Az 1991. évi XLIX. törvény 1992. január hó 1. napjával történő hatálybalépése óta a jogszabály több, alapvető módosítása történt meg. A módosítások mindig felvetettek jogalkalmazási kérdéseket, ugyanakkor nem feltétlenül oldottak meg olyan problémákat, melyek a gyakorlatban régóta felmerültek. Cikkemben néhány, a közelmúltban felvetődött problémát szeretnék bemutatni.
A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételek megvalósulása körében a hitelezőnek - a fizetésképtelenség megállapítása iránti kérelem alaposságához - azt kell bizonyítania, hogy az adóssal szemben szerződésből eredő követelése van, hogy az adóssal szemben e követelésnek megfelelő számlát kibocsátotta, hogy - amennyiben az adós e tényt vitatja - a számlát az adósnak megküldte, és hogy a követelés vitatására rendelkezésre álló határidő, azaz a számla szerinti teljesítési határidő lejártát követő 15 nap lejártát követően az adóst a teljesítésre felszólította. Az adóst az eljárás során annak bizonyítása terheli, hogy írásban a teljesítési határidőt követő 15 napon belül - de legkésőbb a hitelező által küldött felszólító levél kézhezvételét megelőzően - a hitelező követelését írásban vitatta, és e vitató levele a hitelezőhöz meg is érkezett. A tartozás csak akkor vitatott, ha az adós legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig írásba foglalt vitató nyilatkozatot tett. Önmagában az a tény, hogy hitelező ugyanezen követelés megfizetése iránt peres eljárást is kezdeményezett, a tartozást nem teszi vitatottá.
A felszámolási - nemperes - ügyben eljáró bíróság ugyanis a Cstv. 26. § (1) bekezdése értelmében a fizetésképtelenség megállapítása és felszámolás iránti kérelem folytán indult eljárásban arra kapott törvényi felhatalmazást, hogy az adós fizetésképtelenségét megvizsgálja, és azt a Cstv. 27. § (2) bekezdése szerint megállapítsa vagy fizetésképtelenség hiányában a Cstv. 27. § (6) bekezdése szerint az eljárást soron kívül megszüntesse. A bíróság tehát az eljárás eredményeképpen az adós fizetésképtelenségéről dönt, e döntéséhez fűződik a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 229. § (1) bekezdése értelmében az anyagi jogerő, amely ebben az esetben azt zárja ki, hogy az adós fizetésképtelenségét bármely más eljárásban vitássá tegyék, illetve a bíróság azt újból elbírálja.
A fizetésképtelenség megállapítása iránt indított nemperes eljárásban a felszámolási ügyben eljáró bíróság nem vizsgálhatja - törvényi felhatalmazás hiányában - magát a követelést, annak fennállását, jogalapját és összegszerűségét sem, a fizetésképtelenség kérdésében történő döntéshozatal során a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában hivatkozott feltételeket vizsgálhatja kizárólag, nincs felhatalmazása arra, hogy a felszámolási kérelemben megjelölt követelés fennállása tárgyában a Pp. 229. § (1) bekezdésének megfelelő anyagi jogerővel bíró végleges döntést hozzon. A felszámolási kérelem alapjául szolgáló tartozás perben történő érvényesítése esetén a hatáskörrel és illetékességgel bíró peres bíróság - eltérően a felszámolási ügyben eljáró bíróságtól - a követelés jogalapjáról, összegszerűségéről dönt, anyagi jogerővel bíró, más perben vitássá nem tehető végleges határozatot hoz e körben. A fentiek folytán a fizetésképtelenség megállapításának nem akadálya az, ha a hitelező a követelés érvényesítése iránt pert is indított, és nincs lehetőség ez okból - a Pp. 152. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel, a Pp. 157. § a) pontja alapján - az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére sem. A követelés a módosított Cstv. alapján csak akkor vitatott, ha az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig a tartozást írásban vitatta.
A konkrét ügyben az adós gazdálkodó szervezet a csődeljárása során hitelezőivel egyezséget kötött. A felszámolási eljárást kezdeményező fél az egyezségi tárgyaláson, az egyezség megkötésében nem vett részt hitelezőként, követelését a csődeljárásban nem érvényesítette. A bíróság a csődeljárást befejezettnek nyilvánította.
A csődeljárás befejezését követően folytatott felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésében az eljárást soron kívül megszüntette a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján. Kifejtette, hogy az adott tényállás mellett a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeken túlmenően a bíróságnak a felek csődeljárás során tanúsított magatartását is vizsgálnia, értékelnie kellett. Figyelembe vette, hogy a Cstv. 3. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel a felszámolási eljárást kezdeményező hitelező a csődeljárásban nem minősült hitelezőnek, adós a vele szemben fennálló tartozást vitatta, az egyezségi tárgyalásról a hitelezőt nem értesítette, hitelezőként az eljárás kezdeményezőjét nem tartotta nyilván, a felszámolási kérelem előterjesztője hitelezőként a csődeljárásba nem jelentkezett be. Az elsőfokú bíróság mindezek alapján megállapította, hogy hitelező tudomásul vette azt, hogy az adós gazdálkodó szervezet vitatatja követelését, ezzel írásba foglalt vitatás nélkül is vitatottnak tekintette a követelést, melyre figyelemmel álláspontja szerint a csődeljárás ideje alatt benyújtott hitelezői igény felszámolási eljárásban nem érvényesíthető.
Rámutatott arra, hogy hitelezőre a Cstv. 19. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a csődegyezség hatálya nem terjed ki, így adóssal szemben fennálló kötelmi igényét külön perben érvényesítheti.
Ugyanakkor azonban a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakra figyelemmel az adóst az eljárás során annak bizonyítása terhelte, hogy írásban, a teljesítési határidőt követő 15 napon belül - de legkésőbb a hitelező által küldött felszólító levél kézhezvételét megelőzően - a hitelező követelését vitatta, és e vitató levele a hitelezőhöz meg is érkezett. Adós a hitelező felé írásban olyan nyilatkozatot, amelyben a hitelező szerződésen alapuló, kibocsátott számlával érvényesített követelését bármely okból vitássá tette volna, nem tett. Kizárólag a csődtörvény 27. § (3) bekezdése szerint előírt írásban tett nyilatkozat tekinthető olyan vitatásnak, mely nyilatkozattal az adós eredményesen elháríthatja a fizetésképtelenség megállapítását. Szóbeli előadás, ráutaló magatartás, vagy az, hogy a felszámolás kezdeményezőjét adós a csődeljárásban nem tekintette hitelezőnek, illetve az, hogy ezt az elsőfokú bíróság hivatkozása szerint a hitelező tudomásul vette, a tartozást nem teszi vitatottá.
Mint ahogy a Csődtörvény módosításához (2009. évi LI. törvény) fűzött előterjesztői indokolás is rögzíti, az adós felelőssége az, hogy a szerződés alapján kibocsátott számlát megvizsgálja, és ha a kézhez vett számlában foglalt követelés összegével, jogalapjával, esedékességével - vagy bármi egyéb okkal - kapcsolatban kifogása merül fel, úgy ezt a Cstv. által meghatározott rendben a hitelezővel közölje. Amennyiben ezt nem teszi, úgy beállnak vele szemben a Cstv. 27. § (2) bekezdése a) pontjában meghatározott következmények. Jelen esetben az adós a hitelezői követelést írásban nem vitatta, sem a vele szemben kibocsátott számlában rögzített esedékességtől számított 15 napon belül, sem a hitelező által megküldött felszólító levél kézhezvételéig, a követelést ezt követően jogfenntartással sem egyenlítette ki, ezért a Cstv. 27. § (2) bekezdése a) pontja szerinti feltételek fennállása miatt a fizetésképtelenséget meg kellett állapítani, felszámolását el kellett rendelni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
