A Szlovák Köztársaságban büntetőjogi újraszabályozás történt. A rekodifikáció legfőbb oka - amint ismeretes -, hogy Szlovákiában 1961 óta a már megszűnt Csehszlovák Szocialista Köztársaság Büntető Törvénye és Büntető Eljárási Törvénye volt hatályban. Érthető, hogy e törvények már sok módosításon és kiegészítésen mentek keresztül. Valójában ma már nehéz volna felismeri a hatályos alapvető büntetőjogi normákban az eredeti törvények szövegét, hiszen több, mint húsz változtatásról beszélünk.
Ennek következtében nehéz volt a jogalkalmazási munka. Sőt mondhatnám úgy is, hogy a fiatal kollégáink néha nehezen értelmezték az alapjában véve még a szocialista jogrendszer elvein alapuló jogszabályokat. Nem csoda tehát, hogy az állampolgárok is egyre inkább bizonytalanokká váltak a jogszabályok ismeretében.
Éppen ezért már a múlt század utolsó évtizedének második felében megindult az alapvető büntetőjogi jogszabályok rekodifikációjának a folyamata. Sajnos, az első kísérlet az 1998-as parlamenti választások következtében csődbe ment, és az új kormány új rekodifikációs bizottsága újra kezdte a munkát. Ezt sem sikerült a négyéves választási időszakban befejezni, és ezért az új kormány programjának részévé vált az alapvető büntető jogszabályok rekodifikációja.
A rekodifikációs bizottság tagjaként szeretném megismertetni nemcsak az előterjesztett javaslatok alapelveit, azok sorsát, hanem különösen az új büntetési rendszert.[2 ] Az új Büntető Törvény a következő alapvető szabályokból indul ki: a bűncselekmény formális, vagyis az alaki értelmezéséből, ami azt jelenti, hogy a Btk. 8. §-a szerint: "A bűncselekmény olyan jogellenes cselekmény, amelynek jellemzőit e törvény tartalmazza, kivéve, ha e törvény nem rendelkezik másként."
- 296/297 -
A törvényjavaslat pedig másként is rendelkezett, amire majd későbbiekben térek vissza. Azelőtt nézzük meg a rekodifikáció második alapelvét.
A javaslat a bűncselekmények ún. bipartíciójából (kettéosztásából) indult ki, vagyis ezeket vétségekre és bűntettekre osztja. Vétségnek minősít minden gondatlanságból elkövetett bűncselekményt, és azt a szándékos bűncselekményt is, amelynek elkövetéséért a törvény a különös részében a fenyegető szabadságvesztés-büntetés felső határát legfeljebb öt évben szabja meg.
Most térjünk vissza az első alapelv pontosításához. Ha azt állítjuk, hogy a tervezet a bűncselekmény formális értelmezéséből indult ki, rögtön látni fogjuk, hogy ez nem teljesen így igaz. A 10-ik § (2) bekezdésében elrendeli, hogy, "Nem vétség, ha tekintettel a cselekmény végrehajtására, ennek következményeire, a körülményekre, amelyekben a cselekményt elkövették, az elkövető szándékosságára vagy gondatlanságára és az indítékára a cselekmény súlyossága jelentéktelen." A fiatalkorúknál a súlyossági fokot még magasabbra emeli, vagyis fiatalkorú elkövető esetében nem lehet szó vétség elkövetéséről, ha tekintettel az említettekre a cselekmény súlyossági foka kicsiny. Tehát az új szlovák Btk. ugyan a bűncselekmény formális értelmezéséből indul ki, de engedélyez bizonyos anyagi korrekciót is. Márpedig ez újabb gondot fog okozni nem utolsó sorban a törvényt alkalmazó jogászok számára.
Nem akarom figyelmen kívül hagyni még a következő meghatározást sem: a törvény ugyan vétségekről és bűntettekről beszél (az utóbbiaknak azok a szándékos bűncselekmények minősülnek, amelyek elkövetéséért a törvény öt évnél hosszabb szabadságvesztés-büntetéssel fenyeget), de bevezeti még az ún. 'különösen súlyos bűntett' fogalmát is, ami ugyan nem hármas felosztást (tripartíciót) jelent, hanem csak a bűntettek kategóriáján belül jelent megkülönböztetést.
Változásokat vezet be a törvény a büntethetőség értelmezésében is. Ezek közé tartozik a szervezett bűnözéssel összefüggő fogalmak bevezetése, mint például 'a bűncselekmény megrendelése', a 'megrendelő' megfogalmazása stb. Nagy változást jelent az elkövető alsó korhatárának az új fogalmazása, amely 15-ről 14 évre csökkenti a fiatalkorú elkövető alsó korhatárát.
A törvény kidolgozásának folyamán nagy gondot fordítottunk a jogellenesség kizárását előidéző körülmények megfogalmazásának. Így különös figyelemmel dolgoztuk ki a jogos védelem új fogalmát, amely szerint "nem vonható büntetőjogi felelősségre az, aki a támadás által előidézett erős zavarban - izgatottságban, főleg zűrzavarban, félelemben, vagy ijedségben cselekedett." Vagyis, magyarán szólva, a törvény feltételezi, hogy a védelem bizonyos mértekben intenzívebb is lehet, mint a támadás.
Az új szabályozás bevezeti a 'fegyver jogos használatának' a fogalmát azon tulajdonos esetében, aki életét, egészségét vagy vagyonát védelmezi olyan támadó ellen, aki lakásába jogtalanul hatolt be, de nem lehet szó a jogos védelem esetéről.
Most azonban térjünk a téma lényegére. A rekodifikáció egyik alapelvét a szankció-rendszer kiszélesítése képezte. Ezen belül főleg az ún. alternatív szankciók bevezetéséről volt szó. Habár a rekodifikációs munkák megkezdésekor még számos új büntetési nemről volt szó, végül a parlamenti megvitatásra került tervezet már szerényebb számban vezetett be újdonságokat. Az eredeti elgondolás ugyanis különálló büntetési nemként kívánta bevezetni a probációt és a napi pénzbüntetést is, de sajnos
- 297/298 -
ezek végül teljesen, vagy részben kimaradtak még a tervezetből, amely két szankciónemet ismert, mégpedig büntetéseket és védő (óv) intézkedéseket.
A 31. §-ának (2) bekezdése szerint "A büntetés olyan hátrány az elitélt személyi szabadságában, vagyoni jogaiban vagy más jogaiban, amelyet az elítéltre bűncselekmény elkövetéséért e törvény szerint csak bíróság szabhat ki." Az említett § (3) bekezdése szerint pedig: "A védő intézkedés hátrány az elítélt, vagy más személy személyi szabadságában vagy vagyonában, amelyet e törvény szerint csak bíróság szabhat ki a társadalom bűncselekmények előtti védelmének az érdekében."
Az új szabályozás a következő büntetési nemeket sorolja fel:
a/ szabadságvesztés büntetést,
b/ házi fogság (őrizet) büntetést,
c/ kötelező (közhasznú) munkavégzés büntetést,
d/ pénzbüntetést,
e/ vagyonelkobzás büntetést,
f/ tárgy (vagy dolog) elkobzás büntetést,
g/ foglalkozástól eltiltás büntetést,
h/ tartózkodási tilalom (kitiltás) büntetést,
i/ a megtisztelő címek és kitüntetések elvesztésének büntetését,
j/ a katonai vagy más rang elvesztésének büntetését,
k/ és a kiutasítás büntetést.
A 124. §-a szerint jogi személyt az elkövetett bűncselekményért a következő büntetési nemekkel lehet sújtani: a/ pénzbüntetéssel, b/ a jogi személy eltörlésével, c/ vagyonelkobzással, d/ tárgy (dolog) elkobzással, e/ meghatározott tevékenység megtiltásával,
f/ nyilvános adományozás vagy támogatás elfogadásának a betiltásával, g/ a nyilvános beszerzéseken való részvétel letiltásával.
Az új Btk. szankciórendszerét a következő védő (óv) intézkedések egészítik ki: a/ a védő (kényszer) gyógykezelés, b/ a védő nevelés, c/ a védő felügyelet, d/ a detenció,
e/ az elkobzás, (ez jogi személy ellen is alkalmazható) f/ a jogi személy tevékenysége feletti bírósági felügyelet.
Szabadságvesztés-büntetést a bíróság korlátozott időre, legfeljebb 25 évre szabhat ki. Ezidáig a korlátozott tartamú szabadságvesztés büntetés felső határa 15 év volt. A még hatályban lévő Btk. szerint a 15-től 25 évig terjedő szabadságvesztés-büntetés már csak rendkívüli büntetésként alkalmazható. Azon kívül az új törvény ismeri az életfogytiglan tartó szabadságvesztés-büntetést is, sőt átveszi a legutóbbi módosítás által bevezetett ún. tényleges életfogytiglani szabadságvesztés-büntetést is olyan el-
- 298/299 -
ítélttel szemben, akit a bíróság ismételten életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélt, vagy akit a 47. § (2) bekezdésében felsorolt különösen súlyos bűntettért ítélt el. Ésszerűtlennek tűnik, hogy hogyan lehet valakit ismételten is életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélni, de ha azt vesszük figyelembe, hogy a legfeljebb hét évig tartó próbaidőt sikeresen kiálló elítélt megfelelt, és úgy tekintenek rá, mint aki a büntetését letöltötte, akkor elképzelhető, hogy a később elkövetett bűntettért újra életfogytiglanra ítélik. Úgy vélem, helyesebb lett volna kimondani, hogy ha valakit életfogytiglan tartó szabadságvesztés-büntetésből helyeznek feltételesen szabadlábra a próbaidőnek valóban életfogytiglan kellene tartania, miközben alkalmazható lenne az az új szabály, amely kimondja, hogy ismételt feltételes szabadlábra helyezés kizárt ugyanazon szabadságvesztés büntetés végrehajtásából.
Az új Btk. ugyan nem tartalmaz aprólékos szabályokat a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásáról (mert ezt a jövőben is külön törvény fogja szabályozni), kimondja azonban, hogy a szabadságvesztés-büntetést három különböző őrizeti fokozatú intézetben fogják végrehajtani (a minimum, médium és maximális őrizeti fokozatú büntetés-végrehajtási intézetekben). A minimális őrizeti fokozatú intézeteken belül természetesen számolunk a nyitott, illetve félig nyitott intézeti típusokkal is, amelyek azonban csak a zárt intézetek külön osztályaiként fognak működni, nem pedig önálló intézetekként. Vagyis az új rendszer megfelel a magyar fogház, börtön és fegyház fokozatoknak és szerintem csak e megnevezések pejoratív értelmezése akadályozza, hogy e megnevezésekre újra visszatérjünk. Sajnos, az új büntetés-végrehajtási törvényről még nem tudok közelebbi ismertetést nyújtani, mert ennek tervezete még nem készült el. Remélem azonban, hogy e törvény tervezete is tovább fogja vinni a már elért büntetés-végrehajtási elvek érvényesítését, és nem mond le a pedagógiai optimizmus szükségességéről még az ilyen vitatott témában sem.
A rekodifikáció tervezete számolt a próbára-bocsátás önálló büntetési nemként való bevezetésével. Sajnos, a parlamentben vitatott tervezetben már szó sem volt ilyenfajta önálló büntetési nemről. Az új törvény ismeri a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának feltételes elhalasztását (a 49. és 50. §), akkor, ha két évnél rövidebb szabadságvesztésről van szó, miközben a próbaidő egy évtől öt évig terjedhet. A kiszabott büntetés végrehajtásának feltételes elhalasztása azonban ki van zárva, ha a bíróság olyan bűncselekmény elkövetéséért szab ki két évnél rövidebb szabadságvesztés-büntetést, amelyet a már korábban kiszabott próbaidő tartama alatt követett el a vádlott.
A törvény 51. és 52. §-a szabályozza a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának feltételes elhalasztását probációs (pártfogó) felügyelet alatt.
Ezek szerint a bíróság engedélyezheti a három évig terjedő szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának feltételes elhalasztását akkor, ha a próbaidő tartamára elrendeli a pártfogó felügyeletet. Egyben a bíróság a törvényben megszabott kötelezettségeket, vagy eltiltásokat szabhatja ki az elitéltre. Itt az új törvény kimondja azt is, hogy a sikeresen letöltött próbaidőt a bíróság beszámítja a később kiszabott összbüntetésbe, illetve halmazati büntetésbe. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának feltételes elhalasztását szabályozó többi rendelkezés nem tér el a jelenlegi még hatályos jog rendelkezéseitől, ezért ezeket aprólékosan nem ismertetem.
Új büntetési nemként vezeti be az új törvény a házi fogság (őrizet) büntetését. Ezt vétség elkövetéséért egy évi tartamra szabhatja ki a bíróság. A büntetés lényege ab-
- 299/300 -
ban áll, hogy a büntetés tartama alatt az elítélt köteles a bíróság által megszabott időben lakhelyén (odahaza lakásán, házában és annak tartozékaiban) tartózkodni, rendes életet folytatni és alávetni magát, ha ezt a bíróság elrendeli technikai berendezések által végzett ellenőrzésnek. A büntetés időtartama alatt lakhelyét csak a pártfogó felügyelő engedélyével (vagy esetleg a technikai berendezést kezelő hivatalnok engedélyével), elkerülhetetlen okból és csak a megszabott időre hagyhatja el. Ha az elítélt a megszabott feltételeknek nem tesz eleget, büntetését a bíróság szabadságvesztés-büntetésre változtatja, mégpedig kétnapi házi őrizetért egynapi szabadságvesztést szab ki, és egyben elrendeli a szabadságvesztés büntetés végrehajtási módját is.
Új büntetési nem lesz a kötelező munka (végzés) büntetés is. Az 54. § szerint ezt a bíróság csak az elkövető beleegyezésével szabhatja ki, mégpedig 40-től 300 óráig tartó terjedelemben, olyan vétség elkövetéséért, amelynél a törvény nem fenyeget öt évnél hosszabb szabadságvesztés-büntetéssel. A kiszabott munkát az elítélt köteles a büntetés végrehajtásának elrendelésétől számított egy éven belül elvégezni. Az elítélt a kiszabott munkát csak személyesen végezheti el. Ilyen büntetést a bíróság nem szabhat ki, ha az elítélt hosszantartóan munkaképtelen, vagy esetleg rokkant. A kiszabott munkát az elítélt csak szabadidejében végezheti el, mégpedig fizetés nélkül. Ezt a büntetést is feltétlen szabadságvesztésre változtathatja a bíróság, ha az elítélt nem teljesíti kötelességeit, így például, ha nem téríti meg a bűncselekménye által okozott kárt, amire a munkavégzésen kívül a bíróság kötelezte. Az átváltoztatásnál két óra nem elvégzett munkáért egynapi szabadságvesztés büntetés jár. Ha az elítélt a büntetés tartama alatt nem saját hibájából tartósan munkaképtelenné vagy rokkanttá válik, a bíróság elengedi a büntetés ki nem töltött részét.
5000-től tízmillió korona pénzbüntetéssel büntethető az a szándékos bűncselekményt elkövető személy, aki cselekményével vagyoni haszonszerzésre törekedett, vagy vagyon szerzett. Ezek a feltételek mellőzhetők, ha vétség elkövetőjéről van szó, és tekintettel az elkövetett vétség jellegére és az elkövető megjavításának lehetőségére, a bíróság szabadságvesztés-büntetést nem szab ki. Az új törvény továbbra is engedélyezheti a pénzbüntetés végrehajtását havi részletekben, ha ezt a pénzbüntetés magassága és az elitélt személyi és vagyoni körülményei indokolják. Ha az elítélt a pénzbüntetés végrehajtását szándékosan meghiúsítaná, büntetését legfeljebb öt évig terjedő szabadságvesztésre lehet változtatni. Sajnos, a tervezet végső megfogalmazásából kimaradt az ún. napi pénzbüntetés, mégpedig azzal az indokkal, hogy ez a büntetési nem nagyon munkaigényes a bíróságok számára és állítólag más országokban sem vált be.
A vagyonelkobzás büntetés nem kíván különösebb magyarázatot, talán csak annyit, hogy ha egyedi vagyontárgyakról van szó, akkor az új törvény ugyanúgy, mint a jelenleg is hatályban levő szlovák Btk., ismeri a tárgyelkobzás külön büntetési nemét is, amelyet a magyar elkobzás intézkedéshez lehet hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy ez csak az elkövető tulajdonában lévő tárgyakat érintheti és csak akkor, ha az elkövetőt büntetőjogi felelősségre lehet vonni.
A szlovák Btk. jelenleg is csak egy közös megnevezéssel illeti a foglalkozástól, járművezetéstől és közügyektől való eltiltást. Az új törvény is ilyen utat vállalt, vagyis, a foglalkozástól való eltiltás büntetésének nálunk az a lényege, hogy az elítélt e büntetés tartama alatt el van tiltva bizonyos foglalkozástól, hivatástól, tisztségviselés-
- 300/301 -
tői, vagy olyan tevékenységtől, amelyhez külön engedély szükséges (például gépjárművezetői jogosítvány), illetve amelynek a végzését külön (jog) szabály szabályozza. Ez a büntetés egy évtől tíz évig terjedhet és a bíróság akkor rendeli el, ha a tettes a bűncselekményét ilyen tevékenységgel kapcsolatban követte el.
A kitiltás büntetés lényege abban rejlik, hogy az elítélt a büntetés tartama alatt (ami 1-től 5 évig terjedhet), nem tartózkodhat a megszabott helyen vagy körzetben és az ideiglenes tartózkodásra az ilyen helyen elkerülhetetlen személyi ügyben engedélyre van szüksége. A büntetés tartamára a bíróság itt is más korlátozásokat, illetve kötelességeket rendelhet el. Nem tiltható ki az elítélt olyan helyről, ahol a kötelező munka büntetését kell végrehajtani.
A jelenlegi hatályos joggal szemben az új szabályozás leegyszerűsíti a megtisztelő címek és kitüntetések elvesztésének szabályozását is. Eszerint az elítélt ilyen büntetés kiszabása esetén elveszíti a külön szabályok alapján elért megtisztelő címeket vagy kitüntetéseket. Itt gyakorlatilag, ha a törvény a szó szoros értelmében nem is mondja ki, de mellékbüntetésről van szó, mert csak különösen súlyos bűntett elkövetéséért szabható ki, mégpedig ha 5 évnél tovább tartó szabadságvesztés-büntetésre ítéli a vádlottat, vagy ha ugyan ennél enyhébb szabadságvesztés-büntetést szab is ki a bíróság, de a megtisztelő cím vagy kitüntetés tiszteletben tartásának védelme ezt megköveteli.
A katonai vagy más rang elvesztésének a büntetése abból áll, hogy az elítélt hadseregben elért rangfokozata a legalacsonyabb fokozatra (közkatona) csökken, míg a fegyveres testületek tagjai rangfosztásuk következtében befejezik szolgálati viszonyukat is. Ez a büntetési nem is gyakorlatilag mellékbüntetés jellegű, mert csak feltétlen szabadságvesztés büntetés mellett szabható ki, mégpedig a két évnél hosszabb szabadságvesztés büntetés mellett kötelezően.
Az új törvény fenntartja a hatályos jog ismert intézményeit, mint a feltételes szabadlábra helyezést a szabadságvesztés-büntetés esetében. A próbaidő tartama ez esetben 1 évtől hét évig terjedhet és ilyenkor is elrendelhető a próbaidő tartamára az elítélt felett a pártfogó felügyelet. Azonkívül, az új törvény szerint is lehetséges lesz feltételesen elengedni a foglalkozástól eltiltás és a kitiltás hátralevő részét, ha az elítélt már legalább a felét töltötte le az ilyenfajta kiszabott büntetésnek. A próbaidő mindkét esetben legfeljebb 5 év lehet, de nem lehet kevesebb, mint a kiszabott büntetés le nem töltött ideje.
Úgy vélem, hogy a védő gyógykezelés (Magyarországon a kényszergyógykezelés néven ismert szankció) és a védő nevelés (vagyis Magyarországon a javító intézeti nevelés) nem kíván külön magyarázatot.
A védelmi intézkedések terén azonban az új törvény jelentős és vitatható újdonságokat is bevezet. A védő felügyelet (vagy inkább őrizet) nem jelent újdonságot, mert már a régi rendszerben is ismerte a törvény, és néhány éve újra bevezették. Az új szabályozás azonban abban jelent módosítást, hogy ezen intézkedés végrehajtását is elveszi a rendőrség kezéből és a probációs és mediációs felügyelőre (magyarán szólva: a pártfogóra) bízza az említett intézkedés végrehajtását. Egyébként e megalakuló hivatalnok-csoportra rengeteg munka vár. Nekik szánták a feltételes szabadságvesztés-büntetésre elítéltek felügyeletét, a feltételesen szabadlábra helyezett elitéltek felügyeletét, a közérdekű munkára elítéltek felügyeletét a házi fogság (illetve
- 301/302 -
őrizet) végrehajtásának felügyeletét és még a védő felügyelet végrehajtását is. Ezért is elképzelhetetlen, hogy ezt a rengeteg munkát járásonként néhány felügyelő, illetve pártfogó lássa el.
A legnagyobb szakmai és laikus vitát azonban az ún. detenció (elkülönítés, vagy különzárás) védelmi intézkedése jelenti. Ezt olyan személlyel szemben alkalmazhatja a bíróság, aki a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása alatt gyógyíthatatlan elmebetegségben betegszik meg, vagy elutasítja a kényszergyógykezelés alkalmazását és úgy önmagára, mint elítélt társaira nézve is a jelenléte a büntetés-végrehajtási intézetben veszélyes. Vagyis a súlyos elmebeteg elítéltekről van szó, akiket egyszerűen nem lehet szabadlábra helyezni. A harmadik esetben pedig azon szexuális indítékból elkövetett bűntettek tettesével szemben alkalmazható, aki újonnan követ el ilyen súlyos bűntettet. Ez esetben a detenció a szabadságveszés-büntetés letöltése után lép hatályba, és még ha fakultatív jellegű is, ez nem más, mint a büntetés egyfajta meghosszabbítása. A gondot a törvényhozók számára főképpen az jelenti, hogy nagyon sokszor életfogytiglan tartó elkülönítésről van szó, és ezért fontos, hogy már a törvény írja elő a rendszeres időszakokban történő felülvizsgálatot (az új törvény szerint a bíróság legalább évente egyszer kötelezően felülvizsgálja ezen intézkedés indokoltságát), és ugyanúgy kötelező a bírói felülvizsgálat akkor is, ha ezt a gyógyintézet indítványozza.
Az elkobzást, mint védő intézkedést Magyarországon is jól ismerik. Szlovákiában csak az a különbség, hogy védő intézkedésként az elkobzást csak olyan személlyel szemben lehet alkalmazni, akinek ugyan a tulajdonát képezi az elkobzásra kerülő tárgy, de nem ő az elkövető, illetve olyan személy az elkövető és a tárgy tulajdonosa, egy személyben, aki nem vonható büntetőjogi felelősségre.
Mivel az új törvény bevezeti a jogi személyek büntetőjogi felelősségét is, csak természetes, hogy a jogi személyekkel szemben is kell alkalmazni valamiféle szankció nemet. Itt a legszigorúbb, de ugyanakkor a leghatékonyabb büntetés minden bizonynyal a jogi személy eltörlése lesz. A többi büntetés, az elkobzásokon kívül, voltaképpen a foglalkozástól eltiltás különleges alakja. Más jellege van azonban a jogi személy viselkedése felett elrendelt bírósági felügyeletnek. Ez már védő intézkedésnek számít, és ha jól meg lesz szervezve a végrehajtása, akkor hatékony szankcióvá válhat. Meg kell azonban állapítanom, hogy a törvényhozók nagyon tartózkodók a jogi személyek büntetőjogi felelősségének bevezetésével kapcsolatban.
Ha azonban teljes képet akarunk kapni a Szlovák Köztársaság büntetési rendszeréről, lehetetlen, hogy ne ismerkedjünk meg néhány új alkalmazási elvével is. Azon kívül, hogy az új szabályozás alternatív szankciókat is bevezet, tagadhatatlan, hogy jelentős szigorítást is jelent. Itt főképpen arra gondolok, hogy a tervezet sokkal szigorúbb büntetéseket tesz kilátásba az egyes bűncselekmények elkövetőivel szemben, mint a hatályos jog.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szabadságvesztés-büntetés szigorítását sem. Ez alatt azt értem, hogy e büntetési nem általános felső határát 15 évről 25 évre emeli és a büntetési tételeket általában emeli, vagyis szigorít. Itt meg kell, említenem az ún. 'háromszor és elég' büntetési elv bevezetését. Gyakorlatilag nem új dologról van szó, mert már az utóbbi módosítás is bevezette ezt. A szabályozás szerint ugyanis minden olyan erőszakos, különösen súlyos bűntett elkövetője, aki újra ilyen bűntettet
- 302/303 -
követ el annak ellenére, hogy már korábban két ízben legalább részben letöltötte a tényleges szabadságvesztés büntetését, életfogytiglan tartó szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő. A törvényhozók azonban komoly mértékben csökkentették annak a veszélyét, hogy ezreket tartsunk majd életfogytiglan fegyházban. A törvény a hatályos joggal egyhangúlag korlátozza az említett elv érvényesülését, mégpedig úgy, hogy az életfogytiglant csak akkor szabja ki a bíróság, ha valóban fenn álnak a feltételek ilyen kivételes büntetés kiszabására és a büntetési célok elérésére ennél enyhébb büntetés láthatóan elégtelen. Ha nem állnak fenn az életfogytiglan tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabásának a feltételei, a bíróság 20-tól 25-évig terjedő szabadságvesztés-büntetést szab ki. Vagyis komolyan számolni kell az elítéltek létszámának a jelentős növekedésével. Ezzel számol a kormányzat is, amikor új büntetés-végrehajtási intézetek létrehozását hagyta jóvá.
Ha a sok szigorítást említjük, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az új törvény tartalmaz számos enyhítési módot is. Ezek közé tartozik a büntetés kiszabását elkerülő intézmények alkalmazása, mint például a büntetőeljárás feltételes felfüggesztése, a kiegyezés útján kiszabott büntetés, az alternatív büntetések széleskörű alkalmazása stb.
Az Alkotmányjogi bizottságban elhangzott vita az említett, szinte minden újonnan bevezetett intézményt érintette. Úgy tűnik, hogy e vita hasznos volt és a végén okos kompromisszumokhoz vezetett, ami remélhetőleg majd növeli az új törvény életképességét és hosszan tartó érvényesítését.■
JEGYZETEK
[1] Készült a PPKE Büntetőjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszéke által szervezett nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadás alapján.
[2] Szerkesztői megjegyzés: a javaslatból nemrég törvény lett. 300/2005. szám alatt a Btk., 301/2005. szám alatt pedig a Be. született meg Szlovákiában. Mindkettő 2006. január 1-jén lép hatályba.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző ezredes, katonai vezető ügyész, címzetes egyetemi docens, Komensky Egyetem, Pozsony
Visszaugrás
