Az adózás hagyományosan olyan területnek számít, melynek vonatkozásában az alkotmányos mércéknek kevesebb szerep jutott. A pragmatikus felfogás szerint a közteherviselés kapcsán a számszerűsíthető összegeknek és mértékeknek, nem pedig a javak elosztását, illetve újraelosztását meghatározó alapelveknek van döntő jelentősége, ezért csak kivételesen lehet helye adójogi jogszabályok alkotmányossági alapon történő megsemmisítésének. Mára ez az álláspont már meghaladottnak számít, világossá vált, hogy a mindenkori kormányzat adójogi mozgásterét számottevően behatárolják az alkotmány rendelkezései: a jogállam eszmerendszere, illetve az alkotmányosan védett alapjogok. Az elmúlt években számos alkalommal tapasztalhattuk meg, hogy bizonytalan a kormányzat döntési szabadságának terjedelme adójogi kérdésekben, az aktuális adójogi és adópolitikai viták többségének alapját e feszültség adja.
1. Deák Dániel könyvében arra a kérdésre törekszik választ találni, hogy napjaink alkotmányos, illetve európai és nemzetközi jogi kereteit figyelembe véve milyen adóreformok tartozhatnak a kormány alkotmányos mozgásterébe, illetve mely lépések azok, melyek már nem fogadhatóak el? Kétségtelen, hogy a szerző rendkívül kritikusan, néhol talán egyoldalúan elutasítóan viszonyul az elmúlt esztendők magyarországi kormányzati politikájához, a magyar adórendszerrel foglalkozó strasbourgi és luxemburgi ítéletek azonban azt támasztják alá, hogy megállapításaiban sok lehet az igazság. Legutoljára 2017 áprilisában az Európai Unió bírósága a fordított adózás magyar szabályozásáról mondta ki, hogy az ellentétes az uniós joggal[1]. Bár a könyv megírásakor ez az ítélet még természetesen nem volt ismert, a szerző által megfogalmazottak előrevetítették, hogy milyen értelmű döntés születhet Luxemburgban. Ez ismét annak bizonyítéka, hogy foglalkoznunk kell az adózás alapjogi és egyéb alkotmányos vonatkozásaival, mivel a nemzetközi bírói fórumok is egyre inkább ezen a szemüvegen keresztül közelítenek az adójogi problémákhoz. A visszaható hatály tilalma, az egyenlő bánásmód követelménye, az emberi méltóság koncepciója, az elvonás jellegű közteher megállapítása: mindezek olyan kérdéseket vetnek fel, melyekre lehetséges válaszokat találunk Deák Dániel könyvének lapjain.
2. A könyv erőssége, hogy az alkotmányos adójog terrénumát kiterjesztően értelmezi, így törekszik a kapcsolódó aspektusok mélyreható elemzésére is. Az adójog és alkotmányjog találkozási pontjainak bemutatásához minden esetben elméleti alapvetés, valamint nemzetközi kitekintés kapcsolódik, de képet kaphatunk az Alaptörvény elfogadásához köthető alkotmányjogi reformok irányairól és jellegéről is. A szerző e ponton ismét sommás és kritikus véleményt fogalmaz meg a változások mibenlétéről, azonban e könyv adójogi vetülete mégis hasznos és tanulságos olvasmány lehet azoknak is, akik ezzel az állásponttal nem azonosulnak. E könyv nem csupán az adójog újszerű megközelítését adja, hanem egy önálló világképet is felvázol, melyhez mindenki saját nézeteihez mérten viszonyulhat.
A bevezetés egy alapvető kérdéseket taglaló elméleti gondolatmenettel indít: a szerző azt próbálja megragadni, mi a jog fogalma, mi a jog szerepe a társadalomban, milyen a helyes jogfelfogás és milyen szerepe van, illetve kell hogy legyen az államnak a jogi szabályok megalkotásában, kikényszerítésében. Mivel a kormányzatot "mesterséges képződménynek" tartja, nagy hangsúlyt helyez a szerző a jogon túli, a felek megállapodásán, illetve a közmegegyezésen alapuló normarendszerekre, melyek nézete szerint gyakran hatékonyabban irányíthatják a társadalmi viszonyokat,
- 470/471 -
mint a felülről oktrojált, az állami álláspontot megtestesítő jogszabályok. A könyv olvasása folyamán nagy segítség, hogy a szerző valamennyi általa bevezetett fogalmat definiál, így terminológiája könnyen elsajátítható. Új perspektívákat nyithatnak azok a gondolatok, melyek az alkotmány- és adójog kapcsolatát fejtegetik, illetve magát az adójogi jogviszonyt írják le. A bevezetés felveti a "megcímkézett" adójogszabályok problematikáját: ez olyan jelenség, mely nem csupán az adójog keretei között érzékelhető. Napjaink alkotmányjogi vitáinak egyik kulcskérdése, hogy milyen esetekben beszélhetünk ilyen adójogi jogszabályokról, és mikor köszönhető csupán a körülményeknek, hogy egy alapvetően semlegesnek szánt jogszabály egy konkrét címzettet, vagy jól körülhatárolható címzetti kört fog érinteni.
3. A bevezetést követően tér rá a szerző az adójogi dinamika fogalomkörére. E téren talán legérdekesebb az adójogi ortodoxia, illetve unortodoxia ellentmondásait tárgyaló rész, mely szemléltetően tárja fel e két megközelítés különbségeit. A következő alapgondolat a fikciók kiemelt jelentősége az adójogban: e jogterület egyik sajátossága, hogy bizonyos esetekben ehhez az eszközhöz nyúlva igazíthatóak legkönnyebben a jogi előírások a mindennapi életviszonyokhoz. Ezt követően az adóelkerülésről, annak módozatairól, illetve az ellene történő fellépés lehetőségeiről és eszközeiről olvashatunk. A szerző azt tartja helyesnek, ha a pozitív jogi szankciók mellett az állam teret enged a természetjogi megfontolásoknak (például: méltányosság), illetve az egyedi szintű problémakezelésnek (például: feltételes adó megállapításban kifejeződő alku). A visszaható hatályú adójogi jogalkotás tilalmával kapcsolatban a szerző arra a következtetésre jut, hogy Magyarországon a nemzetközi standardoknál is szigorúbb mércék vonatkoznak e jogállamban kivételesnek tekinthető megoldás alkalmazására. Ezt a sajátosságot az alkotmányos kultúra hiányával, illetve a rossz gyakorlatokban bővelkedő múltbeli tapasztalatokkal magyarázza. Végezetül az adójogi extraterritorialitásról esik szó, érzékelhető, hogy e terület dogmatikája még viszonylag kiforratlan.
Az adójogi statika kifejtése során azt vizsgálja a szerző, mi történik akkor, ha a gazdasági és politikai szféra kölcsönhatásának egyensúlya megbomlik, és a politikai tényezők maguknak vindikálják a jogot arra, hogy a gazdasági szereplők döntéseit átvállalva korlátozzák a gazdasági élet, illetve a piaci verseny szabadságát. Egyrészről felmerül, hogy a verseny korlátozására a gyengébb fél védelmének érdekében van szükség, ugyanakkor az állami beavatkozás (például a hatósági árszabályozás) a jövőt biztosító erőforrások feléléséhez vezethet. További érv az, hogy egyes - például monopol helyzetben lévő - gazdasági szereplők piaci körülmények között nem realizálható nyereségre tesznek szert, az ilyen vagyoni előny, vagy egy részének elvonása tehát nem jár a piaci verseny szabadságának sérelmével.
4. Az adójog két újabb jelensége az ún. Pigou-adók, illetve az ún. Robin Hood-adók intézményesítése, mindkettőről hosszasan értekezik a szerző. A Pigou-adók a túltermelést, vagy hiperaktivitást kívánják visszafogni, amikor ez a tevékenység például környezeti externáliák okozásával túlzott tehertételt jelent a társadalomnak, ezért indokolt, hogy az okozott költségek legalább egy részét azok előidézője viselje. A Robin Hood-adók az "indokolatlanul nagy nyereségre szert tevő" gazdagok jövedelmeinek többletadóztatását jelenti, egyfajta igazságosztásról beszélhetünk tehát. A szerző azonban rámutat arra, hogy az ilyen típusú újraelosztás elméleti háttere mindig bizonytalan, ezért az ilyen típusú adók alkalmazása megosztja a társadalmat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
