A Szász Legfelsőbb Bíróság panaszeljárásban egy a szász szövetségi bíróság által hozott pénzbírsági határozattal kapcsolatban döntött. A bíróság az örököst 500 euro pénzbírsággal sújtotta, mivel nem tett eleget annak az ítéletnek, melyben arra kötelezte, hogy a kötelesrészre jogosult örökösnek felvilágosítást adjon a hagyatékról úgy, hogy bemutat neki, egy a közjegyző által felvett jegyzéket az eljárásban adott igazolások és bizonyítékok csatolásával. Az örökös bemutatott ugyan egy közjegyzői hagyatéki jegyzéket, ez azonban a bíróság szerint befejezetlen és hiányos volt. A száz szövetségi legfelsőbb bíróság egy korábbi jogesetet kapcsán hasonló ítéletet hozott: a közjegyzőnek magának kell a hagyatékot vizsgálnia és a saját nyilatkozatát rögzítenie. A bíróság több átfogó utasítást is ad a továbbiakban, a közjegyzőnek arra kell figyelnie, hogy a leltár teljes legyen és hogy "minden szükséges igazolást csatoljon"az örökös.
A döntés arra az elfogadott eljárásra támaszkodik, hogy a közjegyzőnek, egy hagyatéki jegyzék elkészítésekor saját magának kell az összes szükséges vizsgálatot elvégeznie és a hagyatéki leltárt a saját felelősségére megállapítania, mivel a Polgári Törvénykönyv 2314 §-a rendelkezik a közjegyző "együttműködéséről" a leltár felvételekor. Mivel nincsen egyértelmű törvényi szabályozás az együttműködés, a vizsgálati kötelezettség terjedelme vitatott, ugyanakkor az állampolgárok egy közjegyzőtől alapos és átfogó vizsgálatot várnak el, másrészt az ehhez szükséges lépéseket a gyakorlat a mérlegelésre bízza. A közjegyző által készített hagyatéki leltár ugyan az örökös általi jegyzék helyébe lép, viszont nem helyettesíti az ahhoz kapcsolódó érték-megállapítási eljárást. Ez azt jelenti, hogy a közjegyző - az örökös egyetértésével - igazolásokat fűzhet a leltárhoz, amennyiben ennek a dokumentációhoz kapcsolódva értelmét látja, erre azonban nem kötelezett. Ez kizárólag az örökös kötelessége, akinek az iratokat adott esetben kiegészítésképpen a közjegyző általi hagyatéki leltárhoz kell benyújtania. A cikk írója arra figyelmeztet, hogy amennyiben nem lesz változás a jogszolgáltatásban, arra kell továbbra is figyelni, hogy a közjegyző a hagyatéki leltár készítésénél egyértelműen dokumentálja, hogy az eredmény a saját kötelességszerű vizsgálatának megfelel és nem csak az örökös tájékoztatását és információit ismétli, különben az örököst végrehajtási intézkedések fenyegetik, ami aztán szinte biztos, hogy a közjegyző ellen indított kártérítési követeléshez vezet. H. Gy.
1812. július l.-jén lépett hatályba az Osztrák Polgári Törvénykönyv, így ez ma a második legidősebb még hatályban lévő civiljogi kodifikáció. Ennek a 200 éves évfordulónak szentelték az Európai Közjegyzői Napokat Salzburgban. Az idei konferencián rekordlátogatás született, több mint háromszázan vettek részt rajta.
Az előadások azonban nem korlátozódtak kizárólag a kialakulási és fennállási történetre, sem a Polgári Törvénykönyv jelentőségére napjainkban, hanem egy jogpolitikai-lag nagyon is aktuális vita formájában vetettek egy pillantást a jövőbe is, ami egy európai szerződésjog bevezetéséről szólt.
A konferencia első része az Osztrák Polgári Törvénykönyv méltatásáról szólt. Az ülés vezetője Pfof. dr. Georg E. Kodek a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetemről a Törvénykönyv fejlődéséről beszélt és kifejtette, hogy azért is tudott a gazdasági és társadalmi átalakuláshoz igazodni, mert a törvény szövege elég teret hagyott a bíróságoknak a jogszabályok kialakítására. Prof. Dr. Thomas Olechowski, szintén a bécsi egyetemről, jogtörténelmi előadásában az Osztrák Polgári törvénykönyv Közép-Európára gyakorolt hatásával foglalkozott, ahol is a 19. században több mint 37 millió ember élt. A bemutatott grafikon nem csak a Habsburg Birodalom változatos történelmére emlékeztetett, hanem azt is illusztrálta, hogy ezen kívül a törvény milyen széles körben - pl. Liechtensteinben vagy Horvátországban is - bevezetésre került.
A konferencia második felében pedig egy jogpolitikailag nagyon aktuális téma került középpontba: az Európai Bizottság kezdeményezése egy európai szerződésjog bevezetésével kapcsolatban. Francois Ancel a francia Igazságügyi Minisztériumból vezette fel a témát. Hangsúlyozta, hogy Franciaország egy ún. "Toolbox" opciót preferálja. Ez a nemzetközi jogalkotó számára a jog-összehasonítás alapján fogalom meghatározásokat tartalmazna az európai irányelvek és rendeletek, valamint modellszabályozásokra nézve. Másrészt pedig Franciaország nem tudja támogatni a Bizottság új kezdeményezését, egy európai szerződésjogra való törekvésében. Hiányzik egy átfogó vizsgálat a következményekről, és még kritikusan azt a kérdést is fel kell tenni, hogy az európai törvényhozó milyen alapon szeretné bevezetni, valamint, mindenekelőtt, hogy milyenek a jövendő változások módozatai.
Ezután a bevezető - és egyéb hasonló kritikus szavak - után dr. Rudolf Kaindl, bécsi közjegyző és a CNUE jelenlegi elnöke, a köszöntőbeszédében kifejtette, hogy kijelölték a vita határvonalait, ugyanakkor Prof. dr. Dirk Staudenmayer, a polgári- és szerződési jogról tartott előadásában "megvédte" a Bizottság elképzelését. Azzal igazolta az európai szerződési jog bevezetésének szükségességét, hogy nem létezik egy működő belső piac, mert a vállalkozók az országon túlmutató kereskedelmet a jogi rizikókra való tekintettel illetve a magas tanácsadói költség miatt elkerülik. A fogyasztók azonban profitálni tudnak abból, ha több a határon túli verseny. Ezt az előadón kívül csak a lengyelek támogatták, akik hangsúlyozták, hogy a lengyel elnökségi tanács a Bizottság elképzeléseivel egyetért, a többi résztvevő ezzel szemben elég kritikus volt a bizottsági kezdeményezéssel szemben.
Prog. Dr. Peter Limmer, würzburgi közjegyző utalt arra, hogy a jogösszehasonlítás nélkülözhetetlen, a különböző jogi kultúrák problémája természetesen itt is felmerül. Így pl. egy adóstól független kártérítés szisztémája, amit Anglia alapelvként képvisel, a kontinentális Európában a bíróságokat - a szigorú bírósághoz kötöttség miatt - nagyon leterhelné és rengeteg eljáráshoz vezetne. Az sem kielégítő, hogy most még a zöldkönyv különböző opcióiról folyik a beszélgetés, anélkül, hogy az ember ismerné az eredményt, hogy melyik jog az, amit valójában ajánlanak. Több időre van szükség, hogy az elvárt tervezetet analizálják és átbeszéljék. Ezzel mindenki egyetértett. A tervet Angliában is különösen szkeptikusan fogadták, mivel az ottani jogfelfogás fontosnak tartja, hogy a felek a szerződésük tartalmát önállóan alakítsák.
Prog. Dr. Oliver Remien - a würzburgi egyetemről - szerint a projekt ugyan gazdaságilag érdekes, véleménye szerint azonban gyakorlatilag alkalmatlan. Abból kéne kiindulni, hogy az interneten való kereskedelemben a vállalkozók a szerződésjogot írják elő, így ezt nem tisztességes fogyasztóvédelmi eszköznek nevezni. Egy európai polgárjogi háló sem tudná teljesen különböző eredményekkel a mindenkori nemzeti igazságszolgáltatást egy egységes jogrendbe tömöríteni. Staudenmayer professzor is hasonló véleményen volt, hogy a szakértői tervezet tartalma még nem ismert, az is lehet, hogy semmi köze nem lesz a CFR-Net-hez és lehet, hogy mindenki számára teljesen alkalmas lesz. Egyrészről egy nagyon magas fogyasztói védelmet kell szavatolnia, aminél persze egyes országok "csúcsai" alacsonyabbak lesznek. Másrészt pedig a vállalkozók számára olyan attraktív is lehet, hogy a fogyasztóknak jó ajánlásokat tehetnek. Ezért tehát a fogyasztóvédelem és a vállalati érdekek között nincs ellentmondás, így tehát mindkét fél egyetértően kiválaszthatja a megfelelő eszközt, de ez természetesen nem kötelezően. Kérdések merülhetnek fel azonban például egy megerősített adatcserével kapcsolatban: így talán egy Nápolyban lévő bíróság egy adatbankon keresztül vizsgálhatná, hogy egy másik tagállam elsőfokú bírósága a szerződésjogi magyarázattal kapcsolatban döntött-e. H. Gy.
A közjegyzőség nélkülözhetetlen tényezőként lép fel az európai társasági jog alakításában
A pénzügyi válság következményei miatt a belső piac jelenleg egy olyan új ritmussal ismerkedik, amit az európai intézmények, különösképpen a Bizottság diktál. Ez utóbbi, a jövőbeni kezdeményezésekkel kapcsolatos egyeztetési folyamatot indított el az európai társasági jog területén. A tavaly októberben megfogalmazott Egységes Belső Piaci dokumentumában a Bizottság számos javaslatot fogalmazott meg.
Az európai közjegyzőségek számára kiváló lehetőség volt, hogy egy jelentős, brüsszeli esemény megrendezésével ehhez a munkához hozzájárulhattak, és hogy a közjegyzői gyakorlat számára ennyire fontos területen bemutathatták szakértelmüket. Június 27-28-án, így közel 500 európai közjegyző kollégánk utazott Brüsszelbe, hogy részt vegyen az Európai Közjegyzőség 3. Kongresszusán.
A Kongresszus programja a kis- és középvállalatok (KKV-k) számára az európai jog területén megfogalmazható kilátások köré rendeződött, három vezérszálon: a gazdaság, a jog és a finanszírozás. A négy vitafórumba szervezett esemény lehetővé tette a résztvevőknek, hogy megvitassák a KKV-k gazdasági helyzetét és finanszírozási lehetőségeiket az Európai Unióban.
Megnyitó beszédében, Bart Van Opstal közjegyző, a Belga Közjegyzők Királyi Szövetségének elnöke a vállalkozások számára a közjegyzőséget a társasági jog szakértőjeként, és az általa készített okiratok révén a jogbiztonság garanciájaként definiálta. Bemutatta továbbá az ún. e-depot kezdeményezést, amely az induló vállalkozásoknak Belgiumban lehetővé teszi, hogy közjegyzői közreműködés mellett három napon belül megkezdhessék működésüket. Végül, Van Opstal a közjegyzőségekkel kapcsolatban a pénzmosás elleni küzdelemben vállalt szerepüket is kiemelte.
Ezt követően Rudolf Kaindl közjegyző, az Európai Unió Közjegyzőségeinek Tanácsa (CNUE) elnöke ismertette a gazdasági válság miatt a közjegyzőket terhelő kihívásokat. "Európában, a társasági jog területén a jogbiztonság a KKV-k létrehozásának és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme. A KKV-k szükségleteire válaszul, e területen a közjegyzők szakértelmükkel járulnak hozzá a jogbiztonság megőrzéséhez" - mondta. Majd hozzátette: "Itt az idő, hogy az eddig érvényesülő, bármi áron való deregulációs politikát felülvizsgáljuk. Sőt, ma már elfogadott, hogy egy kiegyensúlyozott szabályozás a gazdasági fejlődést, egyben az európai polgárok és vállalkozások érdekeit szolgálja"
Ezek a szavak visszhangra találtak Gianni Pittella, az Európai Parlament alelnökének felszólalásában is, aki a közjegyzőket az európai jogrend pilléreiként emelte ki, akik vezető szerepet vállalnak abban, hogy Európa kilábaljon a gazdasági válságból.
Ha nem is megszokott, de az első vitapanel célja az volt, hogy - elmozdulva a szigorú értelemben vett jogi megközelítéstől - leküzdjék a gazdasági válságot, ami az Európai Uniót sújtja és felülkerekedjenek azokon a főbb kihívásokon, melyek a gazdaság motorjának beindításához szükségesek. A szervezők neves elemzőket, személy szerint Etienne de Callata'-t, a Bank Degroof vezető közgazdászát, Christian Helmenstein-t, az osztrák Ipari Szövetség vezető közgazdászát, Gerhard Huemer-t, az UEAPME Gazdasági és
Pénzügyi Osztályának vezetőjét, Rolf Knieper-t, a brémai Egyetem társasági és gazdasági jogi tanszékének professzorát, és Heinz Zourek-et, az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága főigazgatóját hívták meg.
A felszólalók megkísérelték felvázolni a következő hónapok gazdasági kilátásait, különösen a tekintetben, hogy a KKV-k hogyan indíthatnák be újra működésüket. A piac szabályozása vagy deregulációja kérdéskörén túl a meghívottak ugyancsak hangsúlyozták a közjegyzők által a KKV-knak nyújtott gazdasági hozzáadott-értéket.
A második panel résztvevői megvitatták az Európai Bizottságnak a központi kereskedelmi- és cégnyilvántartások összekapcsolására vonatkozó irányelvtervezetét, melyet idén február 24-én tettek közzé. Vitanyitóként Schmidt-Matthias Gerdts, a DG MARKT képviselője mutatta be az irányelvtervezet különböző rendelkezéseit. Ezt követően a beszélgetésbe bekapcsolódtak a további meghívottak is: Bohdan Hallade, prágai közjegyző, Ruud van Helden, amszterdami közjegyző, Alvaro Lucini Mateo, madridi közjegyző, Kurt Lechner, német európai parlamenti képviselő, Paul Farrell, az Európai Üzleti Nyilvántartás koordinátora, Federico Tassinari, bolognai közjegyző, és Arno Weigand, bécsi közjegyzőjelölt.
A felszólalók kiemelték, hogy ezen a területen olyan európai szabályozásra van szükség, amely segíti a kereskedelmet azáltal, hogy a gazdasági tranzakciókat biztonságosabbá és gyorsabbá teszi. Hangsúlyt kapott az egyes nemzeti nyilvántartások adataihoz kapcsolt joghatások átláthatósága iránti igény is. Mivel ezek a joghatások tagállamonként igen eltérőek, az európai közjegyzők azt kérik, hogy az összekapcsolás az európai vállalkozások és polgárok elvárásainak megfelelően garantálja a jogbiztonságot.
E vitafórum bevezetéseként, Jean-Christophe Laloux, az Európai Beruházási Bank igazgatója tájékoztatta a résztvevőket a Bank KKV-finanszírozásban betöltött szerepéről. Szavai összhangban voltak a többi felszólaló által mondottakkal, akik hangsúlyozták a közhatalmi intézmények és a pénzintézetek jól átgondolt és szükséges mértékű beavatkozásának fontosságát.
Othmar Karas osztrák képviselő, Cristian Silviu Busoi, román európai parlamenti képviselő, Andrea Benassi, az UEAPME főtitkára, Jean-Pierre Di Bartolomeo, a Sowalfin elnöke vett részt a beszélgetésben, és megvitatták a kényszerhelyzetben lévő kis-és középvállalkozások részére adott kölcsönök visszaszorulásához vezető számos tényezőt. Niek Zaman, rotterdami közjegyző kiemelte, hogy a közjegyzői üzleti tanácsadás segítheti a KKV-k finanszírozáshoz való hozzáférését.
A nagyszámú meghívottakkal indult vitafórum egy esetleges székhely-transzferrel kapcsolatos irányelv kidolgozását tárgyalta olyan vállalkozások számára, akik a belső piacon szeretnének fejlődni. Christopher M. Ruppert a luxemburgi Igazságügyi Minisztérium képviselőj e megjegyezte: "A gazdasági szereplők már a gyakorlatban alkalmazzák a székhely-átruházást, illetve egyéb módokon elérik amire törekszenek, mint ahogy az az Európai Részvénytársasággal vagy a határokon átnyúló fúziókra vonatkozó rendelettel történt. De ezekhez a hiánypótló intézményekhez költségek és elég időigényes eljárások kapcsolódnak (...)". Antonio Fernández-Aparicio Golfines, madridi közjegyző, Peter Kindler, az Augsburgi Egyetem professzora, Andreas Schwab, egy német európai parlamenti képviselő, Corrado Malberti, milánói közjegyző, Evelyn Regner, osztrák EP-képviselő, Günter H. Roth, az innsbrucki Egyetem professzora, Hartmut Wicke, müncheni közjegyző és Elzbieta Paczos, a lengyel Igazságügyi Minisztérium képviselője rögzítették: a hiányzó jogi szabályozás ezen a területen a bővülni vágyó európai vállalatok jogi elbizonytalanodásának forrása. Végül is, a székhelytranszfer joghatásait a nemzeti szintű szabályozás alapozza meg, és az európai joggyakorlat határozza meg azokat az elveket, melyeket az egyes esetekben alkalmazni kell.
A felszólalók szintén érintették az európai magánjogi társaság (SPE) tervezetét, és az európai részvénytársaság (SE) alapszabályának felülvizsgálatára vonatkozó tervezetet. Ez a két különleges társasági forma szintén felveti a székhelyek szabályozásának kérdését a munkavállalói részvétel, a hitelezővédelem és a társasági adatok átláthatósága iránti igénnyel kapcsolatosan.
Michel Barnier európai biztos felkérte a közjegyzőket, hogy járuljanak hozzá az európai társasági jog felépítéséhez
Igor DZIALUK, a lengyel Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárának beszéde előtt - aki a lengyel elnökség által kitűzött prioritásokat ismertette - Michel Barnier európai biztos bejelentette a hallgatóság előtt, hogy az európai társasági jog jövőjével kapcsolatban egy hosszabb időtartamra szóló nyilvános konzultációs időszakot nyit meg; és erre a konzultációra a közjegyzőket is meghívja. A konzultációs időszakot egy Zöld Könyv kiadása fogja zárni, ennek célja, hogy tisztázza azokat a kérdéseket, melyek a vállalatok és vállalati csoportok részvényeseinek hosszú távú részvételét, és az üzleti mobilitást érintik.
A belső piacért és a szolgáltatásokért felelős európai biztos kijelentése szerint a vitát három hangsúlyos területre kell fókuszálni:
• a hatékonyabb igazgatósági működésre;
• a részvényesek intenzívebb és hosszú távú részvételre való bátorítására;
• és a vállalati irányítás megerősítésére.
E három területtel összefüggésben hívta meg a közjegyzőket, hogy osszák meg "tapasztalataikat" és "szakértőiket".
Végül, összefoglalásképpen, és visszatérve a Bíróság közelmúltbeli döntésére, ami a közjegyzői szakmával kapcsolatos nemzetiségi követelmények eltörlésére vonatkozott, Barnier biztos megnyugtatóan nyilatkozott, íme néhány idézet: "Ez a határozat vajon jelent-e jövőbeni veszélyt az európai közjegyzőségekre? (...) A válaszom: nem. Nincs veszély. Természetesen ez a határozat már az európai jog részét képezi, és a szükséges döntéseket minden tagállamnak meg kell hoznia, mint azt minden bírósági döntéssel kapcsolatban tenni szoktuk. A Bíróság azonban a közhatalom fogalmát is értelmezte, mint Önök is említették. Azt hiszem, őszintén mondhatom, külön is hangsúlyozva, hogy ez az értelmezés nem tette kérdésessé a köz-jegyző'k közhatalmi vagy köztisztviselői jogállását. Hasonlóképpen, ez a határozat értelmezésem szerint nem kérdőjelezi meg a közjegyzőség alapvető jellemzőit, vagy szervezeti felépítését sem. Azt hiszem, a Bíróság világosan egyértelművé tette határozatában azt az alapvető' szerepet, amit a közjegyzőség társadalmunkban játszik. Úgy vélem, e tekintetben nem lehetnek kétségeink"
Fotók, videók és a felszólalók beszédei az alábbi címen találhatók: www.notaires-d-europe.eu
V.K. ■
JEGYZETEK
* Dr. Horváth Gyöngyi, MOKK ügyvezető
Dr. Varga Krisztina, MOKK ügyvezető
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Horváth Gyöngyi, MOKK ügyvezető Dr. Varga Krisztina, MOKK ügyvezető
Visszaugrás
