Az új Ptk. alapvető újdonsága az önálló jogi személy könyv. A tanulmány e könyv néhány alapvető problémájával foglalkozik. Így a társaságosított általános résszel, a törvénytől való általános eltérési lehetőségekkel, a hitelezővédelem erősítésének törvényhozó által választott módszereivel, valamint a jogi személy elsődleges felelősségének feloldásával, és a vezető tisztségviselő felelősségének fokozásával.
Észrevételeimet kérdések és indokolt válaszok formájában fogalmaztam meg.
Válasz: Amennyiben a gazdasági társaságok joga bekerül a Ptk.-ba, úgy igen.
A válaszból adódó további kérdés: Indokolt-e a gazdasági társaságok jogának Ptk.-ba való beolvasztása? Válasz: A civiljog oldaláról igen, a jogrendszer komplexitása szempontjából nem.
Indoklás: Eredetileg a Ptk. Kodifikációs Bizottsága - ahogy a külföldi Ptk.-kban is általános - egységes személyek könyvben gondolkodott. Amikor azonban 2010 őszén az a döntés született, hogy az egyesület mellett (amely a klasszikus Ptk.-kban mindig szerepelt és a hatályba nem lépett 2009-es Ptk.-ba csak azért nem került be, mert az akkor már kisebbségi szocialista kormány nem merte megkockáztatni, hogy az egyesülési joggal való összefüggése miatt az egyesület szabályozására hivatkozással az egész Ptk. kétharmadossá váljon), a gazdasági társaságok joga és a szövetkezet is bekerül a Ptk.-ba, világossá vált, hogy az eredetileg egységesnek tervezett személyek könyvet szét kell bontani. Ennek - ha elkerüljük a felesleges ideologizálást - egyszerűen mennyiségi okai voltak. Az ember, mint jogalany című második könyv a személyiségi jogok védelmével együtt is csak ötvenöt paragrafus, a szervezeteket perszonifikáló, jogi személyekről szóló harmadik könyv négyszázhat paragrafus - a természetes személyek szabályozásának terjedelme lényegében azonos a kft. jogi szabályozásával.[1]
A kérdés most már csak az, hogy helyes-e a gazdasági társaságok (most leegyszerűsítve ide számítom az egyesüléseket és a szövetkezeteket is) behelyezése a Ptk.-ba, már csak azért is, mert ez nemzetközi viszonylatban egyértelműen kivételes megoldás.
Az európai országok többségében duális, azaz a Polgári Törvénykönyv - Kereskedelmi Törvénykönyv kettős megoldása van - ld. a német vagy a francia jogot.[2] Duális megoldás esetén a nonprofit jogi személyek (egyesület, alapítvány) a Ptk.-ban, a kereskedelmi (gazdasági) társaságok a Kereskedelmi Törvénykönyvben kerülnek szabályozásra. Vagy ahol nincs Kereskedelmi Törvénykönyv, ott külön törvényeket hoztak a gazdasági társaságokról, ld. Szlovéniát, Szerbiát, Horvátországot, Bulgáriát, Albániát.[3] Olyan
- 461/462 -
megoldásokra is vannak példák (mármint ahol Ptk. is van), hogy formálisan a Ptk.-hoz kapcsolják a gazdasági társaságokat lényegében definíciószerű szabályozással, a részletes szabályozást pedig külön törvé-ny(ek) tartalmazza(zák). Ez utóbbiba tartozik a monista megoldáshoz közelítő újabb orosz,[4] vagy a román, illetve cseh[5] szabályozás, de így járt el a régi magyar Ptk. is: a társasági definíciók a Ptk.-ban + külön törvények a gazdasági társaságokról és a szövetkezetekről.[6]
Megjegyzendő, hogy az Európai Unióban készült eddigi tervezetek sem kívánják valamifajta európai egységes Ptk.-ba olvasztani a társasági jogot. Az Unió vagy egyedi szupranacionális társasági formákat szabályoz rendeletekkel, vagy társasági jogi irányelveket alkot elsődlegesen a nyilvános részvénytársaságok körében. Az irányelvek pedig jogilag komplexek, sőt sokszor a civiljogi vonatkozásokat elnyomják a számviteli szabályok.
Ha kivételesen is, de vannak monista megoldások is, amelyeket a magyar civiljog uralkodó irányzata jóval korszerűbbnek tart a dualista megoldásoknál.[7] Az úttörő e téren a svájci ZGB volt, ezt követte az olasz, illetve a holland törvény, amely utóbbi különös jelentőséggel bírt az új magyar Polgári Törvénykönyv előkészítése során. Ha azonban részleteiben megnézzük e három külföldi példát, jelentős eltéréseket láthatunk az új Ptk.-ban elfogadott magyar megoldáshoz képest.
Az 1907-ben elfogadott svájci ZGB első, személyekről szóló részében a jogi személyek rövid általános része (52-59. §) után az egyesületet és az alapítványt szabályozták csak, mint jogi személy típust. A gazdasági társaságok joga az 1911-es Obligationsrecht-tel, azaz a kötelmi joggal került be a Polgári Törvénykönyvbe úgy, hogy az egyes szerződések végén szereplő polgári jogi társaság után (530-551. §) jön a nem jogi személy közkereseti és betéti társaság (Kollektivgesellschaft 552-592. §. Kommanditgesellschaft 593-619. §), majd a részvénytársaság (620-771. §), a kft (772-827. §) és a szövetkezet (828-919. §). A Ptk.-ba bekapcsolt egységes kötelmi jog kissé kereskedelmi jogi jellegét mutatja, hogy a kereskedelmi társaságokat követő rész a kereskedelmi regiszterre (cégjegyzék) és a kereskedelmi könyvvezetésre vonatkozó szabályokat is tartalmazza.
Az olasz Codice Civile a személyekről szóló első könyvében az összesen két paragrafusos jogi személy általános rész után csak az egyesületet és az alapítványt szabályozza. A Mussolini-féle korporatív felfogásnak megfelelően a kereskedelmi társaságok a munkáltatók és munkavállalók státusát egyaránt szabályozó ötödik könyvbe kerültek be a verseny- és kartelljoggal, illetve a szerzői és iparjogvédelmi joggal együtt. A társaságok elég széleskörű általános szabályai után (2247-2310. §) következik a polgári jogi, a közkereseti és a betéti társaság (2251-2289., továbbá 2290-2312., végül 2313-2324. §), mindhárman nem jogi személyek, majd jön az rt. a konszernjoggal együtt (2325-2451. §), a betéti részvénytársaság (2452-2461. §), a kft. (2462-2483. §), végül a szövetkezet és a csendes társaság.
A holland Ptk. annyiban azonos az új magyar Ptk.-val, hogy szintén szétszedi a személyek jogállását természetes és jogi személyekre, de a természetes személyekre vonatkozó első könyvbe beilleszti a teljes családjogot (1-462. §) is.[8] A jogi személyekről szóló második könyv általános résszel kezdődik (1-25. § - messze nem olyan terjedelmes, mint a magyar Ptk.), majd az egyes jogi személy típusoknál szabályozza az egyesületet (26-52. §), a szövetkezetet (53-63. §), a részvénytársaságot (64-165. §), a kft.-t (175-284. §) és az alapítványt (285-307. §). A holland Ptk. sem csak civiljogi szabályokat tartalmaz a jogi személy könyvben, hanem több mint száz könyvviteli szabállyal zárul ez a könyv (335 - 446. §). A kkt. és a bt. pedig - mint sajátos szerződések és nem jogi személyek - a polgári jogi társasággal együtt a hetedik könyvbe kerültek.
Megemlítem még a monista törvények között a meglehetősen új brazil Ptk.-t (2002). Ez a törvény a szerződésen alapuló társaságokat beolvasztja a Polgári Törvénykönyvbe (de nem a jogi személy, hanem a kötelmi részbe, pl. a kft.-re az 1052-1087. § vonatkozik), az rt.-t pedig tőkepiaci összefüggései miatt külön tör-
- 462/463 -
vényben szabályozza, de úgy, hogy az rt. mögöttes jogterülete a Ptk.-ban szabályozott kft.-nek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
