Nem kétséges, hogy az egyén identitásának formálódásában igen fontos szerepe van az oktatásnak[1]. Az identitás arra utal, hogy ki is az adott személy a társadalomba, és mi a szerepe mint közreműködő ebben.[2] Az oktatás egyik legfontosabb meghatározója az egyéni és társadalombeli sikernek. Akik magasabb képzettségben részesültek, általában sikeresebbek, többet keresnek, egészségesebbek, hozzájárulnak a civil szervezetek működéséhez, ellenbe azokkal, akik igen kevés oktatásban részesültek, vagy semennyiben, azok sokkal valószínűbb, hogy bűncselekményt követnek el, magasabb köztük a munkanélküliség aránya.[3] Maga az oktatás egyfajta alapformája a családon belül kezdődik, majd fokozatosan intenzívebbé vállik, és az egyén intézménybeli oktatásában teljesedik ki. Annak függvényében, hogy milyen intézménybeli oktatásban részesül az egyén, igen változatosan és eltérően fejlődhet ki személyisége és személyiségtudata.[4]
A kisebbségi népcsoporthoz tartozó egyének számára fontos, hogy az állam biztosítsa a lehetőséget az oktatás nemzeti kisebbségi nyelvén való folytatásához. Az állam nem kötelezhet senkit sem, hogy a kisebbségi oktatási formában részt vegyen,[5] de köteles ennek a lehetőségét biztosítani, ha erre a törvényben előírt feltételek fennállnak.[6] Az egyén pedig saját mérlegelése alapján választ a felkínált oktatási lehetőségek közül. Említésre méltó, hogy a nemzeti kisebbségi nyelven folyó oktatás, különböző külső faktoroktól függően, hozzájárul a nemzeti kisebbségi indentitás kialakulásához a fejlődő egyénben. Az oktatás vitális része épp abban a korban történik, amikor az egyén legérzékenyebb a külső impulzusokra és ezek a hatások nagymértékben befolyásolhatják az egyén fejlődését. A megfelelő impulzusok biztosításával a kisebbségi identitás kialakulása és megmaradása igen valószínű. A nélkülözhetetlen impulzusokat a nemzeti kisebbségi nyelven folyó oktatás biztosítja. Természetesen a szülők saját döntése, hogy részt kíván-e venni ilyen oktatásban a gyermek, vagy épp a szülők úgy vélik, hogy "szebb jövő" vár gyermekükre, ha az anyaország nyelvén tanul.[7] A következőkben bemutatásra kerül a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló oktatása, annak jogi berendezése, megvalósulása és hatásai a kisebbségi közösségre.
A nemzeti kisebbségek nyelvén való oktatást Horvátországban külön törvény szabályozza. Mielőtt magát a törvényt felvázolnánk, szükségesnek tűnik bemutatni, hogy a törvénynek milyen alkotmányos bázisa van. A horvát Alkotmány[8] a preambulumában meghatározza, hogy a horvát nép mellett a nemzeti kisebbségek is szerves részei a horvát államnak, és a többségi lakossággal együtt alkotják a horvát nemzeti államot. Ugyanitt felsorolásra kerülnek a nemzeti kisebbségek, de ez a felsorolás csak exemplifikatív.[9] Az Alkotmány kifejti továbbá, hogy a nemzeti kisebbségek egyenlők a többségi népcsoporttal, és biztosítja számukra a nemzetiségi jogok megvalósítását a nemzetközi előírásoknak megfelelően.
Az egyenlőség és a kisebbségi jogok védelme alkotmányi törvényben fogalmazódik meg.[10] Az Alkotmány külön kiemeli a kisebbségi választó jogot, valamint a kulturális autonómiát, amely magába foglalja a szabad (kisebbségi) nyelvhasználatot, és a nemzeti hovatartozás szabad kifejezését.[11]
Ezen a szakaszon alapul a 2002-ben megszavazott A nemzeti kisebbségek jogairól szóló alkotmányi törvény.[12] Az alkotmányi törvény részletesen meghatározza a nemzeti kisebbségi jogokat. A törvény előírja, hogy egyes jogokat külön törvényben szabályozhatnak, ha a törvényhozó úgy ítéli, hogy erre szükség van. Az 7. cikkben felsorolja a kisebbségi jogokat, amelyekre külön hangsúlyt fordít, így itt a második pontban előírja, hogy biztosítja az oktatást a nemzeti kisebbség által használt nyelven és írásmódon.
A 11. törvénycikkben részletesebben foglalkozik az oktatással: előírja, hogy a kisebbség oktatása óvodában, általános és középiskolában, illetve egyéb oktatási intézményben történhet, ennek feltételeit külön törvény tartalmazza. Meghatározza, hogy az ilyen oktatást végző intézményeknél nem érvényes a diáklétszámra vonatkozó rendelet.[13] Ez a mentesítés nagyon fontos minden kisebbségi nyelven oktató intézménynek, hiszen nagyon kevés olyan osztály működik, amelyek formálisan kielégítenék e követelményeket, ami nélkül nem is indulhatna osztály a kisebbségi iskolákban.
A 11. cikk tartalmazza továbbá, hogy minden egyes intézmény oktatási programjának szerves része a kisebbségi nyelv, kultúra, történelem és egyéb sajátosságok oktatása, de ugyanígy kötelezi a kisebbségi oktatásban részesülő diákokat, hogy a horvát nyelvet és a latin betűs írást is elsajátítsák. Így az anyanyelvüket és a horvát nyelvet is heti 4 tanórában tanulják. A törvény előírja, hogy a tanárok a nemzeti kisebbség soraiból származzanak, de ha nincs megfelelő képesítésű tanár, akkor olyan alkalmazottat is felvehet az intézmény, aki nem tartozik a kisebbségi népcsoporthoz, de elsajátította
- 191/192 -
a nyelvet és ismeri a kisebbségi kultúrát. Ha ilyen egyén sem létezik, akkor az intézmény alkalmazhat horvát nyelvű oktatót is, de csak addig, amíg nem talál megfelelő oktatót, aki a kisebbséghez tartozik és beszéli a nyelvét. Továbbá a törvény előírja, hogy a felsőoktatási intézmények kötelesek olyan programot indítani, amelyben nemzeti kisebbségekhez tartozó oktatókat képezhetnek. A programoknak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy az oktatók és nevelők elsajátíthassák a kisebbség által használt nyelvet, írást, kultúrát, nemzeti történelmet.
A törvényhozó úgy döntött, hogy szükség van arra, hogy a kisebbség nyelvén folyó oktatást külön törvényben szabályozza. Ennek a döntésnek az eredménye az Oktatási és nevelési törvény a nemzeti kisebbségek nyelvén és írásmódján.[14] A törvényben a törvényhozó részletesen szabályozza az oktatást. A fent említett 2. és 11. törvénycikk kerül mélyebb és átfogóbb szabályozásra, és a törvényhozó itt olyan részleteket is érint, mint az iskola hivatalos pecsétje vagy épp az anyaországi tankönyvek használata. Tartalmilag rövid törvény, mindössze 21. törvénycikket tartalmaz. A nemzeti kisebbségek oktatásának legfontosabb aspektusait már az alkotmányi törvény szabályozza, itt pedig olyan részleteket dolgoz ki a törvényhozó, amelyek nagyban elősegítik a kisebbség oktatásának effektív megszervezését. A törvény a megszavazása óta nem változott. Mivel az alkotmányi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó rendeleteit felvázoltuk, az Oktatási és nevelési törvény nem kerül külön részletes bemutatásra, hiszen csak kidolgozza az alkotmányi törvény rendeleteit.
A horvát kormány több bilaterális szerződést kötött a területén élő kisebbségek országaival. Ezekben a szerződésekben a kisebbségek védelmét dolgozza ki a két ország közösen a nemzetközi előírásoknak megfelelően és a reciprocitás elvével vezérelve. Horvátország és Magyarország 1995-ben kötött egyezményt.[15] Az első cikkelyben többek között már megfogalmazzák a felek, hogy mindkét ország biztosítja a kisebbségek nyelvén történő oktatást. A második cikkelyben rendelkeznek az oktatásról.
"A Szerződő Felek teljes támogatásukról biztosítják a kisebbségek nyelvén oktató meglévő óvodák, általános- és középiskolák, illetve felsőoktatási intézmények megfelelő szerveződését, valamint új oktatási intézmények létrehozását. A Felek a kisebbségi szervezetek szülők igényén alapuló kezdeményezésének megfelelő szinten és formában támogatják az oktatási intézmények munkáját, amely formák lehetnek: a) teljes oktatási folyamat a kisebbség nyelvén, b) kétnyelvű oktatási folyamat, c) a kisebbség nyelvének és kultúrájának kiegészítő, fakultatív jellegű oktatása.
A Felek fokozottan támogatják ezen oktatási intézményekben a kisebbségek soraiból kikerülő, megfelelő képzettségű pedagógusok alkalmazását, s csak kivételesen térnek el ettől, de abban az esetben is a kisebbségi nyelv tökéletes ismeretének kötelezettségét írják elő.
A Felek ösztönzik a tapasztalatcserét a kisebbségi iskolaüggyel foglalkozó szakértők találkozói útján mindkét országban, továbbá az anyanyelvű tankönyvek cseréjét. Ugyancsak ösztönzik a tanulók, tanítók és tanárok, valamint oktatási segédeszközök cseréjét, szakmai továbbképző tanfolyamok szervezését a kisebbségi oktatók számára mindkét országban, állami és alapítványi ösztöndíjak kölcsönös odaítélését a kisebbségek iskoláztatása és szakmai továbbképzése céljából, különös tekintettel a tanárokra és hittantanárokra.
Mindkét Fél ösztönzi a többségi nép iskoláiban a kisebbség és anyanemzete nyelvének, kultúrájának és történelmének oktatását."
A 2. cikkelyben megfogalmazott gondolatok alapul szolgáltak a kisebbségi oktatási törvény meghozatalánál. A törvényhozónak a célja volt, hogy ezt a gondolatmenetet, amit az idézett egyezmény felvázol, kifejtse és részletesen szabályozza egy törvényben. A horvát kormány más országokkal is kötött hasonló megállapodásokat. Olaszországgal 1996-ban,[16] ami alapján 2008-ban kötöttek egy külön oktatásra és kultúrára vonatkozó szerződést is.[17] Ebben az egyezményben így fogalmazzák meg a kisebbségi oktatásra vonatkozó szándékukat: "A Felek támogatják az együttműködést az oktatás terén, külön figyelmet szentelnek az Olaszország területén élő horvát kisebbség nyelvi identitásának megőrzésére, és az olasz kisebbség identitásának megőrzésére Horvátország területén."[18] Az említett egyezmények nemzetközi jellegük miatt az oktatási törvény felett helyezkednek el, de mivel nem szabályozzák a kisebbségi oktatás átfogóan, ezért a törvényhozó az itt megfogalmazottakat útmutatónak tekintette a törvény meghozásánál.
A horvát oktatási rendszer a kisebbségek nyelvén folyó oktatásra három modellt hozott létre. A kisebbségi nyelv használatának intenzitásától függően az oktatási rendszer A, B és C modelleket különböztet meg. A legtöbb iskola az A vagy épp a C modellt alkalmazza, és csak az utóbbi években található néhány intézmény, amely felismerte a B modell előnyeit.
1) A modell
Az A modell alapján a teljes oktatás a kisebbség nyelvén folyik. A diákok, akik ebben az oktatási modellben vesznek részt, heti egyenlő óraszámban kötelesek a horvát nyelvet és irodalmat, illetve az anyanyelvet és annak irodalmát tanulni. Az A modell speciális intézményekben folyik, amelyek a kisebbség oktatására létesültek. Ugyanígy a horvát oktatási intézmények-
- 192/193 -
ben is folyhat oktatás az A modell szerint, itt külön részleget hozhatnak létre a kisebbségi oktatásra. Azok a diákok, akik e modell alapján tanulnak, a legnagyobb mértékben sajátíthatják el anyanyelvüket. Mivel minden tantárgyat a kisebbségi nyelven oktatnak, ezért ez a modell megfelelő alapot nyújt az oktatás további folytatására kisebbségi nyelven.
2) B modell
A B modell alapján az oktatás kétnyelvű. A társadalmi tantárgyakat a kisebbség nyelvén, a természettudományi tantárgyakat pedig horvát nyelven oktatják. A B modell alapján az oktatás a horvát tannyelvű oktatási intézményekben folyik, de osztályban.
3) C modell
A C modell alapján az oktatás horvát nyelven folyik, de a tanulóknak lehetőségük van részt venni heti 5 tanórában anyanyelvápoláson. A heti öt órában a diákok a kisebbségi nyelvet és irodalmat, nemzeti történelmet, földrajzot, zenét és képzőművészetet tanulnak.[19] Azoknak a diákoknak, akik nem tudnak földrajzi adottságok miatt részt venni egyik fent említett modell alapján dolgozó intézmény programjában sem, nyári iskolák, szemináriumok, levelező konzultációk biztosíthatók. Fontos, hogy az állam garantálja a kisebbségi nyelven folyó oktatás különböző formáit annak függvényében, hogy az adott közeg népessége milyen összetételű, mekkora a kisebbség koncentrációja, és mekkora a tényleges igény erre. Mindegyik felsorolt modell előnnyel és hátránnyal is rendelkezik. Fontos hangsúlyozni, hogy az állam köteles biztosítani a kisebbségi nyelven folyó oktatás lehetőségét, de nem kényszeríthet senkit sem, hogy ebben részt vegyen.
A legfrissebb adatok alapján a 2014. tanévben az A modell szerint 48 tanintézet működik, ebből 36 általános-, 12 pedig középiskola. A B modell szerint 5 tanintézet működik, ebből 4 általános- és 1 középiskola. A C modell szerint 129 tanintézet működik, ebből 118 általános- és 11 középiskola. Összesen 10.617 tanuló vesz részt a kisebbségi oktatás valamilyen formájában, és velük 1356 oktató foglalkozik. Általános iskolába összesen 7010 diák jár, és 802 tanár tanít. Az A modell szerint 3896 általános iskolás tanul 35 általános iskolában, és 669 tanár foglalkozik velük. A B modell szerint 44 diák tanul, 10 tanár tanít és ez 4 iskolában történik. A C modell szerint viszont 3070 diák 119 általános iskolában tanul, és ezekben az intézményekben összesen 123 tanár tanít. Középiskolába 1725 diák jár, 24 különböző intézménybe, és 396 tanár tanít. Az A modell szerint 1400 diák tanul, 12 iskolában és 383 tanár tanít. A B modell szerint 44 tanuló, 1 intézmény és 2 tanár dolgozik, míg a C modell szerint 281 diák tanul, 11 iskolában és itt 11 tanár tanít. Ebből a magyar tannyelvű intézményekben 1194 diák tanul, 995 az általános-, míg 199 a középiskolában, és 114 tanár foglalkozik velük.
Horvátországban az idén 508.467 diák tanul az általános- és középiskolákban. Ennek mindössze 2%-t teszi ki a kisebbségi modelleken tanuló diákok száma. Az oktatók száma 31.235, a kisebbségi oktatási rendszerben oktatók ennek 4,3%-t alkotják. Így megállapíthatjuk, hogy a kisebbségi oktatásban az egy oktatóra jutó diákok száma kevesebb, mint 1/2 a horvát nyelvű oktatásban dolgozó kollégáik diák-számával.[20]
A nemzeti kisebbségek oktatása elenyésző százalékát képezi az összoktatási rendszernek Horvátországban. Ennek ellenére a törvényhozó biztosítja az intézmények fennmaradását, a kedvezőbb osztálylétszámot, és egyéb előnyöket is, ezzel is serkentve a szülőket, hogy gyermekeiket ilyen intézményekbe írassák.
2008-ban azoknak a kisebbségi csoportokhoz tartozó diákoknak, akik nem tudtak részt venni valamelyik fent említett modell szerinti oktatásban a Tudományügyi oktatási és sport minisztérium különböző programokat biztosított. Így 47 cseh tanuló, 30 magyar, 50 macedón, 100 roma, 145 oláh és ukrán, 246 szerb tanuló különböző nyári iskolákon vehetett részt. 150 szlovák tanuló Szlovákiában megrendezett természeti iskolában vett részt. Levelező konzultációban 153 tanuló részesült. Így 992 diák vett részt valamilyen formájú anyanyelvi oktatásban, akiknek egyébként erre nem lett volna lehetőségük.[21]
A szülők számára igen nehéz kiválasztani, hogy melyik iskolába járjon gyermekük. Nagyon sok tényező befolyásolhatja ezt a döntést. Egy kisebbségi népcsoporthoz tartozó család (legyen itt szó akár vegyes, akár nem ilyen házasságról) több szempontot vizsgál, mielőtt gyermekét beíratná bármelyik iskolába. A földrajzi elhelyezkedés, az iskola jó híre, az oktatás minősége és természetesen a felkínált programok mind fontos tényezők az ilyen döntésnél. Természetesen a földrajzi elhelyezkedés az egyik legfontosabb, amikor a gyermek óvodába vagy általános iskolába indul.[22] Ekkor a szülők általában a földrajzilag legkedvezőbb fekvésű intézményt választják. A szülők ebben a korszakban nem fordítanak túl sok figyelmet a többi tényezőre, mert az intézmény közelsége biztonságot nyújt számukra. Minél közelebb van egy intézmény a szülői házhoz, annál biztonságosabbnak gondolják azt a szülők, hisz ilyenkor minden pillanatban közbe tudnak lépni, ha valami probléma merülne fel. Ugyanígy a kiskorú tanulókat napi hosszú iskolai buszozások fizikailag és pszichikailag megpróbálják. A későbbi időszakokban már az oktatás minősége és az iskola jó híre is közrejátszik
- 193/194 -
az intézmény kiválasztásánál. Ha több intézmény földrajzi elhelyezkedése is kedvező a szülők más tényezőket is figyelembe vesznek. Természetesen ez csak a városokra jellemző, ahol több intézmény működik. A falvakban, ahol csak egy intézmény van, a szülőknek nincs nagy választási lehetőségük.
Megfontolandó tényező, hogy a gyermek az általános iskola után melyik középiskolai intézményben folytatja tanulmányait. Ez a döntés sokkal nehezebb, mert itt figyelembe kell venni egy részről a földrajzi elhelyezkedést, a választott szakosodás elérhetőségét, és az intézmény jó hírét is.[23] A kisebbségi nyelven folyó oktatás egyik legnagyobb hátránya, hogy sajnos a kisebbségi nyelven nem oktatnak minden szakot[24]. Ezen a ponton nagyon sok szülő gyermekét horvát oktatási intézménybe íratja, mert ott oktatják a kívánt szakot, és valószínű, hogy földrajzilag is sokkal kedvezőbb, mint egy kisebbségi intézmény.
Ha a tanuló kisebbségi iskolában fejezte be a középiskolai tanulmányokat, két nagy kihívással kell szembesülni, ha tovább szeretne tanulni. Az első a megfelelő szak kiválasztása, amely nem csak a kisebbségi iskolában végzett diákok problémája, de számukra sajnos nagyon gyakran nyelvi akadályok keletkeznek. Igaz, hogy erre nem gondol a szülő, de a felsőoktatási intézményrendszerben nem működik kar kisebbségi nyelven[25].
Itt felmerül egy igen fontos kérdés. Hátrány-e a kisebbségi nyelven folytatott oktatás a tanulók számára? Ezen a ponton bizony hátránynak minősül, hiszen a tanuló, aki az A modell szerint tanult elemi vagy középiskolai tanulmányai során, nem lesz versenyképes a horvát tannyelvű iskolák diákjaival, hiszen nem rendelkezik olyan kifinomult szókinccsel, mint a többiek. Különböző szakszavak, kifejezések hiánya igen megnehezíti a felsőoktatási intézmények programjának követését, ez a tanuló számára dupla munka, mivel amíg nem tanulja meg a kifejezéseket, mindent fordítani kényszerül, hogy követni tudja a tananyagot. A kisebbségi iskolákban tanuló diákok nagy hiányt szenvednek ezen a ponton, ha Horvátországban szeretnék tanulmányaikat folytatni.[26] Ezért nagyon sok kisebbségi iskolában az A modell szerint tanuló diák külföldön, az anyaországban folytatja tanulmányait.
Itt feltehetünk még egy kérdést: a diákok, akik külföldön folytatják tanulmányaikat vissza térnek-e Horvátországba? Nagyon sok esetben azok a diákok, akik külföldön szereznek felsőoktatási diplomát, külföldön is maradnak. A felsőoktatás épp abban a korszakban történik, mikor az egyén már állandó társat keres, és olyan célok felé tekint, mint a letelepedés, és állandó munka megszerzése. Mivel ezeket a külföldi környezetben keresi, és a legtöbb esetben ezt ott meg is találja, nagy annak a valószínűsége, hogy a külföldön végzett diákok nem térnek haza. Igaz, hogy ezek a gondolatok nem tartoznak szorosan a megfogalmazott címhez, de egy szélesebb spektrumot vizsgálva az itt felvázolt gondolatsor igen nagymértékben hozzájárulhat a kisebbségi népcsoport elöregedéséhez, számának csökkenéséhez.
A nemzeti kisebbségek oktatása igen kényes téma. Jogi szempontból az oktatás szabályozása jó, habár a törvényt nem aktualizálták megszavazása óta, a mai napig megállja helyét.[27] A bináris jó/rossz rendszer itt nem alkalmazható, nem tudjuk pontosan meghúzni a határt a jó és a rossz között. Az oktatási modellek némely esetben nem szolgálják a kisebbség megmaradását. Az állam eleget tett a törvény által kivetett kötelességének, és biztosította a kisebbségek számára az oktatás teljes lefolyását a kisebbségi nyelven. A kérdés, hogy a tanulók ebből meddig profitálnak, és hol kezdődik a veszteség?
A diák, vagyis az egyén szempontjából igen is fontos, hogy az állam megadja számára a lehetőséget, hogy megismerje népe nyelvét, kultúráját, történelmét. Már az alaptörvény előírja, hogy a nemzeti kisebbségek számára e célból minden lehetőséget biztosítani kell.
Azok a tanulók, akik az A modell szerint tanulnak, nem tudnak érvényesülni a továbbtanulás némely aspektusában. A horvát szókincsük hiányos, nem ismerik a szakszavakat, és nehezen tudják követni a felsőoktatási intézmények programját, amíg el nem sajátítsák az alapokat horvát nyelven. Ez az egyik legnagyobb hibája a kisebbségi oktatási rendszernek. Így a kisebbségi középiskolai intézményben végzett diák hátránnyal indul horvát tannyelvű iskolákban végzett kortársaival szemben. Ez a hátrány gyakran arra készteti a diákokat, hogy az anyaországban folytassák tanulmányaikat. Ez a tendencia nyilvánul meg leginkább a magyar kisebbségi diákok körében. A végzős középiskolások minimum 90%-a Magyarországon folytatja tanulmányait. Legtöbbjük nem tér haza miután megszerezte diplomáját. Épp ez a tényező az, amely megfontolásra sarkallja a kisebbséggel foglalkozó szakembereket. Ez a jelenség nem csak a horvátországi kisebbség számának csökkenését okozza, de ennek az elöregedését is okozhatja, és okozza is.[28] Megdöbbentő tényező, hogy egy ilyen demokratikusan beállított és kisebbség felé orientált intézmény ellenkező hatást vált ki. Egyre kevesebb diák iratkozik be az A modell szerint működő intézményekbe[29]. A szülők felismerve ennek hátrányát gyakran gyermekeiket horvát tannyelvű intézményekbe íratják, hogy később ne legyen nyelvi problémájuk.[30]
Sokkal jobb megoldásnak tartom a B modell szerinti oktatást, melyben mindkét nyelv egyenrangú
- 194/195 -
szerepet játszik. Ebben az esetben a diák nincs korlátozva, el tudja sajátítani mindkét nyelv szakkifejezéseit, semmi féle nyelvi hátrány nélkül dönthet, hogy hol folytatja tanulmányait. Ezek a diákok nem indulnak lényeges hátránnyal a horvát tannyelvű intézményekben végzett diákokkal szemben. Érdekes, hogy ez a modell szerint mindössze csak 5 tanintézet működik Horvátországban. Véleményem szerint, ha több intézet működne ez a modell alapján, több lenne a diák is ezekben az intézményekben, hisz nem okozna nagy hátrányt a továbbtanulásnál, és az szülők sem félnének a lehetséges nyelvi problémáktól, hisz itt mindkét nyelvet el tudja a diák sajátítani.
Ezekről a megdöbbentő tényekről beszélni kell. A oktatási törvény nincs kőbe vésve, lehet, és kell is rajta változtatni. Egy kisebbségi oktatással foglalkozó törvénynek nem lehetnek ilyen drasztikus következményei. Sürgősnek érzem, hogy ez megváltozzon, amíg a kisebbségi népcsoportok nem fognak abszolút elöregedni. A kisebbségi intézetekben a B modell által történő oktatást kellene kötelezőként bevezetni, és az A modellt pedig mellőzni lenne indokolt. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az ilyen rendelkezés nem a kisebbségi jogok csökkentésére és nem is a kisebbségi jogok megszüntetésére, hanem a népcsoport megmaradására irányulna, egy magasabb célt szolgálna. Az ilyen eredményű intézkedésnek most van itt az ideje. A B modell előnyei nyilvánvalóak. A kisebbségi közösségnek fel kell ismerni, hogy így tudja biztosítani fennmaradását. Ha gyermekeik egyenlő eséllyel indulnak a horvát iskolákból érkező diákokkal (sőt előnnyel, mivel mindkét nyelvet el tudják sajátítani a B modell szerint), nem lesznek arra kényszerülve, hogy tanulmányaikat az anyaországban folytassák. ■
JEGYZETEK
[1] Az identitást meghatározó egyéb tényezők: szülői példa kiskorban, kultúra, melynek szerves része az oktatás és oktatási közeg (iskolatársak, tanárok mint példakép), közösség, amelyhez az egyén tartozik, és amelyben nevelkedik. Az egyén fejlődésének során ezeknek a tényezőknek változó intenzitású hatása van az indentitás formálódásában.
[2] Hoare, Carol, Erikson on development in adulthood: New insights from the unpublished papers, New York: Oxford University Press, 2002
[3] Lochner, L.J., Moretti, E., The effect of education on crime: Evidence from prison inmates, arrests, and self-reports, American Economic Review, 94, 155-189., 2004.
[4] Az oktatás abban a korszakban kezdődik, amikor az egyén a legfogékonyabb a külső impulzusokra, személysége kialakulóban van. Attól függően, hogy milyen oktatásban részesül igen változóan alakul ki személyisége.
[5] Fontos megegyezni, hogy habár az állam senkit sem kötelez, hogy a kisebbségi oktatási rendszerben részt vegyen, kötelezi a szülőket, hogy gyermekeik az oktatásban részt vegyenek 14 éves korukig - tankötelezettség. Ez az általános iskola időszakát jelenti. Ezt a Zakon o odgoju i obrazovanju u osnovnoj i srednjoj ąkoli (Az általános és középiskolai oktatásról és nevelésről szóló törvény), Narodne Novine, 87/08, 86/09, 92/10, 105/10, 90/11, 5/12, 16/12, 86/12, 126/12, 94/13, 152/14, írja elő.
[6] Lásd alább a jogi szabályozás bekezdés alatt.
[7] Természetesen a gyermek kiskorában még nem tud beleszólni ebbe a döntésbe, de már a középiskola kiválasztásánál igen sokszor a gyermek véleményét is figyelembe veszik a szülők.
[8] Ustav Republike Hrvatske (Horvát köztársaság Alkotmánya), Narodne Novine 155/02, 47/10, 80/10, 93/11.
[9] A kövezkető népcsoportokat említi az Alkotmány: szerb, cseh, szlovák, olasz, magyar, zsidó, német, osztrák, ukrán, ruszin, bosnyák, szlovén, montenegrói, makedón, orosz, bolgár, lengyel, roma, román, török, oláh, albán és egyéb népcsoportok.
[10] Ustavni zakon - alkotmányi törvény, nem egyenlő az alkotmánnyal és nem egyenlő az organikus vagy sarkalatos törvénnyel sem. Az alkotmányi törvény az alkotmányozásra vonatkozó szabályozások alapján keletkezik, ezért viseli az alkotmányi jelzőt. A törvényhozó olyan fontos jogi szabályokat helyez ilyen törvényekbe, amelyek a jogi értékrend magas fokán helyezkednek el. Sokol, Smiljko, Ustavno pravo kao grana prava i njegovi izvori, Ustavno pravo, Narodne novine, Zagreb 2009
[11] A kulturális autonomiáról ld. bővebben Drinóczi Tímea, A művészeti szabadságnak összehasolító jogi elemzése, A művészet szabadsága - alkotmányjogi megközelítésben, Kodifikátor Alapítvány Pécs, 2013., 92-től 168-ig, a nyelvi jogokról pedig Andrássy György, Nyelvi jogok (Janus Pannonius Tudományegyetem Európa Központja, Pécs 1998) c. írását.
[12] Ustavni zakon o pravima nacionalnih manjina, Narodne Novine, 155/02, 47/10, 80/10, 93/11.
[13] Pravilnik o broju učenika u redovitom i kombiniranom razrednom odjelu i odgojno-obrazovnoj skupini u osnovnoj ąkoli - Rendelet a tanulók számáról a egyszerű és összevont osztályokban, oktatási és nevelési csoportokban az általános iskolában, Narodne Novine 124/09, 73/10. - E szabályozás szerint az osztály létszáma egyszerű osztályoknál minimum 14, maximum 28 fő, az összevont osztályoknál, két osztály esetén maximum 16, három esetén 14 és négy osztály összevonásánál maximum 12 diák. Az oktatási miniszter döntésével engedélyezheti, hogy a kisebbségi iskolákban kisebb létszámmal is induljon osztály.
[14] Zakon o odgoju i obrazovanju na jeziku i pismu nacionalnih manjina, Narodne Novine, 51/00, 56/00.
[15] Egyezmény a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a Magyar Köztársaságban élő horvát kisebbség és a Horvát Köztársaságban élő magyar kisebbség jogainak védelméről, forrás: http://www.mtaki.hu/docs/cd2/horvatorszag/d950405a.htm
[16] Ugovor izmedu Republike Hrvatske i Talijanske Republike o pravima manjima - A Horvát Köztársaság és Olaszország között kötött szerződés a kisebbségek jogairól, Narodne Novine, 15/97
[17] Ugovor izmedu Vlade Republike Hrvatske i Vlade Talijanske Republike o suradnji u području kulture i obrazovanja - A Horvát Köztársaság Kormánya és Olaszország Kormánya között kötött szerződés az oktatás és kultúra terén történő együttműködésről, Narodne Novine, 1/09
[18] Olaszország és Magyarország példaként szerepel itt, több szerződés kötött Horvátország ezen a téren. Így Albániával 1994-ben, Ausztriával 2004-ben, Montenegróval 2008-ban, Koszovóval 2013-ban, Németországgal 1998-ban, Lengyelországgal 1998-ban, Szlovákiával 1999-ben, Szlovéniával 1994-ben, Szerbiával 2008-ban. Horvátország összes bilaterális szerződése fellelhető itt: http://www.mvep.hr/hr/vanjska-politika/bilateralni-odnosi/pregled-bilateralnih-medunarodnih-ugovora/,237.html
[19] Az A, B és C modellek pontos leírását az Izvjeąče o provodenju Ustavnog zakona o pravima nacionalnih manjina i utroąku sredstava osiguranih u Drľavnom proračunu
- 195/196 -
Republike Hrvatske za 2008. godinu za potrebe nacionalnih manjina - A nemzeti kisebbségek jogairól szóló alkotmányi törvény végrehajtásáról és a 2008-as Horvát állami költségvetésben a kisebbségek számára biztosított alap felhasználásáról szóló kormány beszámoló közölte, 016-01/0901/00244, reg: 533-16-09-02, 2009.06.04., Zagráb.
[20] Az itt feltüntetett adatokat a horvát kormány Tudományügyi oktatási és sport minisztérium (Ministarstvo znanosti, obrazovanja i ąporta) közönségszolgálati irodája közölte 2014. november 14.
[21] Ezeket az adatokat az említett kormány beszámoló közölte (l. 19. jegyzet) sajnos újabb adat nem áll rendelkezésre.
[22] Yi Hsu, Chen Yuan-fang, An Analysis of Factors Affecting Parents ' Choice of a Junior High School, International Journal of Business, Humanities and Technology, Vol. 3 No. 2; February 2013.
[23] Y. Hsu, C. Yuan-fang, op. cit.
[24] Szemléltetés céljából: Horvátországban egy középiskolai intézmény működik, amely magyar nyelven oktat. A Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ eszéki székhellyel rendelkezik. Pillanatnyilag általános gimnáziumban és 3 szakosodáson lehet tanulni a központban, közgazdasági szakirány, bolti eladó és szálloda és idegenforgalmi technikus. Sajnos ez a három szak nem fedi be az általános iskolát befejező diákok továbbtanulási szándékát. Bárki, aki valami mást szeretne tanulni, az vagy a horvát intézmények valamelyikében folytatja tanulmányait, vagy Magyarországon. Forrás: http://www.centar-prosvjetnokulturni-maojara-os.skole.hr/HU/0HU.htm
[25] Habár működik nyelvi tanszék minden kisebbségi nyelven, de ezen kívül a felsőoktatási rendszer nem kínál semmilyen szakot a kisebbségi nyelveken.
[26] Ez természetesen a szerb kisebbségre nem vonatkozik, hisz az eltérés a két nyelv között annyira minimális, hogy ezt nem vehetjük hátránynak.
[27] Olyan kérdéseket kellene még szabályozni, mint a nemzeti ünnepek tankötelezettsége, mert a törvény szerint csak az állami ünnepek azok, amelyeken nincs tankötelezettség, míg a nemzeti ünnepről megemlékezhet az adott közösség, de a tanórákat meg kell tartaniuk.
[28] Az A modell szerint 2007-ben 4425 diák tanult az általános iskolákban, míg 2014-ben ez a szám 3896-ra csökkent. Több mint 500 diákkal kevesebb tanul az A modell szerint. Így látjuk csak igazán, a nemzeti kisebbségek csökkenését. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy a nemzeti kisebbségek utánpótlása több mint 12% csökkent 7 év alatt. Ez lényegese rövid idő, és ha továbbra is ilyen rohamosan csökken ez a szám egy évszázad elteltével az iskolákban nem lesz kisebbségi oktatás, és nem lesz kisebbségi utánpótlás sem.
[29] Lásd az előző jegyzet adatait.
[30] Habár erről nincs statisztikai adat, saját tapasztalatomból el tudom mondani, hogy környezetemben igen sok szülő dönt úgy, hogy gyermekeinek igen is több lehetőség nyílik, ha a horvát iskolák programjai szerint tanulnak. Így Újbezdánból, 350 lakost számláló magyar falu, ma egy középiskolás diák sem tanul a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központban, ami az egyetlen magyar tannyelvű közép iskola.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző doktorandusz hallgató (PTE ÁJK).
Visszaugrás
