A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (hitelintézeti törvény, Hpt.) módosításának munkálatai hivatalosan is már egy éve megkezdődtek, a nem hivatalos "előkészítési" tevékenység pedig ezt is jóval megelőzően. Úgy is tűnt, hogy 1999. végére már a módosítási törvény is megszületik, és 2000. január l-jével - a kivételeket leszámítva, amiről érdemes majd külön is szólni - a módosítások hatályba is léphetnek. Erre azonban nem került sor, miért is alighanem egy éves elcsúszással lehet számolni. Az előzetes elképzelések szerint ugyanis - legjobb esetben - tavasszal kerülhet a kormány elé a módosítási törvény tervezete, ami a bankügyek szabályozása során szinte szokásossá váló gyakorlatot figyelembe véve, bizonyára átdolgozási célból visszaadásra is kerül, különösen akkor, ha az nem tükröz egy széles körű egyeztetés lefolytatását követő egységességet kifejező változatot. Ennek pedig -a különféle előkészítői szempontok még koránt sem egységes megközelítésű egyeztetésére figyelemmel - megítélésem szerint elég kicsi a valószínűsége. Ez esetben pedig a törvénytervezet 2000. első felében való parlament elé terjeszthetősége is bizonytalanná válhat, vagyis még azt is kedvezőnek lehetne tekinteni, ha erre 2000. második felében kerülne sor.
A "késés" témakörét érintően érdemes említést tenni arról is, hogy a Hpt.-hez kapcsolódó és a Hpt.-ben rögzítettek megfelelő teljesíthetőségét szolgálni hivatott végrehajtási jogszabályok területén is találhatóak elmaradások. E körben a következőkről - indokolt említést tenni.
A már korábban hatályba lépett szabály szerint a hitelintézetek a befektetési szolgáltatások teljes körét elláthatják. Az ehhez szükséges, a kereskedési könyvre vonatkozó előírásokat tartalmazó kormányrendelet azonban még nem jelent meg. Ennek a kormányrendeletnek azt kellene előírnia, hogyan kell a jövőben - az EU-direktíváknak is megfelelően - a hitelintézeteknél a másodlagos piaci és a derivatív ügyleteket intézni, azok kockázatait felmérni, kezelni, s legfőképpen, hogyan kell a hitelintézeteken belül a befektetési és a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet egymástól elválasztani.
Egyébként a várható, illetve az indokoltnak tartott változások, módosítások témakörén belül érdemes különbséget tenni az EU-csatlakozással összefüggő és az attól független törvénymódosítási, törvénykiegészítési elképzelések között. Mindkét témakörben, de különösen a másodikként említettek vonatkozásában szükséges kiemelni, hogy a hivatalos előkészítői munkálatokat végzőkön kívül jelentős elképzeléseket fogalmaztak meg "félhivatalos" előkészítéssel foglalkozó "műhelyek" (mint például a Magyar Bankszövetség keretében tevékenykedő munkacsoport), valamint a tudományok képviselői is, főleg irodalmi tevékenységük keretében. A következőkben nem kívánok különbséget tenni aszerint, hogy a részben példaként, részben jelentősége miatt kiemelésre kerülő módosítási, változtatási elképzeléseknek mely szervezetek, illetve kik voltak a kezdeményezői, megfogalmazói.
Az idetartozó módosítások (inkább: kiegészítések) részben azt célozzák, hogy a hitelintézeti pénzügyi szolgáltatásokra és a befektetési szolgáltatásokra vonatkozóan is átvegyük az EU-direktívák azon részeit, amelyek már ma is aktuálisak, illetve alkalmazandóak, részben azt, hogy előzetesen is fel lehessen készülni a csak néhány év múlva esedékes teljes jogú EU tagságunk elnyeréséhez még szükséges további korrekciókra. Az EU-direktívákkal ugyanis még korántsem teljes a szinkron, egyes szabályaink ennél szigorúbbak, mások pedig lazábbak.
E témakör kapcsán kell említést tenni arról az elképzelésről is, hogy az EU csatlakozáshoz kapcsolódó rendelkezés-elképzelések jelentős része csak a csatlakozás időpontjában lépne hatályba. Annak következtében pedig, hogy a szabályozás és a hatályba lépés időpontja között jelentős lehet az eltérés, valószínűsíthető az, hogy ezen időszak során az EU előírások is változtatásra kerülnek, vagyis az a kissé visszás helyzet állhat elő, hogy a mi szabályainkat még hatályba lépésüket megelőzően módosítani kell. Ennek ellenére nem igazán képezheti kifogás tárgyát egy ilyen megoldás, minthogy talán még fontosabbnak lehet tekinteni azt a szempontot, hogy a jogalkalmazók kellő időben felkészülhessenek a nagyon is újszerű szabályozásra.
A számításba jövő megoldások, javaslatba hozott jogszabály-módosítások és - kiegészítések mindenekelőtt az EU tagságra való felkészülés jegyében végrehajtandó jogharmonizáció realizálhatósága tekintetében jelenthetnek komoly előrelépést. Ennek kapcsán látni kell azt is, hogy a javaslatok szerint változatlanul hagyandó Hpt. szabályok között szép számmal találhatóak olyanok is, amelyek szigorúbbak a közösségi előírásoknál. Ennek jellemző példái - többek között - a hitelintézetben történő tulajdonszerzésre, a felügyeleti engedélyezési egyes eljárásokra, a magasabb szavatoló tőkekövetelményeket támasztó egyes pradenciális megoldásokra, a hitelintézet vezető testületeire előírt, túlrészletezett megoldásokra, a szavatoló tőke és a tőkemegfelelési mutató számítására vonatkozó szabályozás. Az EU "joga" megengedi ugyan, hogy az egyes tagországok a különböző irányelvekben megfogalmazott ún. "minimumkövetelményeknél" szigorúbb jogszabályokat alkossanak, de ezek hosszabb időre való hatályban tartása már most is hátrányos helyzetbe hozhatja hitelintézeteinket a nemzetközi versenyben. Ezért lehetne kívánatos a Hpt. EU normáknál szigorúbb szabályainak, vagy az ezzel nagyjából egyenértékű túlszabályozási megoldásoknak a megváltoztatása és már most az EU normákhoz való igazítása.
Az erre irányuló döntés meghozatalánál azt lenne indokolt figyelembe venni, hogy az EU normáknál szigorúbb jogi szabályozás alapvetően csak a bankrendszer korábbi állapotában lehetett igazán indokolt, de az azóta nagyjából befejeződött bankprivatizáció, az alapjaiban átalakult tulajdonosi struktúra, valamint az ezzel egyidejűleg megváltozott piaci helyzet, valamint az egész nemzetgazdaság jelentős stabilizálódása megkérdőjelezni alkalmas a szóban forgó megoldások fenntartását.
Kisebb jelentőséget kell tulajdonítani azoknak a jelenlegi Hpt.-ben alkalmazott szabályozásoknak, amelyek az EU normákhoz képest lazább megoldást jelentenek. Már csak azért is, mert ezek kevésbé jelenős kérdéseket érintenek és számuk is jóval kisebb. Amennyiben ezek az EU irányelvekben megfogalmazott minimumkövetelményeken belül maradnak, elvileg megtarthatóak, arról nem szólva, hogy esetleg még valamit csökkenthetnek is a szigorúbb szabályozás következményét jelentő versenyhátrányunkon.
Érdemes az előbbiekben felsorolásszerűen megállapítottakon kívül néhány fontosabb idevonatkozó, alapvetően a felügyeleti kérdéseket érintő főbb feladatokról, sommás fogalmazásban e témakörben is külön említést tenni. Minthogy az egyik legfontosabb feladat a felügyeleti rendszert érinti, meg kell teremteni a konszolidált felügyeletet, illetve meg kell oldani az ezt szolgáló szabályozási megoldást. Jelenleg a hitelintézetek tulajdonában lévő és a Hpt. hatálya alá tartozó vállalkozások konszolidálására ugyan lehetőség van, de a hitelintézetek más jellegű érdekeltségét érintően nincs jelenleg előírt kötelezettség, megfelelő szabályozás. A hitelintézetek biztonsága és stabilitása miatt ez jelentős változtatási irány kellene hogy legyen, amely a felügyelet számára is új és más feladatelőírást jelentene.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
