A lízingszerződés a hatályos Polgári Törvénykönyvben ("Ptk.") nem szabályozott, a joggyakorlatban formálódó, olyan atipikus és vegyes szerződés, amely az adásvétel, a bérlet és a pénzkötelmek (hitel) tényállási elemeit egyaránt hordozza. A jelenlegi magyar szabályozásban a pénzügyi lízing fogalmát három jogszabály definiálja: (1) a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény ("Hpt."), (2) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, valamint (3) a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló, Ottawában, 1988. május 28-án kelt UNIDROIT Egyezmény kihirdetéséről szóló 1997. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Egyezmény). A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) a lízingszerződést tipizált szerződéssé teszi, azonban az új szabályozás esetében a finanszírozási jelleg láthatóan háttérbe szorult, annak ellenére, hogy a banki jogviszonyok körében került szabályozásra.
A pénzügyi lízing atipikus jellege, illetve normatív szabályozatlansága folytán számos kérdést vet fel, melyek megválaszolása sokszor nem egyszerű. Jelen cikk ezek közül a lízingszerződés megszűnését, közelebbről az ennek folytán szükségessé váló elszámolás problematikáját kívánja górcső alá venni.
A lízingszerződés megszűnésének egyik tipikus esete a felmondás. A lízingszerződés határozott időre jön létre, így az a futamidő alatt kizárólag szankciós jelleggel mondható fel. A jelenlegi szabályozás nem határozza meg mikor mondhatják fel a felek (lízingbeadó) a lízingszerződést, ezért a gyakorlatban a felmondási okok a lízingszerződésekben kerülnek meghatározásra, melyek közül a leggyakoribb a lízingdíj nemfizetése, illetve a lízingbevevő fizetésképtelensége. (Megjegyezzük, hogy az új Ptk. szabályozza a pénzügyi lízingszerződés felmondási okait, újdonság, hogy meghatározott körülmények fennállása esetén a lízingbevevő is jogosult azt felmondani.)
A felmondási jog gyakorlása folytán a felek között elszámolásnak van helye. Miután a lízingszerződés atipikus szerződésforma, a felek közötti jogvita elbírálására elsősorban a szerződés feltételei az irányadók. Emellett - különösen a szerződésben nem rendezett kérdések elbírálása során - nem hagyhatók figyelmen kívül a Ptk. kötelmi jog általános részének szabályai, ill. a Ptk.-ban rögzített alapelvek sem (BDT 2000.338).
A hatályos jogszabályok közül egyedül az Egyezmény tartalmaz az elszámolásra vonatkozó rendelkezést: az Egyezmény 13. cikkében foglaltak szerint a lízingbe-
8/9
vevő mulasztása esetén - amennyiben az súlyos szerződésszegésnek minősül - lízingbeadó választásától függően lejárttá teheti és követelheti a jövőben esedékessé váló lízingdíj részleteket, vagy pedig elállhat a szerződéstől. Ez utóbbi esetben a lízing tárgyát birtokba veheti, és olyan mértékű kártérítést követelhet, amely olyan helyzetbe hozza, amilyenben akkor volna, ha a lízingbevevő a lízingszerződést szerződésszerűen teljesíti. Ez az Egyezményben kimunkált alapelv - ahogyan arra a BH 1999.468 is rámutatott - teljes egészében összhangban van a Ptk. 355. §-ának szabályaival. A reparáció tehát nem adhat okot a gazdagodásra, mert az sérti a felek közötti tisztességes érdekegyensúlyt. A Ptk. 355. § (4) bekezdése értelmében a kárért felelős személy az eredeti állapotot köteles helyreállítani, azaz köteles a károsultat olyan helyzetbe hozni, mintha a kára be sem következett volna, ami egyidejűleg azt is jelenti, hogy a káronszerzés tilos, a kártérítés nem válhat gazdagodásának eszközévé. Másrészt a károsultat ez esetben is terheli a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésében írt kárenyhítési kötelezettség, azaz a kár elhárítása vagy csökkentése érdekében a károsult is köteles úgy eljárni, ahogy az az adott esetben általában elvárható.
Megjegyzendő, hogy az új Ptk. a felek közötti elszámolásra a zálogjog szabályait rendeli alkalmazni - a lízingbeadó köteles a zálogtárgyat értékesíteni, és a befolyt vételárral elszámolni.
A lízingbeadó elszámolása általában az alábbi tételeket tartalmazza: (1) kártérítés, amely rendszerint a futamidő végéig fizetendő lízingdíjak (diszkontált) összegéből és deviza-alapú szerződések esetén az árfolyam-különbözet összegéből (a folyósítás és a felmondás napján jegyzett árfolyamok különbsége) áll. Felmerül a kérdés, vajon automatikus tulajdonszerzést nem eredményező, ún. nyíltvégű lízing esetén követelheti-e a lízingbeadó a maradványértéket, azaz azt az összeget, melynek megfizetésével - szerződésszerű teljesítés esetén, ha a lízingbevevő minden lízingdíj fizetési kötelezettségének eleget tett - a tulajdonjogot a lízingbevevő megszerezhette volna (opciós jogának gyakorlásával)? A lízingszerződés fennállta alatt a maradványérték egyértelműen a lízingbeadó kockázata, hiszen a lízingbevevő dönthet úgy is a futamidő végén, hogy a lízingtárgyat még a maradványérték összegéért sem kívánja megszerezni, figyelemmel arra, hogy a vételi opció, ill. a vevő kijelölési jog jogosultság és nem kötelezettség. Amennyiben a lízingbevevő nem él a jogával, a maradványértéket a lízingbeadó nem követelheti a lízingbevevőtől. Véleményem szerint ez akkor is így van, ha a lízingszerződés felmondásra kerül.
A kártérítés összegéhez hozzászámítandó (2) a lízingtárgy visszabirtoklásával és fenntartásával, tárolásával kapcsolatos igazolt költségek, (3) a jogérvényesítés igazolt költségei, (4) az újraértékesítés költségei, valamint (5) késedelmi kamat. Értelemszerűen a fentieken kívül a lízingbevevő köteles a szerződés megszűnéséig esedékessé vált hátralékos lízingdíjat és annak késedelmi kamatait is megfizetni. Ugyanakkor (6) a lízingtárgy értékesítése esetén a követelés összegét csökkenteni kell a befolyt vételárral (újraértékesítési ár).
A Hpt. lehetőség biztosít a pénzügyi intézmények részére, hogy a profiltisztasági korlátot áttörve a pénzügyi szolgáltatásból származó veszteség mérséklése, illetve elhárítása érdekében fedezet, illetve biztosíték hasznosítására vagy az értékesítésben való közreműködésre irányuló tevékenységet végezzen. Ebben az esetben kérdésként az merül fel, hogy vajon a lízingtárgy felmondás utáni hasznosításából az értékesítésig befolyt összeggel köteles-e a lízingbeadó a lízingbevevő tartozását csökkenteni? Ha lízingbeadónak a Ptk. 340. §-ában foglalt kárenyhítési kötelezettségét vesszük alapul, akkor a válasz igen, a hasznosításból befolyt bevétellel a lízingbevevő tartozását csökkenteni kell. Ezzel szemben ugyanakkor az az ellenvetés tehető, hogy ebben az időpontban a lízingbevevő már nem rendelkezik a hasznosítás jogával, az a lízingbeadót illeti, "saját jogán", hiszen ő a lízingtárgy tulajdonosa. Figyelemmel azonban arra, hogy az új Ptk. is amellett foglal állást, hogy a beszedett hasznokat a lízingbevevő tartozásába be kell számítani, valószínűleg adott esetben a lízingbeadó sem tehet másként, különösen akkor, ha azt mint fentebb tárgyaltuk, az elszámolás során a lízingtárgy fenntartásával járó költségeket is érvényesíti a lízingbeadó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
