Az Európai Bizottság 2001. március 13-ával egy irányelv-tervezetet készített a környezet büntetőjogi védelméről, amelyet elfogadásra beterjesztett az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elé. A javaslatot az Európai Közösséget létrehozó (Római) Szerződés (RSZ) környezetpolitikai ügyekben a Közösségnek jogalkotási hatáskört biztosító 175. cikkére alapította. A Parlament támogatta az irányelv elfogadását, azonban a Tanács - anélkül, hogy a javaslatról döntött volna - ugyanabban a szabályozási tárgykörben 2003. január 27-én egy kerethatározatot (2003/80/IB) fogadott el az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) bűnügyi együttműködésről rendelkező cikkei alapján. A döntéshozatal kapcsán a Bizottság és a Tanács között alapvető nézetkülönbség volt abban, hogy a tagállamok mely szerződéses rendelkezések alapján kötelezhetők arra, hogy a közösségi környezetvédelmi jogszabályok megsértése esetére büntetőjogi szankciókat írjanak elő. Azaz: ahogy arra a Bizottság hivatkozott, ilyen jellegű szabályozásra a RSZ környezetvédelmi politikával kapcsolatos cikkei hatalmazzák fel a Közösséget (I. pilléres jogalkotás), vagy mint ahogy azt a Tanács képviselte, az EUSZ III. pilléres rendelkezései e jogkört a tagállamok kormányközi együttműködésének tartják fenn, lévén, hogy a tervezett jogi aktus a tagállamok büntetőjogi szabályainak harmonizációját célozza.
A Bizottság 2003. április 15-én keresetet indított a Tanács ellen az Európai Bíróság előtt a kerethatározat megsemmisítése iránt. A perbe a Bizottság támogatójaként a Parlament, míg a Tanács mellett 11 tagállam avatkozott be. A Bíróság a 2005. szeptember 13-án meghozott C-176/03. szám alatt iktatott ítéletével - osztva a keresetben kifejtett érvelést - akként foglalt állást, hogy a Közösség rendelkezik a szükséges hatáskörrel ahhoz, hogy a tagállamokat büntetőjogi szankciók előírására kötelezze a környezet védelme érdekében, ezért a kerethatározatot - miután azt a Közösség jogalkotási keretein kívül fogadták el megsemmisítette.
A bíróság döntésének ismeretében felmerült a kérdés: hogyan hat ki az ítélet a kerethatározat alapján, a megfelelés érdekében már elfogadott nemzeti jogi normákra? A jelen tanulmány erre keresi a választ a vonatkozó magyar környezetvédelmi büntetőjogi szabályok elemzésével.
Ahhoz, hogy láthassuk mennyiben felel meg a hazai szabályozás az uniós normáknak, illetve, hogy ez utóbbiak milyen hatást gyakoroltak a magyar jogalkotásra, röviden fel kell vázolni az irányelv-javaslat és a kerethatározat tartalmi elemeit.
Az irányelv-javaslat azokat a cselekményeket szabályozza, amelyek a Közösség környezetvédelmi normáiba vagy azokba a rendelkezésekbe ütköznek, amelyeket a tagállamok az ezekkel a normákkal való összhang biztosítása érdekében hoztak.
Bűncselekményként a szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásokat rendeli szabályozni és e cselekmények valamennyi elkövetőjét, a tetteseket és részeseket egyaránt. A szankciók kiszabását lehetővé kell tenni a jogi személyekkel szemben is, hiszen az ilyen jellegű közösségi jogsértések számottevő részét éppen ezen szervezetek érdekében, anyagi hasznuk elősegítése végett követik el.
Az irányelv-javaslat 3. cikke nevesíti azokat a - közösségi rendelkezésekbe vagy az ezeknek való megfelelést biztosító nemzeti normákba ütköző - cselekményeket, amelyeket - szándékos vagy súlyosan gondatlan elkövetésük esetén - bűncselekményként kell szabályozni. Ezen deliktumok a következők:
a) szénhidrogén kiöntése, használt olaj vagy szennyvíziszap vízbe bocsátása;
b) bizonyos mennyiségű anyagok levegőbe bocsátása, felszíni vagy felszín alatti vizekbe öntése vagy bevezetése a talajba vagy altalajba, illetve veszélyes hulladékok jogellenes kezelése, ártalmatlanítása, tárolása, szállítása, kivitele, behozatala;
c) hulladék földre, talajba, vagy vízbe ürítése, ideértve a hulladéklerakó működtetését is;
d) védett vadon élő állat- és növényvilág egyedeinek, azok részeinek jogellenes birtoklása, befogása, megkárosítása, elpusztítása, illetve az azokkal való kereskedelem;
e) védett élőhely jelentős megváltoztatása;
f) kereskedelem ózonkárosító anyagokkal;
g) olyan üzem működtetése, amellyel veszélyes tevékenységet végeztek, vagy amelyben veszélyes anyagokat, készítményeket tároltak vagy használtak.
A javaslathoz csatolt melléklet tartalmazza azoknak a közösségi jogszabályoknak a részletes listáját, amelyek a fenti környezetellenes magatartásokat tiltják. A kiszabható büntetéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Természetes személyek esetén, súlyosabb bűncselekmény megvalósításakor a tagállamoknak lehetővé kell tenniük szabadságvesztés kiszabását. Azt, hogy mi minősül ilyen súlyosabb esetnek, a tagállamok maguk állapíthatják meg. Jogi személyekkel szemben (és a tagállam választásától függően természetes személlyel szemben is) alkalmazhatók nem büntetőjogi jellegű jogkövetkezmények, mint például bírságok, az állami támogatásokból, juttatásokból történő kizárás, az üzleti, illetve hatósági engedélyhez kötött tevékenységtől történő ideiglenes vagy végleges eltiltás, a bírói felügyelet alá helyezés vagy a felszámolás elrendelése.
A kerethatározat 12 cikkből áll, ezek tartalmazzák a fogalom-meghatározásokat, a szándékos és gondatlanságból elkövetett bűncselekmények felsorolását, a részvétel és felbujtás, a büntetések, a jogi személyek felelőssége és a velük szemben alkalmazható szankciók, a joghatóság, a kiadatás, a büntetőeljárás és a végrehajtás szabályait, valamint a területi hatályát és a hatályba lépését.
Alapvető különbség a Bizottság által javasolt irányelvhez képest, hogy a kerethatározat nem sorolja fel a környezetvédelmet szolgáló közösségi jogszabályokat, hanem egy általános jogellenesség fogalommal operál, amely alatt érti valamennyi - környezetvédelmi tárgyú törvény, közigazgatási rendelet és az illetékes hatóság által hozott határozat, továbbá az ezeket érvényre juttató rendelkezések megsértését. Ezen felül szabályoz egy olyan cselekményt - a 2. cikk a) pontja -, amely az ott írt eredmény bekövetkezése esetén jogellenesség nélkül is elkövethető.
A kerethatározat - a javaslattól eltérően - külön cikkben szabályozza a szándékos és a gondatlanságból elkövetett bűncselekményeket (2. és 3. cikkek), azonban ezek csak az alanyi oldalt tekintve különböznek egymástól. A tagállamok választására bízza, hogy a gondatlanság enyhébb fokát büntetik-e, azonban a súlyosan gondatlan elkövetést (hazai jogunk szerint ez a tudatos gondatlanságnak felelhet meg) mindenképpen szankcionálniuk kell.
A 2. cikk a következő magatartások bűncselekménykénti szabályozását írja elő:
a) anyagok vagy ionizáló sugárzás levegőbe, talajba vagy vízbe történő kibocsátása vagy bejuttatása olyan mennyiségben, amely bármely személy halálát vagy súlyos sérülését okozza;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
