Ausztriában az öröklési (anyagi) jog legfontosabb jogforrásaként az ABGB tekintendő, melyben szabályozott örökléssel összefüggő jogviszonyok részben objektív, részben szubjektív természetűek. Objektív értelemben öröklés alatt az elhunyt hagyatékában bekövetkező jogutódlás értendő, szubjektív értelemben jog, a hagyaték részben vagy egészben való átvételére. Az örökhagyó halálának időpontjától a szubjektív öröklési jog örökölhető és elidegeníthető, ugyanakkor soha el nem évülő igényt keletkeztet.[1]
A hagyaték[2] azoknak az öröklési jogi jogviszonyoknak az összessége, amelyeknek középpontjában az örökhagyó más személyekhez való viszonya, kapcsolata áll, mely jogokat részben aktívaként, a kötelezettségeket passzívaként tartjuk számon.[3] Más szempontból ezen jogok részben átörökíthetők (pl.: elővásárlási jog), részben nem, köztük a hagyatékra vonatkozó személyhez tapadó vállalt kötelezettségek (az ún. "legszemélyesebb jogok": névviselés, cím viselése). Általánosságként leszögezhető, hogy átörökíthetőek a vagyoni jogok és kötelezettségek, melyek a szubjektív értelemben az öröklési jog részét képzik, benne foglalva a kötelesrészi igényeket is.[4]
Ausztriában az öröklés jogcímei között (1.) az öröklési szerződést, (2.) a végrendeletet és (3.) a törvényes öröklést tartjuk számon.[5] AZ ABGB szabálya szerint ezen jogcímek sorrendiséget keletkeztetnek, de a gyakorlatban a hagyaték átadására többségében törvényes öröklés, részben végintézkedésen alapuló öröklés folytán kerül sor, öröklési szerződés ritkán válik az örökléssel kapcsolatos jogviszonyok fő rendezőelvévé. Az osztrák öröklési jog lehetővé teszi az egyes jogcímek egymás melletti alkalmazását valamennyi "Erbrechtstitel" esetén.[6]
A tág értelemben vett öröklési eljárás osztrák összefoglaló elnevezése "Verlassenschaftsverfahren". Már az eljárás elnevezéséből is kitűnik az osztrák rendszer lényegi eleme, a hagyaték átadására - átszármaztatására irányuló eljárás. Eltérően a német és a holland öröklési eljárástól, Ausztriában az öröklési eljárásban központi szerepe van a jogutódlás kérdésének, a részletes eljárásjogi szabályozás mellett egy erős dologi jogi megközelítésű szemlélet uralkodik.
Az ABGB 536. §-a szerint az öröklés ipso iure az örökhagyó halálával (vagy a haláleset tényét megállapító határozat jogerőre emelkedésével) nyílik meg. Az osztrák öröklési eljárás fő jogforrásának tekinthető AuβStrG.[7] 20. §-a szerint a "hagyatéki bíróságnak"[8] valamennyi haláleset esetén hivatalból el kell járnia, melynek bekövetkeztéről a bíróságot az anyakönyvi hivatal értesíti. Az öröklési eljárás hivatalból indul, ha a haláleset ténye közokirat révén vagy más, kétséget kizáró módon igazolható.
Az osztrák öröklési eljárás sajátosságainak bemutatása során az eljárás fő rendezőelvei összefoglaló elnevezés alatt a joghatóságra, a hatáskörre és illetékességre vonatkozó rendelkezések, valamint az eljárás során eljáró intézmények, szervek és személyek ismertetését tűzöm feladatként. A részletszabályok előtt kiindulópontként fontosnak tartom annak rögzítését, hogy az eljárás lefolytatása alapvetően bírósági hatáskörbe tartozik, és a hatáskörrel és illetékkel rendelkező fórum az ABGB, az AuβStrG., valamint a "Bundesgesetz über die Tätigkeit von Notaren als Beauftragte des Gericht" szabályainak megtartásával nemperes eljárás keretében jár el.
Nemzetközi elemet tartalmazó öröklés során az osztrák bíróságok akkor rendelkeznek joghatósággal az öröklési eljárás lefolytatására, ha a hagyaték tárgyát képező ingatlan belföldön található. Belföldön található ingó vagyon tekintetében abban az esetben, ha az elhunyt osztrák állampolgár volt, vagy utolsó szokásos
- 306/307 -
tartózkodási helye Ausztriában található, vagy adott öröklési jogi, kötelesrészi vagy végintézkedésből származó jog kikényszerítése külföldön nem lehetséges.[9]
Az osztrák nemzetközi magánjog Európában általánosan elismert kollíziós kapcsolóelvnek megfelelően az alkalmazandó jogot az örökhagyó személyes jogában határozta meg,[10] amely az osztrák bíróságok számára nem ritkán külföldi jog alkalmazásához vezet. Ezen szabályok irányadóak a haláleset nyilvántartásba vételére, a kézbesítésre, valamint a biztosítási intézkedésekre is.[11]
Az öröklési eljárás lefolytatása nemperes eljárás keretében értékhatárra tekintet nélkül a "Bezirksgericht"[12] hatáskörébe tartozik. Az illetékességet az örökhagyó utolsó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye, ha ez nem állapítható meg egyértelműen a belföldön található vagyonának nagyobb része szerinti illetékességi ok határozza meg, ennek hiányában a Bezriksgericht Innere Stadt Wien az illetékes bíróság. Ezen szabályok külföldön elhunyt osztrák állampolgárra nézve is irányadóak.[13]
Bár az öröklési eljárás lefolytatása bírósági hatáskörbe tartozik, a tág értelemben vett öröklési eljárás, és az eljárással összefüggő egyes feladatok megoszlanak a bíró,[14] a "Rechtspfleger" és a "Gerichtskommissär" között. Az örökléssel összefüggő döntések, határozatok tekintetében az egyesbírónak valamennyi örökléssel kapcsolatos intézkedésre, beleértve a hagyaték megosztását is általános hatásköre van. A "Rechtspfleger" főszabály szerint azon ügyekben járhat el, amelyeket az egyesbíró hatáskörébe utal. Az öröklési eljárással kapcsolatos, elsősorban előkészítő jellegű intézkedések és az előkészítéshez kapcsolatos okiratok elkészítésében "Gerichtskommissär"-ok működnek közre.[15] A "Bundesgesetz über die Tätigkeit von Notaren als Beauftragte des Gericht" értelmében "Gerichtskommissär"-ként a bíróság megbízása alapján közjegyző jár el.[16] A "Gerichtskommissär" jogkörét, hatáskörüket és illetékességüket a "Landgericht" elnökének ügyelosztási rendje határozza meg.[17] Megbízása alól kivont területek: a hagyaték bírói úton történő átadása, szóbeli meghallgatás, valamint a külföldi hatóságok részére történő közvetlen jogi segítségnyújtás (de a jogi segítségnyújtás érdekében kérelmet terjeszthet elő). Az egész szövetségi köztársaság területén behajtásokat foganatosíthat, felvehet bizonyítást, hirdetményt tehet közzé. A bíróságok és egyéb hatóságok kötelesek munkáját hivatalból segíteni, és részére a szükséges tájékoztatást megadni.[18]
Hasonlóan a magyar hagyatéki eljáráshoz az osztrák öröklési eljárás is két szakaszra osztható, melynek első részében a szűk értelemben vett öröklési eljárás előkészítésére, második szakaszában hagyatéki tárgyalás és a hagyaték bírói úton történő átadására kerül sor. Az osztrák terminológia alapján a "Verlassenschaftsverfahren" két szakasza: a "Vorverfahren" és a "Regelverfahren". Az AuβStrG. a "Vorverfahren" elnevezés alatt szabályozott eljárást minimálszabályok megalkotásával teremtette meg, mely eljárás a haláleset nyilvántartásba vételét ("Todesfallaufnahme"), a végintézkedéssel összefüggő nyilatkozatok átvételét, a hagyaték hagyatéki tárgyalás nélküli átadását, és fizetés helyett átadásra irányuló eljárást foglalja magába.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
