Ha arra gondolunk, hogy - reméljük - rövidesen törvényi felhatalmazás alapján a bíráknak is számolniuk kell a mediáció polgári - ezen belül is főként családi jogi - ügyekben való alkalmazásával, több problémával találjuk szembe magunkat. Az első máris az, hogy nyilvánvalóan a bírónak tájékoztatási kötelezettsége lesz a mediációs eljárás bírósági eljárásban való alkalmazásának feltételeiről. Ez nem pusztán azt fogja jelenteni, hogy a mediáció fogalmát, az eljárás menetét ismerteti a felekkel, hanem azt is, hogy a speciális eljárásjogi szabályok alkalmazásával a bírósági ügymenetben is el kell tudnia helyezni a közvetítői eljárást. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül tehát azokat a véleményeket, melyek a közelmúltban születtek az e modellt már alkalmazó országokban. Egy másik elemezést igényelne, hogy persze nemcsak a mediációs eljárás beillesztését szolgáló törvényi szintű eljárási szabályozásnak (polgári eljárásjog, jogi segítségnyújtás szabályai), de a rendeleti szintű szabályoknak (például a költségmentességre vonatkozó szabályozás) is gyökeresen módosulniuk kell az új konfliktuskezelési módszer alkalmazásának megkönnyítéséhez. Ettől függetlenül is, általánosságban tíz év távlatából megállapítható, hogy a mediációs eljárások számaránya a peres eljárásokon belül továbbra is csekélynek mondható, s ez csak részben vezethető vissza a jogszabályi változtatások hiányosságaira vagy az állampolgárok és a jog szereplőinek a tájékozatlanságára. Sokkal nagyobb gondot jelent az ügyek szétválogatásánál és a jogvita természetének a megítélésénél jelentkező bizonytalanság, így a legfontosabb szempont a módszer fejlesztésében az, hogy legyen egy pert megelőző előkészítő tárgyalás a felek részére, ahol a mediátor jelenléte is biztosított. Ezen túlmenően minden bíróságon belül legyen egy olyan bírói-ügykezelői csoport, melynek feladata az ügyek szétválogatása, a mediátorokkal, jogi képviselőkkel való kapcsolattartás, az információ szolgáltatás, a tapasztalatok összegyűjtése, a nemzetközi gyakorlat figyelemmel kísérése. Persze ehhez sem árt tisztázni, hogy egyáltalán mikor beszélhetünk bírósági mediációról.
Álláspontunk szerint ugyanis szorosan véve bírósági vagy igazságügyi mediációról akkor beszélhetünk, ha a felek nemcsak a pert megelőzően, hanem a peres eljárás megindításakor, illetve a per folyamán, sőt később a pert követően, a végrehajtási szakban is igénybe vehetik a közvetítést, mint egy alternatív konfliktus-kezelési formát. Erre pedig mind az anyagi- mind az eljárásjogi törvénykönyvekben lehetőséget biztosít a jogalkotó. További feltétel, hogy a mediátor személyét a felek egyetértésével a bíró jelölje ki.
Beszéljünk bár bírósági vagy hagyományos mediációról, mindkét esetben ugyanazok az alapelvek érvényesülnek: a felek szabadon választják ezt a lehetőséget, titoktartási kötelezettség áll fenn, az etikai szabályokat betartó képzett mediátor vesz részt az eljárásban, és az összes résztvevő jóhiszeműen jár el: mindezek nélkül nincs mediáció. A célok is mindkét esetben azonosak. A bírósági mediáció célja, hogy egy olyan eszköz legyen a felek kezében, amely lehetővé teszi számukra konfliktusuk lehető legjobb megoldását, miután már bírósághoz fordultak. Ez a kiegészítő forrás nyitva áll a bíró részére is, vagyis a mediáció eszközeivel lehetővé teszi a felek számára, hogy ők maguk találják meg a jogvitájuk legmegfelelőbb megoldását. A mediáció lehetőséget ad arra, hogy a felek enyhítsék a konfliktust azáltal, hogy megfogalmazzák érzéseiket, magyarázatot adjanak. A mediáció a párbeszéd helyreállítását is elősegíti és a felek jövőbeni kapcsolatát megalapozza. A mediáció fokozza a felek felelősségérzetét azzal, hogy lehetővé teszi számukra, hogy saját maguk találják meg a legmegfelelőbb megoldást a jogvitájukra. A megegyezés gyorsan létrejön, s a felek jogainak és kötelezettségeinek tiszteletben tartása mellett a felek érdekeinek megfelelőbb megegyezés lehetőségét teremti meg. A megállapodás tartós és könnyebben végrehajtható lesz, tekintettel arra, hogy a felek egyetértésével jött létre.[1]
A bírósági mediáció alapelvei a következők:
- a felek közös egyetértésével indul az eljárás;
- a bírótól független mediátor jár el titoktartási kötelezettség hatálya alatt;
- a mediációs eljárást a bíró ellenőrzése alatt tartja s abból a szempontból ellenőrzi, hogy a kölcsönös megegyezés tartalma alkalmas legyen a bírósági jóváhagyásra;
- garantálja, hogy a mediáció időtartama alatt a bíró nem hoz az ügyben érdemi határozatot, s nem folyik kettős eljárás (bírósági és mediációs) egy időben.
Mint Guy Canivet, a francia Semmítőszék elnöke mondta: Franciaországban az 1995. február 8-ai törvény óta, mely beemelte a mediációt a bírósági eljárásba, a bírósági mediáció az igazságszolgáltatás modern felfogását eredményezte.[2] Ugyanez természetesen elmondható azoknál az európai országoknál is, ahol törvényi szintű szabályozás mellett alkalmazható a mediáció a bírósági eljárásokban. Ugyanakkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a "modern felfogás"-sal együtt járó gyakorlat sokszínű, sok esetben ellentmondásos, számos bírói bizonytalanságot tükröz. A bírák számára ezért is nyújthat komoly segítséget, ha a többi érintett ország tapasztalataihoz hozzáférhet, ha megoszthatja véleményét, s akár tanácsot is kérhet. Az alábbiakban két olyan fórumra hívjuk fel a figyelmet, melyek hathatós segítséget tudnak nyújtani a bírák és a bíróságok számára is a mediációs eljárás zökkenőmentesebb alkalmazásához.
A nemzeti jog specialitásaitól függő gyakorlat európai szintű egységesítésének igénye hívta életre azt a bírói kezdeményezést, melynek eredményeképpen 2003. december 10-én francia bírók létrehozták a GEMME-t (Groupement Européen des Magistrats pour la Mediation, European Association of Judges for Mediation), az Európai Bírák Csoportja a Mediációért elnevezésű egyesületet[3] Párizsban. Az egyesület meg kívánta szólítani mindazokat az európai (nemcsak uniós tagállami) bírákat, bíróságokat, ügyvédeket, egyetemi oktatókat, mediátorokat, akik a mediáció alkalmazásának a térhódításában szerepet kívánnak vállalni az Európai Unió területén. Az egyesületen belül egy-egy uniós tagállam nemzeti szekciót alkot.[4] Az egyesület célul tűzte ki alapító okiratában a mediáció elterjesztését a bírósági eljárásokban, a módszer bírákkal történő megismertetését, s a bírák ösztönzését annak alkalmazására. Mind a békéltetési, mind a mediációs gyakorlat fejlesztése érdekében rendszeres tapasztalatcseréket, szemináriumokat, konferenciákat szerveznek, s részt vesznek közös illetve uniós képzési programok kidolgozásában is. A legnagyobb taglétszámú nemzeti szekciók rotációs alapon szerveznek évente konferenciákat. Kapcsolatban állnak az Európai Bíróképző Hálózattal (REFJ) is a képzési csereprogramokban való részvétel elősegítése céljából. Kezdeményezik, hogy oktatási intézmények, valamint a Nemzeti Bíróképző Akadémiák szerepeltessék képzési programjaikban a mediációt, ugyanakkor az elméleti képzéseken túl nagy hangsúlyt fektetnek a helyes gyakorlat módszertanának a kidolgozására is. Nemzetközi kapcsolattartóikon keresztül az uniós intézményekkel is szoros az együttműködésük, véleményezik a mediációval kapcsolatos ajánlásokat, irányelveket. Részt vesznek a mediátorok és békéltetők képzési- és kiválasztási rendszerének európai és nemzeti szintű egységesítésében, harmonizálásában. Figyelemmel kísérik a mediáció témakörében megjelenő publikációkat, az információ-csere megkönnyítése érdekében.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
