Az állatok jogi megítélése, polgári jogi státuszának meghatározása az antik jogoktól induló[1] és azóta is egy folyamatosan változó, az állatok sajátosságai alapján formálódó területe világszerte a jogalkotásnak. A magánjog mellett - különösen az állatvédelemhez fűződő közérdek védelme miatt - közjogi jogszabályokban is kiemelkedően fontos e körülmény szem előtt tartása.
Jelen tanulmány döntően a hatályos Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) egyes állatokra vonatkozó, vonatkoztatható rendelkezései segítségével törekszik exponálni az állatok magánjogi helyzetére leginkább hatással lévő normákat. Látni kell, hogy az állatok jogi státuszhelyzete a kiindulás annak megítéléséhez is, hogy egyes dologi, szerződéses, kártérítési, családjogi, csődjogi, végrehajtási jogi vagy éppen öröklési jogviszonyban hogyan jelennek meg az állatok.
Nézetünk szerint mindenek előtt az állatok jogi státuszának meghatározása sarkalatos kérdés a rájuk vonatkozó egyes magánjogi szabályok szempontjából. Az állatok élő organizmusok, jogi helyzetük tisztázása számos kérdést vet fel, mert szerepük az emberi társadalomban egyedülálló, ők kiegészítői az emberi létnek. Sokáig a magánjogi szabályok leegyszerűsítetten kizárólag a dolgokra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazták az állatokra is. Ez a jogi megközelítés megítélésünk szerint ma már nem tartható.
A magánjogi státuszuk ugyanakkor természetesen nem határozható meg az emberi személlyel azonosan, de pusztán tárgyként való definiálásuk, nem tükrözi sokirányú társadalmi szerepüket, sajátosságaikat.[2]
A Ptk. rendelkezései alapján az állatokra a dolgokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, a természetüknek megfelelő eltérésekkel.[3] Korunkban világviszonylatban is az állatok különböző jogviszonyokban való részvételével kapcsolatosan egy egyre szélesedő jogi horizont körvonalazódik, amelynek egyik legfontosabb eleme, hogy az állatok védelme az emberi élet védelméhez, a környezet és természet védelméhez is kötődik. Ebben az összefüggésrendszerben ragadható meg a tanulmányban felvetett kérdés is.
A "természetüknek megfelelő eltérésekkel" kitétel az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (továbbiakban Ávtv.) szabályaira figyelemmel került az új Ptk. rendelkezéseibe.[4] Az irányt szabó kommentárirodalom szerint a kitétel ellenére az állatok továbbra is dolognak minősülnek és ennek az a leginkább elfogadható magyarázata, hogy az állatoknak nincsen személyisége és birtokba vehetőek, tárgyai a vagyoni forgalomnak.[5]
A Ptk. az állatok magánjogi státuszára irányadó általános szabályt dogmatikai értelemben az analógia[6] eszközével adja meg, amikor kimondja, hogy a dolgokra vonatkozó szabályokat kell rájuk alkalmazni. Ezen általános norma (fő szabály) kivételeként azonban a kódex kiveszi az állatokat a dolgok általános köréből és a természetüknek megfelelő eltérések figyelembevételét írja elő.[7] E hazai magánjogi szabályozás egy, a nemzetközi tendenciáknak is megfelelő irányt követ, amikor - a fokozott védelmüket megalapozó sokirányú társadalmi szerepük miatt is - bizonyos értelemben kiemeli az állatokat a dolog általános fogalma[8] alól. Ez azonban nem jár új státuszjogi minőséggel, mert továbbra is a dolgokra irányadó szabályokat kell rájuk alkalmazni a törvény alapján.[9] Jelesül dogmatikai értelemben a fő szabály megmarad.
Érdekes utalni arra, hogy a korábbi Polgári Törvénykönyvünk, az 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezéseihez viszonyítva a 2013. évi V. törvény hatálybalépésével (továbbiakban: új Ptk.) mindenképpen jelentős változás történt azzal, hogy a régi Ptk.-ban még nem szerepelt az állatokra vonatkozó semmilyen speciális kitétel.[10]
- 313/314 -
Az állat dologként történő leegyszerűsített meghatározása véleményünk szerint nem tükrözi azt, hogy az állat élőlény, mely többek között érezni, szenvedni, örülni képes és semmiképp sem kezelhető úgy, mint más élettelen használati tárgy.
A nemzetközi gyakorlatban ennek a kérdésnek a felvetésére számos jó példát, jogalkotói megoldást találunk.
Az osztrák ABGB szabályai szerint az állatok nem dolgok; különleges törvények védik őket. A dolgokra vonatkozó rendelkezések az állatokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben nincs ettől eltérő szabályozás.[11] A svájci ZGB is deklarálja, hogy az állatok nem tárgyak, azonban amennyiben az állatokra vonatkozóan nincsenek külön rendelkezések, az állatok a tárgyakra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak.[12] A német BGB szintén külön szakaszban szabályozza az állatokra vonatkozó rendelkezéseket, kimondja, hogy az állatok nem dolgok, őket különleges törvények védik, azonban eltérő rendelkezés hiányában a tulajdonra vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók rájuk.[13]
Álláspontunk szerint e felhívott nemzetközi példák alapján indokolt lenne a hazai szabályozásban is expressis verbis kimondani, hogy az állatok nem dolgok, és ez esetben is az analógia alkalmazható maradhatna.[14] A szabályozás ilyen módosítása véleményünk szerint jobban kifejezné az Állatvédelmi törvény (Ávtv.) preambulumában is megfogalmazott definíciót, mely szerint az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége, megkülönböztetetten nagy értéket képviselnek az emberiség számára.[15]
Az állatok dologként történő meghatározása, önálló jogalanyiságának hiánya az állatok károkozása szempontjából is egy fontos kiindulópont. Az állatok bár élőlények, de önálló jogalanyisággal nem rendelkeznek, nem jogképesek, nincsen cselekvőképességük. Az általuk okozott kár vonatkozásában felelősség kizárólag az állattartó természetes vagy jogi személyt terhelheti.
Az állatok károkozása a magánjogi szabályozásban pregnánsan már az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslatban (továbbiakban Mtj.) is megjelent. Az Mtj. 1739. §-a alapján "Aki állatot tart, felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz. Ha a kárt oly háziállat okozta, amely az állattartó hivatásának, keresőfoglalkozásának vagy háztartásának céljára szolgál, és ha minden intézkedést megtettek, amely köztapasztalat szerint az ilyen állat tartásával járó veszély elhárítására szükséges: az állattartó csak a vétlen kártételért általában fennálló felelősség korlátai között felel (1737. §). Az állat okozta kárért az is felel, aki az állattartó irányában az állat őrizetét szerződéssel elvállalta, hacsak nem bizonyítja, hogy a veszély elhárítása végett kellő gondosságot fejtett ki."[16]
A korábbi Ptk. az állatokra vonatkozóan nem tett külön kitételt a dologi jog szabályai körében és az állattartó felelősségére az általános szabályok alkalmazását rendelte.
A hatályos Ptk. a Hatodik Kötelmi jogi könyvben szabályozza az állatok károkozásáért való felelősséget. Az állatok - sokszínűségükre, méretükre, fajtájukra - figyelemmel a károkozás széles skáláját képesek megvalósítani. Az állatok nem csak az emberben okozhatnak sérülést, kárt tehetnek a természeti értékekben, dolgokban, vagy akár egy másik állatban is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
