Az Európai Bíróság Courage ügyben hozott ítélete (C-453/99. sz. Courage ügyben 2001. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-6297]), illetve az Európai Bizottság által 2004-ben indított konzultációs folyamat eredményeként közzétett Fehér Könyv [az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló Fehér Könyv, Brüsszel, 2008.4.2. COM(2008) 165] révén az utóbbi idők egyik legtöbbet feldolgozott versenyjogi témája a versenyjogi jogsértések miatt indult kártérítési perek. Ugyanakkor a témának számtalan gyakorlati oldala is van, amelyeket csak folyamatosan, az ítélkezési gyakorlat alakulásával lehet feldolgozni. E tanulmány - a teljesség igénye nélkül - néhány közelmúltban indult versenyjogi kártérítési per bemutatása útján próbál reflektálni e versenyjogi kártérítési perek gyakorlati problematikájára.
Az Európai Bizottság 2001. december 20-án hozott határozatában (COMP/36.212) megállapította, hogy 11 papíripari vállalkozás az önmásoló papír piacán versenykorlátozó megállapodásban vett részt. Az érintett árukat elsősorban hivatalos formanyomtatványokhoz használják, a kartellben résztvevő vállalkozások ügyfelei (közvetlen vevők) a papír nagykereskedelmi vállalkozások.
Egy német hitelintézet, amely egy formanyomtatványok gyártásával foglalkozó német vállalkozás felszámolójaként járt el, keresetet nyújtott be a mannheimi tartományi bíróság ("Landgericht Mannheim") előtt a Papierfabrik August Koehler ellen. Az Európai Bizottság határozatára tekintettel ún. következményi ("follow-on") keresetről volt szó.
Az ügy érdekessége az volt, hogy a felperes nem az alperes közvetlen vevője volt. A felperes négy papír nagykereskedelmi vállalkozástól szerezte be önmásoló papír iránti szükségletét, amelyek közül az egyik az alperes leányvállalata volt. A mannheimi bíróság elutasította a felperes kártérítési keresetét, mivel nem látta kellően bizonyítottnak a felperes kereseti jogát, illetve azt, hogy a felperes az egyébként bizonyított, kartell által okozott áremelkedést nem hárította tovább a saját vevőire [LG Mannheim, Entscheidung vom 29.04.2005 - 22 O (Kart) 74/04].
A felperes fellebbezést nyújtott be a mannheimi tartományi bíróság ítélete ellen. A karlsruhei tartományi fellebbviteli bíróság ("Oberlandesgericht Karlsruhe") mindenekelőtt jóváhagyta, hogy a felszámoló érvényesítse a felszámolást alatt álló károsult vállalkozás követelését. A felperes arra hivatkozott, hogy nem elfogadható az az álláspont, amely szerint csak a közvetlen vevők rendelkeznek kereseti joggal. A közvetett vevők ("indirect purchaser") kereseti jogai érdemi vizsgálat nélkül nem utasíthatók el abban az esetben, ha a kartellben résztvevő vállalkozás száz százalékos tulajdonában lévő leányvállalatán keresztül értékesítette az érintett árut. A karlsruhei tartományi fellebbviteli bíróság elfogadta a felperes érvelését azon az alapon, hogy a közvetett vevők kereseti jogának elutasítása lehetővé tenné a kartellben résztvevő vállalkozások számára, hogy egy az érintett árut értékesítő leányvállalat közbeékelésével megakadályozza a kártérítési igényeket. Az áremelkedés továbbhárítása kapcsán a karlsruhei bíróság alapos megfontolás után úgy döntött, hogy a felperes kármértékének megállapítására és a továbbhárítás elmaradására irányuló bizonyítási kísérletét nem tartja kellően megalapozottnak, ugyanakkor becslés útján megítélte a követelt kártérítés egy részét [OLG Karlsruhe, Entscheidung vom 11.06.2010 - VI U (Kart) 118/05].
A felperes a karlsruhei tartományi fellebbviteli bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a német szövetségi legfelsőbb bírósághoz a teljes követelt kártérítés megítélése érdekében, amely eljárás a kézirat lezárásáig (2010. december 31.) folyamatban volt.
A német versenyhatóság ("Bundeskartellamt") 2003. április 14-én hozott határozatában megállapította, hogy 6 cementgyártó vállalkozás versenykorlátozó megállapodásban vett részt. Az érintett árut elsősorban építkezések során használják, a kartellben résztvevő vállalkozások ügyfelei (közvetlen vevők) építőipari vállalkozások.
A Cartel Damages Claims (CDC) nevű cég keresetet nyújtott be a düsseldorfi tartományi bíróság ("Landgericht Düsseldorf") előtt a Lafarge, a Dyckerhoff, a Cemex, a Schwenk Zement, a Heidelberg Cement és a Holcim ellen. A CDC 29 építőipari vállalkozás kereseti követelését kívánta érvényesíteni úgy, hogy a vállalkozások követeléseiket a CDC-re engedményezték. A német versenyhatóság határozatára tekintettel következményi keresetről volt szó.
A düsseldorfi tartományi bíróság 2007. február 21-i közbenső ítéletében megengedhetőnek tartotta a keresetet és úgy ítélte meg, hogy a CDC alkalmazhatja a gyűjtőkereset alkalmazni kívánt formáját [LG Düsseldorf, Entscheidung vom 21.02.2007 - 34 O (Kart) 147/05].
Az alperesek fellebbezést nyújtottak be a közbenső ítélet ellen. Fellebbezésükben az alperesek egyrészt a kereseti követelés nem megfelelő meghatározására, másrészt a kereseti jog hiányára támaszkodtak. Az alperesek álláspontja szerint mivel a felperes nem határozta meg kellő pontossággal a kereseti követelést, így nem zárta ki, hogy azonos tényekből eredő esetleges követeléseket érvényesítsenek az alperesekkel szemben a későbbiekben. Az alperesek azt is kifogásolták, hogy a felperes egyes követelésekre vonatkozó adatbázisa nem volt naprakész. Az alperesek álláspontja szerint a felperes nem rendelkezik megfelelő kereseti joggal.
A düsseldorfi tartományi fellebbviteli bíróság ("Oberlandesgericht Düsseldorf") 2008. május 14-én hozott ítéletében elutasította az alperesek fellebbezését arra tekintettel, hogy (i) a kereset meghatározása csak olyan mértékben szükséges, hogy a későbbi jogvitáktól adott per megkülönböztethető legyen, aminek a felperes eleget tett; (ii) a kereseti jog megalapozottsága (így például az engedményezés érvényessége) érdemi kérdés, amelyet a megengedhetőség körében nem lehet vitatni [OLG Düsseldorf, Entscheidung vom 14.05.2008 - VI U (Kart) 14/07].
A német szövetségi legfelsőbb bíróság ("Bundesgerichtshof") 2009. április 7-i ítéletében elutasította a düsseldorfi tartományi fellebbviteli bíróság ítélete elleni felülvizsgálati kérelmet (BGH, Entscheidung vom 07.04.2009 - KZR 42/08). A düsseldorfi tartományi bíróság előtti érdemi eljárás a kézirat lezárásáig (2010. december 31.) folyamatban volt.
Az Európai Bizottság 2006. november 29-én hozott határozatában (COMP/38.638) megállapította, hogy 6 vegyipari vállalkozás a butaidén gumi és az emulzióból előállított sztirol-butaidén gumi piacán versenykorlátozó megállapodásban vettek részt. Az érintett árukat elsősorban kerékabroncsok gyártásához használják, a kartellben résztvevő vállalkozások ügyfelei (közvetlen vevők) a nagy kerékabroncsgyártó cégek.
2007. december 21-én kerékabroncsgyártó vállalkozások keresetet nyújtottak be az angol bíróság ("High Court") előtt a Bayer, a Shell és a Dow, illetve leányvállalataik ellen. A keresetben 23 vállalkozás volt megjelölve alperesként, a kartellben résztvevő vállalkozások, illetve azok angol, német, holland, francia és spanyol leányvállalatai. Az Európai Bizottság határozatára tekintettel következményi keresetről volt szó.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
