A járművezetéstől eltiltás büntető szankciórendszerünk egyik speciális jogfosztó-jogkorlátozó büntetése, mely áttételesen a szabad mozgáshoz való alkotmányos alapjogot korlátozza.[2] A Btk. lehetővé teszi a járművezetéstől eltiltás kvázi alternatív szankcióként történő kiszabását is, hiszen ha a bűncselekmény büntetési tételének alsó határa nem éri el az egy év szabadságvesztést, szabadságvesztés helyett a járművezetéstől eltiltás is kiszabható.[3] Mégsem tekinthetünk erre a szankciónkra valódi szabadságvesztést helyettesítő alternatív büntetésként, hiszen kiszabását egyéb feltételek meglétéhez is köti a törvény.
A járművezetéstől eltiltás a közlekedési bűncselekmények tipikus szankciója. A közlekedési büntetőjog bár az anyagi jogon belül nagyon speciális terület, de itt is érvényesül az a szabály, hogy a közlekedési magatartás szankciókkal befolyásolható, és a közlekedési szabályszegésekkel szemben szankciók alkalmazására szükség van.[4] Mezey Barna és Kabódi Csaba szerzőpáros a szabadságvesztés kapcsán nagyon találóan fogalmaznak meg egy alapigazságot: "egy bizonyos társadalomban csupán az a büntetésnem juthat diadalra, válhat a büntetés-végrehajtás döntő részévé, mely olyan becses értékeket érint, hogy elvonása vagy korlátozása az állam alattvalói, polgárai számára valódi érzékeny hátrányt jelent."[5] Felgyorsult világunkban a járművezetéstől eltiltás kétségtelenül igazi hátrányt jelent és igen becses értéktől fosztja meg az elkövetőt. Különösen igaz ez akkor, ha az elkövető, mint a társadalom tagjainak nagy többsége, gépjárművel siet reggelente a munkahelyére, majd napközben ügyes bajos dolgait intézni, s dolga végeztével ugyancsak autóval igyekszik hazafelé, vagy szabadidős tevékenységének helyszínére. A gépjárművel való közlekedés alapvető kényelmi funkciót tölt be mindennapi életünkben és akár már egy rövidebb időtartamra kiszabott járművezetéstől eltiltás is sok esetben valódi, kézzel fogható hátrányt jelent a bűncselekményt elkövető számára.
A járművezetéstől eltiltás jelenleg a harmadik leggyakrabban kiszabott szankciónem Magyarországon. Az 1971. évi 28. tvr.-rel bevezetett szankció napjainkban is tapasztalható gyakorlati relevanciájához képest, csak nagyon kevés tudományos írás foglalkozik ezzel a büntetési nemmel és kiszabásának gyakorlatával. Törlesztve a büntető-jogtudomány ebbéli adósságait, annak igyekeztem utánajárni, hogy az új Btk. módosuló szabályai mennyiben változtatták meg e büntetési nem kiszabásának gyakorlatát. A büntetéskiszabás országos tendenciájának statisztikai adatok mentén történő feltérképezése mellett, aktakutatással igyekeztem feltárni az eltiltás kötelező kiszabási esetkörének a gyakorlatát.
A járművezetéstől eltiltást hagyományosan a közlekedési bűncselekmények sajátos szankciójaként tartjuk számon, hiszen kiszabható abban az esetben, ha az elkövető engedélyhez kötött járművezetés szabályainak megszegésével követte el a bűncselekményt.[6] Ebben az esetben kizárólag a gépjármű vezetőjével szemben szabható ki a szankció, és kizárólag akkor, ha engedélyhez kötött járművezetés szabályait szegi meg a bűncselekmény elkövetési magatartásaként.[7]
A büntetéskiszabási célok szem előtt tartása értelmében akkor indokolt ezt a szankciót kiszabni, ha a közlekedési bűncselekmény elkövetési körülményeiből vagy
- 541/542 -
az elkövető személyiségéből arra lehet következtetni, hogy az elkövetőnek a közlekedésben járművezetőként való részvétele a közlekedés biztonságát vagy mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné. Ezen körülményekre lehet következtetni a szándékos veszélyeztetési vagy szándékos, durva szabályszegésekkel megvalósuló bűncselekmény esetén. Az elkövető közlekedés biztonságára való fokozott veszélye állapítható meg, ha folyamatos többszöri fegyelmezetlenség, megbízhatatlanság, felelőtlenség, erőszakosság vagy önzés jellemzi. Kifejezetten nem indokolt a járművezetéstől eltiltás kiszabása azokban az esetekben, melyben az elkövető gondatlansága, kedvező közlekedési előélete vagy a bűncselekmény csekélyebb tárgyi súlya állapítható meg.
Másrészt a mozgó bűnözéssel szembeni hatékonyabb fellépés érdekében, lehetővé teszi a jogalkotó a járművezetéstől eltiltás kiszabását, amennyiben az elkövető bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. A járművezetéstől eltiltás eme fordulatának alkalmazásához a jogalkotó szerint legalább két bűncselekmény elkövetése szükséges. Ezzel kapcsolatosan a Kúria több ízben egyértelműen leszögezte, hogy ez legalább két, egymástól független jogellenes esemény alkalmával, térben és időben elkülönülő bűncselekmény megvalósításához történő járműhasználatot feltételez.[8] Nem ért ezzel az okfejtéssel egyet Ambrus István, - s véleményével egyet kell értenünk -, hiszen, amikor a Btk. a többes számot használja, akkor azon alaki és anyagi halmazat is egyaránt értendő.[9]
A járművezetéstől eltiltás második fordulata kapcsán értelmezést igénylő kérdés az is, hogy mi minősül jármű használatnak. A Kúria az egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében ebben a tekintetben is iránymutatásul szolgál. Minden olyan magatartás, amely bűncselekmény elkövetését, annak leplezését, az elkövető menekülését, a bűncselekmény tárgyának őrzését, tárolását, stb. felöleli, e fogalom alá tartozik.[10] Jármű használójának nemcsak az minősül, aki a járművet vezeti, hanem azok is, akik a járművet bűncselekmény céljára akár utasként is ismételten igénybe veszik,[11] vagy ennek minősül a jármű üzemben tartója is.[12] A jármű használata tettesi vagy részesi cselekményeket is felölelhet,[13] így az is eltiltható a járművezetéstől, aki a gépkocsit bérli, és azt társai rendelkezésére bocsátja az elkövetési helyszínek megközelítésére, az elvett dolgok elszállítására és a helyszínről történő menekülés érdekében.[14] Lényegében járműhasználatnak minősül minden olyan tevékenység, amelynél a jármű igénybevétele a bűnözéshez szorosan tapadó, egyben ismétlődő és tartós elemként jelentkezik. A Kúria arra is rámutat, hogy nincs helye a használat megállapításának akkor, ha a jármű csak elkövetési tárgya a szándékos bűncselekménynek.[15]
A Btk. lehetőséget ad a járművezetéstől eltiltás differenciálására aszerint, hogy az eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi vagy közúti) és kategóriájú járművekre is vonatkozhat. A rendelkezés alapvető célja az, hogy ne tiltassék el mindennemű jármű vezetésétől az, aki csak bizonyos jármű vezetésével kapcsolatban jelent veszélyt a közlekedés biztonságára.[16] Ennek a szabálynak az alkalmazása csupán lehetőség és nem kötelezettség a bíróság számára.[17] Ebből kifolyólag ugyanakkor a járművezetéstől eltiltás kiszabása esetén a súlyosítási tilalom is sajátosan érvényesül a gyakorlatban, ugyanis ha nincs a vádlott terhére fellebbezés, a másodfokú bíróság a járművezetéstől eltiltás időtartamának, illetve érvényesülési körének a vádlott terhére való megváltoztatására nem jogosult.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
