A) A jogszabály személyi hatálya:
Az R. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendelet rendelkezéseit a polgári eljárásban pernyertes felet képviselő ügyvéd munkadíjának és készkiadásának megállapítása során kell alkalmazni. Ebből okszerűen az következik, hogy az R. előírásainak az alkalmazása csak akkor jöhet számításba, ha a pernyertes felet a perben ügyvéd képviselte.
A Pp. 67. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a perben a gazdálkodó szervezet jogtanácsosát (jogi előadóját) az ügyvéd jogállása illeti meg. Ezzel összhangban, a BH. 2001. 588. számú eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy ha a jogtanácsost az ügyvéd jogállása illeti meg, akkor részére perköltségként az ügyvédével azonos összegű munkadíjat kell megítélni. Ez az iránymutatás azonban szorosan a 12/1991. (IX. 29.) IM rendeletben meghatározott százalékos mértékekhez és azoknak a bírói gyakorlatban kialakult korrekciós tényezőihez kapcsolódott. Továbbra is alkalmazható azokban az esetekben; amikor a jogtanácsos meghatalmazás alapján jár el, mert ezekben nincs akadálya az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt megbízási szerződésben kikötött munkadíj felszámításának. Fogalmilag kizárt azonban a továbbiakban az R. szabályainak az alkalmazása akkor, amikor a jogtanácsos nem megbízási szerződés, hanem munkaviszony vagy tagsági viszony alapján látja el a pernyertes fél képviseletét. Ilyenkor ugyanis az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja szempontjából releváns megbízási szerződés és egy konkrét ügyre értelmezhető munkadíjkikötés nincs. Ezért a Polgári és Gazdasági Kollégiumvezetők (2002. június 10-11. napján megtartott konzultatív tanácskozásán elfogadott és a BH 2002. évi 10. számának Fórum rovatában közzétett; 2002. EL. II. D. 4/2. számú) Ajánlásának III. pontja értelmében a bíróság a per összes körülményének figyelembevételével állapítja meg a jogtanácsos munkadíját; az olyan átalánydíjas ügyvéd díját, ahol a megállapodás az adott perre vonatkozó külön kikötést nem tartalmaz, továbbá az ügygondnok és a szabadalmi ügyvivő díját. Az R. már ismertetett 1. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel ugyanis a tagsági, vagy munkaviszony alapján eljáró jogtanácsos mellett a szabadalmi ügyvivő és az ügygondnok sem vonható az R. személyi hatálya alá.
B) Az indítvány tartalmi követelményei:
Az R. által bevezetett legfontosabb változásként annak 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja lehetővé tette, miszerint a pernyertes fél indítványozhassa, hogy részére a bíróság az eljárásbeli képviselettel felmerült költség címén a közte és képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben ténylegesen kikötött munkadíjat állapítsa meg. Ennek a szabálynak a legnagyobb hibája, hogy az ügyfél számára az abban foglaltakat esetlegesen, csupán lehetőségként fogalmazza meg.
Ebből az következik, hogy a felet a választás joga illeti meg: a neki térítendő ügyvédi munkadíj összegét az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt, vagy egyéb szabályok alkalmazásával kéri megállapítani. A választás lehetőségéből pedig - a nyilatkozat tartalmi követelményeire nézve - okszerűn az következik, hogy az R. szabályainak az alkalmazása érdekében abban minimálisan az ügyvédi megbízási szerződésben ténylegesen kikötött díjra kell hivatkoznia. Ennek hiányában, különösen abban a leggyakoribb esetben, amikor a fél egyszerűen csak "perköltség megállapítását" kéri, a bíróságnak nem az R.-ben, hanem a később tárgyalandó 3/F. pontban foglaltak szerint kell eljárnia.
C) A megbízási szerződésben kikötött munkadíj indítványozásának ideje és jogosultja:
A rendelet második legnagyobb fogyatékossága, hogy nem határozza meg a 3. § (1) bekezdésének a) pontjában lehetővé tett indítványozás legalapvetőbb szabályait, az ezzel összefüggésbe hozható rendelkezései pedig ellentmondóak. Az R. 3 . §-a (1) bekezdésének a) pontja és 2. §-a szerint az indítványozás joga a pernyertes felet illeti meg, az indítványról pedig a bíróság az eljárást befejező határozatában dönt. A pernyertes fél személye azonban az eljárást befejező határozat meghozatala előtt nem lehet ismert. A tárgyalás berekesztése és az eljárást befejező határozat meghozatala után viszont ilyen indítvány legfeljebb már csak a határozat kiegészítése iránti kérelem formájában ter-jeszthető elő. Ezt az ellentmondást úgy lehet feloldani, hogy az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott indítvány megtételére mögöttes szabályként a Polgári Perrendtartás előírásait alkalmazzuk.
Ezek közül az adott esetre a Pp. 8. §-ában megfogalmazott rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvi szintű követelményei mellett a keresetlevélre vonatkozó, és a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének e) pontjában, valamint (2) bekezdésében foglalt szabályok az irányadók. Eszerint már a keresetlevélnek tartalmaznia kell a döntésre irányuló határozott kérelmet és már ahhoz csatolni kell azokat az okiratokat, amelyekre a felperes bizonyítékként hivatkozik. Emellett a Pp. 141. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni. Ezek a szabályok olyan követelményt támasztanak a féllel szemben, hogy az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott indítványát összegszerűen megjelölve, már a keresetlevelében, illetőleg az arra tett ellenkérelmében, vagy ezt követően a lehető legrövidebb időn belül tegye meg; és ezzel egyidejűleg csatolja az azt alátámasztó okirati bizonyítékait. A polgári perben azonban az elmulasztott eljárási cselekmények általában mindaddig pótolhatók, amíg a bíróság a mulasztás jogkövetkezményeit le nem vonta. Erre a perköltség vonatkozásában az eljárást befejező határozatban kerül sor. Emellett az ügyvédi megbízási szerződésnek a megbízási díjra vonatkozó kikötése a per során - annak rövid befejezése, esetleges elhúzódása vagy egyéb körülmények miatt - változhat is. Mindezekből az következik, hogy az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti indítványt a tárgyalás berekesztéséig nem lehet elkésettnek tekinteni. A kifejtettekből következik továbbá az is, hogy az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított indítványozási jog valamennyi peres felet meg kell, hogy illesse, mert az ügyfélegyenlőség elvéből következően az eljárást befejező határozat kihiretetéséig mindkét felet lehetséges pernyertesnek kell tekinteni.
D) Az indítványban megjelölt munkadíj összegének igazolása:
Megoszlanak a vélemények abban a kérdésben, hogy az R. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti indítványt előterjesztő fél az általa megjelölt, szerződésben kikötött munkadíj összegét mennyiben köteles igazolni. Nyilvánvaló, hogy nem lesz szükség bizonyításra, ha azt az ellenérdekű fél elismeri, vagy bírói felhívás ellenére nem vonja kétségbe, feltéve, hogy a munkadíj összege tekintetében a bíróságnak sem merül fel kételye [Pp. 163. §-ának (2) bekezdése].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
