Az európai integráció megvalósulása folytán a vállalkozások gazdasági tevékenysége törvényszerűen átlépi a tagállamok nemzeti határait és gazdasági kapcsolatrendszerük egyre inkább a közösségi jogi szabályozás hatótávolsága alá kerül. Az Európai Unió Tanácsa a belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása és a határokon átlépő fizetésképtelenségek eredményes és hatékony kezelése érdekében az ahhoz szükséges intézkedések és eljárások összehangolására bocsátotta ki a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendeletet (továbbiakban: EuFkR.). A közösségi jogi aktus olyan semleges mechanizmus megalkotására törekedett, amely a felek tagállami hovatartozására tekintet nélkül megfelel a fizetésképtelenségi ügyekben való nemzetközi együttműködés körében támasztott alapvető elvárásoknak. A Fizetésképtelenségi rendelet olyan modellt vezet be, amely a nemzetközi csődök szabályozása során kiforrott joghatások egyetemlegességének, illetve területiségének, valamint az eljárás egységének, illetve többségének az alapelveit egymással kombinálja. Ennek megfelelően a főeljárás univerzalitása az azzal párhuzamosan, az adós telephelye szerinti tagállamban, az ott található vagyonra ex nunc hatállyal kiterjedő, területileg korlátozott eljárások megindításának lehetősége révén (is) módosul [EuFkR. 2. cikk h) pont, 3. cikk (2)-(4) bek., III. fejezet].
A Fizetésképtelenségi rendelet alkalmazásában csakis egy főeljárás megengedett.1 Amennyiben a közösségi jogforrás 3. cikk (1) bekezdése alapján a bíróság kinyilvánította joghatóságát a főeljárás megindítására, akkor ugyanezen adós vagyonára a Fizetésképtelenségi rendelet alkalmazási területén további főeljárás nem indítható. Ennek indoka abban is kereshető, hogy a főeljárás egyetemes hatállyal bír és nem lenne megvalósítható a két főeljárás összeegyeztetése.2
A közösségi jogi aktus a főeljárásra az adós fő érdekeltségeinek középpontját jelöli ki joghatósági okként. Ennek a kapcsolóelvnek nincs pontos jogforrási definíciója, hanem az annak lényegét adó egyes kritériumokat nevesíti a jogalkotó [EuFkR. preambulum (13) pont]. Ennek következtében a tagállami bíróságok eltérő szempontokat értékelő és hangsúlyozó értelmezése arra vezethet, hogy egyidejűleg két vagy több bíróság nyilvánítja ki joghatóságát a főeljárás megindítására (pozitív joghatósági összeütközés), vagy két bíróság mindig a másikat tekinti joghatósággal rendelkezőnek (negatív joghatósági összeütközés).3
A Fizetésképtelenségi rendelet a joghatósági összeütközések feloldására kifejezett rendelkezéseket nem tartalmaz,4 mégis támpontot nyújt annak megelőzésére. Így különösen szabályozza a főeljárás felszámolója jogköreinek a más tagállamokban való gyakorlását [EuFkR 18. cikk (1) bek.] és előirányozza a főeljárás megindításának azon tagállamokban való közzétételét, ahol az adós telephellyel rendelkezik [EuFkR 21. cikk (2) bek.].5 Ezen túlmenően a közösségi jogforrás deklarálja, hogy a 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállami bíróság eljárás megindításáról szóló határozatát a többi tagállamban ipso iure el kell ismerni, mihelyt e határozat az eljárás megindításának helye szerinti államban hatályossá válik [EuFkR 16. cikk (1) bek.].6
A jelen tanulmány célja azoknak az összefüggéseknek a bemutatása, amelyek tükrében a nemzeti jogalkotás számára is megfontolandó javaslatok fogalmazhatóak meg a nemzetközi fizetésképtelenségi jogi szabályok újragondolására.
A közösségi jogforrás nem tartalmaz közvetlen rendelkezéseket arra az esetre, amikor két tagállami bíróság a Fizetésképtelenségi rendelet kifejezett szabályai ellenére egymással versengő főeljárást indít.7 A pozitív joghatósági összeütközés mind a Fizetésképtelenségi rendelet preambulumának (22) pontjában foglaltakból következően, mind pedig a Jelentésben kifejezésre jutatott közösségi bizalom alapelvével összhangban8 oly módon oldódik meg, hogy annak a bíróságnak a joghatóságát kell elismerni, amelyik a főeljárást elsőként indította (elsőbbségi elv).9 Az elsőbbségi elv érvényesülését támogatja a közösségi jogforrás 16. cikk (2) bekezdése is, amely értelmében a főeljárás megindítása nem akadályozza meg a másodlagos eljárás későbbi megindítását. Fordított olvasatban pedig megállapítható, hogy a már megindított főeljárás kizárja az ezt követő további főeljárás megindítását.10 Az elsőként megindított főeljárást el kell ismerni függetlenül attól, hogy az eljáró bíróság a joghatóságát helyesen állapította -e meg.11
Az eljárást elsőként megindító bíróság határozatának elismerését deklaráló elsőbbségi elv dogmatikailag különböző érvek tükrében vezethető le. Egyfelől az anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések kombinációjára lehet visszanyúlni, miszerint az elsőként megindított főeljárás egyetemes hatállyal bír, amelyet a többi tagállamban el kell ismerni [EuFkR 16., 17. cikk]. Ez az univerzális hatály azt eredményezi, hogy az adós belföldön és külföldön található vagyona egységes fizetésképtelenségi tömeget képez. Az elsőként megindított főeljárás elvonja az adós vagyonát egy további univerzális igénnyel fellépő eljárástól. A főeljárás megindításáról utóbb hozott határozat hatálytalansága függőben van, mert ez adott esetben az első határozat hatályon kívül helyezése folytán hatályossá is válhat. Az eljárások ilyenfajta viszonya azt eredményezi, hogy nem a kérelem előterjesztésének az időpontja az irányadó, hanem az eljárás megindításáról szóló döntések közül az első a meghatározó.12
Más vélemény szerint tekintettel arra, hogy az eljárás megindításához fűződő hatások a nemzeti jogból erednek, ezért abból kell kiindulni, hogy az elsőbbségi elv önállóan, a Fizetésképtelenségi rendelet értékelésétől függetlenül is levezethető. Ez az elv a kölcsönös bizalom alapeszményéből ered, ezért az elismerés állama bíróságainak utóvizsgálati jogköreit amennyire csak lehetséges korlátozni kell a fizetésképtelenségi eljárások nagyarányú elismerésének (favor recognitionis) és a Közösségben hatékony fizetésképtelenségi eljárások biztosítása érdekében.13 Ennek megfelelően a többi tagállam bíróságainak el kell fogadniuk, hogy a fő érdekeltségek középpontját többé már nem vitathatják, mert a közösségi jogforrás elképzelése szerint csak egy ilyen középpont van, amelynek az eljárás megindításának helye szerinti államban való fennforgását már egy másik tagállami bíróság megállapította.14
A fentiekkel összhangban a pozitív joghatósági összeütközés feloldására a következő szabályok érvényesülnek. Egyedül az a bíróság rendelkezik joghatósággal, amely a fizetésképtelenségi eljárást elsőként megindította. Ebben az értelemben a fizetésképtelenségi eljárás akkor megindított eljárás, ha az eljárás megindításáról szóló határozat a megindítás államában hatályos. A többi tagállam bíróságainak a Fizetésképtelenségi rendelet 3. cikk (1) bekezdése értelmében nincs joghatósága a főeljárás megindítására, ennyiben kötve vannak az eljárást elsőként megindító bíróság megítéléséhez és adott esetben a közösségi jogforrás 3. cikk (2) bekezdése alapján másodlagos eljárást indíthatnak.15
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
