A sportversenyek sportszakmai szempontból legfontosabb szereplői a sportolók, pontosabban a sportolók meghatározott köre, a versenyzők. A versenyzőket a sporttörvény két típusba sorolja, úgymint hivatásos (profi) versenyző és amatőr versenyző. A hivatásos sportoló az a versenyző, aki jövedelemszerzési céllal, foglalkozásszerűen folytat sporttevékenységet (2004. évi I. törvény a sportról, továbbiakban: sporttörvény). A meghatározásból következően a hivatásos sportoló csak versenyző lehet. A többi versenyző amatőr sportolónak minősül. Megjegyezzük, a sporttörvény nem határozza meg az amatőr sportolók teljes körét, csak annyit állapít meg, hogy a nem hivatásos versenyző amatőr sportolónak minősül, arra azonban nem ad választ, hogy ezenkívül ki minősül még amatőr sportolónak.
Ugyanakkor, az amatőr vs. profi (hivatásos) versenyző minősítés sem a sporttevékenységhez való hozzáállásról, sem az űzött sporttevékenység színvonaláról nem mond el semmit. Alapvetően a gazdasági, létfenntartó tevékenység jelenik meg határvonalként.
Az amatőr sportolói státusz jogi hátterét sportegyesületi tagsági jogviszony, sportolói szerződés, illetve a köznevelési típusú sportiskola tanulója esetében a tanulói jogviszony biztosítja. A hivatásos sportoló - törvényi kivétel hiányában - a sportvállalkozással kötött munkaszerződés vagy megbízási szerződés alapján fejti ki sporttevékenységét. Megjegyezzük, hogy az amatőr, illetve a hivatásos sportolói státusz jogalapjában, jogi hátterében, valamint a státuszhoz kapcsolódó jogosultságokban és kötelezettségekben a változások még nem zárultak le, nyitott kérdésnek minősíthetők.
1908-ban és 1912-ben Fuchs Jenő 4 olimpiai aranyérmet is nyert kardvívásban, magyar bajnoki címet azonban sohasem szerzett, hiszen egyetlen klubnak sem volt tagja. Ugyanakkor ma már nem tartható, hogy a sportolói jogviszony csak sportszervezeti, kvázi sportszervezeti keretek között legyen értelmezhető. Például a sakk és tenisz stb. sportági versenyeken alapvetően a sportoló, mint saját jogú versenyző jelenik meg, akinek ehhez nincs feltétlenül szüksége sportban részt vevő szervezetre. A tétel különösen igaz az említett sportágak nemzetközi versenyeire. A példaként hozott sportágakban is kivételt képeznek az ún. csapatversenyek, amelyek során a sportban részt vevő szervezetek is versenyeznek egymással.
Véleményünk szerint a versenyzők esetében az indulási jog - azaz, hogy egyáltalán versenyen indulhasson, ha nevezik - tartalma az alábbiakra terjed ki:
1. A sporttörvény
a) versenyengedély,
b) doppingvétségek, illetve azok szankciói,
c) sportfegyelmi ügyek, illetve azok szankciói.
2. Sportszövetségi szabályzatokban meghatározott feltételek
a) a versenyrendszernek megfelelő versenyzői státusz,
- 9/10 -
b) életkor,
c) nem,
d) nemzetiség,
e) egyéb feltételek.
Az indulási jogot alapvetően a magyar versenyeken való indulás nézőpontjából értelmezzük, a tanulmány címében is meghatározott kitételnek megfelelőn. Hangsúlyozzuk, hogy a magyar szabályozásnak azonban igazodnia kell a nemzetközi szövetségek és a sport nemzetközi szervezetei szabályozásához. Jelezni szeretnénk azt is, hogy a magyar versenyzők nemzetközi, valamint olimpiai szereplései esetében az indulási jog feltételrendszerének igazodnia kell a nemzetközi sportszövetségek, illetve a NOB szabályozásához. Ezek a nemzetközi szabályok néhol kevésbé szigorúak, mint a magyar szabályozás, például nincs sportorvosi igazolás kötelezettsége. A nemzetközi sportszövetségek szabályzataikban a nemzeti szövetségek felelősségi körébe helyezi, hogy a versenyzőik megfelelő kondicionális állapotban vegyenek részt a nemzetközi versenyeken.
A játékjog a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességei sporttevékenység keretében történő felhasználásának joga. A játékjog elidegeníthetetlen, megterhelhetetlen személyhez fűződő jog. Véleményünk szerint, a játékjog magában foglalja az indulási jogot és a nevezési jogot is. A hivatásos sportolók játékjogáról szóló korábbi tanulmányunk megállapításait - személyhez fűződő jog, vagyoni értékű jog, forgalomképesség stb. - ma is érvényesnek tartjuk [ÁBRAHÁM Attila - PAPP Tekla Jogelméleti Szemle (http://jesz.ajk.elte.hu) 2008/3. szám (2008. szeptember 15.) Néhány gondolat a hivatásos sportoló játékjogáról]. A játékjog kérdésének vizsgálata - ahogyan szabályozása is - elkülönül az amatőr sportolók esetében, bár alapelvekben - elidegeníthetetlen, megterhelhetetlen, személyhez fűződő - nincs különbség a hivatásos sportoló és az amatőr sportoló játékjoga között. A sportolók a játékjoguk használati jogát ruházzák át a sportban részt vevő szervezetekre. Álláspontunk szerint, a játékjog használati joga átruházásával a sportoló kizárólagosan rendelkezésre bocsátja indulási jogát, kötelezettséget vállal arra, hogy az indulási jogát fenntartja (például nem követ el doppingvétséget stb.) és biztosítja a sportban részt vevő szervezet számára. A játékjog használati jogának átruházása a nevezési jog gyakorlásával, a nevezéssel is érvényesül. A játékjog használatának átruházását a sportszövetségek nyilvántartási, igazolási és átigazolási szabályzataik szerint regisztrálják. Amennyiben a sportoló szerződésben ruházza játékjoga használatát a sportban részt vevő szervezetre, akkor a szerződés lejárta után a játékjog használata ingyenesen visszaszáll a sportolóra. Korábban más értelmezés uralkodott a sportvilágban, amelyben alapvető változást a Bosman-ügyben 1995. december 15-én, Luxemburgban kihirdetett európai bírósági ítélet hozott (C-415/93.).
Külön kérdésként merül fel, hogy a nemzeti válogatottban szereplés esetén mi történik a játékjog használatának jogával. Hivatásos sportolók sporttevékenységgel összefüggő munkaszerződésére a 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről (továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit a sporttörvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A sporttörvény úgy rendelkezik, hogy a nemzeti válogatott keretben történő szereplésére az Mt. munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra vonatkozó szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatáshoz a hivatásos sportoló előzetes hozzájárulása szükséges. Az Mt. szerint a munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni. A hatályos sporttörvény nem szabályozza sem a megbízási jogviszonnyal sporttevékenységet végző hivatásos sportolók, sem az amatőr sportolók nemzeti válogatottban való szereplését.
1. Meglátásunk szerint a versenyengedély, valamint az ún. rajtengedély (egy versenyre szóló versenyengedély) a játékjog materializálódása, egyben a sporttörvényben rögzített előfeltétele annak, hogy a versenyző a magyar sportszövetség által kiírt versenyrendszerben részt vehessen. A versenyengedély ún. sportorvosi igazolással, illetve ha a sportszövetség szabályzata lehetővé teszi, 14. év alatti sportolók esetében háziorvosi igazolással együtt érvényes. A sporttörvény eltérően szabályozza az amatőr sportolók versenyengedélyét és a hivatásos sportoló versenyengedélyét. A fő különbség az eljárási rendben, hogy az amatőr sportoló csak a sportszervezetén, kvázi sportszervezetén át, annak közreműködésével nyújthatja be versenyengedély iránti kérelmét, míg a hivatásos sportoló közvetlenül fordul a sportszövetségéhez. Az igazi különbséget, hogy amatőr vagy hivatásos sportolóról van szó, inkább csak megerősíti a versenyengedély típusa.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
