A címben megnevezett téma kiválasztása és feldolgozása a tárgykörben rejlő jogi ellentmondásra történő figyelem felkeltésére irányult. Az is motivált, hogy olyan kérdésekre kereshettem a választ, amely a jelenlegi Pp.-vel kapcsolatban súlyának és jelentőségének megfelelően mindezidáig nem kerültek felvetésre és megvitatásra. A dolgozat szó szoros értelmében vett tárgyát - a témához közvetlenül kapcsolódó, a keresettől való elállásra tekintettel történő permegszüntetés tárgyában született, alább ismertetésre kerülő fővárosi bírósági határozatot leszámítva - a bírósági gyakorlat és a tudományos szakirodalom legfeljebb csak áttételesen elemezte és vizsgálta.1 Éppen emiatt a jelen tanulmány azzal a szándékkal készült, hogy megpróbáljon rámutatni a jogalkalmazás polgári eljárásjogi szakterületén jogszabályok egymással ellentétes tartalmú rendelkezéseire, amellyel a Polgári perrendtartást alkalmazók nap mint nap találkozhatnak. Ezen írás nem tűzte ki feladatául, hogy részletesen bemutassa a rendelkezési elv előfordulásait a Polgári perrendtartásban2 vagy a keresettől való elállás miatt történő permegszüntetés tételes szabályairól és jogi természetéről a teljesség igényével adjon jellemzést.3 Ez a munka az adott jogintézmény sajátosságaival csak olyan mértékben kíván foglalkozni, amennyiben azt a téma átfogó leírása igényli. A cikk megírásának legfőbb célkitűzése, hogy egyazon törvényen belüli jogszabályhelyek gyakran előforduló ütközését kísérelje meg úgy bemutatni, hogy az más, ezen jogi problémával ténylegesen szembesülő jogalkalmazókat, elméleti szakembereket, tudományos kutatókat is e kérdéskör vizsgálatára, átgondolására, új gondolatok kifejtésére, vagy a leírt megállapításokkal való vitára késztessen, ösztönözzön.
2.1. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (Pp.) - nek az 1953. január 1-jei hatályba lépése óta alapvető elve a fél rendelkezési joga. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényhez fűzött miniszteri indokolás elismerte a feleknek a per tárgyát illető rendelkezési jogát, amikor kimondta, hogy a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van.4
A rendelkezési elvnél fogva a felek szabadon rendelkeznek a perbe vitt anyagi jogaikkal. A rendelkezési elv az eljárási jogokban ölt testet, amelyek az eljárás megindítását, továbbvitelét és megszüntetését célozzák, ilyen többek között a fél joga a keresettől való elállásra.5
A rendelkezési elv alapján a fél joga az eljárás megindítása, a már megindított eljárásban az eljárás személyi és tárgyi kereteinek, valamint részben a menetének a meghatározása. A fél rendelkező cselekményei közé tartozik a keresettől (viszontkeresettől) (Pp. 160. §) való elállás is.
A bíróság nem vizsgálhatja felül a rendelkező cselekmények érvényességét, nem késztetheti a feleket nyilatkozataik újbóli megfontolására, és a felek méltányolható érdekeinek sérelme miatt nem tagadhatja meg az egyezség jóváhagyását.6
A bíróság csak annyiban van kötve a fél nyilatkozatához, amennyiben az nem jogellenes. A rendelkezési jog érvényesülésének biztosítása nem vezethet a kötelező erejű anyagi jogi normák megszegésének legalizá-lásához.7
A keresettől való elállás tárgyában előterjesztett kérelem elbírálásakor a bíróság rendelkezési joga, illetve a kérelem tárgyában történő valamilyen tartalmú döntés meghozatala, mint rendelkezési kötelezettség is megmutatkozik. A bíróság rendelkezési szabadságának részét képezi a jogszabályi előírások értelmezése is.
A rendelkezési elv minden jogviszonyban jelen van, de soha sem korlátlan, hanem mindig viszonylagos, a rendelkezési jog differenciáltsága érvényesül. A rendelkezési jog mindenhol érvényes, de mindenhol kereteket szabnak neki az anyagi és az eljárásjogi sza-bályok.8 A felek anyagi és eljárási jogaik felett való rendelkezése a törvény keretei között szabadon érvé-nyesül.9 "A peres eljáráson belül bizonyos belső ellentmondás áll fenn a rendelkezési elv minél teljesebb megvalósítása és a per azon rendeltetése között, hogy az a törvényességnek ... megfelelő döntést hozzon".10
A rendelkezési jog korlátja lehet nemcsak a nyilatkozat anyagi jogszabályba ütközése, hanem az eljárási jog megsértésének a tilalma is. A fél rendelkező nyilatkozata teljesítése nem valósíthat meg sem anyagi, sem eljárási jogszabálysértést.11
A bíróság nem teljesíthet olyan jogszerű kérelmet (pl. a keresettől történő elállásra vonatkozót sem), amely a polgári ügyekben eljáró bíróság eljárásának alapját képező polgári perrendtartás szabályaiba ütközik. A bíróság rendelkezési jogának korlátját képezi a saját eljárását szabályozó törvényi előírásoknak való megfelelés is. A bíróság rendelkezési (mérlegelési) joga annak eldöntése, hogy - mégha a formális jogállam keretei között szokatlannak is tűnik - két, különböző szintű és súlyú jogszabálysértést megvalósító intézkedés alkalmazása között kényszerül választani. A jogállam alkotmányos alapelvei nemcsak a polgári perrendtartás, hanem a jogrendszer valamennyi területén abban az esetben érvényesülnek teljesen és maradéktalanul, ha a hatályos jog rendelkezéseinek alkalmazása nem ütközik jogszabályi előírásba.
2.2. A rendelkezési elv (a fél rendelkezési joga) fogalmának meghatározásával az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott: a 8/1990. (IV. 23.), a 9/1992. (I. 30.) és az 1/1994. (I. 7.) AB határozatokban. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelkezési jog szerves része az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében minden ember veleszületett jogaként deklarált emberi méltósághoz való jognak, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.12
"Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. "általános személyiségi jog" egyik megfogalmazásának tekinti. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különféle aspektusaival nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog "anyajog", azaz olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható".13
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az önrendelkezés joga az állandó alkotmánybírósági gyakorlat szerint az emberi méltósághoz való jog tartalmi eleme. Az Alkotmány rendelkezéseit értelmező bírói testület kiemeli azt is, hogy a felek rendelkezési jogának elvonása sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését. A jogvitában érdekelt fél alkotmányos joga arra, hogy ügyét bíróság elé vigye - hasonlóan a többi szabadságjoghoz -, magában foglalja ugyanis annak szabadságát, hogy e jogával ne éljen.14
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
