A védői kirendeléses rendszer fenntartása és működtetése az állam, illetőleg a jogalkalmazó szervek alapvető alkotmányos kötelezettsége. Ennek módjával kapcsolatban meglehetősen eltérő megoldásokat találunk az Európai Unió egyes tagországaiban, így például a kirendelések alapja, valamint költségeinek finanszírozása tekintetében. Az egyes nemzetközi egyezmények - így például az Emberi Jogok Európai Egyezménye - közvetlen kötelezettséget teremtenek arra, hogy a tagországok gondoskodjanak a megfelelő létszámú ügyvédi apparátus működtetéséről, valamint olyan szisztéma kialakításáról, amelynek során a hatékony védekezéshez való jog szempontjai a lehető legteljesebb mértékben érvényesülnek. A Kúria is számos döntésében foglalkozott a kirendelt védői intézmény működésével kapcsolatos kérdésekkel, nem csak egyedi döntéseiben, hanem a joggyakorlatelemző csoport keretein belül is. E tanulmány elsősorban a hazai törvényi szabályozás újdonságaira, valamint a Kúria vonatkozó döntéseire fókuszál.
The maintenance and operation of the defender assignment system is a fundamental constitutional obligation of the state and the law-enforcement bodies. Regarding the method of doing this, we find quite different solutions in the individual EU member states, such as, for example, with regard to the basis of assignments and the financing of their costs. Certain international conventions - such as the European Convention on Human Rights - create a direct obligation for the member countries to ensure the operation of an adequate number of lawyers, as well as the establishment of a system in which the aspects of the right to an effective defence are enforced to the fullest extent possible. In many of its decisions, the Hungarian supreme court dealt with issues related to the operation of the assigned defence institution, not only in its individual decisions, but also within the framework of the jurisprudence analysis group. This study primarily focuses on the novelties of domestic legislation and the relevant decisions of the Hungarian supreme court.
A jogállamiság egyik alapvető elve, hogy a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez.[1] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) mindezt a hatékony védelemhez való jog követelményével, valamint azzal egészíti ki, hogy a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a törvényben meghatározottak szerint köteles védőt biztosítani a terhelt számára [3. § (3) bekezdés]. A védői kirendeléses rendszer létjogosultsága nem megkérdőjelezhető, annak folyamatos fenntartása és effektív működtetése az állam objektív kötelezettsége. E követelményt számos nemzetközi egyezmény, így például az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény), valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) is megjeleníti azzal, hogy a nemzetközi szabályozás elsősorban a terhelt jövedelmi helyzetét, rászorultságát tekinti a kirendelések elsődleges okának.
A kirendelések indokainak hazai szabályozása tekintetében - az 1998. évi XIX. törvényhez képest - lényegi eltérések nincsenek. Általános kirendelési ok továbbra is az, ha 1. kötelező védői részvétel esetén a terheltnek nincs meghatalmazott védője, 2. a terhelt védő kirendelését azért kéri, mert anyagi, jövedelmi helyzete folytán nem tud meghatalmazásról gondoskodni, vagy 3. az eljáró hatóság (bíróság) a kirendelést a terhelt érdekében szükségesnek tartja. A kirendelési okok rendszerét a jogalkotó tovább bővíti - többek között - azzal, hogy vádemelés után automatikusan kötelezővé teszi a védő kirendelését abban az esetben, ha azt a terhelt indítványozza (függetlenül a kötelező védői részvételtől, illetőleg a terhelt anyagi helyzetétől), valamint bevezeti az új kirendelt (helyettes) védő intézményét is az eredetileg kirendelt védő akadályoztatása, vagy egyéb gátló körülmény esetére.
A kirendelt védői intézmény működésének hatásfoka természetesen továbbra is nagy mértékben függ attól, hogy a kirendelésre az eljárás mely szakaszában kerül sor. A védekezés következetessége szempontjából egyértelműen előnyösebb helyzetet teremt, ha a kirendelt védő már az első gyanúsítotti kihallgatás alkalmával jelen van az eljárásban.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB, illetőleg Bíróság) a Kamasinski v. Ausztria
- 557/558 -
ügyben[2] megállapította, hogy az állam nem tehető felelőssé a kirendelt védői rendszer valamennyi hiányosságáért, de amennyiben a kirendelt védő a hatóságok számára is érzékelhető módon nyilvánvalóan nem látja el feladatát, vagy mulasztását megfelelően a hatóságok tudomására hozzák, akkor megállapítható az állam felelőssége. A védő jelentős mulasztása esetén az állam kötelessége a hatékony intézkedések megtétele, de az állam felelőssége nem korlátlan a védői mulasztásokért, mert csak akkor indokolt a beavatkozás, ha súlyos mulasztásról van szó és az érintettek ezt rögtön panaszolták (Imbrioscia v. Svájc ügy, 1993.).
A Daud kontra Portugália ügyben (1998) az EJEB kifejtette, hogy az Egyezménynek nem elméleti vagy illuzórikus, hanem gyakorlati és hatékony jogok biztosítása a célja, és a védő kirendelése önmagában nem biztosítja a vádlott részére nyújtott jogi segítség hatékonyságát. Az állam ugyanakkor nem lehet felelős minden jogi segítségnyújtás céljából kirendelt ügyvéd mulasztásaiért. A jogászi szakmának az államtól való függetlenségéből következik, hogy a védelem magatartása csak a vádlottra és védőjére tartozik, akár jogi segítség nyújtása céljából kirendelt védőről, akár megbízás alapján eljáró ügyvédről van szó. Az illetékes nemzeti hatóságoknak csak akkor kell beavatkozniuk, ha a megfelelő képviselet érdekében jogi segítséget nyújtó védő hibáját észlelik vagy azt más módon a tudomásukra hozzák. Az ügy tárgyát képező eljárásban a hivatalból kirendelt védő felkészültségét és az ügyben tanúsított magatartását tekintve alkalmatlan volt az Egyezmény által megkívánt hatások elérésére. Az elsőként kirendelt védő a kérelmező érdekében eljárva semmilyen cselekményt nem végzett azelőtt, hogy betegségét bejelentette volna, a kérelmező így sikertelenül próbálta saját védelmét ellátni. Az ügyben második alkalommal kirendelt védőnek - akinek személyéről a kérelmező a büntetőbíróság tárgyalása előtt három nappal értesült - a Bíróság álláspontja szerint nem volt elég ideje az ügy tanulmányozására, a kérelmezőnek a börtönben történő esetleges meglátogatására és a védelemre való felkészülésre. A kérelmező tehát nem részesült az Egyezmény 6. cikke 3.c. pontjában megkívánt hatékony védelemben, az ügy körülményei pedig megkívánták volna, hogy a bíróság ilyen helyzetben ne maradjon tétlen.
Az Artico v. Olaszország ügyben (1980) az EJEB a védelemhez való jog megsértését állapította meg, miután a kérelmezőnek nem biztosítottak védőt a Semmitőszék előtti eljárásban. Az olasz kormány legfőképpen azzal érvelt, hogy 1. nem lett volna szabad elfogadni a védő hiánya miatti panaszt, mivel Artico nem merítette ki a belső jogorvoslati rendszer nyújtotta lehetőségeket (ugyanis nem jelentette be az ügyvédi kamaránál azt a körülményt, hogy kirendelt védője egyéb elfoglaltsága miatt nem vállalta a további védelmet, érdemi helyettesítéséről pedig nem is gondoskodott), 2. a védő hivatalbóli kirendelése már önmagában teljesítette az Egyezmény előírásait. A Bíróság indokolásában azonban hangsúlyozta, hogy az Egyezmény hatékony védelmet követel meg, amelyet nem lehet pusztán a védő kirendelésével teljesíteni. Később ugyanis olyan előreláthatatlan körülmények merülhetnek fel, amelyek a védőt tartósan akadályozzák feladatainak ellátásában, illetőleg jelen eljárási szereplő más módon is kivonhatja magát kötelezettségei teljesítése alól. A hatóságok kötelesek gondoskodni a védő helyettesítéséről, vagy arról, hogy őt feladatának ellátására kényszerítsék. Ebben az esetben tehát a panaszos nem részesült hatékony védelemben a Semmítőszék előtti eljárásban.
A védő az eljárás önálló alanya annak ellenére, hogy a jogalkotó a védő jogait elsősorban a terhelt jogaiból vezeti le.[3] A védő eljárási cselekményeinek joghatályossága - főszabály szerint - nem függ a terhelt előzetes beleegyezésétől, vagy utólagos jóváhagyásától. A törvényi szabályozás alapján a védő jogai a terheltével azonosak, ugyanakkor - speciális eljárási helyzetéhez igazodva -"többletjogokkal" is rendelkezik. A védői jogok katalógusa az alábbiak szerint foglalható össze:
a) Jog a gyanúsítás megismeréséhez: ennek alapján a kirendelt védőnek joga van a gyanúsítást annak közlésekor megismerni, hiszen ennek alapján tudja eldönteni, milyen tanácsot adjon a terheltnek a védekezés irányával kapcsolatban. Mindez állhat a vallomástétel megtagadásában; a bűncselekmény elkövetésének egyszerű tagadásában; részletes, a bűncselekmény elkövetését vitató vallomásban; egyszerű beismerő vallomásban; részleges beismerő vallomásban, vagy teljes, feltáró jellegű beismerő vallomásban.
b) Jog a védekezésre való felkészüléshez szükséges megfelelő időhöz és körülményekhez: e jog a tisztességes eljárás elvéből[4] vezethető le, egyben kötelezettséget teremt az eljáró hatóságokra (bíróságokra) nézve. A védekezésre való felkészüléshez szükséges megfelelő idő biztosítására a Be. számos normája hivatott, így például az általános eljárási szabályok körében került rögzítésre, hogy a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény megkezdését vagy elvégzését legalább egy órára elhalasztja, ha a terheltnek a védekezésre való felkészülésre, vagy a védővel való tanácskozásra az eljárási cselekmény megkezdése előtt - a terhelt és a védő önhibáján kívüli okból - nem volt lehetősége.[5]
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményként értékelte, hogy a terhelt érdekében a kirendelt védőt a terhelti kihallgatásának helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben értesítsék, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelti kihallgatáson részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető.[6] A terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelt kihallgatásának helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben kell értesíteni, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelt kihallgatásán
- 558/559 -
részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető.[7]
A védekezésre való felkészüléshez szükséges megfelelő körülmények biztosítása különösen a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések esetében lényeges. Így például az őrizet és a letartóztatás tekintetében a kényszerintézkedést foganatosító szervnek biztosítania kell, hogy - az immár elektronikusan is rendelkezésre álló - iratokat a terhelt és a védő tanulmányozhassa. Ugyanígy, a letartóztatás, vagy előzetes kényszergyógykezelés tárgyában tartott ülések esetében, ha az ügyészség e kényszerintézkedések valamelyikének elrendelését indítványozza, az indítvány megküldését követően a gyanúsított és a védő számára biztosítani kell azoknak az ügyiratoknak a megismerését, amelyekre az indítványban hivatkoznak.[8]
A hatékony védelem hiányát állapította meg a Bíróság a Goddi v. Olaszország ügyben (1984), mivel a bolognai fellebbviteli bíróság előtt lefolytatott tárgyalás során a távollevő fogvatartott védőjét nem értesítették, így azon ő nem is tudott megjelenni. A hatékony védelemhez való jog megsértéséhez pedig nemcsak az eredeti védő távolléte, hanem az is hozzájárult, hogy a terhelt számára a fellebbviteli tárgyalásra kirendelt védő egyáltalán nem kapott felkészülési időt ahhoz, hogy tanulmányozza az ügy iratait.[9]
c) Jog a felvilágosításhoz: e jog érvényesülésével kapcsolatban fontos közösségi jogforrás a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU irányelv. A Bíróság egy ügyben megállapította, hogy a tájékoztatáshoz való jog sérelme nem egyszerű formai hiba, hanem lényegében az érdemi védekezés előterjesztésének akadályozása (Edwards v. United Kingdom ügy, 1992.).
d) Jog a terhelttel való tanácskozáshoz: e jog a terhelt és a védő közötti kommunikáció kontrollálatlanságát, a szakmai bizalmon alapuló munkakapcsolat folyamatos fenntartását biztosítja. Mindez különösen a fiatalkorúak ügyeiben jelentős szempont, mivel számukra az átlagosnál több idő lehet szükséges adott eljárási cselekmény céljának, illetőleg tárgyának megértéséhez.
e) Jog az indítványozáshoz és az észrevételezéshez: a védő számára alapvető fontosságú, hogy az eljárás bármely szakaszában - egészen az utolsó szó jogán esetlegesen megtett nyilatkozatáig bezárólag - kifejthesse álláspontját, továbbá a mentő vagy enyhítő körülmények alátámasztása érdekében bizonyítékokat terjesszen elő, vagy ilyen bizonyítékok beszerzését indítványozza. E jogból egyben az is következik, hogy a hatóság (bíróság) köteles mind az észrevételekkel, mind a bizonyítási indítványokkal érdemben foglalkozni és azokat elbírálni.
f) Jog a jelenléthez és a kérdezéshez: bár a védő jelenléte általánosan nem kötelező, jogosult arra, hogy 1. jelen legyen az olyan eljárási cselekményen, amelyen a terhelt jelen lehet vagy a terhelt jelenléte kötelező, valamint 2. a törvényben meghatározott esetekben jelen legyen az olyan eljárási cselekményeken is, ahol a terhelt nem lehet jelen vagy a terhelt jelenléte korlátozható.[10] A kérdezéshez való jog gyakorlása - az írásban megfogalmazott kérdések kivételével - a jelenléti jog gyakorlását feltételezi.
Az EJEB egy ügyben megállapította, hogy "elfogadhatatlan a védő közreműködésének kizárása a másodfokú eljárásban arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság amúgy is vizsgálta azokat a körülményeket, amire a védő hivatkozott volna (Van Geyseghem v. Belgium ügy, 1999.).
A jelenléti jog gyakorlásával kapcsolatban jelentős döntés a Kúria Bhar.I.1.848/2015/7. számú határozata. Ennek előzménye az volt, hogy a törvényszék a vádlottat felbujtóként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek, bizonyítási eszközként felhasználva a bűncselekmény elkövetése után elmebeteggé vált tettes gyanúsítottként tett vallomását. Az ítélőtábla - részbizonyítás felvételét követően - az elsőfokú határozatot megváltoztatva a vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette, mert e bizonyítékot elégtelennek találta a vádlott bűnösségének megállapításához. A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be másodfellebbezést arra hivatkozással, hogy az ítélőtábla ítélete megalapozatlan, mert a tényállás megállapításánál a bizonyítékokat egyoldalúan, már-már koncepciózusan, kizárólag a vádlott érdekkörében vette figyelembe, így az egyoldalúan megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett, és indokolási kötelezettségének sem tett teljes mértékben eleget. Ezért indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla ítéletét helyezze hatályon kívül és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. A vádlott védője írásbeli észrevételében az ügyészi fellebbezést alaptalannak tartva, megalapozottnak tartotta a másodfokú bíróság eljárását, mivel a bizonyítás felvétele álláspontja szerint szükséges volt, és bár a terjedelmét tekintve a részbizonyítás nem volt különösebben jelentős, a másodfokú bíróság annak alapján az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően mérlegelte felül az első fokon megállapított tényállást. Kifejtette azt is, hogy az ítélőtáblának a terhelt gyanúsítotti vallomását - az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatában foglaltakra figyelemmel - eleve ki kellett volna rekesztenie a bizonyítékok köréből, és a harmadfokú eljárásban erre is tett indítványt.
A Kúria az ügyészi másodfellebbezést nem találta megalapozottnak. Az eljárás során elmebeteggé vált terhelt nyomozás során tett gyanúsítotti vallomásának felhasználhatóságával kapcsolatban azonban nem osztotta az ítélőtábla által kifejtett álláspontot, miszerint az Alkotmánybíróság 8/2013. (III. 1.) AB határozatában foglaltak ellenére a 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (3) bekezdése alapján, ha a nyomozási cselekményről a védőt értesítették, de azon nem jelent meg, ezt a gyanúsítottal közölni kell és tájékoztatni kell arról, hogy a védő távolmaradása az eljárási cselekmény elvégzésének nem akadálya, így a védő távollétében kihallgatott gyanúsított vallomása figyelembe vehető. Az Alkotmánybíróság határozata alkotmányos követelményként határozta meg, hogy a Be. 48. § (1) bekezdésének alkalmazásakor a terhelt érdekében kirendelt védőt a terhelt kihallgatásának helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben értesítsék, hogy a
- 559/560 -
kirendelt védőnek lehetősége legyen az eljárási törvényben foglalt jogait gyakorolni és a terhelt kihallgatásán részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető.
A Kúria álláspontja szerint az Alkotmánybíróság által alkotmányos követelményként meghatározott elv a nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól szóló együttes miniszteri rendelet egy részletszabályával nem helyettesíthető, főleg úgy nem, hogy maga az ítélőtábla is leírta, miszerint az Alkotmánybíróság határozata által felhívott, a rendeletben szereplő legkevesebb huszonnégy órával korábbi értesítésnek a nyomozó hatóság eljárása az adott esetben nem felelt meg. Ezért a Kúria úgy ítélte meg, hogy a terheltnek a nyomozás során tett gyanúsítotti vallomása sem a Be. 291. § (1) bekezdése, sem a törvény 296. § (4) bekezdése alapján nem olvasható fel, ekként bizonyítékként egyáltalán nem értékelhető.
Ezért a Kúria - e fenti, eltérő indokkal - de hasonlóan az ítélőtáblához, úgy ítélte meg, hogy ebben az ügyben a beszerzett bizonyítékok alapján a vádlott bűnössége nem állapítható meg, így az ítélőtábla másodfokú ítéletét helybenhagyta.
g) Jog a jogorvoslathoz: a védő által a nyomozási szakaszban előterjeszthető jogorvoslatok a panasz és a felülbírálati indítvány, míg a bírósági eljárásban előterjeszthető rendes jogorvoslati eszköz a fellebbezés, a rendkívüli jogorvoslat eszközeként pedig - többek között - a perújítási és a felülvizsgálati indítvány vehető igénybe.
h) Jog az ügyiratok megismeréséhez: az ügyiratokat és a bizonyítékokat a gyanúsításkor, valamint azt követően folyamatosan szükséges átadni a védői jogok maradéktalan érvényesülése érdekében. Ezen elvárással szinkronban - a Be. alapján - a terhelt és a védő az eljárás ügyiratait a gyanúsítotti kihallgatást követően azonnal megismerheti,[11] e szabályt pedig folyamatosan és oly módon kell alkalmazni, hogy a gyanúsított és a védő az eljárás valamennyi ügyiratát a vádemelés előtt legalább egy hónappal, teljes terjedelmében megismerhesse és indítványait, észrevételeit megtehesse.[12]
i) Jog egyezségi eljárás, valamint ügyészi intézkedés vagy határozat kilátásba helyezésének kezdeményezéséhez: a terhelt együttműködésén alapuló (konszenzuális) eljárások kibővítésével különösen hangsúlyossá vált a terhelt eljárást dinamizáló szerepe. E processzusok előfeltétele a terhelt beismerő vallomása, amelyre azonban nem csak a hatóság ösztönzésére, hanem a terhelt önálló akaratelhatározásából, vagy védője tanácsára is sor kerülhet.
A kirendelt védő jogállásával kapcsolatban fontos utalni arra, hogy ezen eljárási alanyokat - szemben a meghatalmazott védővel - továbbra sem illeti meg az a jog, hogy a védelem ellátására irányuló jogviszonyból minden ok nélkül kilépjenek. Ennek alapján a kirendelt védő csak indokolt esetben indítványozhatja a felmentését a kirendelés alól, amelyről az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van.[13] E szabályozás indoka, hogy a kirendelés alapján a munkavégzésre irányuló jogviszony lényegében nem a terhelt és a védő, hanem az állam és a védő között jön létre. Ennek ellenére ebben az esetben is érvényesülnie kell a védői függetlenség elvének, tehát az állami szervek (ügyészségek, bíróságok) a védő részére - a védelmi tevékenység ellátásával összefüggésben - utasítást nem adhatnak, a bíróságnak pedig legfeljebb a rendfenntartó funkciója (például rendbírság kiszabásának lehetősége) érvényesülhet. A felmentés indokoltsága egyedi mérlegelés kérdése, mindazonáltal a súlyos, tartós betegség, vagy a tartós akadályoztatás a felmentések általános és elfogadható okaként jelölhető meg. A védőt kizárólag kérelemre lehet, de még ebben az esetben sem kötelező felmenteni.
A védői kötelezettségek - a védői jogokhoz hasonlóan - a hatékony védelemhez való jog érvényesülését szolgálják és egységesen kerülnek meghatározásra a meghatalmazott és a kirendelt védők esetében.
A kirendelt védő kötelezettségei tekintetében a Be., az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.), valamint az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: MÜK szabályzat) rendelkezései irányadók. Fontos, hogy - a védekezés szabadsága, valamint a védői függetlenség elve alapján - ebben az esetben nem abszolút kötelezettségekről beszélünk, ebben a tekintetben normatív, egzakt szabályrendszer nincs, a Be., illetőleg az egyéb jogforrások (etikai normák) csak általános elvárásokat fogalmaznak meg. Mindez a Be. normaszövegéből is egyértelműen következik, amelynek megfogalmazása teljességgel általános, alapelvi jellegű. A védői kötelezettségek nemteljesítése nem minősül eljárási szabálysértésnek, tehát nem eredményezi az ügydöntő határozatok hatályon kívül helyezését, a védőre nézve - főszabály szerint - pedig e kötelezettségek megsértése nem jár automatikusan további hátrányos jogkövetkezményekkel (pl. rendbírsággal, fegyelmi eljárással).
A Be. generális elvárásként az alábbiakat fogalmazza meg: A védő köteles
a) a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni,
b) a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni,
c) a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni, a kötelezettségeire figyelmeztetni,
d) a terheltet mentő, illetve a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni,
e) akadályoztatása esetén - előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülését kivéve - helyettesítéséről gondoskodni, egyidejűleg az akadályoztatás tényéről az eljáró bíróságot, ügyészséget vagy nyomozó hatóságot tájékoztatni,
f) jogait úgy gyakorolni és kötelezettségeit úgy teljesíteni, hogy azzal a büntetőeljárás időszerű lefolytatását ne akadályozza.[14]
A MÜK szabályzat alapján a védelmet ellátó ügyvéd védence tényelőadásához - általánosságban - kötve van. Ennek megfelelően az ügyvéd az eljárási jogait oly módon gyakorolhatja, hogy az tartalmilag - a
- 560/561 -
bűnösség, mint főkérdés tekintetében - ne legyen ellentétes a terhelt védekezésével. Ha tehát a terhelt tagadja a bűncselekmény elkövetését, akkor a védő még utalás szintjén sem nyilatkozhat úgy, hogy védence büntetőjogi felelősségét - az eset összes körülményei alapján - megállapíthatónak tartja.
A védő mulasztásával kapcsolatban a Kúria Bpkf.I.73/2020. számú ügyben megállapította, hogy az az eljárás elhúzódását eredményezte, a rendbírság kiszabott összege pedig a törvény szerinti minimumhoz közeli mértékű, ezért eltúlzottnak nem tekinthető, vagyis megfelelő szankciója a jelenléti kötelezettség elmulasztásának és elégséges intelem a jövőbeli eljárási kötelezettségek fokozott figyelemmel kísérésére.
Az ügy előzménye: a kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban lévő büntetőügyben másodfokon eljáró ítélőtábla 2019. december 4. napjára nyilvános ülést tűzött ki. A nyilvános ülésen a IV. rendű vádlott kirendelt védője szabályszerű, 2019. június 12-én kézbesített idézés ellenére nem jelent meg, az ügy a IV. rendű vádlott tekintetében elkülönítésre, s 2020. január 22. napjára elhalasztásra került. A védő igazolási kérelmet terjesztett elő azt állítva, hogy tévesen jegyezte fel a nyilvános ülés napját. Az ítélőtábla a 2019. december 11. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az igazolási kérelmet elutasította, mert az a törvényben kizárt. Az ítélőtábla végzésével a védővel szemben százezer forint rendbírságot szabott ki azzal, hogy - meg nem fizetése esetén - ötezer forintonként egy-egy napi elzárásra változtatja át. A végzés indokai szerint a védelem kötelező, ugyanakkor a védő szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a 2019. december 4. napjára kitűzött nyilvános ülésen, és távolmaradását előzetesen, alapos okkal nem mentette ki. A nyilvános ülés nem volt megtartható, ezért szabott ki rendbírságot. "A rendbírság összegének meghatározásakor az ítélőtábla figyelembe vette az eljárás elhúzódásának a lehetőségét is." A rendbírságot kiszabó végzés ellen a védő fellebbezést terjesztett elő a rendbírság kiszabott mértéke miatt, indokai szerint az eljárás elhúzódása nem olyan mértékű, hogy az indokolná a rendbírság kiszabott mértékét, valamint kirendelt védőként - a határnap téves feljegyzése folytán - első alkalommal mulasztott. A nyilvános ülés csak a további vádlottak tekintetében volt megtartható, a IV. rendű vádlottat érintően nem, ügyét el kellett különíteni újabb határnapra. Ezáltal a védő mulasztása folytán az eljárás ténylegesen elhúzódott. A rendbírság kiszabott összege a törvény szerinti minimumhoz közeli mértékű, ezért eltúlzottnak nem tekinthető, vagyis megfelelő szankciója a jelenléti kötelezettség elmulasztásának és elégséges intelem jövőbeli eljárási kötelezettségek fokozott figyelemmel kísérésére. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság azt idézi, akinek a jelenléte az eljárási cselekménynél kötelező. Akit idéznek, köteles az őt idéző bíróság, ügyészség, illetve nyomozó hatóság előtt megjelenni. A rendelkezésre álló résziratok arra nézve nem tartalmaznak adatot, hogy a IV. rendű vádlott tekintetében miért kötelező a védelem. Az ítélőtábla a Be. 44. § g) pontjára hivatkozott. A törvény azonban erről külön rendelkezést nem tartalmaz. Ellenben a IV. rendű vádlott védelmére védő került kirendelésre, s annak alapja nem csupán a kötelező védelem esetei lehetnek, hanem az is, ha a büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező, de a terhelt hatékony védelmének biztosítása végett ezt szükségesnek látja a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság vagy azt a terhelt indítványozza. Nem kötelező védelem esetében a védő kirendelését követően a továbbiakban éppúgy kötelező a kirendelt védő részvétele az eljárásban, mint annak a törvényben meghatározott eseteiben (funkcionális kötelező védelem). A IV. rendű vádlott tekintetében a nyilvános ülést a védő távolmaradása miatt nem lehetett megtartani, ügye elkülönítésre és újabb határnapra elhalasztásra került. Nem kétséges tehát, hogy a védő mulasztásával az eljárás elhúzódott. Ezért a Kúria az ítélőtábla végzését helybenhagyta.[15]
a) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság védő kirendeléséről határoz, ha a büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, és a terheltnek vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személynek nincs meghatalmazott védője.[16] Ha a kötelező védelem esetében a hatóság a védő kirendelését elmulasztotta, az olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely nem teszi lehetővé a vallomás bizonyítékként történő felhasználását.[17]
Továbbra is irányadó szabály, hogy ha a védelem nem kötelező, a hatóságnak - a felvilágosításhoz való jogból következően - ebben az esetben is tájékoztatnia kell a gyanúsítottat arról, hogy védelmében védő járhat el, illetve - a jogszabályi feltételek fennállása esetén - védő kirendelését kérheti. Megjegyzem: a kötelező védelem pontos meghatározása lényegében azt is megmutatja, hogy a jogalkotó mennyiben tartja fontosnak a védő folyamatos jelenlétét az eljárásban. A Be. szabályozása alapján továbbra is előfordulhatnak olyan ügyek, amelyekben a vádhatóság képviselője jelen van a bírósági tárgyaláson, a (kirendelt) védő ugyanakkor nincs. Ilyen esetekben azonban az ügyészi (alügyészi, ügyészségi fogalmazói) jelenlét "védőkényszert" keletkeztet, ennek hiányában nem jöhet létre a tisztességes, a "fegyverek egyenlőségének" elvén alapuló eljárás. Emiatt ebben a tekintetben feltétlen szükségesnek mutatkozik a törvény módosítása.
b) Az ügyészség és a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a terhelt jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni és védő kirendelését indítványozza.[18] A jogalkotó ennek alapján lehetőséget teremt arra, hogy ha a terhelt vagyoni helyzete nem teszi lehetővé számára meghatalmazott védő igénybevételét, de nem kötelező a védelem, akkor a hatóság az érdekében eljáró védőt rendeljen ki. Az Egyezmény alapján a terheltnek joga van arra, hogy ha nem állnak rendelkezésre eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára védőt.[19] Az Egyezségokmány alapján mindenkinek
- 561/562 -
teljes és egyenlő joga van arra, hogy ha az igazság érdekei ezt megkövetelik, hivatalból védőt rendeljenek ki számára, éspedig ingyenesen, amennyiben nem rendelkezik a védő díjazásához szükséges anyagi eszközökkel.[20] E megfogalmazás kijelentő módjából arra kell következtetni, hogy a vagyoni helyzet indokoltsága esetén a hatóság a kirendelést nem tagadhatja meg.
Az EJEB egy kapcsolódó ügyben kifejezetten rögzítette, hogy a bíróságok megsértették az Egyezményt, így a tisztességes tárgyaláshoz való jogot azzal, hogy a panaszosok részére ingyenes jogi képviseletet nem biztosítottak, pedig rossz anyagi helyzetük és az őket fenyegető súlyos büntetésük miatt az "igazságszolgáltatás érdekei" megkövetelték volna, hogy védelmükben jogi képviselő járjon el (Perks v. United Kingdom ügy, 1999.).
Az EJEB megállapította az Egyezmény sérelmét, amikor az ügy körülményei - többek között a fellebbezési bíróság széles körű jogosultságai, valamint a terhelt korlátozott képességei - indokolták volna a fellebbező terhelt részére ingyenes jogsegély biztosítását, ennek ellenére a hatóságok "a kérelmezőt jogi segítség nélkül hagyták" (Boner v. United Kingdom ügy, 1994.).
Az Apakelli v. Németország ügyben (1983) a Bíróság ugyanezen normaszegést állapította meg, mivel a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság megtagadta a védő hivatalbóli, ingyenes kirendelését a terhelt ügyének kasszációs tárgyalására.
Megjegyzem, hogy 1. a vagyoni helyzet megítéléséhez a Be. nem ad viszonyítási pontot, ennek tekintetében alacsonyabb szintű jogszabályok rendelkezései irányadók, illetőleg 2. ha a terhelt vagyoni helyzete az eljárás során jelentősen javul, a védő a kirendelés alól adott esetben fel is menthető.
c) A bíróság a vádemelés után a terhelt indítványára védőt rendel ki.[21] A vádemelést követő terhelti indítvány esetében az eljáró szerveknek semmilyen törvényi szabályt nem kell alkalmazniuk, hanem a védő kirendeléséről szóló határozatot automatikusan meg kell hozniuk. Ebben az esetben tehát nem szükséges sem a védői részvétel kötelező jellegének, sem pedig a terhelt vagyoni helyzetének vizsgálata.
A Kúria Bfv.I.633/2021. számú ügyben megállapította, hogy a védő kirendelésének - mérlegelést nem tűrő - kötelező esete, ha a vádlott a védő kirendelésére indítványt tesz, ez esetben az indítvány elbírálásáig a tárgyalás nem folytatható. Ha a vádlott védő kirendelését kéri és nincs meghatalmazott védője, úgy a védő kirendelését nem lehet megtagadni; a védő kirendelését követően pedig a védő részvétele az eljárásban, jelenléte a tárgyaláson kötelező. A védő kirendelésének az elmulasztása feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés.[22]
A Kúria Bfv.III.266/2021/12. számú határozata alapján a Be. 46. § (6) bekezdés második mondata szerint a bíróság a vádemelés után a terhelt indítványára védőt rendel ki; azaz a vádemelés után a terhelt vagyoni viszonyaitól függetlenül kötelező erővel bíró indítványtételi jogot kap, így a vádemelés után indítványa esetén a védő kirendelése kötelező. A védő kötelező kirendelését előíró - Be. 46. § (6) bekezdése szerinti - törvényi rendelkezés ellenére elutasított terhelti indítvány eredményeként tehát a másodfokú eljárásban nem vett részt védő, aki így a nyilvános ülésen sem lehetett jelen, ezért a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja - és a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja - szerinti felülvizsgálati ok megvalósult.[23]
d) A bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a büntetőeljárásban védő részvétele nem kötelező, de a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy hatékony védelmének biztosítása végett azt szükségesnek tartja.[24] A védői kirendelés e mérlegelhető esete alapján az eljáró szerv saját meggyőződése szerint dönthet a védő kirendeléséről olyan terhelt számára, akinek az esetében a védelem ugyan nem kötelező, de védelme effektív ellátásához - például a tényállás bonyolultsága, vagy a jogi minősítés összetettséges okán - szükségesnek ítéli védő közreműködését.
A kirendelés alapján a védőként eljáró ügyvéd kijelölése az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság székhelye szerint illetékes területi ügyvédi kamara feladata. A kijelölés céljából a védő kirendeléséről szóló határozatot az illetékes területi ügyvédi kamarával is közölni kell, amely a védő kijelölését olyan információs rendszer működtetésével végzi, amely lehetőség szerint biztosítja a kijelölés azonnaliságát és a kijelölt védők tényleges elérhetőségét.[25] E szabályozás mindenekelőtt azon - régóta hangoztatott - szakmai igényre reflektál, amelynek alapján a védői kirendelés szükségességéről általánosságban az eljáró hatóságnak (bíróságnak), azonban a konkrétan eljáró védő személyének kijelöléséről már a területileg illetékes ügyvédi kamarának kell döntenie. A kijelölés tekintetében a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) által kifejlesztett és az egyes területi kamarák által üzemeltetett informatikai rendszer a felelős, amely a törvényi határidőként megszabott egy órán belül a hatóság részére kiadja a védő nevét és elérhetőségét. E kirendelési szisztéma képes arra, hogy változtasson azon a korábbi gyakorlaton, amelynek alapján a hatóság (bíróság) rendre ugyanazon ügyvédeket jelölte ki a kirendeléssel kapcsolatos feladatok ellátására. Mindez közvetett módon azt is eredményezhette, hogy a "választott védő" - quasi hálából - egy idő után a hatóságok (bíróságok) által elvárt formális jelenléten kívül egyéb effektív eljárási cselekményeket (pl. észrevétel, indítványtétel) egyáltalán nem végzett. Tekintettel arra, hogy a kirendelő szerv már kötve van a területi ügyvédi kamara által kijelölt ügyvédhez, a kijelölés rendszerének működtetése során azt is biztosítani kell, hogy a kijelölt védő ténylegesen elérhető legyen. Ez alapvetően az elérhetőséget biztosító megfelelő adatok rendelkezésre állását, valamint a különleges időszakok - így különösen az éjszakák, hétvégék, szabadnapok - figyelembevételét feltételezi.
Mivel a kötelező védelem esetén a cél az, hogy a terhelt részvételével zajló bármely eljárási
- 562/563 -
cselekmény lefolytatására már védő jelenlétében kerüljön sor, a törvény - "támogató szabályként" -előírja a kirendelésnek az idézéssel, előállítással vagy értesítéssel történő egyidejű elintézését. Ezen túlmenően, ha a kirendelés oka az eljárási cselekményen merül fel, a védőt nyomban ki kell rendelni.[26] Ez utóbbi rendelkezéshez igazodik a Be. azon előírása is, amely ilyen esetben a védő megjelenésének biztosítása végett a gyanúsítotti kihallgatás felfüggesztését írja elő.[27] Megjegyzem, hogy ha a védő részvétele a bűncselekmény büntetési tétele miatt kötelező és az eljárás során a bűncselekmény minősítésében beállott változás folytán e szabály alkalmazására már nincs szükség, akkor a védő a kirendelés ellátása alól hivatalból és indítványra is felmenthető.
A Kúria Bfv.II.1.228/2021/7. számú határozata alapján az ügyvédként eljárni nem jogosult, korábbi kirendelt védő irodagondnoka a kirendelés alapján védőként nem járhat el, és így a helyettesítésére más védő részére sem adhat meghatalmazást. Azonban, ha a tárgyaláson az ilyen meghatalmazás alapján védőként eljárni jogosult személy részt vesz, akkor feltétlen eljárási szabálysértés nem valósul meg.[28]
A kirendelésről szóló határozatot a terheltnek is kézbesíteni kell. Mindemellett, a Be. ugyan kifejezetten nem írja elő, de - a felvilágosításhoz, illetőleg tájékoztatáshoz való jog alapján - a kamara általi kijelölés eredményét is közölni szükséges a terhelttel.
A védő kirendelése, illetve kijelölése ellen nincs helye jogorvoslatnak, ugyanakkor a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy - indokoltan - más védő kijelölését indítványozhatja. Erre például okot adhat az, ha a kirendelt védő a kapcsolatfelvételi kötelezettségének nem tett eleget, vagy az eljárási cselekményekről rendszeresen távol maradt. Önmagában a védői munka minőségével kapcsolatos kifogások (pl. hiányos beadványok, taktikai hibák) ugyanakkor nem adnak okot új védő kirendelésére. Ezt támasztja alá az az eseti döntés is, amelynek alapján a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a védő miért nem jelentett be fellebbezést a határozattal szemben.[29]
Az új védő kirendelésére irányuló indítványról az a bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyamatban van.[30] Ha a bíróság helyt ad a terhelt kérelmének, akkor a védő kijelölésére már az általános szabályok szerinti eljárás keretében kerül sor.
A Kúria előtt folyamatban volt Bfv.II.890/2014. számú ügy előzménye az alábbi volt: a járásbíróság a 2013. április 19. napján tárgyalás mellőzésével meghozott végzésével elbírálta a terhelt cselekményét, és büntetést szabott ki. A jogorvoslatra jogosultak közül a végzés közlése (kézbesítése) egyedül az ügyész részére történt meg, aki a tárgyalás tartását nem kérte. A végzést ugyanakkor kézbesítették a terhelt nyomozás során kirendelt védőjének, s erre nézve bírói utasítás sem volt. A Kúria álláspontja szerint a bíróság törvénysértő eljárása folytán a tárgyalás mellőzésével hozott végzés nem emelkedett jogerőre, mert a jogorvoslatra jogosultak közül a védő részéről nem állt be az a negatív feltétel, hogy a vele közölt határozattal szemben nem kérte tárgyalás tartását. Nincs helye az ítélet jogerőre emelkedése megállapításának mindaddig, amíg az érdekelt az őt megillető perorvoslati jogát nem gyakorolhatta. A jelen felülvizsgálat alapját képező ügyben folytatandó eljárásban a bíróságnak a tárgyalás mellőzésével hozott végzést kézbesítenie kell a védő részére, a további eljárása pedig annak függvényében alakul, hogy a védő él-e a jogorvoslati jogával: ha nem, a végzés jogerőre emelkedik, ha igen, a tárgyalásos eljárást le kell folytatni.[31]
A kirendelés hatálya a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, és kiterjed a közvetítői eljárásra, a perújításra, a felülvizsgálatra, az egyszerűsített felülvizsgálatra, a bűncselekménnyel összefüggő vagyon vagy dolog elvonására, adat hozzáférhetetlenné tételére irányuló eljárásra, valamint a különleges eljárásokra is. A kirendelés hatályát veszti, amikor a terhelt vagy a bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy érdekében meghatalmazott védő a meghatalmazását e törvény szerint benyújtotta, vagy a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételét bejelentették.[32]
A jelenlegi szabályozás komoly gyakorlati problémát old fel azzal, hogy a meghatalmazás beadásával a kirendelés hatályát veszti anélkül, hogy a kirendelő hatóságnak erről külön döntenie kellene. Erre tekintettel az EBH 2000.294. számú elvi bírósági határozatban szereplő párhuzamos és egyidejű eljárás a kirendelt és meghatalmazott védő tekintetében már nem fordulhat elő (a hivatkozott döntés II. pontja szerint nem követett el eljárási szabálysértést a bíróság azzal, hogy az új meghatalmazott védő helyett, aki bejelentette, hogy felkészületlensége miatt nem képes a védőbeszéd megtartására, a többnapos tárgyalás nagyobb részén jelen lévő kirendelt védőt kérte fel erre, majd ítéletet hozott.). A Kúria álláspontja szerint a védő személyében beálló változás - a másodfokú eljárásban kirendelt védő helyett meghatalmazott védő belépése - az addig elvégzett eljárási cselekmények, megtett jognyilatkozatok érvényességét, illetőleg azok elmaradásának joghatását nem befolyásolja. Ennek megfelelően, ha a fellebbező terhelt és kirendelt védője a másodfokú bíróságnak az ügy tanácsülésen történő elbírálására vonatkozó tájékoztatására a törvényes nyolcnapos határidőn belüli nyilvános ülés vagy tárgyalás tartását nem kérték, úgy e határidő
- 563/564 -
eltelte után a másodfokú bíróság az ügyet törvényesen bírálja el tanácsülésen, mert a kirendelt védő helyébe lépett meghatalmazott védőnek a határidő eltelte után három héttel később benyújtott, tárgyalás tartására irányuló kérelme nem teszi érvénytelenné a korábbi védő és a terhelt hallgatásának beállott joghatását.[33]
A védő kirendelése hatályát veszti akkor is, ha az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság a védőt a kirendelés alól felmenti.[34]
A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a meghatalmazás benyújtásakor, illetve a meghatalmazás rendelkezési nyilvántartásba vételének bejelentésekor a meghatalmazott védőt köteles tájékoztatni a korábban eljárt kirendelt védő személyéről és elérhetőségéről, a meghatalmazott védő pedig haladéktalanul köteles tájékoztatni a korábban eljárt kirendelt védőt arról, hogy a büntetőeljárásban meghatalmazott védőként jár el. A tájékoztatás kézhezvételét követően a korábban eljárt kirendelt védő haladéktalanul köteles a meghatalmazott védővel minden olyan adatot közölni és neki minden olyan ügyiratot átadni, amely a védelem ellátásához felhasználható. A bíróság és az ügyészség a meghatalmazott, illetve a korábban eljárt kirendelt védőt e kötelezettségek elmulasztása esetén az okozott bűnügyi költség megtérítésére kötelezi és rendbírsággal sújthatja.[35]
E szabályozással a jogalkotó a kirendelt és a meghatalmazott védő közötti kötelező együttműködést írja elő azzal, hogy a meghatalmazásról az újonnan belépő védőnek értesítenie kell a kirendelt védőt az ismert elérhetőségein, utóbbi pedig köteles a védelem ellátásához szükséges adatokat, információkat haladéktalanul átadni.
A Be. a kirendelés hatályának megszüntetésével kapcsolatban külön rendelkezési kötelezettséget ír elő. Ha tehát a védő kötelező részvételére okot adó körülmények megszűnnek, vagyis a kirendelésnek további oka nincs, akkor az eljáró hatóságnak (bíróságnak) döntenie kell a kirendelés visszavonásáról. Ez egyebekben lehetőséget biztosít arra, hogy az eljáró szerv a kirendelés más indokát mérlegelje, vagy éppen a terheltet a kirendelés tárgyában nyilatkoztassa.
A Kúria Bfv.I.794/2022/16. számú határozata alapján amennyiben a bíróság által kibocsátott elfogatóparancs alapján a terheltet elfogják, őrizetét kötelező elrendelni. Az őrizet elrendelését követően a terhelt személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés hatálya alatt áll, így az őrizetbe vétel elrendelésétől kezdve védő részvétele az eljárásban kötelező. A kötelező védői részvételre vonatkozó szabályok a Be. általános, minden eljárási szakra vonatkozó rendelkezései között szerepelnek. A védő kirendelésének hatálya döntés nélkül akkor sem szűnik meg, ha a kirendelés alapjául szolgáló ok, a Be. 44. § b) pontjában meghatározott személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés megszűnik, a kirendelés ilyenkor is csak az eljáró bíróság, ügyészség vagy nyomozó hatóság döntésének következtében veszti hatályát.[36]
Tekintettel arra, hogy a területi kamara a kijelölést számítógépes programon keresztül teljesíti, a hatékony védelem ellátásához szükséges olyan szabályok bevezetése is, amelyek e rendszer esetleges hibái esetére is biztosítják a védő kirendelését. A Be. 47. §-a azon eseteket rendezi, amikor a védő kijelölése valamilyen akadályba ütközik. Ilyen eset lehet az, amikor a kijelölésre belátható időn belül nem kerül sor; olyan védő kijelölésére kerül sor, akivel szemben kizárási ok áll fenn, vagy a védő értesítése, idézése a kijelöléskor megjelölt elérhetőségen nem biztosítható. Ennek alapján a vádemelés előtt a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a helyettes védőre vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával gondoskodik védő jelenlétéről, ha 1. a területi ügyvédi kamara a védő kijelöléséről a kirendelő határozat kézhezvételétől számított egy órán belül nem gondoskodik, 2. a területi ügyvédi kamara által kijelölt védő tekintetében a kijelöléskor a törvényben meghatározott kizáró ok állapítható meg, vagy 3. a kijelöléskor a kijelölt védő szabályszerű idézése vagy értesítése a védő elérhetetlensége miatt nem lehetséges, és az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető. A vádemelés után mindez a bíróság feladata. A kirendelt helyettes védő jelenléte valamennyi esetben kötelező, azonban a joghatások tekintetében a jogalkotó különbséget tesz aszerint, hogy a helyettes védő kirendelésére a vádemelés előtt, vagy azt követően kerül sor. Ennek alapján:
a) A nyomozó hatóság, illetőleg ügyészség által kijelölt védő kijelölése csak az adott eljárási cselekményre szól és annak befejezéséig tart. Mindezt a Be. miniszteri indokolása is egyértelműen rögzíti, amelynek alapján a helyettes védő kijelölése "kizárólag az aktuális eljárási cselekményt érinti, így a kirendelt védő személye változatlan marad." Erre tekintettel a kamara által eredetileg kijelölt védő eljárásjogi pozíciója - a helyettes védő hatóság általi kijelölésétől függetlenül - fennmarad.
b) Ha a védő kijelöléséről a bíróság dönt és annak oka az, hogy 1. a területi ügyvédi kamara által kijelölt védő tekintetében a kijelöléskor kizáró ok állapítható meg, vagy 2. a kijelöléskor a kijelölt védő szabályszerű idézése vagy értesítése a védő elérhetetlensége miatt nem lehetséges, és az eljárási cselekmény elvégzése nem mellőzhető, a területi ügyvédi kamara kijelölése hatályát veszti és a továbbiakban a bíróság által kijelölt védő jár el kirendelt védőként.
A védőt kijelölő határozatot szükség esetén a területi ügyvédi kamara által kijelölt ügyvéddel is közölni kell.[37]
- 564/565 -
A kirendelt védő a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult.[38] A kirendelt védő díjazásával kapcsolatban meglehetősen eltérő megoldásokkal találkozunk, így például: Hollandiában a processzus minden szakaszában ingyenes a védő kirendelése annak, akit előzetes letartóztatási parancs alapján tartanak fogva. Oroszországban a nyomozó hatóság, vagy a bíróság jogosult a terheltet teljes, vagy részleges mentesítésben részesíteni a védelem díjának megfizetés alól. Portugáliában a kirendelt védőnek az eljárás időtartamára a bíróság által megállapított illetmény jár (az ezzel kapcsolatban felmerült költségek a terheltet, a beavatkozót, a magánfelet, vagy az Igazságügyi Minisztériumot terhelik). Svédországban a kirendelt védő "méltányos fizetésre" jogosult a költségvetésből, amelynek megállapításánál figyelembe kell venni az ügy jellegét, a szakmai felkészültséget, valamint a munkavégzésre fordított időt. Szlovéniában, ha a gyanúsított anyagi körülményeire tekintettel nem tud védőt fogadni, kérelmére és az állam költségére védőt jelöl ki a bíróság.[39]
A kirendelt védő díjának megállapításával kapcsolatban szükséges utalni az alábbi eseti döntésekre, illetőleg a Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának megállapításaira:
Ha a kitűzéskor az idézésben közölt várható időtartamon belül befejeződik a tárgyalás, akkor is a tényleges tárgyalási tartam alapján jár a jelenléti díj.[40] Ha a tárgyalást az előre ütemezett időben nem lehet megtartani, mert az egyetlen idézett tanú vagy szakértő jelezte, hogy aznap csak több óra múlva tud megjelenni, más eljárási cselekményt pedig nem lehet végezni, akkor az így adódó akár több órányi időre a védő átmenetileg elbocsátásra kerülhet. Ez az eset is tárgyalási szünetnek veendő, és nem a védői óradíj felének, hanem egészének a megállapítása indokolt. Az ugyanis spekuláció, hogy a köztes időben a védő "felszabadul", és egyéb ügyeit intézheti.
A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló véleménye alapján két ítélőtábla is említést tett arról, hogy az ügydöntő határozat meghozatalakor a kihirdetés időigénye pontosan nem volt előre kalkulálható, az ügydöntő határozatban mégis rendelkeztek a kirendelt védő díjáról, amit a kihirdetés után formálisan megállapítottak. Ezen a gyakorlaton célszerű változtatni. Az ügydöntő határozat értelemszerűen arról a bűnügyi költségről rendelkezhet, ami a meghozatala előtt merült fel, és az ügydöntő határozat kihirdetését követően nincs akadálya annak, hogy az elsőfokú bíróság külön végzést hozzon a kirendelt védő kihirdetés és berekesztés közötti tárgyalási jelenlétének díjazásáról.[41]
A Kúria egy korábbi döntésében megállapította, hogy érdekellentét miatt nem kizárt annak a védőnek a tárgyaláson való eljárása, aki a védencével érdekellentétben álló terhelttársak védelmét csak a nyomozati szakaszban látta el. Ebben az ügyben a nyomozás során több terhelt érdekében közös kirendelt védő járt el, aki a bírósági eljárásban egy további terheltet védett. A korábbi "több" terhelt és a későbbi "további" terhelt között a nyomozás során nem volt érdekellentét. A Kúria szerint kizáró ok akkor létesül, ha akár a kirendelt, akár a meghatalmazott védő egyidejűleg látja el az egymással érdekellentétben lévő terheltek védelmét. Amennyiben az egyes terhelti vallomások között az ellentmondások csak az eljárás későbbi szakaszában merülnek fel, az érdekellentét is csak ettől az időtől állapítható meg, és ezért csak ezen időponttól irányadó a kizáró ok.[42]
Mindezt a Kúria Bpkf.II.1454/2014/2. számú végzése is megerősítette: ebben az ügyben a nyomozás során és az elsőfokú bírósági eljárásban - kirendeléssel - eljárt közös védőt a másodfokú bíróság felmentette a kirendelés alól. Ezt követően a védő csupán egyetlen terhelt - meghatalmazott - védőjeként kívánt közreműködni. A másodfokú bíróság a védőt a Be. vonatkozó rendelkezése alapján kizárta az eljárásból. A Kúria leszögezte: az ítélőtábla a nyilvános ülésen önmagában helytállóan észlelte, hogy döntően az elsőfokú eljárásban, de részben a másodfokú eljárásra is fennmaradóan érdekellentét alakult ki a védő által előzőleg védett terheltek között, ám a másodfokú bíróság szem elől tévesztette, hogy a Be. kizárási szabályait ebben az esetben nem lehet alkalmazni, merthogy a kirendelés alóli felmentéssel megszűnt az egyidejűleg több, s egymással érdekellentétben álló terhelt védelme. A védő kizárásának alapja pedig nem lehet a kizárás megszűnt oka. A Kúria a másodfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a védő kizárását mellőzte.[43]
A kirendelt védők kijelölése tekintetében a Be. jelenlegi szabályozása már megfelelőnek mondható azzal, hogy a kirendelt védő konkrét személyét a területileg illetékes ügyvédi kamara határozza meg, mindemellett az informatikai program segítségével történő kiválasztás biztosítja a rendszer folytonosságát. Ezzel együtt továbbra is megállapítható, hogy "a kirendelt védői intézmény kiüresedett, a védők pusztán jelen vannak a tárgyaláson és legfeljebb jogorvoslati jogukkal élnek."[44]
Továbbra sem zárkózhatunk el attól a lehetőségtől, hogy a törvényalkotás bevezesse a jelenlegi kirendelőtől teljességgel független kirendelt védői (közvédő) intézményt, ami számos országban működik, és rengeteg jelenleg észlelhető diszfunkciót zárhatna ki. A "közvédői hivatalban" pályakezdő ügyvédek, illetőleg ügyvédjelöltek működhetnének, akik a kirendeléses ügyekben való eseti részvétellel megszerezhetnék a védői munka elsajátításához
- 565/566 -
szükséges tapasztalatokat, természetesen mindezt az állami költségvetés terhére.
Olyan javaslat is ismert, amelynek alapján a kirendelt ügyvédek munkájukkal való arányos díjazását az ügyvédi kamarák erre a célra elkülönített pénzügyi alapjából lehetne megoldani.
Ami bizonyos, hogy a kirendelt védői rendszer működtetéséhez a közeljövőben feltétlen szükség lenne e tevékenység minőségének nyomon követésére (egyéni minőségbiztosítás), a rendszer egészének figyelemmel kísérésére és értékelésére (általános minőségbiztosítás), valamint a rendszer komplett költségvetésének módszeres megtervezésére és annak végrehajtására.[45] Végezetül megfontolandó az ügyvédi törvény módosítása is, amelynek alapján a büntetőeljárásban védőként csak speciális szakismeretekkel (speciális jogi szakvizsgával, vagy egyéb szakjogászi végzettséggel) rendelkező ügyvédek, illetőleg az ilyen ügyvédi irodák által alkalmazott ügyvédek, illetőleg ügyvédjelöltek járhatnának el.
[1] Bérces Viktor: A védői szerepkör értelmezésének kérdései - különös tekintettel a büntetőbíróság előtti eljárásokra, Pázmány Press, Budapest, 2014.
[2] Bérces Viktor: A büntetőeljárás reformja és a bizonyítás alapkérdései, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2021.
[3] Kádár András Kristóf: A vétkesség vélelme. Sérelmes bánásmód és védői tevékenység az előzetes letartóztatásban lévő terheltek ellen folyó eljárásban, Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2004.
[4] Kommentár a büntetőeljárási törvényhez (szerk.: Polt Péter), Wolters Kluwer, Budapest, 2018.
[2] Kúria Bfv.III.266/2021/12.
[3] Kúria Bfv.II.I.228/2021/7.
[6] Kúria Bpkf.II.1454/2014/2.
[1] Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat.
[2] Emberi Jogok Európai Bírósága Case of Kamasinski v. Austria, Application no. 9783/82, Judgmentof 19/12/1989.
[3] 8/2013. (III. 1.) AB határozat.
[4] EBH 2000.294.
[5] EBH2015.B.19.
[6] EBH2017.B.22.
[7] BH 2007.402.1.
[8] BH 2013.329.
[9] BH 2015.151.
[10] BH 2016.327.
[11] BH 2017.114.
[12] ÍH 2012.7.
[13] Védői jogok a bírósági eljárásban. Összefoglaló vélemény. Kúria, Joggyakorlat-elemző csoport. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/elfogadott_osszegzo_velemeny.pdf.
[14] Tájékoztató a Kúria Bpkf.I.73/2020. számú jelentős ügyben 2020. január 29-én hozott határozatáról. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/rendbirsag-kiszabott-osszege-megfelelo-szankcioja-vedoi-jelenleti-kotelezettseg.
[15] Tájékoztató a Bfv.II.890/2014. számú ügyhöz. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-bfvii8902014-szamu-ugyhoz. ■
JEGYZETEK
[1] Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdés.
[2] Emberi Jogok Európai Bírósága Case of Kamasinski v. Austria, Application no. 9783/82, Judgment of 19/12/1989.
[4] Egyezmény 6. cikk 3. pont b) alpont.
[6] 8/2013. (III. 1.) AB határozat.
[7] BH 2016.327.
[8] Be. 470. §
[9] Bérces Viktor: A védői szerepkör értelmezésének kérdései - különös tekintettel a büntetőbíróság előtti eljárásokra, Pázmány Press, Budapest, 2014, 97-98.
[10] Be. 42. § (1)-(2) bekezdés.
[11] Be. 100. § (1) bekezdés, a) pont.
[12] Be. 352. § (1) bekezdés.
[13] Be. 46. § (8) bekezdés.
[14] Be. 42. § (4) bekezdés.
[15] BH 2020.5.136 (Bpkf.I.73/2020). Lásd https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/rendbirsag-kiszabott-osszege-megfelelo-szankcioja-vedoi-jelenleti-kotelezettseg (2024. február 28-i letöltés).
[16] Be. 46. § (1) bekezdés.
[17] BH 2007.402. I.
[18] Be. 46. § (6) bekezdés.
[19] Egyezmény 6. cikk, 3. pont c) alpont.
[20] Egyezségokmány 14. cikk 3. pont.
[21] Be. 46. § (5) bekezdés.
[22] BH 2022.4.92. (Bfv.I.633/2021.) Lásd még https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/92-i-vedo-kirendelesenek-merlegelest-nem-turo-kotelezo-esete-ha-vadlott-vedo (2024. február 28-i letöltés).
[23] BH 2022.4.93. (Bfv.III.266/2021.) Lásd még https://kuria-birosag.hu/en/node/16673 (2024. február 28-i letöltés).
[24] Be. 46. § (5) bekezdés.
[25] Be. 46. § (1)-(3) bekezdés.
[26] Be. 46. § (4) bekezdés.
[27] Be. 387. § (2) bekezdés.
[28] BH 2022.9.231. (Bfv.II.1228/2021/7.) Lásd még https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/231-az-ugyvedkent-eljarni-nem-jogosult-korabbi-kirendelt-vedo-irodagondnoka (2024. február 28-i letöltés).
[29] BH 2017.114.
[30] Be. 46. § (7) bekezdés.
[31] BH 2015.6.151. (Bfv.II.890/2014.) Lásd még https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-bfvii8902014-szamu-ugyhoz (2024. február 28-i letöltés).
[32] Be. 48. § (1)-(2) bekezdés.
[33] EBH 2017.B.22.
[34] Be. 48. § (7) bekezdés.
[35] Be. 48. § (3)-(6) bekezdés.
[36] BH 2023.5.122. (Bfv.I.794/2022/16.) https://kuria-birosag.hu/hu/kuriai-dontesek/122-i-amennyiben-birosag-altal-kibocsatott-elfogatoparancs-alapjan-terheltet (2024. február 28-i letöltés).
[37] Be. 47. § (1)-(4) bekezdés.
[38] Be. 46. § (9) bekezdés.
[39] Bérces i. m. 95.
[40] ÍH 2012.7.
[41] Védői jogok a bírósági eljárásban. Összefoglaló vélemény. Kúria Büntető Kollégium Joggyakorlatelemző csoport 2014.EL.II.E.1/10.VÉDO-50.szám. 28. https://kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/elfogadott_osszegzo_velemeny.pdf (2024. február 28-i letöltés).
[42] BH 2013.329.
[43] Védői jogok a bírósági eljárásban. Összefoglaló vélemény i. m. 47-48.
[44] Uo. 23.
[45] Kádár András Kristóf: A vétkesség vélelme. Sérelmes bánásmód és védői tevékenység az előzetes letartóztatásban lévő terheltek ellen folyó eljárásban, Magyar Helsinki Bizottság, Budapest, 2004, 149.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék; főtanácsadó, Kúria. A tanulmány a szerző álláspontját tartalmazza, az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
