A 20. század első harmadához köthető az a tendencia, hogy a sport egyre inkább önállósult a testneveléstől, amelyhez nagyban hozzájárult az olimpiai mozgalom felélesztése, így a sport a 21. század elejére a társadalmi fejlődést alakító tényezővé válhatott. A 20. században az elitek sportját az amerikai szabadidősport váltotta fel, amely a kontinentális Európát is behálózta: életre hívta az egészséget is javító rekreációs sportként a tömeg-szabadidősportot. A korábbi amatőr sport mint kedvtelési tevékenyég mellett az élsport egyre jobban hivatásos üzleti sporttá alakult át. Létrejött a sportipar és a sportpiac, majd pedig az ún. sportágrobbanás jelensége következett be. A sport belső differenciálódásának hatására kialakult tehát a tömeges szabadidősport és a professzionális élsport kettőssége.[2] Mindezen jelenségek számos jogi és etikai problémát vetettek és vetnek fel. Tanulmányunkban áttekintjük azokat az etikai és jogi elvárásokat, amelyeknek érvényesülniük kellene a sport világában, majd rámutatunk arra, hogy milyen tényezők vezethetnek ezen elvárások be nem tartásához, és javaslatokat teszünk egy jogszerűbb és etikusabb sportélet elősegítése érdekében.
Napjaink erkölcsi felfogásában alapvető morális kívánalomként érvényesül az emberi méltóság tiszteletének elve, melynek legtöbbet idézett megfogalmazása a felvilágosodás nagy filozófusa, Immanuel Kant nevéhez fűződik. Kant Az erkölcsök metafizikájának alapvetése című művében megállapítja, hogy az ember és általában minden eszes lény öncélként létezik, és nem pusztán eszközként, amely egy másik akarat tetszés szerinti használatára szolgál. A gyakorlati imperativust Kant a következőképpen is megfogalmazza: "Cselekedj úgy, hogy az emberiségre mind saját személyedben, mind bárki máséban mindenkor mint célra, sohasem mint puszta eszközre legyen szükséged."[3] Az emberi méltóság tisztelete elvének más - a Kant által leírttól eltérő, de az ember öncél voltát tételező - megfogalmazást is adhatunk: az emberi személy létezéséből adódóan önértékkel rendelkezik, ebből következően alapvető érdeke, hogy életének "szentségét", lehető legkiterjedtebb szabadságát, egyedi személyiségét más személyekével egyenlő módon tiszteljék.[4] Az emberi jogok elmélete az alapvető morális elvárásokat jogokként fogalmazza meg (emberi méltósághoz való jog, ebből vezethető le a szabadsághoz való jog stb.). Ezek kötelező jellegét tételes jogi nyilatkozatok is deklarálják. Az 1948-ban született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikke kimondja: "Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek."[5] A 3. cikk szerint: "Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz."[6] Az alapvető jogokat regionális emberi jogi charták, illetve az egyes államok alkotmányai is biztosítják. Az olyan államokban, ahol az alapvető jogokat, vagy egy részüket nem ismerik el, ezek ugyanúgy érvényesek, hiszen alapvető morális normákról van szó (az univerzális erkölcsi elvárások és a kulturális különbségek problémája komoly filozófiai kérdéseket vet fel, amelyeket itt nem tárgyalunk).
Az Olimpiai Charta az olimpiai alapelvek között említi többek között az emberi méltóság megőrzését (2. alapelv) és a diszkriminációtilalmat (4. és 6. alapelv), a sport gyakorlását pedig alapvető emberi jogként definiálja (4. alapelv).[7] Az Európai Sport Charta [Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának CM/Rec(2021)5 ajánlása] is kimondja, hogy védeni és fejleszteni kell a sport erkölcsi alapjait és a sporttevékenységekben részt vevők emberi méltóságát és biztonságát.[8] A Sport Etikai Kódexe [az Európa Tanács Rec(92)14 ajánlása] szerint a fair play által képviselt etikai elvek szerves alkotórészei minden sporttevékenységnek, sportpolitikának és sportirányításnak (1. pont). A fair play fogalmát az 5. pont a következőképpen határozza meg: "A fair
- 10/11 -
play többet jelent a szabályok betartásánál. Magában foglalja a barátság eszméjét, mások tiszteletben tartását, valamint a megfelelő szellemben való játékot. A fair play gondolkodásmódot jelent, nem csupán viselkedési formát. Magában foglalja a csalás, a szabályok kijátszása, a doppingszerek használata, a fizikai és szellemi erőszak, a zaklatás, a gyermekekkel, a fiatalokkal és nőkkel szembeni szexuális visszaélés, a kizsákmányolás, az esélyegyenlőtlenség, a túlzott kommercializálódás és a korrupció megakadályozását."[9]
A Kódex meglehetősen tágan értelmezi a fair play fogalmát, olyan kívánalmakat is felsorol, amelyeknek alapvető morális elvárásként kell érvényesülniük, függetlenül attól, hogy valaki milyen tevékenységet végez (az erőszak, a szexuális visszaélések, a diszkrimináció, a korrupció tilalma). Szerencsésebbnek tűnik, ha egy szűkebb jelentést adunk a fogalomnak a sportjátékokkal összefüggésben. Olyan, az általános morális elvárásokon túli etikai követelményeket foglal magában a fair play, amelyeket a sporthoz bármilyen módon kapcsolódóknak be kell tartaniuk. Ezen etikai követelmények akceptálása biztosítja, hogy a sport játékjellege ne vesszen el teljesen, illetve, hogy a sport a fizikai kiválóság mellett az erkölcsi kiválóságot is megtestesítő embereszményt mutathasson fel. Itt a lehető legtisztességesebb játék, küzdelem elvárásáról van szó, amely kizárja a csalást, a szabályok kijátszását, a sportolók, a játékostársak bármilyen módon való megalázását nemcsak a versenypályán, hanem a sporttal kapcsolatos minden tevékenység során. A fair play játékosra a becsületességen és az agresszió elutasításán túl az igazságosság, a segítőkészség erényei jellemzők. Az ilyen szellemben versenyző sportoló mindent megtesz annak érdekében, hogy kizárólag a sportteljesítmény döntsön a küzdelemben, továbbá képes veszteni, méltósággal és ellenségeskedés nélkül elfogadni az ellenfél győzelmét.[10]
A sport területén is szükségszerű, hogy a legfontosabb szabályozás jogi kötelező erővel bírjon, kikényszeríthetővé váljék. A sportjog az állami - ma Magyarországon a 2004. évi I. törvényben, a hatályos sporttörvényben (a továbbiakban Sporttörvény vagy St.) meghatározott - szabályozásának egyes központi területeket szabályozó módszere mellett az "önszabályozás" játszik jelentős szerepet. A különböző sportágak a saját sportágukra vonatkozó belső szabályrendszert maguk határozzák meg és érvényesíthetőségük keretrendszerét is maguk teremtik meg. A nemzeti és a nemzetközi sportjog ezen a téren összekapcsolódik. Az. ún. "lex sportiva", a sport játékjoga sem jelenti az adott sportszervezetek monopóliumát, hiszen a döntések nemzeti, európai vagy nemzetközi színtéren bíróság előtti felhívhatóságában, illetőleg kikényszeríthetőségében megjelenik a jogi kényszer lehetősége. A nemzetközi sportjogi szabályozás többszintű. Az egyik szint a sport tárgyában született nemzetközi egyezményekben részes államok szintje. További szabályozási szinten helyezkedik el a kormányközi szervezetek köre, így az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, azaz az UNESCO által 1978-ban elfogadott Testnevelés és Sport Nemzetközi Chartája, vagy az UNESCO által 2005. október 19-én elfogadott, a sporton belüli dopping elleni nemzetközi egyezmény, amely 2007-ben lépett hatályba.[11] Számos nemzetközi szervezethez kapcsolható a sport világát érintő kötelező vagy ajánlás jellegű jogi aktus. Regionális szinten a Lisszaboni Szerződés Oktatás, Szakképzés, Ifjúság és Sport címet viselő részében, a 165. cikk első bekezdésben szabályozza a sportot, az alábbiak szerint: "az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz."[12] Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdésében pedig az alábbiakat határozza meg: "a sport európai dimenzióinak fejlesztése a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén."[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
