Jelen cikkem folytatása kíván lenni, annak az írásnak, amely 2000 decemberében jelent meg a Közjegyzők Közlönye hasábjain, azzal a céllal, hogy ismertesse a számítástechnika vívmányainak térhódítását a közjegyzők munkájában. A cikk megírásának alapja "Az Európai Parlament és a Tanács 1999. december 13-i 1999/93/EK irányelve az elektronikus aláírások közösségi programjáról" volt.
Azóta két igen fontos jogszabály látott napvilágot: az 1075/2000. (IX. 13.) Kormány határozat az elektronikus aláírásról szóló törvény alapelveiről és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedésekről, valamint a 2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról.
Az Irányelv és az egyéb előzmények részletes ismertetésére ezúttal nem térnék ki, tekintettel arra, hogy ezt a korábbi cikkben megtettem. Célom a törvény előzményeinek, tartalmának és a közjegyzői munkára gyakorolt hatásainak ismertetése.
Csehország után a régióban másodikként a magyar Parlament ez év május 29-én fogadta el a 2001. évi XXXV. törvényt az elektronikus aláírásról. A törvény várhatóan szeptembertől lép hatályba. A pár hónapos "várakozási idő" nemcsak felkészülési célokat szolgál. Számos törvény módosítására és végrehajtási rendelet alkotására van szükség ahhoz, hogy az elektronikus szignó érvényesnek minősüljön. A hitelesítési szolgáltatás kiépítése és a működési mechanizmusok olajozottá tétele nemcsak időt, hanem jelentős anyagi beruházást is igényel.
"Az Országgyűlés - felismerve és követve az egyetemes fejlődésnek az információs társadalom felé mutató irányát, az új évezred egyik legfontosabb kihívásának eleget téve - törvényt alkot az elektronikus aláírásról annak érdekében, hogy megteremtse a hiteles elektronikus nyilatkozattétel, illetőleg adattovábbítás jogszabályi feltételeit az üzleti életben, a közigazgatásban és az információs társadalom által érintett életviszonyokban". Már a törvény bevezető rendelkezése is utal arra a ritkán tapaszalt egyetértésre az igazságügy-minisztérium, gazdasági szakemberek és jogászok között, miszerint a törvény elfogadása mérföldkő az információs társadalom hazai útján. Szociológiai érvek és kutatások szintén régóta sürgetik a jogszabály megszületését.
Egy kis ismétlés: mit nevezünk elektronikus aláírásnak?
A törvény értelmében "az elektronikus aláírás az elektronikus dokumentumhoz azonosítás céljából logikailag hozzárendelt és azzal elválaszthatatlanul összekapcsolt elektronikus adat, illetőleg dokumentum". A definíció szembeötlő hiányossága, hogy míg az elektronikus dokumentum fogalmát maga a törvény adja meg a 2. § 12. pontjában (elektronikus eszköz útján értelmezhető adat, amely elektronikus aláírással van ellátva), addig az elektronikus adat definíciójával adós marad.
A digitális aláírás egy kriptográfiai vagy más néven titkosítási kódra épül. Az aláírás maga egy számsorozat formájában jelenik meg, amely olyan hosszú, hogy a gyakorlatban teljesen kizárja, hogy két embernek ugyanaz legyen a "digitális kézjegye". Az aláírás hitelességéhez két kulcsra van szükség: egy személyesre és egy nyilvánosra. A személyes kulcs felel meg az aláírásnak, ezzel kódoljuk a tőlünk kimenő információt, így titokban tartása indokolt. A feladó az üzenetet tartalmazó dokumentumot (például egy szerződést) egy előre meghatározott eljárással tömöríti, majd titkos kulcsával kódolja ezt a tömörített verziót. A nyilvános kulcshoz bárki hozzáférhet, ezzel lehet visszafejteni, dekódolni a titkosítva elküldött dokumentumot. A címzett két helyről szerezheti meg a feladó nyilvános kulcsát: vagy eleve csatolva van az üzenethez, vagy egy hitelesítés-szolgáltatótól szerzi meg a szükséges információt. A fogadó fél az üzenet szövegét szintén tömörítheti a fenti eljárással, s ha a két tömörített változat egyezik, akkor biztos, hogy "útközben senki nem nyúlt bele a szövegbe, szerződésbe", és a feladó azonossága is bizonyított.
Az elektronikus aláírás legismertebb megjelenési formája egy chipkártya, amelyet mindig magunkkal hordhatunk. Használatához egy, a számítógépre rácsatlakoztatott kártyaolvasó szükséges.
A törvény a digitális aláírás három szintjét ismeri. Az egyszerű elektronikus aláírás a dokumentumhoz hozzárendelt elektronikus adat, amely egyértelmű logikai kapcsolatot teremt a feladó és a dokumentum között. Nem bír jogi bizonyító erővel, jogvita esetén a bíróság döntésétől függ, hogy elfogadja-e vagy sem. Egyszerű elektronikus aláírás lehet például a szöveg végére gépelt név.
A fokozott biztonságú elektronikus aláírás alkalmas az aláíró azonosítására és egyedülállóan hozzá köthető, olyan eszközzel hozzák létre, amely kizárólag az aláíró befolyása alatt áll, és a dokumentum tartalmához oly módon kapcsolódik, hogy azon minden módosítás érzékelhető. Technikailag különbözik az egyszerű digitális aláírástól és jogi bizonyító ereje van.
A minősített elektronikus aláírás olyan - fokozott biztonságú - aláírás, amely biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel készült (a biztonságos aláírás-létrehozó eszköz kritériumait a törvény 1. számú melléklete sorolja fel), és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki (a minősített tanúsítványnak meg kell felelnie a törvény által támasztott követelményeknek, továbbá Hírközlési Főfelügyelet által minősített szolgáltatónak kell kibocsátania és nyilvántartania). Technikailag nem, inkább bizalmi szempontból különbözik a fokozott biztonságú digitális aláírástól. Bizonyító ereje leginkább a közokiratéhoz hasonlítható, a minősített elektronikus aláírással ellátott okirat teljes bizonyító erővel bír. A köznyelv a két utóbbi típust nevezi digitális aláírásnak.
A törvény 3. §-a értelmében az "elektronikus aláírás, illetve elektronikus irat vagy dokumentum elfogadását - beleértve bizonyítási eszközként történő elfogadását - megtagadni, jognyilatkozat tételére, illetve joghatás kiváltására való alkalmasságát kétségbe vonni nem lehet kizárólag amiatt, hogy az aláírás, illetve az irat vagy a dokumentum elektronikus formában létezik."
Míg a közigazgatásra, a magán- és üzleti szférára egyaránt kiterjed majd az elektronikus szignó érvényessége, addig a családi és öröklési ügyletek körében a törvény kizárja a felhasználást, tehát itt továbbra sem bír jogi erővel az ilyen módon készített aláírás. A törvény nem kötelezi az üzleti és magánszféra szereplőit a digitális aláírás használatára, csupán mint jogi lehetőséget szabályozza.
Elektronikus iratot, dokumentumot, illetve elektronikus aláírást - bizonyítási eszközként történő felhasználásán túlmenően - a bírósági eljárások bizonyos típusaiban elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, kizárólagosan is lehet szerepeltetni. A törvény 3. § (3) bekezdésében megfogalmazott szabály gyakorlati alkalmazásának feltétele, hogy az adott eljárási típusra vonatkozó jogszabály a kizárólagos felhasználást kifejezetten lehetővé tegye.
Az elektronikus aláírás bevezetése eleinte leginkább az üzleti életben hozhat változásokat. Szakértők elsősorban a magyarországi e-kereskedelemben és az elektronikus pénzintézeti tevékenységben várnak robbanásszerű fejlődést. A lakosság körében ezzel szemben akár több évre is szükség lehet a digitális aláírás mindennapos elterjedéséhez. Ennek oka elsősorban a közigazgatás "átállásának" nehézkessége, az önkormányzatoknak például egyenként kell rendeletet alkotniuk arról, hogy illetékességi területükön használható-e az elektronikus aláírás. A másik ok az elektronikus szignó ára, tekintettel arra a tényre, hogy ma Magyarországon csak a háztartások igen kis százalékában lehetséges az Internethez való közvetlen hozzáférés. Erre jön még rá az aláírás elkészítéséhez szükséges eszközök ára és a hitelesítés-szolgáltatók díja.
Ha jogszabály az előző fejezetben foglaltakon kívüli jogviszonyban írásba foglalást ír elő, e követelménynek eleget tesz az elektronikus iratba foglalás is, ha az elektronikus iratot fokozott biztonságú elektronikus aláírással látják el.
Ha az elektronikus okiraton kívüli elektronikus dokumentumon minősített elektronikus aláírás szerepel és az aláírás ellenőrzésének eredményéből más nem következik, vélelmezni kell, hogy a dokumentum tartalma az aláírás óta nem változott. A fenti dokumentumok kinyomtatott változatához már nem fűződnek a bizonyító erőre előírt szabályok.
Az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások a következők: elektronikus aláírás hitelesítés-szolgáltatás, időbélyegzés, aláírás-létrehozó eszközön az aláírás-létrehozó adat elhelyezése.
A hitelesítés-szolgáltatás részletesebb ismertetésére a következő pontban szeretnék kitérni. Itt csupán felsorolásszerűen ismertetném a szolgáltatók által végzett tevékenységeket: az igénylő személyének azonosítása, nyilvántartások vezetése, a tanúsítványokkal kapcsolatos változások adatainak feljegyzése, és végül a tanúsítványra tartozó szabályzatok, az aláírás-ellenőrző adatok és a tanúsítvány aktuális állapotára vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala.
Időbélyegzés során az elektronikus dokumentumot időbélyegzővel látja el a szolgáltató. Az időbélyegző olyan az "elektronikus irathoz, illetve dokumentumhoz végérvényesen hozzárendelt, illetőleg az irattal vagy dokumentummal logikailag összekapcsolt igazolás, amely tartalmazza a bélyegzés időpontját, és amely a dokumentum tartalmához technikailag oly módon kapcsolódik, hogy minden - az igazolás kiadását követő - módosítás érzékelhető". Az időbélyegzőre egyebekben a tanúsítványra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
A törvénytervezet egy korábbi változata értelmében csak a közjegyzők adhattak volna ki elektronikus aláíráshoz szükséges tanúsítványokat. Az Európai Irányelv követelményeihez igazodva a végső megoldás már üzleti alapon valósítja meg a feladatot. Sokáig kérdéses volt, hogy melyik szerv lenne a legalkalmasabb a hitelesítés-szolgáltató szervezetek nyilvántartására és ellenőrzésére. A törvény a Hírközlési Főfelügyeletnek szavazott bizalmat. A Felügyelet nyilvántartásba veszi a szolgáltatókat, folyamatosan vizsgálja, hogy megfelelnek-e a jogszabályi követelményeknek, szükség esetén intézkedéseket és szankciókat alkalmaz, valamint nyilvántartásait bárki számára hozzáférhető és folyamatosan elérhető módon közzéteszi.
A rendszer csúcsán a tanúsító szervezetek állnak, melyeket a Miniszterelnöki Hivatal élén álló miniszter választ ki. Ezek a szervezetek adják majd jóváhagyásukat a hitelesítés-szolgáltatók által használt termékekre, vagyis azokra a megoldásokra, melyekkel az ügyfél közvetlenül is találkozni fog. A szolgáltató egyszeri és éves díj ellenében adja ki a titkosító kulcsokat, például chipkártya formájában. A Hírközlési Főfelügyelet előzetes felmérései szerint milliárdokra rúgó beruházást kell vállalnia annak, aki minősített hitelesítői szolgáltatást kíván végezni. Arra a kérdésre, hogy pontosan milyen feltételeknek kell megfelelniük az ilyen társaságoknak, a törvényhez kapcsolódó, a jövőben megszülető rendeletek adnak választ. Felmerült az a lehetőség, hogy a közigazgatási szféra számára nem piaci alapon működő vállalatok, hanem külön, állami tulajdonban lévő hatóság nyújtja a kérdéses szolgáltatást.
Magyarországon a Netlock Kft. közel öt éve állít ki tanúsítványokat, mára mintegy 80 ezer, általa kiállított tanúsítvány van forgalomban. Ez leginkább a közjegyző előtti aláírási címpéldányhoz hasonló irat. A különbség csak annyi, hogy a tanúsító cég itt azt igazolja, hogy az elektronikus aláíráshoz szükséges úgynevezett nyilvános kulcs valóban az adott ügyfélhez tartozik. Becslések szerint a törvény hatályba lépése után a minősített tanúsítvány havi díja 5 ezer forint körül lesz.
Szakértők szerint a jövőben egy cég foglalkozik majd a bankok igényeivel, egy az államigazgatás igényeit elégíti ki a fent említett módon, további egy-két cég pedig az üzleti élet egyéb területeiről toboroz ügyfeleket. A Netlock Kft. mellett a Magyar Posta Rt.-t, a Matávot és a Giro Rt.-t tartják potenciálisan alkalmasnak a feladat vállalására. A Giro Rt. minden bizonnyal a bankszférát fogja kiszolgálni, tekintettel arra, hogy már megkezdte az elektronikus aláírás bevezetésével kapcsolatos fejlesztéseket.
Külföldi székhelyű, illetve lakóhelyű hitelesítés-szolgáltató által kibocsátott tanúsítványhoz a belföldi által kibocsátott azonos jogkövetkezmények fűződnek, ha nemzetközi szerződés így rendelkezik, belföldi székhelyű hitelesítés-szolgáltató felelősséget vállal a kibocsátott tanúsítványokért, vagy a hitelesítés-szolgáltató székhelye, illetve lakóhelye az Európai Unió valamely tagállamában van.
Az elektronikus aláírásról szóló törvény elfogadásával az APEH előtt megnyílik a lehetőség, hogy másfél éven belül a tízezer legnagyobb adózónak kötelezővé tegye az Internetes adóbevallást. Magyarország Európában az elsők között térhetne át az elektronikus bevallások rendszerére. Jelenleg csupán Írországban számolhatnak el az adózók elektronikus úton az állam felé, Németországban és Spanyolországban pedig egyelőre a rendszer kidolgozásán munkálkodnak. Magyarországon a bevallások számítógépes formáját szűk körben már napjainkban is alkalmazzák; hibája annyi, hogy a hitelesítést a cégek továbbra is papír alapon végzik. Tervek szerint a jövőben megfelelő számítógépes programok segítségével a bevallások azonnal ellenőrizhetőek lesznek, a bevallási hibákat nyomban ki lehet szűrni. A következő lépés lesz az éves adóbevallások elektronizálása, vagyis a társasági adó és a személyi jövedelemadó számítógép segítségével történő bevallása is napirendre kerül.
Az elektronikus aláírás elterjedése és használata természetesen a közjegyzői munkát is érinteni fogja. Az ügyfelek toll helyett chipkártyájukkal együtt kereshetik fel a közjegyzői irodákat, ahol a megfelelő technikai infrastruktúra lehetővé teszi, hogy az okiratot elektronikus úton írják alá. A törvény azonban leszögezi, hogy "jogszabály nem teheti elektronikus aláírás felhasználását ügyfél részére kötelezővé". További korlát a már említett kivétel, miszerint "a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvének 598-684. §-aiban szereplő (öröklési kérdések), illetve a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény szerinti jogviszonyokban nem lehet az elektronikus formán kívüli dokumentumokat mellőzve, csak elektronikus aláírást felhasználni, illetve elektronikus iratot vagy dokumentumot készíteni". A fenti kivétel sokban érinti a közjegyzők tevékenységét. Kizárja például, hogy elektronikus aláírással ellátott végrendelet vagy öröklési szerződés készüljön. Adásvételi vagy zálogszerződések készítésénél azonban nem lesz akadálya a digitális aláírás használatának.
A törvény érdeme, hogy megteremtette az elvi lehetőségét a digitális aláírás használatának. A közeljövőben megszülető rendeletek tovább erősítik a lehetőség valósággá, gyakorlattá alakulását. Az üzleti és pénzügyi szféra váltása után a remények szerint csupán egy-két év kérdése, hogy az "utca embere" is fenntartások és aggodalom nélkül használja elektronikus szignóját. ■
Lábjegyzetek:
[1] Telek Anikó ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, V. évfolyam
Visszaugrás
