Az Európai Unió versenyjoga az egységes belső piac egyik legfőbb biztosítéka. Erre figyelemmel az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint a tagállamok kötelesek biztosítani annak hatásos érvényesülését nemcsak a jogszabályok, hanem az azokkal egy tekintet alá eső ítélkezési gyakorlat szintjén is. Jelen tanulmány arra jut, hogy a magyar közigazgatási bíróságok nem hivatkozzák az EU joga hatékony érvényesülése elvét a versenyügyekben, viszont több esetben az Európai Unió Bíróságának gyakorlatától eltérő következtetésekre jutnak hasonló jogkérdésekben, miközben előzetes döntéshozatalra 2010 után született versenyhatósági döntések vonatkozásában már nem került sor. Jelen tanulmány kifejezetten azokat a magyar közigazgatási bírósági ítéleteket mutatja be, amelyek nemcsak az Európai Unió versenyjoga hatékony érvényesülését, de egyúttal a hazai versennyel kapcsolatos közérdekvédelmet is hátrányosan érintették Magyarországon. Két olyan eset is volt, hogy a jogalkotónak kellett utóbb biztosítania az európai versenyjog hatékony érvényesülését és a versennyel kapcsolatos közérdekvédelmet szolgáló értelmezést.
European Union competition law is one of the most important safeguards of the internal market. According to the Court of Justice of the European Union (CJEU), Member States are obliged to ensure the effective enforcement (effet utile) of EU competition law through both legislation and judicial decisions. As a result of this study, it is found that Hungarian administrative courts do not refer to the effet utile principle of EU competition law, but in many cases they reach conclusions contrary to the practice of the CJEU in similar legal issues, while requests related to the decisions of the Hungarian Competition Authority taken after 2010 have not been referred to the CJEU. This study focuses on the case law of the Hungarian administrative courts, which may also limit the impact of EU competition law on Hungary
Tárgyszavak: EU versenyszabályozása, jogérvényesülés a bírósági gyakorlatban, közigazgatási bírósági versenyjogi ügyek
Az európai versenyjog az Európai Unió jogának egyik legmarkánsabb, tagállamokban is közvetlenül és átfogóan alkalmazott területe. Ennek oka, hogy az európai versenyjog az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSz.) 3. cikk (3) bekezdése és a Szerződésekhez csatolt 27. sz. jegyzőkönyv alapján az Európai Unió egyik legfontosabb célkitűzésének, az egységes belső piacnak az egyik legfőbb biztosítéka.[1] Az EUSz. 3. cikk (3) bekezdése alapján az EU célja az egységes belső piac létrehozása, a Szerződésekhez csatolt 27. sz. jegyzőkönyv alapján pedig a belső piac olyan rendszert foglal magában, amely biztosítja azt, hogy a verseny ne torzuljon. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 119. cikk (1) bekezdése értelmében az EUSz. 3. cikkében meghatározott célok (itt: belső piac) megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége - a Szerződésekben előírtak szerint - magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belső piacon és a közös célkitűzések meghatározásán
- 387/388 -
alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg. Mindezek alapján az EU versenyjoga az EU mint gazdasági integráció egyik legfontosabb biztosítéka az egységes belső piac előmozdítása érdekében, amely egyúttal az európai fogyasztók összességét is védi.
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB)[2] gyakorlatában fentiek alapján nem meglepő módon több szinten is biztosítja az Európai Unió versenyszabályai érvényre juttatását.[3] Alábbiakban bemutatom, hogy az EUB által biztosított érvényre juttatás átfogóan az Európai Unió versenyszabályai hatékonysági elvének tekinthető, miközben ezek a szintek különféle tartalommal és következménnyel bírnak. Ennek oka, hogy összességében valamennyi szint esetében megállapítható, hogy azok végső célja az EU integrációjában kiemelkedő szerepet betöltő európai versenyszabályok minél hatékonyabb érvényre jutása.
Az első szintet az jelenti, amikor az EUB, az Európai Bizottság mint versenyhatóság döntéseit felülvizsgáló bíróságként alkalmazza felülvizsgálati elvként, értelmezési szempontként az európai uniós versenyszabályaiba foglalt tilalom hatékony érvényesülésének biztosítását (full effectiveness of the prohibition). Ez a követelmény az EUB azon saját megközelítéséből fakad, amely szerint "emlékeztetni kell arra, hogy versenyjogi jogsértés fennállásával kapcsolatos jogvita esetén a piaci szereplőket megillető jogbiztonság alapvető követelménye, valamint a belső piacon a torzulásmentes verseny biztosításának célja nagy jelentőséggel bír nemcsak a felperesek és versenytársaik, hanem harmadik személyek számára is az érintett személyek nagy száma és a szóban forgó pénzügyi érdekek miatt."[4] (Alább majd kitérek arra, hogy a közérdek hatékony érvényre juttatásának elve a közigazgatási bíráskodás magyar alkotmányos megközelítéséből is levezethető.) Erre az első szintre, esetkörre példa az EUMSz. 101. cikkébe foglalt kartelltilalom közreműködőre (érintett piacon versenytársként jelen nem lévő szereplőre) való kiterjesztése: "[EUMSz. 101. cikk] célja a közös piacon belül a torzításmentes verseny fenntartásának a biztosítása. Márpedig e rendelkezésnek az ACTreuhand által javasolt értelmezése szűkíthetné az említett rendelkezésben foglalt tilalom teljes érvényesülését (full effectiveness of the prohibition), mivel az ilyen értelmezés nem tenné lehetővé valamely vállalkozás versenykorlátozásban való aktív közreműködésének megakadályozását pusztán amiatt, hogy e közreműködés nem azon a releváns piacon végzett gazdasági tevékenységből ered, amelyen e korlátozás megvalósul vagy azt megvalósítani szándékozzák."[5]
A második szint, amikor az EU versenyszabályainak hatékony érvényesülését (effet utile) az EUB tagállami intézkedésekkel (jellemzően jogszabályokkal) szemben részesíti védelemben. Az effet utile (hatásos érvényesülés) elvet az EUB joggyakorlata munkálta ki az EUSz. 3. cikk (3) bekezdése, 4. cikk (3) bekezdése és 27. jegyzőkönyve együttes olvasatából, amely szerint a tagállamok nem akadályozhatják az EU versenyszabályainak hatékony érvényesülését területükön.[6] Az EUB a Van-Eycke-ügyben[7] rögzítette elsőként azokat az eseteket, amikor egy állami intézkedés az EUMSz. versenyszabályait a hatásosságuktól megfosztja: (i) tagállam megköveteli, (ii) elősegíti, (iii) megerősíti az EUMSz. 101., 102. cikkébe ütköző megatartást, vagy (iv) jogalkotói hatalmáról lemondva a gazdasági élet szereplőire delegál. Az effet utile elv speciális megnyilvánulása az EUMSz. 106. cikke, amely állami tulajdonú vagy különleges, kizárólagos jogú vállalatok vonatkozásában tiltja meg a tagállamoknak, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek az EU versenyszabályainak hatékony érvényesülését akadályozzák a területükön.[8]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
