A büntetőjog számára érzékeny kérdés, hogy mikor avatkozzon, mikor avatkozhat be a családi viszonyokba, a családi élet és azt átszövő családi jog területén melyek azok a jogi tárgyak, amelyek büntetőjogi védelme szükséges.
Nyilvánvaló a büntetőjogi beavatkozás szükségessége pl. a családon belül a gyermekek vagy akár az idősek életét, testi épségét és egészséges fejlődését veszélyeztető magatartásokkal szemben (így kiskorú veszélyeztetése, gondozás elmulasztása, emberölés, testi sértés, nemi bűncselekmények stb. esetén). Fontos azonban azt is látni, hogy a büntetőjog ilyenkor elsődlegesen nem a családi kapcsolatra, hanem az egyén védelmére koncentrál. Hasonlóan a családon belüli erőszak más formáihoz is, amelyet mint kriminológiai jelenséget a büntetőjog sosem fog tudni a saját szempontrendszere szerint adaptálni, hiszen ilyen esetekben is az individuum védelme kell, hogy előtérbe helyeződjön. E tekintetben az anyagi büntetőjog nem tehet különbséget aszerint, hogy a sértett családon belül vagy kívül vált erőszakos bűncselekmény áldozatává. A büntetőjog számára tehát itt közvetlenül az egyén védelme kerül előtérbe.
Más a helyzet a feldúlt és felbomló családi kapcsolatok rendezésében, ami elsődlegesen a családi jog és a közigazgatási jog feladata, és többek között a gyermekek elhelyezésével, a tartás és a kapcsolattartás szabályozásával történik; a büntetőjog ultima ratio jellegére e téren különös hangsúly helyeződik. A fent említett individuális jogi tárgyak helyett e területen a családi jogi rendelkezések büntetőjogi megtámogatása kerül előtérbe (kiskorú elhelyezésének megváltoztatása, tartás elmulasztása, kapcsolattartás akadályozása bűncselekmények). A vonatkozó büntetőjogi szabályozásra kifejezetten jellemző, hogy e kérdésekben elsődlegesen a bírósági és a közigazgatási határozatok be nem tartását szankcionálja, s ezek mögött a "második vonalban" csak felsejlik az e határozatokkal érintett egyének érdekének védelme. Ennek oka az, hogy a büntetőjog természetesen nem rendezheti és nem rendezheti újra a családi viszonyokat, az említett gyermekelhelyezést, a tartást és a kapcsolattartást akkor sem, ha konkrét esetben ezek újraszabályozása lenne szükséges. A bűncselekmények ezen igényre tekintet nélkül megvalósulnak, a büntetőjog a felülvizsgálandó bírósági és közigazgatási határozatokat is védi, hiába kellene a gyermeket másnál elhelyezni, a tartásdíj összegét leszállítani vagy a kapcsolattartást újraszabályozni. A büntetőjog - természeténél fogva - e területen tehát érzéketlen az élethelyzetek megváltozására, s ezért is különös körültekintéssel kell eljárni mind a büntetőjogi tényállások megalkotása, mind pedig azok alkalmazása során.
Így a családi viszonyok büntetőjogi védelmével kapcsolatban legalább két kérdést biztosan fel kell tenni:
1. Mennyire ártalmas, mennyire rontja tovább a büntetőjogi fellépés a már egyébként is dezorganizált családi kapcsolatokat (ún. másodlagos viktimizáció)?
2. A büntetőjog szankciórendszere mennyiben lehet szükséges és alkalmas a kapcsolatokat rendező családi jogi szabályok kikényszerítésére; vagy éppen ellenkezőleg, hathat-e a szankcionálás a teljesítendő kötelezettségek ellen?
Tanulmányomban ezekből a nézőpontokból vizsgálom meg a gyermekelhelyezéshez kapcsolódó bűncselekményeket a magyar büntetőjogban.
Amikor a házasság vagy az élettársi kapcsolat felbomlik, rendelkezni kell arról, hogy a gyermek melyik szülőnél kerül elhelyezésre. Ez az élethelyzet mindkét szülő oldalán büntetőjogilag is szankcionált kötelezettségeket teremt:
- az a szülő, akinél a gyermeket nem helyezték el, köteles a gyermekelhelyezést elrendelő határozatot tiszteletben tartani [gyermekelhelyezés megváltozatása - Btk. 194. §]
- az a szülő pedig, akinél a gyermeket elhelyezték, köteles a másik szülővel a gyermek kapcsolattartását biztosítani [kapcsolattartás akadályozásával megvalósuló kiskorú veszélyeztetése - Btk. 195. § (4) bek.].
Btk. 194. § Aki végrehajtható hatósági határozat alapján elhelyezett kiskorút attól, akinél a hatóság elhelyezte, annak beleegyezése nélkül, az elhelyezés tartós megváltoztatása céljából elvisz, avagy a kiskorút rejtve vagy titokban tartja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
I. 1. E bűncselekmény törvényi tényállása védelemben részesíti a kiskorú elhelyezéséről rendelkező és a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos érdekét figyelembe vevő hatósági határozatokat: mindenekelőtt a (polgári) bíróság döntését, továbbá a gyámhatóság végrehajtható határozatát az átmeneti, illetve tartós nevelésbe vétel kérdésében. Mivel a tényállás a határozat jogerősségét nem, csak végrehajthatóságát követeli meg, így tényállásszerű a gyermek ideiglenes intézkedéssel történő elhelyezését akadályozó vagy azt megváltoztató magatartás is.
A bűncselekmény három vagylagos elkövetési magatartással követhető el: a gyermek elvitelével, rejtve vagy titokban tartásával. A magatartások ilyen szabályozásából következik, hogy a Btk. nemcsak akkor avatkozik be, amikor a gyermek elhelyezése már megtörtént, s azt a gyermek elvitelével megváltoztatják. A gyermek rejtve vagy titokban tartásával bűncselekményként minősül a végrehajtható, de tipikusan a még végre nem hajtott hatósági határozat érvényesülésének akadályozása is.
I. 2. A büntetőjogi felelősség feltételét és egyben fontos korlátját jelenti, hogy a bűncselekmény célzatos, azaz csak az elhelyezés tartós megváltozatása céljából követhető el. Így a kapcsolattartás feltételeinek be nem tartása, időbeli kereteinek a túllépése (pl. a gyermeknek nem engedélyezett időpontban való elvitele) önmagában nem bűncselekmény.
Az elhelyezés tartós megváltoztatásának célzatára pl. az elkövető kijelentéseiből, a gyermek tartós egzisztenciájának kialakításából, a gyermek iratainak elviteléből, vagy akár a gyermeknek a tettes szülő külföldi lakóhelyére viteléből lehet következtetni. Az elhelyezés tartós megváltoztatása ugyanakkor nem jelenti az annak állandó megváltoztatására való törekvést. Az engedélyezett kapcsolattartási időt jóval meghaladó, legalább több hetes időszakra irányuló célzat már tényállásszerű lehet. Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az elkövetési magatartások kifejtésével a bűncselekmény befejezett, azaz nem szükséges, hogy az elhelyezés megváltoztatása ténylegesen huzamosabb ideig fennálljon. E bűncselekmény ugyan konkrét esetekben lehet dogmatikai szempontból ún. tartós bűncselekmény[2], de emellett immateriális bűncselekmény marad, azaz a célzat tényleges realizálása a befejezettséghez nem szükséges.
I. 3. A bűncselekmény megvalósulásának viszont feltétele, hogy a kiskorú tartós elvitelébe ne egyezzen bele az a fél, akinél a gyermeket elhelyezték. Ebből is következik, hogy a bűncselekménynek a gyermek szempontjából elsődlegesen nincs individuális jogtárgyvédelmi vetülete, mert a gyermek akaratára ez a tényállás önmagában nincs tekintettel, megvalósul mind a gyermek beleegyezése, mind pedig tiltakozása esetén is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
