Papp Tekla: Mit takar a fogyasztó kategóriája? (CH, 2013/2., 4-6. o.)

A polgári jog reformja, a Ptk. rekodifikációja lassan lezárul, azonban még fogalmi szinten is maradnak anomáliák, amelyek közül az egyik - véleményünk szerint - a fogyasztó mibenlétének megítélése.

Az Európai Unió fogyasztókat érintő irányelveinek többsége[1] és az Európai Bíróság ítéletei[2] a fogyasztó természetes személy minősége mellett teszik le a voksukat. Az utazási csomagról, az üdülési csomagról és a túracsomagról szóló 90/314/EGK irányelv azonban nem szűkíti le a fogyasztók körét a természetes személyekre, hanem "személyek" kifejezést használ,[3] és ezzel lehetővé teszi a jogi személy fogyasztóként való minősítését is.[4]

Az Ftv. eredeti rendelkezése[5] szerint a fogyasztó az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. A fogyasztóvédelmi törvény fogyasztói kategóriája nem volt összhangban a Ptk.-beli fogalommal[6], mely fogyasztó alatt a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személyt ért; azaz a fogyasztóvédelmi törvény szűkebb kategóriát határoz meg: egyrészt, szűkíti az alkalmazható szerződési kört (adásvételi, használati és szolgáltatási kötelmekre), másrészt csak a természetes személyt tekinti fogyasztónak, azonban tágabb értelmű abban, hogy nemcsak a szerződéskö-

4/5

tésre fokuszál, hanem bármely szerződési jognyilatkozattétel vonatkozásában értelmezi a kifejezést (lásd: "eljáró"). A fogyasztóvédelmi törvény 2012. évi LV. törvény általi módosításával[7] a helyzet egyáltalán nem egyértelműsödött: egyrészt megmaradtak az eddigiekben ismertetett diszkrepanciák, másrészt jogi és gazdasági kategóriák keveredése figyelhető meg (lásd: civil szervezet[8] - mikro-, kis- és középvállalkozás[9]), harmadrészt magánjogi és közjogi szervezetek kerülnek be a fogyasztó fogalmába (lásd: társasház[10] - egyház[11]), negyedrészt abszolút és relatív jogképességű jogalanyok tűnnek fel a felsorolásban (lásd: lakásszövetkezet[12] - társasházközösség), ötödrészt for profit (pl.: mikro-, kis- és középvállalkozások) és non profit (pl.: civil szervezet, egyház) célú jogi képződmények is lehetnek eszerint fogyasztók, hatodrészt az említett jogalanyok nyomára más és más nyilvántartásokban bukkanhatunk (pl.: a civil szervezeteket a törvényszékek által vezetett nyilvántartásba, a szövetkezetet a cégbíróság által vezetett cégjegyzékbe jegyzik be, az egyházakat az Országgyűlés ismeri el és a rájuk vonatkozó törvény sorolja fel), hetedrészt az említett szervezetek csak a békéltető testületek szabályainak tekintetében fogyasztók (azaz bírósági eljárásban nem?), nyolcadrészt a "továbbá", a "vonatkozó szabályok alkalmazásában" kifejezések használata nem teszi egyértelművé, hogy a fogyasztói fogalom vagy a fogyasztókra vonatkozó szabályok alkalmazási körének kiterjesztéséről van-e szó...

A hazai uralkodó álláspont[13] - mely megjelenik a Szakértői Javaslatban,[14] a hatályba nem lépett új Ptk.-ban[15] és a Ptk-tervezetben[16] is - az alábbiakban foglalható össze:

- a magánjogi fogyasztóvédelemben részesülők körét a természetes személyekre célszerű korlátozni, mert az egyéb jogalanyok képesek - érdekeik védelméhez szükséges lehetőségek révén (szakértő igénybevételével) - önmaguknak jogvédelmet biztosítani;[17]

- a fogyasztói jogviszonyokban ne a jogalanyi kategóriák, hanem a jogügylet célja (pozitív meghatározással a cél személyes, családi, háztartási használat; negatív definiálással a cél kívül esik a gazdasági, üzleti, szakmai tevékenységen)[18] és tartalma (mely a vonatkozó jogszabályok alapján eltérő)[19] legyen a döntő, mert a fogyasztóvédelem funkciója relációs szituációk (jogviszonybeli élethelyzetek) szabályozásából áll.[20] Megjegyezzük, hogy ez utóbbi indok ellentmond az előzőnek, azaz nem a természetes személyi minőségen múlik, hogy fogyasztó lehet-e egy jogalany.

A hatályos Ptk.[21] alapján kialakult bírói joggyakorlat - beleértve a legújabb bírói döntéseket is - viszont nem szűkíti le a fogyasztó definícióját[22] a természetes személyekre és a nem természetes személy fogyasztói minőségben való megjelenését, a következő kritériumokhoz köti:

5/6

- a szerződő fél csak akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződéskötés célja független az általa folytatott gazdasági, vagy szakmai tevékenységtől[23] (azaz az adott áru vásárlása, vagy a szolgáltatás igénybevétele kapcsán tevékenysége jellegéből adódóan szakmai tapasztalattal, műszaki ismerettel nem rendelkezik),[24] vagy

- a dolog megszerzése, birtoklása, használata annak végső felhasználása érdekében történik.[25] Felhívjuk a figyelmet, hogy ez a fogyasztói fogalom-megközelítés megfelelőbb a cél - tartalom - szituáció álláspont (lásd fentebb) kifejezésére.

A honi judikatúra tükrében osztjuk Fazekas Judit véleményét:[26] a fogyasztó fogalmának tágabb értelmezése a helyesebb, mivel nincs jelentősége annak, hogy természetes személy, vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli jogalany-e a fogyasztási javak végső felhasználója. Egyetértünk Hámori Antallal[27] is abban, hogy a fogalmi szűkítés (fogyasztó csak természetes személy lehet) meghatározott jogalanyi kör számára diszkriminatíve alacsonyabb szinten nyújt védelmet.

Meglátásunk szerint a "laikus-profi" szembeállítás jogalanyi szempontból nem megalapozott:

- miért lenne tudatosabb, szakértőbb egy természetes személy, ha egy kft. ügyvezetőjeként jár el, mintha saját otthoni használatra vásárol, például egy fénymásoló gépet?;

- egy zrt. formában működő családi vállalkozás, egy egyesület, egy alapítvány, egy egyesülés, egy sportági szakszövetség, vagy egy mezőgazdasági termelőszövetkezet etc. miért rendelkezne szakértőkkel a fogyasztóvédelem terén, vagy miért tudna feltétlenül külső szakértelmet (fogyasztóvédelmi érdekvédő szervezetek segítségét?) jobban és többet igénybe venni, mint egy természetes személy?;

- vagy másképp minősítjük a természetes személy jogcselekményét a saját nevében és javára történő eljárás, mint a más nevében és javára (jogi személy vagy jogi személyiség nélküli jogalany képviselete) történő eljárás során, holott a jogügylet céljának és tartalmának kellene döntőnek lennie?;

- a közösségi jog irányelveihez fűződő transzpozíciós kötelezettség teljesítésénél a tagállamok a módszert és az eszközöket szabadon megválaszthatják, akkor miért diszkriminálnánk jogalanyi szempontból, ha a fogyasztói kör határainak megvonása relatív és szituatív jellegű?

Úgy véljük, hogy a helyes megoldás az lenne, ha a fogyasztóvédelem a természetes személyek mellett azon jogalanyok érdekeit is figyelembe venné, amelyek a honi bírói jogalkalmazásbeli feltételeknek megfelelnek: tisztán a fogyasztói szerződés cél és tartalmi kritériumai határoznák meg a védelem határait, adott esetben bővebb védelmi kört (akár valamennyi jogalanyi kategóriára kiterjedően) eredményezve, de az uniós irányelvi követelményeknek (a természetes személy feltétlen védelme) is eleget téve.