Buga Imre: A Cstv. gyakorlati megvalósulása 300 lezárt felszámolási eljárás tükrében I. (CH, 2005/1., 11-14. o.)

A magyar csődtörvényt az Országgyűlés a piacgazdaság kiépítésének kezdetén, a gazdasági szerkezetváltás első szakaszában hozta meg. A csődeljárásról, felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény 1992. január 1-jén lépett hatályba.

Az elmúlt 10 évben a magyar fizetésképtelenségi eljárások szabályozása jelentős fejlődésen és változáson ment át. Mára eljutottunk addig a pontig, amikor már érzékelhetővé vált, hogy a fizetésképtelenségi eljárások tekintetében a menthetetlen vállalkozások szükségszerű megszüntetésén túl a reorganizációra, az arra érdemes társaságok újjászervezésére is szükség van.

A tanulmány gerincét 300 jogerősen lezárt felszámolási eljárás elemzése adja, melyekből különböző szempontok alapján megpróbálok következtetéseket levonni, illetve rámutatni a hatálybalépésekor egyértelműen előremutató, mára viszont már túlhaladott Cstv. azon kritikus pontjaira, ahol véleményem szerint a leginkább szükséges a törvényi szabályozás jogalkotók általi újragondolása, átalakítása.

A tanulmány készítése során a fővárosban, illetve Hajdú-Bihar és Heves megyében összesen 300, az elmúlt 1-2 évben lezárt felszámolási eljárás elemzését végeztem el. Egyedüli szempontom az volt, hogy lehetőleg olyan felszámolásokat dolgozzak fel, melyeket az elmúlt 1 évben zárt le a bíróság. A feldolgozás során levont -csakis a tényekre alapozott - következtetések alapján jól láthatóvá váltak azok a kérdések, amelyek mindenképpen indokolttá teszik a magyar fizetésképtelenségi jogi szabályozás újragondolását és a gyakorlat átalakítását.

1. Általános adatok

A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. számú törvény (a továbbiakban: Gt.) 1989. január 2-i hatálybalépésétől 2003 januárjáig több mint 600 000 céget alapítottak Magyarországon. A 2003. január 1-jén a nemzetgazdaság egészében a működő és bejegyzési kérelem alatti gazdasági társaságoknak 40,3%-a működik Budapesten, 4%-a Hajdú-Bihar és 1,8%-a Heves megyében az ország egészéhez viszonyítva.

Az ország egészében 2003. január 1-jén 15 324 felszámolási eljárás volt folyamatban. A 2003. év kezdetén a budapesti székhelyű cégek 27,8%-a volt felszámolás alatt, míg Hajdú-Bihar megyében a társaságok 6%-a, Heves megyében pedig 3,5%-a állt felszámolás alatt a FOE (Felszámolók Országos Egyesülete) adatai szerint.

Cégforma

A működő és a bejegyzés alatti cégek száma 2003. január 1-jén a megyei és a fővárosi cégbíróságok cégjegyzéki regisztrációi szerint 399 190 volt.

A bejegyzett cégek több mint fele (51,22%) a minimális törzstőkével, kevés foglalkoztatottal rendelkező több mint 200 000 betéti társaságból tevődik össze. A 166 865 korlátolt felelősségű társaság képezi a gazdasági társaságok között a másik leginkább választott cégformát, mely a 41,82%-át teszi ki a cégek összességének.

A felszámolási eljárások többsége döntően továbbra is a korlátolt felelősségű társaságokat érinti, de részarányát tekintve csökkenő mértékben. Az 1994. év folyamán a kft.-kel szemben indult az összes felszámolás közel kétharmada, annak ellenére, hogy a részarányuk a cégformák összességében alig haladta meg a 40%-ot. A 2003. év január 1. napján közel 60%-os részarányt képviselnek a kft.-k a folyamatban lévő felszámolási eljárásokban.

Ezzel ellentétes képet mutatnak a betéti társaságok adatai.

Amíg a 2003. év elejei adatok szerint a bt.-k több mint a felét (51,22%) képezik a cégek összességének, addig ugyanezen időben alig több mint a negyedét tették ki a felszámolási eljárás alatti gazdasági társaságoknak. Ez az arány láthatóan növekvő tendenciát mutat, hiszen 10 év alatt több mint duplájára nőtt a bt.-kel szemben indított felszámolási eljárások aránya. Ezzel együtt járó tény (leginkább a felszámoló cégek számára hátrányos körülmény), hogy jelentősen megnőtt a felszámolás alá került cégek között a vagyonnal egyáltalán nem rendelkező "kiürített" gazdasági társaságok száma, társasági formáktól függetlenül.

Az időszak elejét és végét összehasonlítva, lényegében változatlan a szövetkezetek felszámolásának aránya, csökkent viszont a részvénytársaságok és az egyéb kategóriába tartozó cégformák szerinti gazdasági társaságok aránya a felszámolási eljárásokban.

Az általam megvizsgált felszámolási eljárások legnagyobb része betéti társaságok, illetve korlátolt felelősségű társaságok ellen indult.

A Hajdú-Bihar megyében megvizsgált esetek 60%-ában az adós cég betéti társaság volt, míg 37%-ban korlátolt felelősségű társaság. A maradék 3%-ban a társaságok egyéb társasági formát választottak (kkt. és gmk.).

Heves megyében a felszámolók csaknem fele-fele arányban számoltak fel bt.-ket és kft.-ket. Az esetek 50%-ában bt., 47%-ában kft. került felszámolás alá, a maradék 3%-on pedig különböző társasági formák osztoztak (kkt., gmk. és szövetkezet).

A fővárosban a fentiekkel szemben megfordul az arány, ugyanis itt a bt.-k száma csupán 21% volt, míg 75%-ban kft. került felszámolás alá. Ezeken kívül 4%-ban egyéb (kkt., gmk., rt. valamint egészségpénztár) társaság felszámolása zajlott le. A fővárosban a kft.-k túlsúlya nem meglepő, hiszen az ország gazdasági életének központjában nyilvánvalóan gyakoribbak az átlagosnál tőkeerősebb társaságok.

A hivatalos adatok szerint országos szinten a felszámolások 59,09%-a folyik kft.-k, 26,88%-a pedig bt.-k ellen, valamint 14,03%-ban egyéb társaság a felszámolási eljárás alanya. Személyes tapasztalataim alapján ezen arányt leginkább a fővárosban lezárt felszámolások közelítik meg annyi eltéréssel, hogy az országos aránynál több kft., viszont kevesebb bt., valamint egyéb cég kerül felszámolás alá.

2. Felszámolás a felszámoló szemszögéből

A felszámolás alá került társaságok között - cégformától függetlenül - jelentősen megnőtt a vagyonnal nem rendelkező, kiürített vállalkozások száma. A cégvezetők, tulajdonosok a fizetésképtelenségük leplezését tartják szem előtt. A gyors vagyonkimentés módszerét alkalmazzák, és szelektálnak is a hitelezők között. A legfontosabbaknak fizetnek, a többinek nem, és köztartozásaikat általában nem rendezik amint azt a Világgazdaság c. lap 2003. május 30-i számának 6. oldalán olvashatjuk.

A színlelt és vagyonkimentést célzó szerződések megkötését megkönnyíti, hogy a felszámolók általában az eljárás megindulását megelőző egy évben keletkezett iratokat vizsgálják. Az "előrelátóak" már évekkel a csődbemenetel előtt végrehajtják a vagyonkimentést. Előfordul persze, hogy még ennyire sem ügyelnek a látszatra, egyszerűen csak arra hivatkoznak, hogy az iratokat a cég autójával együtt ellopták, elázott, esetleg elégett az adatokat tartalmazó floppy. A cégek egy része tehát készül a felszámolásra, s velük szemben az adóhivatal és a rendőrség is tehetetlen. Újabban a piacon már olyan vállalkozások is megjelentek, amelyek a tartozás 20-30 százalékáért "fantomizálják" a hitelezők elől menekülő társaságokat.

A felszámolás kezdő időpontjában fellelt vagyon

Ezen szempont részletezése előtt mindenképp szeretném hangsúlyozni, hogy az általam megvizsgált felszámolások legnagyobb része azon eljárások közül került ki, amelyek egyszerűsített módon és viszonylag rövid időn belül lezárultak.

Tudomásom és tapasztalataim szerint számos olyan eljárás (az összeshez képest mégis minimális) van jelenleg is folyamatban, amelyben a felszámoló jelentősebb vagyon felett rendelkezik, azonban ezen szemponton túlmenően még sok más kritérium alapján is vizsgáltam a felszámolásokat, amihez elengedhetetlenül szükséges volt az, hogy adott eljárás befejezett legyen.

Hajdú-Bihar megyében a megvizsgált 100 felszámolás közül mindössze 7%-ban fordult elő, hogy a felszámoló készpénzt vett át az adós cégtől a tevékenység záró mérleg alapján. Még kevesebbszer, mindössze 3%-ban talált olyan eszközöket a felszámoló, melyek valamilyen értéket képviseltek és eladásukból bevétel származott. Ezen túlmenően egyetlenegy olyan eset volt, melyben a felszámoló a mérlegben szereplő követelést realizálni tudta. Ezen vagyontárgyakból a felszámolók összesen 1 398 475 Ft bevételhez jutottak.

Heves megyében már valamivel jobb volt a helyzet. Itt 100 felszámolásból 15%-ban tartalmazott készpénzt a tevékenység záró mérleg. Mindössze 5%-ban vett át olyan eszközöket a felszámoló, melyeket értékesíteni tudott és 3%-ban tudta a mérlegben szereplő követeléseket behajtani. Heves megyében a felszámolók összesen 7 958 384 Ft bevételt realizáltak.

A fővárosban sem jobb a helyzet. Igaz ugyan, hogy 100 felszámolásból 22%-ban tudott készpénzt átvenni a felszámoló, azonban itt is csak 5%-ban voltak értékesíthető vagyontárgyak a zárómérlegben. Heves megyéhez hasonlóan a fővárosi felszámolók is csak 3%-ban tudtak követelést behajtani a felszámolás során. A fővárosban tevékenykedő felszámolóknak a 100 felszámolás során mindössze 3 282 645 Ft bevételük keletkezett.

A felszámolók által az adós cégtől behajtott vagyon összesen

Ezen mutató alapján a felszámolók Heves megyében jártak a legjobban, ami azonban még így is nevetségesen kis összeg, ha azt a puszta tényt nézzük, hogy a 100 felszámolásra vetítve a tevékenység záró mérleg alapján átvett vagyon felszámolásonként még a 80 000 Ft-ot sem éri el.

Ha azt vesszük, hogy a felszámoló díja eljárásonként minimálisan 100 000 Ft + áfa kellene, hogy legyen, valamint a felszámolási eljárások a legegyszerűbb formájukban is több tízezer forint költséggel járnak, akkor sajnos egyértelműen látszik, hogy az adós cégeknél vagyonról egyáltalán nem, a hitelezői kielégítés lehetőségéről pedig pláne nem beszélhetünk.

Az eljárás befejezésének módja

A felszámolással megszüntetett társaságok kb. 90%-a kiüresedett, vagyontalan vállalkozás. Az ilyenkor alkalmazott egyszerűsített felszámolásokban az adós cég vagyona rendszerint még a költségek fedezetére sem elegendő, illetve az eljárás - a könyvvezetési hiányosságok miatt - technikailag lebonyolíthatatlan. Ilyen körülmények között a hitelezők semmit nem látnak viszont követeléseikből.

Hajdú-Bihar megyében a 100 megvizsgált felszámolás közül 58%-ban normál módon ért véget a felszámolás. Ez persze különösen az előző szempontot figyelembe véve nem azt jelenti, hogy a felszámolási költségek és a felszámoló díja megtérült volna, csupán azt, hogy a felszámoló nem terjesztett egyszerűsített eljárás lefolytatása iránti kérelmet a bíróság elé. A felszámoló összesen 42%-ban terjesztett egyszerűsített kérelmet a bíróság elé, melyből 6 esetben az eljárás technikailag lebonyolítható volt.

Heves megyében a felszámolók 100 esetből csak 31%-ban fejezték be normál módon a felszámolást. A maradék 69%-ban a felszámolás egyszerűsített módon zajlott le, mégpedig úgy, hogy 1 esetben az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan volt, 19 esetben az adós vagyona még a felszámolási költségek fedezetére sem volt elegendő, és 49 esetben mindkét ok fennállt.

A fővárosban mindössze 3%-ban tudta a felszámoló normál módon befejezni az eljárást, illetve 2%-ban az adós volt vezetője egyezséget tudott kötni a hitelezőkkel. Ugyanakkor 95%-ban a felszámolás egyszerűsített módon zajlott, ami a következőképpen oszlott meg: 3 esetben az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan volt, 35 esetben az adós vagyona még a felszámolási költségek fedezetére sem volt elegendő, és 57 esetben mindkét ok fennállt. Összességében elmondható, hogy a fenti szempont alapján különösen aggasztó a helyzet a fővárosban, ahol az egyszerűsített eljárások a 100 lezárt felszámolás viszonylatában 95%-ot értek el.

A fővárosban működő cégek felszámolása során a hitelezőknek ez a mutató nagy valószínűség szerint mindennél jobb húzóerőt jelentene egy, a mainál szigorúbb és nem utolsósorban hatékonyabb csődszabályozási rendszer kialakításában.

A felszámolási költség megtérülése

Hajdú-Bihar megyében a 100 felszámolásból 75%-ban egyáltalán nem volt megtérülés, azaz a felszámolási költségeket a felszámoló maga fedezte. További 12%-ban a megtérülés 10 alatt maradt, míg 6-6%-ban 10-50, valamint 50-99% közé esett. Mindössze egyetlenegy esetben fordult elő az, hogy a felszámolási költségek 100%-a megtérült.

Heves megyében 100 felszámolásból 65%-ban volt 0%-os a megtérülés. 18%-ban a megtérülés 10% alatti, 10%-ban pedig 10-50% közötti volt. Csupán 4%-ban tudták a felszámolók 50-99% közötti arányban fedezni a költségeket és mindössze 3%-ban volt a megtérülés 100%-os.

A fővárosban lezárt 100 felszámolás 59%-ában nem volt egyáltalán megtérülés, és 21%-ában pedig ez az arány 10% alatt volt. 12%-ban a kielégítés 10-50% közé esett, 2%-ban pedig 50-99% közé. A 100 felszámolás 6%-ában fordult elő, hogy a felszámolási költségek mind a 100%-a megtérült.

Fentiek alapján a 300 felszámolásra vetítve azt lehet elmondani, hogy a vizsgált eljárások 66%-ában a felszámolási költségek egyáltalán nem térültek meg. 31%-ban a kiadások valamennyi része megtérülhet, és csupán 3%-ban fordult elő, hogy a felszámolási költségek 100%-ban megtérülnek.

A felszámolói díj fedezete

Hajdú-Bihar megyében a megállapított felszámolói díj egy részét valamilyen minimális arányban 42%-ban fedezték a hitelezői befizetések, 2%-ban az adós vagyona és 36%-ban a törvény által garantált 100 000 Ft + áfa megigénylése. A vizsgált 100 felszámolásból 40%-nál fordult elő, hogy a felszámoló díjára egyáltalán nem volt fedezet.

Heves megyében a felszámoló díját 55%-ban részben a minimális hitelezői befizetések, 8%-ban részben az adós vagyona és 13%-ban részben a 125 000 Ft megigénylése fedezte. Heves megyében 36%-ban fordult elő, hogy a felszámoló díjára nem volt fedezet.

A fővárosban a megállapított felszámolói díj egy részét valamilyen arányban 43%-ban fedezték a csekély hitelezői befizetések, 8%-ban az adós vagyona és 31%-ban a törvény által garantált 100 000 Ft + áfa megigénylése. A vizsgált 100 felszámolásból 36%-nál fordult elő, hogy a felszámoló díjára egyáltalán nem volt fedezet. Miután az is több esetben előfordult, hogy a felszámoló díját a fentiek valamilyen kombinációja fedezte, így a számok grafikai bemutatását ezúttal mellőzöm.

Összességében elmondható, hogy a 300 felszámolás 37%-ában a felszámoló díját semmi sem fedezte. Az adós vagyona csupán a felszámolások 6%-ában nyújtott valamilyen szintű fedezetet a felszámoló díjára. A hitelezői befizetések az esetek 47%-ában, míg a Cstv. 2001. 09. 01-től hatályos módosítása folytán elérhetővé vált 100 000 Ft + áfa megigénylése 27%-ban jelentett valamilyen szintű fedezetet a felszámolók díjára.

A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt felszámolói díjfedezeti számláról történt kifizetéseket az alábbi táblázat mutatja be:

A felszámoló díj megtérülésének aránya

Hajdú-Bihar megyében a megvizsgált 100 felszámolásból 40%-nál a felszámoló díja egyáltalán nem térült meg. 17%-ban a megtérülés 10% alatti, 37%-ban pedig 10-50% közötti volt. Csupán 4%-ban sikerült 50-99% közötti megtérülést elérni, és mindössze 2%-ban fordult elő, hogy a felszámoló díja 100%-ban megtérült.

Heves megyében 36%-ban volt 0%-os a megtérülés. További 37%-ban a felszámoló díjának 10%-a sem térült meg, míg 22%-ban ez az érték 10-50% közé esett. Csak 3%-ban volt a megtérülés 50-99% közötti és csupán 2%-ban volt a megtérülés 100%-os.

A fővárosban a vizsgált 100 lezárt felszámolásból 36%-nál nem térült meg egyáltalán a felszámoló díja. 22%-ban 10% alatti, 36%-ban 10-50% közötti volt a megtérülés. Csupán egyetlenegy esetben sikerült 50-99%-os megtérülést elérni és 5%-ban térült meg a felszámoló díja 100%-ban.

Összességében elmondható, hogy a vizsgált 300 felszámolás alapján a felszámoló díja 37%-ban egyáltalán nem térült meg! A megtérülés 25%-ban volt 10% alatti és 32%-ban esett 10-50% közé. Együttesen ez azt jelenti, hogy a felszámolások 94%-ában a felszámolói díj 50%-ban sem térült meg!

A 300 felszámolásból mindössze 9 alkalommal, azaz 3%-ban fordult elő az, hogy a megállapított felszámolói díj összege teljes egészében kielégítést nyert.

A felszámolási díjfedezeti alap teljes kudarca, az államháztartás alrendszereinek regisztrációs díjak alóli mentesítése [Az Alkotmánybíróság 33/2003. (VI. 19.) számú határozatával eltörölte és 2003. 06. 19-i hatállyal az eredeti állapotot visszaállította], továbbá a díjkiegészítési számla forgalmában lévő tartós fedezethiány hatására az elmúlt évek során egyre több felszámoló hagyta abba ezt a tevékenységet.

A felszámolói névjegyzékben (FNJ) 1998. január 1-jén regisztrált felszámolók száma még 184 volt. A Pénzügyi Közlöny 1998. március 12-i számában 52 felszámoló cégnek az FNJ-ből való törléséről adtak számot. Az 1998-2002-ig tartó időszakban még további 14 felszámoló szervezet töröltette magát a névjegyzékből.

A fenti időszakban, amikor a folyamatban lévő felszámolások száma mintegy 40%-kal növekedett, az FNJ-ben regisztrált felszámolók száma ezzel ellentétesen, több mint egyharmadával csökkent a FOE adatai szerint. ■