2006, július 1-jével nemcsak az új társasági és cégtörvény lépett hatályba, hanem a csőd- és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (továbbiakban: Cstv.) is átfogó módosításra került. Az új szabályokat a július 1-je után induló eljárásokban kell alkalmazni. Sok helyen gyakorlatiasabb lett a jogszabály, néhol azonban a gyakorlat számára is kétségeket ébresztő szabályozás lépett hatályba. Jelen cikkben a Cstv.-t érintő jelentősebb módosítások közül fogok szemezgetni.
Július 1-jétől a csőd-és felszámolási eljárás lefolytatására annak a megyei (fővárosi) bíróságnak van illetékessége, ahol az eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtásának napján az adós székhelye van.1 A gyakorlatban nem egyszer problémát jelentett, hogy az adós "kijátszotta" a felszámolási eljárást azáltal, hogy még a felszámolási eljárást elrendelő végzés jogerőre emelkedése előtt áthelyezte a székhelyét egy másik megyébe. Előfordulhatott az, hogy - iratanyag hiánya miatt - technikailag lebonyolíthatatlan lett az eljárás, ami miatt a felszámoló az egyszerűsített felszámolás szabályai szerint kívánta lefolytatni az eljárást. Mielőtt azonban a bíróság végzéssel megszűntnek nyilvánította volna a társaságot, kiderült, hogy az vígan tevékenykedik az ország másik részében.
Felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére indulhat. A törvény júliustól kimondja, hogy a cégbíróság értesítése, vagy a büntetőügyben eljáró bíróság értesítése alapján a bíróság hivatalból rendeli el a felszámolást. A végzés ellen nem lehet fellebbezni.
A felszámolási eljárás előfeltétele az adós fizetésképtelenségének megállapítása. A fizetésképtelenség eseteit a Cstv. 27. § (2) bekezdése írja elő, ami két új esetkörrel bővült:
- ha korábban nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő hitelezői fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül indokolással alátámasztott írásbeli nyilatkozatával nem vitatta és nem egyenlítette ki. Ha tehát az adós vitatja a hitelező követelését, akkor azt írásban és érdembeli indokolással ellátva kell megtennie, különben a bíróság a fizetésképtelenségét vélelmezni fogja. (Július 1-je előtt a törvény azt tartalmazta, hogy nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki.)
- a jogerős bírósági határozatban megállapított teljesítési határidőn belül tartozását nem egyenlítette ki. Eszerint a hitelező dönthet arról, hogy végrehajtási eljárást indít az adóssal szemben, vagy kezdeményezi a felszámolását. A hitelezőnek mérlegelnie kell, hogy melyik eljárásban valószínűbb követelése megtérülése. Ha nincs közokiratba foglalt zálogjoga a követelése biztosítására, és tudja, hogy az adós fizetési nehézséggel küszködik, inkább a végrehajtási eljárás megindítása a célszerűbb, hiszen a felszámolás kielégítési sorrendjében "lecsúszhat" "f" kategóriába, vagyis a rangsor 6. fokára, ahol a követelésének megtérülésére általában minimális eséllyel számíthat. A hitelezői fizetési felszólítások esetén a törvény bevezette a kézbesítési vélelem intézményét, ami azt jelenti, hogy ha a hitelező a teljesítésre való felszólítást postán küldi el, akkor azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetén pedig a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. Ez egy megdönthető vélelem, tehát az adós bizonyíthatja, hogy később kapta kézhez a felszólítást tartalmazó levelet.2
Változatlanul megmaradt az a szabály, hogy a bíróság az adós kérelmére 30 napos teljesítési határidőt engedélyezhet, viszont a törvény már azt is deklarálja, hogy ha az adós ilyen helyzetben kielégíti a tartozását - mert bár vitatja a hitelező igényét, de el szeretné kerülni a felszámolási eljárást -, akkor nem esik el attól a jogától hogy azt peres úton visszakövetelje.
2006. június 30-ig a felszámolás kezdete az azt elrendelő bírósági végzés jogerőre emelkedésének napja volt, és a hitelezőknek ettől a naptól számítva állt 40 nap a rendelkezésükre a hitelezői igények bejelentésére. A Cégközlönyben való közzétételre pedig csak hetekkel később került sor, ami nemcsak a hitelezők, de a felszámolók helyzetét is megnehezítette, hiszen a hitelezők sorra hivatkoztak arra, hogy ők nem is tudtak az eljárásról a közzétételig. Július 1-jével a jogalkotó kiküszöbölte ezt a problémát, hiszen ettől a naptól fogva a felszámolás kezdő időpontja a felszámolás elrendeléséről szóló jogerős bírósági végzés Cégközlönyben való megjelenésének napja.3
A legtöbb jogrendszerben (pl. német, osztrák) a felszámolásra irányuló kérelem benyújtásával a hitelező kérheti, hogy a felszámolás kezdő időpontjáig a bíróság jelöljön ki egy személyt az adós gazdálkodásának felügyeletére. Nálunk erre az Európai Unióhoz való csatlakozás óta van lehetőség, a csatlakozás napjával léptek hatályba ugyanis az ideiglenes vagyonfelügyelőt érintő hazai szabályok.
A hitelező akkor kérheti a bíróságtól ideiglenes vagyonfelügyelő kinevezését, ha:
- valószínűsíti, hogy követelésének későbbi megtérülése veszélyben van, és
- követelése létrejöttét, nagyságát, lejártát közokirattal vagy teljes bizonyító magánokirattal igazolja, és ezek mellett
- letétbe helyezi az ideiglenes vagyonfelügyelő Cstv.-ben meghatározott mértékű díját (jogi személyiség nélküli adós esetén 150 ezer forintot, jogi személyiséggel rendelkező adós esetében 300 ezer forintot).
Az elmúlt két évben minden jogügylettel kapcsolatban ki kellett kérni az ideiglenes vagyonfelügyelő beleegyezését, és taxatíve fel voltak sorolva azok az esetek, amikor az megtagadhatta a hozzájárulását. A hatályos szabályok szerint azonban kizárólag a rendes gazdálkodás körét meghaladó szerződésekre áll fenn a vagyonfelügyelő hozzájárulási kötelezettsége, ám annak konkrét esetei már nincsenek meghatározva a törvényben.
A törvény júliustól kifejezetten lehetővé teszi az ideiglenes vagyonfelügyelő részére, hogy az adós lezárt helyiségébe belépjen, és annak vagyontárgyait megtekintse.
Főszabályként az ideiglenes vagyonfelügyelő megbízatása a felszámolás kezdő időpontjáig tart (általában őt jelöli ki a bíróság felszámolónak is). Új szabály, hogy a bíróság - a hitelező egyetértésével - hamarabb is megszüntetheti a kirendelését, ha az adós megfelelő biztosíték nyújtásával igazolja, hogy a hitelezői követelés kielégítése nincs veszélyben. Ha a hitelező indokolatlanul tagadja meg a hozzájárulását, akkor a bíróság a hitelező igényét figyelmen kívül hagyhatva is dönthet az ideiglenes vagyonfelügyelő visszahívásáról.4
Júliustól a bíróság a felszámoló kijelölésével is rendelkezhet úgy, hogy a kijelölt felszámoló a felszámolás kezdő időpontjáig (vagyis a felszámolást elrendelő jogerős végzés Cégközlönyben való közzététele napjáig) ideiglenes vagyonfelügyelőként járjon el. Erre akkor van lehetőség, ha a hitelező:
- a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg, vagy azt követően a felszámolást elrendelő végzés meghozataláig ezt kezdeményezi, és
- a törvényben meghatározott ideiglenes vagyonfelügyelői díjat letétbe helyezi.5
Új szabályként kerültek be a törvénybe azon feltételek tételes meghatározása, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy gazdasági társaság bekerüljön a felszámolók névjegyzékébe.
Immáron a kizárási okok is pontosan meg vannak határozva mind a felszámolóra, mind a felszámolóbiztosra nézve.
Július 1-je után nem jelölhető ki felszámolónak az a társaság:
- amely az adós tulajdonosa, vagy hitelezője,
- amelynek tulajdonosa az adósnak is tulajdonosa vagy hitelezője,
- amelynek vezető tisztségviselője vagy annak közeli hozzátartozója többségi befolyással rendelkezik az adós szervezetben vagy összeférhetetlen tevékenységet folytató más szervezetben.
Nem nevezhető ki felszámolóbiztosnak az a személy:
- aki az adós tulajdonosa vagy hitelezője, vagy aki ezen személyek közeli hozzátartozója,
- akinek a közeli hozzátartozója az adós tulajdonosa vagy hitelezője,
- aki olyan gazdasági társaság vezető tisztségviselője, amely az adós tulajdonosa vagy hitelezője, vagy aki ezen személynek a közeli hozzátartozója,
- aki maga, vagy akinek közeli hozzátartozója összeférhetetlen tevékenységet folytató más jogi személyben vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságban tag, részvényes vagy vezető tisztségviselő.6
2007. január 1-jétől csak az lehet majd felszámolóbiztos, aki szakirányú szakképzettséggel rendelkezik (könyvvizsgáló, szakvizsgázott jogász, közgazdász), addig azonban a törvény szakirányú képzettséget nem követel meg. Ezek után a felszámolók névjegyzékének a szakirányú szakképzettséggel rendelkező személy nevét, lakcímét is tartalmaznia kell. A kijelölt felszámoló a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át, azonban a törvény meghatározza majd azokat az eseteket, amikor feladatai ellátása érdekében megbízási (vagy más polgári jogi) szerződést köthet.
Szintén január 1-jén lépnek hatályba a felszámoló tevékenységét érintő összeférhetetlenségi szabályok:
- nem folytathat ingatlanközvetítő, kölcsön- és faktoring tevékenységet,
- nem rendelkezhet többségi befolyással összeférhetetlen tevékenységet folytató más jogi személyben,
- és nem tanúsíthat feladata ellátása körében, sem azon kívül olyan magatartást, illetve nem végezhet olyan tevékenységet, amely a felszámolói feladatának ellátásához szükséges közbizalmat megzavarja.7
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy az 1997. évi CXLIV. törvény (a régi társasági törvény) ismerte a jogi személy társaság felelősségének áttörését, és bizonyos esetekben a társaság mögött álló tagok korlátlan és egyetemleges felelősségének megállapítását tette lehetővé. Ezeket a szabályokat a 2006. évi IV. törvény is átvette. Viszont a Csődtörvény július 1-jéig nem tartalmazott ilyen jellegű szabályokat. Azóta azonban a Cstv. meghatározott feltételek fennállása esetén lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolás alá került társaság tartozásaiért mind a társaság tagjainak, mind a vezető tisztségviselőinek mögöttes felelősségét kimondja a bíróság. Előreláthatóan meg fog nőni azoknak a pereknek a száma, melynek tárgya a jogi személy felelősségének áttörése, és a tagok személyes felelősségének megállapítása.
Az adós vezetőjének felelőssége: A törvénybe két megállapítási és egy marasztalási per került be, ez utóbbi előfeltétele, hogy a megállapítási perben az adós vezetőjének felelősségét megállapítsa a bíróság. A felelősség tekintetében a társaság vezetőjének minősül az a személy is, aki a döntések meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. Minden olyan ügyvezető marasztalható, aki a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el. A hitelezői érdekek sérelmét vélelmezi a Cstv., amennyiben a vezető a felszámolás kezdő időpontját megelőzően nem tett eleget az adós éves beszámolójának letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének.
A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének az az időpont tekintendő, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy ésszerűen előre láthatták, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Ha több vezető közösen okozza a kárt, felelősségük egyetemleges lesz.
A megállapítási perben lehetőség van arra, hogy a társaság vezetője mentesüljön a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében.
Ha a bíróság az eljárás során megállapítja az adós felelősségét, akkor marasztalási perben lehet kérni, hogy a bíróság az ügyvezetőt kötelezze a hitelezői követelések kielégítésére. A hitelezőknek arra kell ügyelniük, hogy az eljárás megindítására a felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül sort kell keríteni. Ez alól kivételt jelent, ha a felszámolási eljárás jogerős lezárásáig a megállapítási perben jogerős döntés nem születik. Ebben az esetben a jogvesztő határidő kezdő napja a megállapítási pert lezáró jogerős bírósági döntés napját követő nap.
Az adós társaság tagjának felelőssége: Amennyiben az adós ellen megindított felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg, és az adós a felszámolás kezdő időpontjában saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel, a felszámoló vagy a hitelező kereseti kérelmére a bíróság megállapítja, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag (részvényes) korlátlanul felel az adós ki nem elégített kötelezettségeiért. Mentesül a felelősség alól a tag, ha bizonyítja, hogy a vagyoni hányad átruházásának időpontjában az adós fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve az adós ugyan nem volt fizetőképes, de a tag (részvényes) az átruházás során jóhiszeműen járt el.
| Ki indíthatja a pert? | Ki ellen indítható? | Mikor indítható? | Per tárgya | Mentesülési lehetőség | |
| Megállapítási per Cstv. 33/A. § | Hitelező Felszámoló | Aki az adós vezető tisztségviselője volt a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben Aki az adós döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol | A felszámolási eljárás ideje alatt | Megállapítása annak, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után feladatát nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal adós vagyona a keresetben meghatározott mértékben csökkent | Ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtett a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében |
| Marasztalási per Cstv. 63. § (3) bek. | Hitelező | Az adós vezetője ellen, akinek a felelősségét a Cstv. 33/A. §-a alapján megállapította a bíróság | A felszámolási eljárás jogerős lezárását követő 90 napon belül (jogvesztő!) | Kötelezés a hitelezői követelés kielégítésére saját vagyonából | |
| Megállapítási per Cstv. 63/A. § | Hitelező Felszámoló | Tag ellen, aki a felszámolási eljárás megindítását megelőző 3 évben részesedést átruházott, vagy többségi befolyással rendelkezett | Ha a felszámolást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg | Korlátlanul felel a tag az adós ki nem elégített tartozásaiért (csak abban az esetben, ha az adós a felszámolás kezdő időpontjában a saját tőkéjének 50%-át meghaladó tartozást halmozott fel) | Ha a tag bizonyítja, hogy a vagyonhányad átruházásakor az adós fizetőképes volt, vagy az adós nem volt fizetőképes, de a tag jóhiszeműen járt el az átruházás során |
A tagok felelősségét érintő szabályozásban egyéb módosítások is történtek. Így a minősített többséget biztosító (eddig többségi vagy közvetlen irányítást biztosító) befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság felszámolása esetében a befolyással rendelkező, valamint az egyedüli tag (részvényes) korlátlan és teljes felelősséggel tartozik a társaság minden olyan tartozásáért, amelynek kielégítését a felszámolási eljárás során az adós vagyona nem fedezi. A korlátlan felelősséget a bíróság csak abban az esetben állapítja meg, ha a hitelező a felszámolási eljárás során vagy annak jogerős lezárását követő 90 napos jogvesztő határidőn belül (eddig nem volt meghatározva jogvesztő határidő) azt kéri tekintettel az adós társaság hitelező irányában érvényesített tartósan hátrányos üzletpolitikájára.
A törvény eddig is lehetővé tette azt, hogy a hitelező vagy a felszámoló megtámadja bíróság előtt azokat a szerződéseket,
- ahol az adós szándéka a hitelezők kijátszására irányult és a másik fél erről tudott vagy tudnia kellett,
- amelynek tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás, vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,
- amelynek tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
A megtámadásra rendelkezésre álló idő a megtámadásra jogosultakra nézve kedvezően változott, ugyanis a tudomásszerzéstől számított 90 napon belül, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 1 éven belül teszi lehetővé a Cstv. az ilyen típusú szerződések megtámadását.8 2006. július 1-jéig a megtámadásra rendelkezésre álló idő 180 nap volt a végzés közzétételétől számítva.
A gazdálkodó szervezet tartozásait a felszámolás körébe tartozó vagyonából a Cstv. 57. § (1) bekezdésében foglalt sorrendben kell kielégíteni.
Július 1-jétől a sorrend kibővült, és a kielégítési sorrend legvégére kerültek azok a követelések, melyek jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy ezek közeli hozzátartozója, élettársa, illetve az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet, továbbá azok a követelések, melyek az adós ingyenes szerződései alapján állnak fenn.
2006. december 31-ig a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételárnak csak az 50%-át fordíthatja az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére a biztosított követelés erejéig, és csak abban az esetben, ha a zálogjog a felszámolási eljárás megindításának időpontja előtt legalább egy évvel keletkezett.
2007. január 1-jével a zálogjoggal biztosított hitelezői követelésekre nézve kedvezőbb szabályok lépnek hatályba. Abban az esetben ugyanis, ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag:
- a zálogtárgy megőrzésének - ideértve állaga megóvásának -,
- értékesítésének költségeit,
- valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le,
és a fennmaradó összeget - a zálogtárgy értékesítését követően haladéktalanul - az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani.
Tehát 2007 januárjától gyakorlatilag minden zálogjoggal biztosított követelésre igaz, hogy az értékesítésből befolyt összeget ezeknek a kielégítésére kell fordítani, tekintet nélkül arra, hogy maga a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt mikor keletkezett.
Ez alól egy kivétel maradt a törvényben: vagyont terhelő zálogjog esetében megmarad majd az a szabály, hogy a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt és az értékesítés költségeivel csökkentett vételárnak kizárólag csak az 50%-át fordíthatja az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére.
Ezeknek a kedvező szabályoknak a bevezetése magában hordozhatná azt, hogy az adós vezetői a fizetésképtelen állapot közeledtét látva kijátsszák azt (pl. elzálogosítják a társaság vagyonát). Ezért a törvény kimondja, hogy a zálogjogosultakra vonatkozó kielégítési szabályok nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a zálogjog jogosultja a gazdálkodó szervezet tagja, vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója vagy azok közeli hozzátartozója, illetve élettársa, valamint az adós többségi befolyása alatt álló gazdálkodó szervezet. Ezek értelemszerűen a felszámolási sorrendben a rangsor végén állnak, és kizárólag akkor kapnak a vagyonból, ha a felszámoló már az összes többi hitelező igényét teljesítette. A gyakorlatban majdnem biztos, hogy a rangsor végén állóknak már nem térül meg a követelése.
A hatályos szabályok szerint az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos -végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt (a végrehajtás költségeinek levonása után fennmaradó, de még ki nem fizetett) pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni. Ha az adós ingatlanára végrehajtást vezettek, akkor az a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik.
Gyakori probléma, hogy a hitelintézet kölcsönt ad az adósnak, és a hitel fedezetére zálogjoggal terhelik meg az adós vagyontárgyát, (pl. gépjármű vétele hitelre). Az adós már a fizetésképtelenség miatt nem fizeti a részleteket, ezért a hitelintézet végrehajtási eljárásban érvényesíteni kívánja zálogjogát, majd az értékesítés után megmaradt pénzből szeretné megkapni a követelését. Csakhogy igen gyakran a végrehajtás alatt megindul a felszámolási eljárás is (általában az
Ilyen és ehhez hasonló problémák kiküszöbölésére született meg a január 1-jén hatályba lépő új szabály, miszerint a zálogjoggal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik majd az a követelés is, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig bejegyezték. Ezen követeléseknek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyét az ingóság lefoglalásának időpontja, illetőleg a végrehajtási jog bejegyzésének időpontja szerint kell megállapítani. Tehát az a hitelező, akinek végrehajtási jogát bejegyezték, az a felszámolás során "b" kategóriás hitelezővé válik a január 1-je után induló felszámolási eljárásokban, szemben a jelenlegi "f" kategóriával szemben.
A Csődtörvényt érintő átfogó módosítások áttekintése kapcsán érezhető, hogy a jogalkotó a felszámolási eljárásokban felmerülő gyakorlati problémák megoldására törekedett. A törvénymódosítás a hitelezői érdekek védelmének előmozdítására tett és tesz lépéseket. Amit nagyon fontosnak tartok, hiszen jelenleg a felszámolási eljárások döntő többségében a hitelezők követelése nem térül meg. Az eljárások nagy része egyszerűsített felszámolással zárul, ami azt jelenti, hogy a felszámoló még az eljárási költségek megtérülésére sem lát lehetőséget.
Különösen fontos előrelépésnek tartom a zálogjoggal rendelkező hitelezői követelések kedvezőbb kielégítésének megteremtését, valamint a vezető tisztségviselők személyes felelősségének megállapítási lehetőségét. Véleményem szerint mindaddig, amíg a társaság korlátolt felelősségébe takarózó személyek nem éreznek személyes felelősséget a társaság hitelezőinek kielégítéséért, addig inkább a társaság megszüntetése mellett döntenek, és így a reorganizációra való törekvés fel sem merülhet. ■
JEGYZÉKEK:
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Brehószki Márta egyetemi tanársegéd, PPKE-JAK Kereskedelmi Jogi Tanszék
Visszaugrás
