2001-ben, a "Mindennapi családjog" sorozatban jelent meg a HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft. gondozásában a fenti mű második, átdolgozott kiadása.
Ahogy az a könyv ismertetőjében is olvasható, a gyermekelhelyezés és gyermektartás egymással szorosan összekapcsolódó kérdések, a gyermek valamely szülőjénél, vagy harmadik személynél történő elhelyezése mindig felveti a gyermektartás kérdését is. Következik ez abból, hogy a szülőnek - ha a gyermek nevelésében, mindennapi gondozásában bármely okból nem is vesz részt - alapvető erkölcsi kötelezettsége a gyermek szükségleteinek, létfenntartásának biztosítása. A gyermek életkoránál fogva képtelen önmaga megélhetéséről gondoskodni, ezért az erkölcsi kötelezettséget a jogalkotó jogi kötelezettséggé teszi, elmulasztását bűncselekménnyé nyilvánítva állami kényszereszközökkel szankcionálja1.
A téma sajnálatos aktualitását mutatja a válások viszonylag stagnáló, magas száma, és a házasságkötések számának csökkenése, továbbá az, hogy az élve születések száma évről évre csökken, s egyre nő a házasságon kívül született gyermekek aránya.2 A házassági bontóperekben szükségszerűen felmerül a gyermek elhelyezésének és tartásának kérdése, mely felől a bíróságnak - szükség esetén - erre irányuló kereseti kérelem hiányában is döntenie kell. A házasságkötések számának csökkenésével egyidejűleg nő az élettársi kapcsolatok száma. Élettársi kapcsolatok megszakadása esetén - amennyiben a szülők megállapodni nem tudnak - szintén gyakran felmerül a gyermek elhelyezéséről szóló bírói döntéshozatal szükségessége.
A számadatokból is következtetni lehet arra, hogy gyermekelhelyezéssel és gyermektartással kapcsolatos problémák a mindennapi életben és bírói gyakorlatban gyakran előforduló kérdések, a tételes jogi szabályozás azonban - különösen a gyermekelhelyezés vonatkozásában - meglehetősen szűkszavú. E szűkszavú szabályozást egészítik ki a Legfelsőbb Bíróság irányelvében, elvi és eseti döntéseiben megfogalmazódó jogelvek, a bíróságok által általánosan érvényesítendő szempontok.
A szerző művében számos jogeset ismertetésén keresztül a témakör kiterjedt bírói gyakorlatát is igyekszik - a terjedelmi korlátok között - a legszélesebb körben bemutatni, ami a könyvet még érdekesebbé, értékesebbé, színesebbé teszi.
A mű három nagy szerkezeti részre tagolódik, külön foglalkozva a gyermekelhelyezés valamint a gyermektartás kérdéseivel, illetve ezek nemzetközi vonatkozásaival.
A gyermekelhelyezés címszó alatt, logikus szerkezeti felépítésben taglalja a szülői felügyeleti jogok alakulását a szülők életközösségének megszűnését követően, a szülői, valamint a bírói döntés lehetőségét, a gyermekelhelyezési perrel kapcsolatos eljárásjogi szabályokat, a gyermek elhelyezésének jogkövetkezményeit, valamint a meghozott döntés végrehajtásának lehetséges módjait.
A gyermek mindenek felett való érdeke - véleményem szerint - többnyire a szülők megegyezését diktálná, hiszen a gyermekért folytatott, sokszor éveken át tartó ádáz küzdelem a szülők közti viszonyt olyannyira elmérgesítheti, hogy annak a gyermek és tőle külön élő szülője közti kapcsolat, valamint maga a gyermek esik áldozatul.3 A szerző is felhívja a figyelmet arra a - gyakorlatban sajnos gyakran előforduló - helytelen szülői magatartásra, mikor a gyermeket gondozó szülő, a külön élő másik szülővel szembeni bosszúállás eszközét látja a gyermek nála történő elhelyezésében, a kapcsolattartás akadályozásában.
A mű részletesen taglalja a gyermek elhelyezésének szempontjait, az azt befolyásoló tényezőket (szülők alkalmassága, érzelmi kötődés, állandóság, testvéri kapcsolat, házastársi hűséget sértő magatartás stb.), amelyek minden esetben más és más súllyal esnek latba a bírói döntésnél, az eset összes körülményeit figyelembe véve.
A gyermekelhelyezési per szabályait taglalva a szerző kitér a harmadik személynél történő elhelyezéssel kapcsolatos speciális eljárási szabályokra. Ilyen eljárásban a harmadik személy bár félként vesz részt, keresetindítása joga nincsen. A gyermek harmadik személynél történő elhelyezése érdekében az ügyész és a gyámhatóság jogosult a per megindítására.
A gyermekelhelyezés jogkövetkezményei közt a könyv részletesen szól a közös szülői felügyeletről, a kapcsolattartás jogának alakulásáról, az azzal kapcsolatban felmerülő visszásságokról. A közös szülői felügyelettel kapcsolatban kiemeli, meg kell különböztetni a bíróság által ítéletben a szülők közös kérelmére elrendelt, vagy perbeli egyezséget jóváhagyó végzésben jóváhagyott, a Csjt. 72. § (2) bekezdésében szabályozott közös szülői felügyeleti jogot az életközösség megszakadását követően - megállapodás, bírói döntés hiányában a Csjt. 72. § (1) bekezdése alapján - együttesen gyakorolt szülői felügyeleti jogtól. Ez a különbségtétel azért érdekes, mert közös szülői felügyeleti jog esetén a szülők közt felmerülő vitákban a döntés a Csjt. 73. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróság hatáskörébe tartozik, míg az együttesen gyakorolt felügyeleti jog esetében a vitás kérdések rendezése a gyámhatóság hatásköre.
A gyermektartás részletszabályainak ismertetését megelőzően a szerző áttekintést ad a rokontartás általános rendelkezéseiről, melynek speciális fajtájaként említhető a gyermektartás. A gyermektartás kiemelt törvényi szabályozását a gyermek fent már említett kiszolgáltatott helyzete és e tartási forma előfordulásának gyakorisága indokolja.
A rokontartás általános szabályainál, a tartásra való jogosultság sorrendjének ismertetésekor felhívja a figyelmet a Csjt. 64. § (1) bekezdésének értelmezési nehézségére. A törvényi rendelkezés ugyanis akként szól, hogy a tartásra jogosultság sorrendjében a leszármazó a felmenőt, a közelebbi rokon a távolabbit jogosultságban megelőzi. Vitás lehet tehát, hogy ha a kötelezett jövedelme, vagyona valamennyi jogosult eltartására nem elegendő, úgy az unoka, mint leszármazó a szülőt, mint közelebbi rokont a tartásra való jogosultságban megelőzi-e?
A gyermektartásdíj megállapításánál figyelembe veendő szempontokat a szerző jogesetekkel szemléltetve tárgyalja, kitérve a gyermektartásdíj megállapításának módjaira, a kötelezett teljesítő képességének megállapításakor figyelembe vett, a tartás alapjául szolgáló jövedelmekre és vagyoni helyzetre, a tartásdíj mértékének megállapításánál értékelendő körülményekre.
Ezen szempontok részletes, bírói gyakorlatra támaszkodó ismertetése azért is különösen jelentős, mert az elmúlt egy - másfél évtizedben a jövedelmi - vagyoni viszonyok jelentősen átalakultak, nőtt a munkanélküliség, a jövedelmek már nem csak munkabérből származnak, a ténylegesen kapott és a kimutatható jövedelmek egymástól gyakorta eltérnek.
A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével mindazt ami az eltartásukra rendelkezésre áll. Ez alól kivételként fogalmazza meg azt az esetet, amikor a gyermek tartása a gyermek vagyonának jövedelméből kitelik, illetve másik esetként, ha a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. A mű választ keres arra, hogy ezen szabályok alapján milyen sorrend állapítható meg, azaz milyen esetekben alkalmazhatóak a kivételként megfogalmazott szabályok, illetve a más egyenesági rokonok kötelezettsége csak az egyik vagy mindkét szülői ágon belép-e.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
