A lojális együttműködés az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve, amely minden ágazatot áthat és különösen az Unió és a tagállami viszonyok minden szintjén érvényesülnie kell. Az Európai Unió Bíróságának (EUB) értelmezésében a lojális együttműködés a tagállami végrehajtó szervek közötti relációban is alapvető elvárásként jelenik meg. A hatósági együttműködésnek - még ha szó szerint ez a kifejezés nem is szerepel - az Alaptörvény által biztosított tisztességes hatósági eljárás mint alapjog érvényesülése szempontjából is szerepe van.
A tanulmány célja, hogy bemutassa: a lojális együttműködés alapelve az uniós jog tételes rendelkezéseiből és az EUB jogértelmezéséből következően milyen követelményeket támaszt a nemzeti jogalkalmazókkal szemben a versenyjog és az ahhoz kapcsolódó más jogágak végrehajtása terén. A digitális piac kihívásaival fokozottan érintett ágaztok, úgymint fogyasztóvédelem, adatvédelem, valamint a versenyjog - mint a tisztességes gazdasági verseny általános védelmezője - esetében az együttműködés már nemcsak lehetőség, hanem elvárás, mivel a digitális piac domináns szereplőivel szemben az egyének hatékony védelme csak átfogó, holisztikus szemlélettel valósítható meg.
A gazdasági verseny megteremtése, fenntartása és védelme az egész társadalom számára - a fogyasztó állampolgároktól a kisebb vagy nagyobb gazdasági szereplőkön át az állam működéséig - alapvető jelentőséggel bír. A jól szabályozott versenyjog, a hatékony végrehajtás és a versenyen alapuló gazdaságpolitika elősegíti a fogyasztók jólétét és a gazdasági növekedést, miközben rugalmasabbá és innovatívabbá teszi a piacokat. A versenyző és tisztességes piacok jobb minőségű árukat és szolgáltatásokat, alacsonyabb árakat és nagyobb választékot biztosítanak a fogyasztók számára. Azáltal, hogy arra ösztönzik a vállalatokat, hogy hatékonyabbá váljanak és új piacokra lépjenek be, nagyobb hatékonyságot és gazdasági növekedést eredményeznek. A verseny emellett erőteljes ösztönzést jelent a vállalkozások számára az innovációra, és elősegíti az új technológiák fejlesztését.[1]
Az európai közösségi versenyszabályozás már az első gazdasági integráció alapjait lefektető, Európai Szén- és Acélközösségről (ESZAK) szóló, 1951. április 18-án Párizsban aláírt szerződés egyik alappillére volt.[2] Az 1957. március 25-én Rómában aláírt Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés (Római Szerződés) kartelltilalomról szóló 85. cikkében és az erőfölénnyel való visszaélést tiltó 86. cikkében[3] megfogalmazott rendelkezések változatlan tartalommal ma is hatályban vannak az 2007. december 13. napján Lisszabonban aláírt Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 101. és 102. cikkeiben foglaltan. Míg a versenyjog alapját képező szabályok nem változtak jelentősen az elmúlt 70 évben, a gazdasági piaci viszonyok jelentős átalakuláson estek át, melynek fő oka a digitalizáció. A digitális piac egy sajátos szabályok mentén működő többszereplős, ún. multisided piac, amely működése nem feletethető meg a hagyományos gazdasági piac működésének. A hagyományos piacra évtizedek alatt kikristályosodott versenyjogi alapfogalmak, piacelemzési módszerek, joggyakorlatok nem vagy nem teljesen alkalmasak a digitális piac mechanizmusaira való alkalmazásra.
A digitális platformok többoldalú piacán a felhasználók az egyes piacokon közvetlenül a platform üzemeltetője által lehetővé tett és megfigyelt interakcióban állnak egymással. A digitális platformoknak magas kezdeti fix költségei, de alacsony határköltségei vannak. A több felhasználó alacsonyabb fajlagos költségeket jelent a platformnak és nagyobb értéket az új ügyfelek számára. A felhasználók hajlamosak egy adott platformhoz
- 11/12 -
kötődni, a "győztes mindent visz" jelenség jellemző, ahol a hálózati hatások a növekvő hozamokkal kombinálva a piacot egy domináns vállalat javára "billentheti". A digitális platformokat tápláló adatok minőségileg és mennyiségileg is felerősítik ezt a dinamikát. Egy hagyományos cég csak a saját vásárlóiról gyűjthet adatokat, de egy digitális platform az összes ott megjelenő eladó és vásárló hatalmas mennyiségű adatához férhet hozzá. A digitális platformok képesek nagy mennyiségű információt gyűjteni a felhasználókról számos különböző forrásból. Az összegyűjtött adatok mennyisége, sebessége és sokfélesége lehetővé teszi az "adathálózati hatások" kialakulását, melyek a hagyományos hálózati hatásokhoz hasonlóan működnek: a több felhasználó hozzájárul a több adat generálásához, amely segít a szolgáltatások és termékek minőségének javításában, amely pedig magasabb felhasználói elégedettséget és magasabb minőségű szolgáltatásokat eredményez.[4]
A különböző platformok különböző módon gyűjtik és monetizálják az adatokat: vagy közvetlen előfizetési modellen keresztül, az összegyűjtött adatok felhasználásával a termékeket közvetlenül a felhasználókra szabják - pl. Spotify, Netflix -, vagy célzott hirdetések értékesítésével, mint pl. a Facebook és a Google Search. A legtöbb ingyenes hirdetésalapú platform olyan üzleti modellt használ, amely lehetővé teszi számára, hogy piaci erőt építsen ki a kiegészítő, pozitív áras digitális hirdetési piacon. Ezek a platformok egyúttal az általuk gyűjtött adatokból az adatok összeolvasztásával nagyobb értéket tudnak generálni. Így lehetővé válik számukra, hogy a fogyasztói preferenciákra, viselkedésre és a társadalmi csoportokra vonatkozóan következtetéseket vonjanak le, amelyeket a kapcsolódó szomszédos piacokon hasznosíthatnak. Tágabb értelemben ez lehetővé teszi a platformok számára, hogy a teljes ellátási lánc és az ökoszisztéma részesei között piaci erőt képviseljenek. Az ezeket az ökoszisztémákat kialakító domináns szereplők hozzáférnek számos felhasználóhoz (pl. kereső felhasználók és hirdetők a Facebook esetében), vagy kiegészítő termékeket kínálnak (pl. Apple zene, iPod és Apple TV az Apple esetében), és így képesek kihasználni az ökoszisztémán belüli központi pozíciójukat. Egyúttal a felhasználókat is magukhoz kötik és növelik az alternatív ökoszisztémára való váltás költségeit. A hagyományos versenyjog az érintett termékpiacra összpontosító módszertanával nem képes megragadni a platformok összetett dinamikáját, amelyek piaci erejüket a különböző kiegészítő termékek ökoszisztémájában érvényesítik.[5]
Az adatgyűjtés és adatkezelés a fogyasztók jólétére is hatással van. A filozófiai, politikai, jogalkotási és végrehajtási szintű különbségek ellenére a fogyasztók jóléte a versenypolitika központi magját képezi. Annak ellenére, hogy az "adatok értékét" nehéz számszerűsíteni a hagyományos metrikák segítségével, egyre inkább felismerik szerepét a gazdasági tranzakciókban.[6]
A domináns digitális platformok több szempontból is veszélyeztetik a piaci versenyt. Kihasználják felhasználóikat azáltal, hogy megszerzik és rögzítik az adataikat, torzított információkat terjesztenek, és oly módon vonják be a felhasználókat az ökoszisztémájukba, amelyből nehéz kilépni. Emellett a domináns digitális platformok más gazdasági szereplőkkel szemben is képesek piaci erejükkel visszaélni, például a hirdetőkkel kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek alkalmazásával, vagy egyes gazdasági szereplők leminősítésével a keresési eredmények között vagy a platformon. A hálózati hatások erős érvényesülése miatt a "Winner-Takes-It-All" piacokon a monopolizációs tendencia és ezzel a verseny hiánya fokozódik.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
