapacitást hoznak létre). Szakmai társulás alatt olyan társaság értendő, amelynek célja a szakma gyakorlása [közjegyzői irodával rendelkező társaság, mint Franciaországban (létező forma)], vagy olyan társaság, amely magához vonja a szakma gyakorlásának minden eszközét, miközben magát a tevékenységet továbbra is a közjegyző, mint természetes személy végzi, a társaság nevében és számlájára [nem létező forma]. Egy képviselő, Renaat Landuyt kijelentette, hogy ellenzi a több szakmát is magában foglaló eszköz-egyesítő társaságot, mert az összeegyeztethetetlen a közjegyző köztisztviselői minőségével, és felboríthatja a verseny működésének egyensúlyát; az ilyen társaság veszélyeztetné a közjegyző függetlenségét, pártatlanságát és objektivitását.12 Ennek a képviselőnek a beavatkozása vezetett az 50. cikk. 2. bek. fentebb idézett formában történő megszövegezéséhez.
Az 50. cikk. 2. bek. szövege világos. Olvasója megállapíthatja, hogy minden egyéb szakmai társulás ("a hivatás gyakorlása érdekében") tilos. Ez teljesen logikus: egy több szakmát felölelő társulás nem tűzheti céljául a közjegyzői hivatás gyakorlását. Ezzel szemben a szöveg azt nem mondja, hogy az eszköz-egyesítő több szakmát felölelő társulás tilos lenne. Bármi volt is Landuyt képviselő célja, ami nem tilos, az megengedett13; az eszköz-egyesítő társaság tiltása egyébként sértené a társulás alkotmányos szabadságát. Az eszköz-egyesítő több szakmát felölelő társaság megengedhetőségét, amelyet egy szerző támadottl4, elismeri egy jelentés is, amelyről tudomást szereztünk, amelyet azonban (küszöbön álló) publikálásáig bizalmasan kell kezelni. Elégedjünk meg annyival, hogy az ellenérvek itt is a közfunkciót jellemző pártatlanságra, függetlenségre és objektivitásra vonatkoznak.
Végezetül visszautalunk a 8. pontra, amelyben bemutattuk a hollandiai helyzetet, különös tekintettel az új törvény rendelkezéseire, és a szakmai társulásra vonatkozó szabálytervezetre. Amit meg kell tartani: a függetlenség...
14. Ha összefoglaljuk a szakmák társulása ellen felhozott érveket, felfigyelhetünk az összeférhetetlenség fogalmának ismételt felbukkanására és a folyamatos aggódásra a szakma jó működéséért (függetlenségéért, pártatlanságáért, és közreműködésének objektivitásáért), amelyet egy másik, tőle túlságosan különböző szakmával való társulástól kell félteni. Minél jobban különböznek egymástól a szakmák, a társulás annál nehezebben megvalósítható, és ahhoz, hogy megengedhető legyen, laza szerkezetűnek, jobban mondva tagolt felépítésűnek kell lennie. Minél közelebb állnak egymáshoz a szakmák, a társulás annál könnyebben létrehozható egy összefogottabb szerkezetben. Az integráció azonban továbbra is problémát jelent.
Az érintett szakma függetlensége állandó aggodalomra ad okot mindazok számára, akik hajlanának a szakmák társulására. Egyesek megpróbálják minimalizálni a függetlenség jelentőségét. Így például egy holland ügyvéd, az Ernst & Young Law Alliance elnöke az ügyvédi függetlenség követelményét leszűkíti annak történelmi jelentésére: ne álljon az állam befolyása alatt, amikor ügyfelét védi a bíróság előttl5.
Bármi legyen is a helyzet az ügyvédekkel, a közjegyző függetlensége mindenekelőtt közfunkciójával függ össze. És ha egy közszolgáltatás ellátására kötelezett köztisztviselő számára létezik veszély, akkor az az, ha e funkciót és e szolgáltatást meggyengíti a piac. A szakmák társulásában rejlő igazi veszély az, hogy meggyorsítja a szakma elüzletiesedését. A piac tekintetében tehát ragaszkodni kell a függetlenséghez.
15. A közjegyző közfunkciója konkrétan szembe kerül a piaci jelenségekkel. A közjegyző ismeri a piacot, és tanácsaival lehetővé teszi ügyfelei számára is, hogy ott biztonsággal mozogjanak. De ha a közjegyző a piacon tevékenykedik is, nem vetheti alá magát a piaci törvényeknek, mivel a preventív igazságszolgáltatást testesíti meg. Az igazságszolgáltatásnak teljes függetlenséget élvezve kell érvényesítenie normáit a piacon. A közjegyzőnek meg kell követelnie a maga számára mindazokat a garanciákat, amelyek biztosítják, hogy a szükséges függetlenséggel rendelkezve gyakorolja az állami szuverenitás részét képező közfunkcióját. Ezek a garanciák: a tarifa és a numerus clausus. Amint e garanciák eltűnnek, a közjegyző is ki lesz téve a piaci versenynek, és a garanciákkal együtt el fog tűnni a garantált hozzáférés a preventív igazságszolgáltatáshoz és elvész a közjegyzői függetlenség is: eljárásait a nyereségre törekvés fogja jellemezni. Fennáll a kockázat, hogy a társulás, és különösen a több szakmát is felölelő társulás ezt az üzleti megközelítést erősíti. A szakmák társulása esetében fennáll annak veszélye, hogy olyan vállalkozássá válik, amely a minél nagyobb forgalom lebonyolítását, és a minél nagyobb nyereség elérést tűzi célul maga elé. Minden vállalkozás, amely elér bizonyos méreteket, állandó nyomást gyakorol tagjaira, hogy növeljék a teljesítményüket; elvész az egyéni szolgáltató függetlensége, amit tovább súlyosbít, hogy a cégek nemcsak több szakmát foglalnak magukban, hanem soknemzetiségűek is: így gyakran előfordul, hogy angolszász országokból irányítják őket, ahol a jogi szolgáltatásokat üzleti szolgáltatásoknak tekintik. Tehát: a függetlenség megvédése egyet jelent a tarifák és a numerus clausus megvédésével, és az olyan konstrukciók elutasításával, amelyek nyomást gyakorolnának a közjegyzőkre azért, hogy befolyásolják egyéni döntéseiket.
16. Befejezésül vizsgáljuk meg a szakmai társulások társulás célszerűségét és megengedhetőségét azoknak az elveknek a fényében, amelyek meghatározzák a közjegyzői közfunkció létét és jó működését.
Véleményünk szerint három olyan feltétel van, amelynek a szakmai társulás meg kell, hogy feleljen: megjelenés, integritás és függetlenség.
17. A fentebb felsorolt négy döntés, illetve szabály szorosan kapcsolódik ahhoz, hogy az érintett szakmák erősen különböznek egymástól, és az egyik közelsége rontja a másik működését. E tekintetben nagyon fontos a szakma megjelenése a közvélemény előtt. Egy intézménynek bizalomgerjesztőnek kell lennie. A bizalom szenved csorbát, ha a megjelenés homályos, és ha a közönség mást vár - mert a megjelenés megtévesztette -, mint amit a szakma kínál. Ha a közjegyzőség túl bensőségesen hozzáidomul a társult szakmához, zűrzavar keletkezik. Ezért a szakma könnyű beazonosíthatóságát garantálni kell. A közönségnek ugyanis tudnia kell, hogy a közjegyző testesíti meg a preventív igazságszolgáltatást, garantálja a jogbiztonságot, közfunkciót gyakorol, és közszolgáltatást lát el. Ez a közfunkció alkotja a hivatás központi magját. A szakma, a szabadfoglalkozás ennek csak a keretét adja. Még más szakmával alkotott társulás esetén is ennek a központi magnak, a közfunkciónak világosan meg kell jelennie, és felismerhetőnek kell lennie. A társult közjegyzők a társulás helyiségeiben egymástól teljesen szeparált irodákat foglalnak el, önálló ügyfélfogadással rendelkeznek, különböző papírokat használnak, amelyek szükség esetén megjeleníthetik a szervezet saját stílusát. Az a fontos, hogy az ügyfél tudja, hogy olyan tanácsadóval áll szemben, aki köztisztviselő, és az érdekek összehasonlíthatatlanul nagyobb körének tiszteletben tartásáért felelős, mint amekkorára az előtte megjelenő egyetlen ügyfél érdekei kiterjednek.
18. Az integritás, feddhetetlenség fogalmát javasoljuk a közjegyző pártatlanságának megjelölésére. Láttuk, hogy ez a pártatlanság nem lehet semlegesség, mert fennáll a segítségnyújtás kötelezettsége. Láttuk azt is, hogy a segítségnyújtás kötelezettsége nem jelenti azt, hogy a közjegyző nem törődik a másik fél, esetleges harmadik felek érdekeivel, illetve a közérdekkel. Mondtuk, hogy az egyensúly talán alkalmasabb kifejezés az elérendő cél megjelölésére, mint a gyakran kétértelmű pártatlanság. Végül láttuk azt is, hogy az objektivitás valószínűleg az a tulajdonság, amelyet a közjegyzői tanácsadásra kell vonatkoztatni. Ezt az együttest nagyon nehéz definiálni. Mi az integritás, a feddhetetlenség fogalmát ajánljuk definíciónak. Ez az a tulajdonság, amely az egyenességet, a szakmai célhoz, funkciókhoz és státuszhoz való töretlen hűséget, a szakmai identitásnak való maradéktalan megfelelést jelöli. A pártatlanság fogalmát nem kell elvetni. De ha a közjegyzőnek részt kell vennie az egyensúlyok helyreállításában, a gyengébb védelmezésében, akkor ne minősüljön részrehajlónak, hanem érdemelje ki ez esetben azt az elismerést, hogy feddhetetlennek nevezik.
19. Végezetül bármelyik fogalmat válasszuk is, a feddhetetlenséget vagy a pártatlanságot, a függetlenség változatlanul alapvető fontosságú. Mint a preventív igazságszolgáltatás magisztere, a közjegyző teljes függetlenségben cselekszik. Független az államtól, noha köztisztviselő. Független az ügyféltől, noha az ügyfél választja ki őt, és fizet neki. Független a piactól, noha a közjegyző szabadfoglalkozásúként, illetve szakmai vállalkozás tagjaként gyakorolja hivatását. A fentebb idézett négy döntés, illetve szabály mindegyike a függetlenségről szól. De különbséget kell tenni: nem a társulás, mint olyan ássa alá a függetlenséget, hanem az integrált társulás. Helyes a fentebb leírt és Belgiumban alkalmazott különbségtételre hivatkozni az eszköz-egyesítő társulás és a szakmai társulás között. Előbbiben az integráció ismeretlen, utóbbiban mindig jelen van. Az eszköz-egyesítő társulásokban a szellemi, pénzügyi, technikai, ingatlan és egyéb eszközöket közösen használják, hogy ezáltal megkönnyítsék az érintett szakmák gyakorlását, miközben azonban ezek a szakmák teljesen önállóan működnek, nem osztoznak sem a hasznon, sem a veszteségen. A szakmai társaság esetén a könyvelés integrált módon történik, a nyereség és a veszteség felosztásra kerül. Az eredmény közvetlen hatással van a szervezetre, valószínű, hogy az egyik szakmai csoport nyomást gyakorol a többire, a szervezet egésze pedig a egyes szakmai csoportokra és az egyes szakemberekre. Tehát amit radikálisan tiltani kell, az a nyereség és a veszteség felosztása az érintett szakmai csoportok között.
20. Nemcsak pénzügyi téren van szükség a függetlenségre. A függetlenségnek az egész szervezeti felépítésből kell következnie: el kell kerülni a számarányból adódó nyomás kockázatát. Ezért a döntéshozatali eljárásban gondoskodni kell a paritásról: az egészen belül minden szakmai csoportnak azonos súllyal kell rendelkeznie.
21. A holland professzor, L.C.A. Verstappen jogosan jut arra a következtetésre, hogy a feltételeknek, amelyeknek a szakmai társulás meg kell, hogy feleljen, abból a lehetőségből kell következniük, hogy a közjegyzői csoport bármikor kiválhasson az egyesülésből és mindenféle pénzügyi hátrány vagy jogi probléma nélkül önállóan folytathassa tovább tevékenységét.16
22. Gondolatmenetünk végkövetkeztetéseit a legrövidebben néhány követelmény felsorolásával foglalhatjuk össze. A tanácsadás fejlesztése. A segítségnyújtás fogalmának erősítése a semlegesség rovására. A tanácsadás és a segítségnyújtás felvállalása a köztisztviselő objektivitásával és feddhetetlenségével; valamint a hatékonyságra törekvéssel, amely a specializációhoz és a társuláshoz vezet. A szakmai társulást nem szabad eleve elutasítani, épp ellenkezőleg, számításba kell venni, és fel kell vállalni, ha a közszolgáltatás ettől jobb lesz. Minden helyzetben meg kell őrizni a függetlenséget, és ezért el kell utasítani mindenféle integrált több szakmát felölelő struktúrát. E követelményeknek egységet kell alkotniuk! ■
JEGYZETEK
1 J-F., Taymans: Officier public? Profession libérale? [Köztisztviselő? Szabadfoglalkozású?] In: Le service notarial [A közjegyzői szolgáltatás] - Beszélgetés Michel Grégoire-ral, Bruylant, Brüsszel, 2000. 8. sz. 215-216. old.
2 Vö.: E. Deckers: "Le ressort de la confiance" [A bizalom mozgatórugója], Mys & Breesch, Gent, 1997, különösen 84-85. old.
3 R. de Jong: "Tussen ambt en vrij beroep" [Hivatal és szabad foglalkozás között], Ars Notariatus CXVI., Amsterdam 2002., 130-131. old.
4 Lásd: W. G. Huijgen: "La nouvelle loi sur le notariat des Pays-Bas" [Az új közjegyzőségi törvény Hollandiában], Notarius International 2001., 6. o.
5 Conceptverordening interdisciplinaire samenwerking 2003., [Az interdiszciplináris együttműködés koncepciójáról szóló rendelet], a KNB tagjai 2003. március 7-i keltezésű levélben kapták meg.
6 Vö.: A. A. van Vetten: "Het Notariaat: inderdaad een elastisch ambt", [A közjegyzőség: valóban rugalmas hivatal] Ars Notarius CVIII, Amsterdam 2000, különösen a 13. fejezet.
7 Het financieele Dagblad, 2001. 12. 28.
8 Lásd: W. Baumann: "Die öffentlichen und sozialen Funktionen der Notariate in den Ländern der Europäischen Union", [A közjegyző köz- és szociális funkciói az Európai Unió országaiban] Notarius International 1996., 20-31. old.
9 American Bar Association, 10 F (13-07-2003) sz. Ajánlás. betekinthető: www.abanet.orq/cpr/mdprecom 1 Of.html.
10 Betekinthető: www.europa.eu.int/jurisp
11 Betekinthető: www.neves.findlaw.com/hdocs/docs/qwbush/sarbanesoxley072302.pdf.
12 Doc.parl.Chambre, 1432/19
13 Vö.: Deckers: La réforme du notariat belge [A belga közjegyzőség reformja], Notarius International, 2000, 16. sz., 160. old.
14 Frans Bouckaert: Notariele Actualiteit - De nieuwe Notariswet, [Közjegyzői aktualitás - Az új közjegyzői törvény] 11, Dic Keure, Tijdschrift voor Notarissen, 2000, 136. old.
15 D. Wessels: To ensure the proper practice of the Legal Profession [A jogi hivatás megfelelő gyakorlásának biztosítása], Griffin's View, 4. kötet, 1. sz., 2003. január, 13. old.
16 L.C.A Versteppen: "De practycke van de Notaris" [A közjegyzői gyakorlat], Ars Notariatus CVI, Amsterdam 2001. 23. old.
Lábjegyzetek:
[1] A. A. van Velten amszterdami közjegyző, az amszterdami Vrije Egyetem tanára, E. Deckers antwerpeni közjegyző, a Belga Közjegyzőségek Királyi Szövetségének tiszteletbeli elnöke
Visszaugrás
