"Egy ember egy szöget leszúrt, ez lösz a város közepe" A tanyai nép elmélete szerint innen kapta Szeged városa a nevét.
2008. október 3-5. között az 1879-es árvíz után Lechner Ödön tervei szerint újjáépült, szemet gyönyörködtető, eklektikus megjelenésű Szeged adott helyet a 20. Közép-Európai Közjegyzői Kollokviumnak.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara 2007-ben úgy határozott, hogy szakít az eddigi hagyományokkal, és az évente Budapesten vagy Keszthelyen megrendezésre kerülő Kollokviumot a területi közjegyzői kamarákkal közösen szervezi meg az egyes területi kamarák székhelyén.
Szeged a Királyi Közjegyzőség idején is területi kamaraként működött a korábban 10 területi közjegyzői kamara egyikeként.
Érkezésünk estéjén csodálatos zenei előadás részesei voltunk a Fogadalmi templomban, amelynek történetét is megismertük a kulturális program bevezetőjében. Az ezt követő nyitóvacsorán Kapási Olga budapesti közjegyző, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettese köszöntötte a kollokvium résztvevőit, és külön köszöntötte Benkőné dr. Bagoly Teréz, nyugdíjba vonuló celldömölki közjegyző aszszonyt.
A kétnapos program szakmai összeállítása az idén a klasszikus és megújuló nemperes eljárások témakörére épült. Az elnöki köszöntők és dr. Avarkeszi Dezső IRM államtitkár bevezető előadása után a szakmai részt dr. Kengyel Miklós professzor előadása nyitotta "A megújuló közjegyzői eljárások" címmel, aki már több alkalommal is megtisztelte kamaránkat előadásaival.
Újdonság volt az idén, hogy a kollokvium témáját nemcsak közös előadások keretében hallgattuk meg, hanem szekcióüléseken is továbbfoglalkoztunk egy-egy témával, gyakorlati esetek áttekintésén keresztül, kötetlen beszélgetés formájában, közvetlenebb, oldottabb hangulatban, amelyet mindannyian érdeklődéssel vártunk.
Külföldi előadóként Mag. Alice Perscha, az osztrák hagyatéki eljárásról tájékoztatott bennünket, kitekintve az európai uniós jog változásaira is. A délutáni szakmai program dr. Petraskó István nyíregyházi közjegyző előadásával folytatódott, aki a hagyatéki eljárás szabályozásában bekövetkező módosulásokat ismertette a tisztelt hallgatósággal.
Társasági programunk közös látogatással folytatódott Ópusztaszeren. Különleges alkalom volt ez, azt gondolom mindannyiunk számára, mert nemcsak a híres Feszty-körképet csodálhattuk meg, hanem valami maradandót is alkothattunk a jövő nemzedéke számára. Ünnepi keretek között emlékművet avattunk a magyar közjegyzőség 700. évfordulóján az egykori szer monostor helyén, ahol dr. Tóth Ádám a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke a következő gondolatokkal fejezte ki tiszteletét a régi romok között, azon a helyen, ahol a Gesta Hungarorum szerint elődeink "itt rendezték az ország minden dolgát";
"Kedves Kollégák, Kedves Vendégeink!
Köszönöm az Ópusztaszeri Nemzeti Parknak, köszönöm Horváth Gábor igazgató úrnak, hogy a magyar közjegyzőség működésének 700. évfordulóján fejet hajthat a közhitelességi elődje, a hiteles helyek működése előtt. A középkori közjegyzői hagyománynak megfelelően beszédemet a közokirat kezdősoraival indítanám, azaz In Nomine Domini, Amen.
Megrendülve állunk itt az 1100 éves magyar államiság hagyománya szerint oly fontos szentélyben, Ópusztaszeren. Azon az Ópusztaszeren, amely a maiaknak is azt üzeni, hogy egy országot csak szövetségben, csak egymást meghallgatva lehet építeni. És íme látjuk, hogy oly sok történelmi vihart követően az Árpádok által alapított magyar állam ma is létezik. Mi, akik sokféle népből keveredünk össze, hiszen ki mondhatja már magát a honfoglaló magyarok vér szerinti leszármazottjának, hiszen mindannyiunkban van német, román, szlovák, szerb, horvát, zsidó, örmény vér, mégis ezt az országot érezzük hazánknak. Számunkra, közjegyzők számára a nemzet tudat - túl a történelmi eseményeken és a szülőföldhöz való ragaszkodáson - jelenti azt az államalapító szövetséget melyre hagyományaink szerint itt került sor. A közjegyzőség sorsa és a magyar állam sorsa összefonódik és párhuzamot mutat. Országunk védi Európát, a közjegyzőség védi a legtisztább hitelességet. A magyar állam sokszor úgy tűnt nem éli túl a megpróbáltatást, a nyelvvesztést, az idegen elnyomást, de talán pont ennek az itt kötött szövetségnek köszönhető az, hogy lehetővé vált, hogy a sok gyökerű, sok nemzetiségű, de magát azonos nyelven - magyarul kifejező nép újra és újra elkezdje az országon belül a haza megteremtését.
A közjegyzőség a magyar közhitelesség része. A magyar közhitelesség sajátos intézményei a hiteles helyek és bár szer monostorának hiteles helyi működéséből nem maradt fent egyetlen oklevél sem a kultúrának és az Istennek ez a temploma mégis jelenti számukra valamennyi elődünket, az összes magyar hiteles helyet. Az európai jogfejlődés megadta a lehetőséget, hogy a hiteles helyek és közjegyzők egymás mellett működjenek egészen Mohácsig, majd a kiegyezést követően a közhitelesség kincsének őrzését a modern polgári fejlődésnek jobban megfelelő szabad közjegyzőség vegye át.
Mi, magyar közjegyzők azért jöttünk ide, hogy fejet hajtsunk, mint a közhitelesség jelenlegi letéteményesei valamennyi magyar hiteles hely előtt és megerősítsük fogadalmunkat, hogy az igazságot kívánjuk szolgálni és ezáltal szeretett hazánkat, Magyarországot.
Kedves Kollégák! Álljon itt ez az emlékmű a nemes szer monostor alapítójának emlékére a magyar közjegyzőség fő hajtásaként. Legyen mementója, legyen zarándok hely, erőt adó emlékmű ahhoz, hogy minden körülmények között meg tudjuk őrizni a közhitelesség eredeti, legtisztább értelmét. "
Az avatás emlékére kapott emléklapot körülölelő sorok az alábbi történelmi gondolatokat juttatja el hozzánk: "A Magyar Királyság Bor nemzetségének szeri egyháza a XIII. század elején élte virágkorát. A hely a középkor emlékezetének, majd a régészeti feltárások eredményeinek, hagyatékának köszönhetően részben újra ismertté vált. Ránk, mai magyarokra hárult tehát az a feladat, hogy ezen a történelmi helyen ismét mi magunk kezdjük el írni történelmünket, jelentőséget adva ezzel a feltárt romoknak. Tesszük ezt mindazért, mert a több száz év pusztítása szinte a feledés homályába juttatta kárpát-medencei múltunk ezen kiemelkedően fontos helyszínét. Élve a lehetőséggel az örökség jogán, most elkezdjük megújítani mindazt, amit a régi alapok üzennek, és az egykori falak maradványai sejtetnek: "Itt rendezték az ország minden dolgát..." - egykori elődeink, amelyről a Gesta Hungarorum tudósít. Ha sikerül megértenünk, hogy mi magyarok egyszerre vagyunk a kelet és a kereszténység örökösei, ahogyan erről a középkori krónikás is üzen és tudatja velünk maiaknak, akkor érthető az is, hogy nemcsak a honszerző Árpád és vezérei közös tettéről, akaratáról ír ő, hanem erről a kulturális és nemzeti egységről, amely minden korban egyformán fontos. Így talán sikerülhet ezen örökségünknek újéletet adva itt is rendeznünk évről-évre közös dolgainkat. Ezzel válik élő örökséggé Szer múltja a jelenben és lesz reményteljes a jövendő! "Szer öröksége" az itt eltemetetteknek, a középkori latin írásbeliségnek, történetírásnak, valamint a Bor nemzetségből származó Kalán pécsi püspök és királyi kancellárnak, aule reie cancellarius, P. dictus magister, notariusnak és a boldog emlékű Béla királyunknak kíván méltó emléket állítani. Ez áll Béla király egy 1181. évi oklevelében: "Mivel az emberi természet fogyatékossága folytán az idők múlásával könnyen belopózik a feledés az elmúlt dolgok emlékezetébe, méltó írással védelmezni és megerősíteni mindazt, amiben a jogi személyek szerződést kötöttek, azért, hogy ez sértetlenül és háboríthatatlanul megmaradjon az írás erejével és alkalmas férfiak tanúbizonyságával." Örömteli esemény, hogy Mátyássy László szobrászművész alkotását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, a királyi kancellária és ezzel együtt a hitelesítési eljárás mai örököse állíttatta, amelyet dr. Kiss Rigó László a Szeged-Csanádi egyházmegye püspöke áldott meg az Úr 2008. évében Kalán püspök halálának 790. évfordulóján. Ópusztaszer, 2008. október 3."
A kollokvium másnapján szekcióülések keretében bontottuk ki a klasszikus és megújuló közjegyzői eljárásokat, példákon keresztül, tisztán gyakorlati oldalról. A nagy létszámú hallgatóság aktív részvételének köszönhetően közvetlenebb, oldottabb érdeklődést éberen tartó jó hangulatú együttgondolkodás alakult ki - azt gondolom - mindenki megelégedésére.
A 20. Közép-Európai Nemzetközi Kollokvium záró plenáris előadását követően első alkalommal Ökröss Bálint-díj, Markó Sándor-díj és egyéb díjak átadására került sor. Ezúton is gratulálunk a díjazottaknak.
Szeretnék köszönetet mondani mindannyiunk nevében a Szegedi Közjegyzői Kamarának, dr. Bartha Béláné dr. Farkas Margit elnök asszonynak és kollégáinak a mindennapi teendőjük mellett tett erőfeszítéseikért, hogy ezt a rendhagyó alkalmat valóban rendhagyóvá varázsolták. A szakmai program mellett felejthetetlen kulturális élményekkel gazdagodtunk, s a rendezvény elmúltával is jó érzéssel emlegethetjük fel a szegedi emlékeinket. Bízom benne, hogy családi, baráti kirándulás keretében többen fogjuk a Tisza-parti várost és Ópusztaszert kulturális kikapcsolódásunk célpontjául választani.
József Attila versével zárom gondolataimat:
"Szeged alatt
Tiszánk, ifjú folyónk, e nyári estén
halkan susogja régi bánatunk.
A Nap búcsúzik, tört örömre festvén
a messzit: és az Éjfa rám borul.
Reám borul s arcom simítja lágyan
hűs lombja, rajta nem terem virág,
de béborítja csöndbe síri ágyam,
ha majd lefekszem én is - bús diák.
Öreg, borús vers kél borongva bennem,
Rokon hang zendül vissza rá szívemben.
Mért is kell búmat rímbe önteni?
Lelkemen most halk remegés fut át:
Szeretném szépen felköszönteni
magányos, árva, bús Juhász Gyulát." ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Szováti Kinga közjegyzőhelyettes, Budapest
Visszaugrás
