A védjegy az iparjogvédelem egyik legrégebbi intézménye, s mint ilyen mindig is fontos szerepet játszott a gazdálkodó szervezetek kereskedelmi tevékenysége során. A jogrendszer differenciálódása során, a piacgazdaság követelményei szerint megalkotott magánjogi jogszabályokhoz számos szállal kötődik. A védjegy az árujelzők legfontosabb fajtája, mint árujelző az egyes áruk és szolgáltatások azonosítására, egymástól való megkülönböztetésére, a fogyasztók tájékozódásának előmozdítására szolgál. A védjegyjogviszony egy abszolút jellegű jogviszony, amely segít a jogosult érdekeit érvényre juttatni. A védjegy megkülönböztető funkciójából ered, hogy a gazdasági, társadalmi változások, a technikai fejlődés felgyorsult üteme mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a védjegyjog újabb és újabb aspektusai lássanak napvilágot, hogy majd az idő elteltével nyerjenek jogi szabályozást. Ennek a folyamatnak az eredménye, hogy napjainkban a védjegy fontos szerepet kap a franchising szerződésekben, a reklámjoggal számos közös elem kapcsolja össze, és az időközben megszületett új jogághoz a fogyasztóvédelmi joghoz is erős kötődése. A védjegyjog aktuális tendenciáinak tárgyalása során tehát abból szeretnék kiindulni, hogy a jelenlegi társadalmi, gazdasági változások mellett milyen új területek nyertek szabályozást. Vizsgálódásaimat elsősorban a nemzetközi tendenciák viszonylatában kívánom folytatni, azokra a joganyagokra figyelemmel, melyek meghatározzák a hazai szabályozás alakulását.
A védjegyjog jelenlegi fejlődési irányvonalát meghatározzák egyrészt a már említett technikai fejlődésnek köszönhető változások, másrészt pedig a társadalmi, jogpolitikai célkitűzések. A technikai fejlődés a védjegyek tekintetében az oltalmi körnek a bővülését eredményezi. A napvilágot látó technikai újdonságoknak, megoldásoknak köszönhetően egyre több jogrendszer elismeri a háromdimenziós jelzéseket, színkombinációkat, valamint a hang- és fényeffektusokat, amennyiben ezek megkülönböztetésre alkalmasak.
A védjegyjog vonatkozásában is, alapjogszabálynak számító Párizsi, Uniós Egyezmény (továbbiakban: PUE) e tekintetben is számos változást hozott. A hagyományos megközelítés a védjegyek oltalmi körét csupán a fizikai dolgokra, árukra, termékekre terjesztette ki, ezt bővítette a PUE a szolgáltatási védjegyek oltalmával.
A technikai újdonságok körének bővülése természetesen a jogintézmény szabályanyagának bővülését is eredményezi. Ezt a folyamatot nagyban segíti, hogy a jogintézmény jelentőségének és nagy múltjának köszönhetően, a PUE a védjegyekre vonatkozó szabályanyagot a legnagyobb részletességgel rendezi, az egyes nemzeti jogalkotások pedig szintén részletesen rendezik a jogintézmény normaanyagát.
A másik fontos tendencia amely megfigyelhető a védjegyjog nemzetközi vonatkozásában, az fogyasztóvédelmi joggal való kölcsönhatás. A védjegyjogviszony abszolút jellegéből folyóan a fogyasztói igényérvényesítés erősödésével fontos meghúzni azt a határvonalat, amelyen belül a védjegy jogosultja mozoghat. A fogyasztói érdekek elsősorban a kereskedelem, a marketing és a reklám területén szenvedhetnek sérelmet, ezért kézenfekvő a törekvés arra, hogy a vállalat- és árujelzők szabályai megfelelően védjék a fogyasztókat és a lehető legteljesebb mértékben feleljenek meg a fogyasztók érdekeinek. Mindezek az igények egyes országok jogalkotásában, valamint nemzetközi síkon egyaránt és együttesen jelentkeznek, így a fogyasztóvédelem fókuszán keresztül megalkotásra kerülő egységes védjegyjogi normák mindenképpen az univerzális jogegységesítés eredményének tekintendők. Ilyen - nyomatékos fogyasztói érdeket szolgáló - alapvetően egységes szabályozás az oltalmi feltételek, az oltalom tartalma, valamint a minőségi garanciát nyújtó (tanúsító és kollektív) védjegyek vonatkozásában figyelhető meg.
Az oltalmi feltételeket, illetve az oltalmat kizáró feltételeket az egyes országok jogszabályai szinte azonos módon határozzák meg. Elvileg minden jogrendszer kizárja a megtévesztés, félrevezetés és összetévesztés veszélyeit, akár az áru eredetére, akár jellegére, minőségére vonatkozik a megtévesztés. Az összetéveszthetőség megállapításának gyakorlata azonban eltérő az egyes országokban, tekintettel a tipikus fogyasztó általános műveltségére, tájékozottságára, nyelvi sajátosságaira stb.
Fogyasztóvédelmi jellegűek azok a speciális szabályok is, amelyek a közismert (nótorius) védjegyek oltalmát írják elő. A PUE szabályaival összhangban számos jogrendszer tiltja olyan jelzéseknek védjegyként történő lajstromozását, amelyek az adott országban közismert védjegyekkel összetéveszthetők, még akkor is, ha ez utóbbiakra nem igényeltek oltalmat. Tipikus esetben ez csak relatív gátló okként szerepel, vagyis csak hasonló áruk tekintetében érvényesül, így az univerzális egységet egyelőre ez jelentheti. Fogyasztóvédelmi szempontból azonban kívánatos lenne az összetéveszthetőséget bármely árufajta tekintetében, tehát abszolút jelleggel szabályozni.
Mind a fogyasztók, mind a versenytársak érdekében kívánatos a védjegyhasználati kényszer kötelező előírása. Egyre több ország ismeri fel ennek jelentőségét, így tehát tendencia vagy az univerzális egység megvalósulása. Fontos, hogy tényleges használatot írjanak elő, illetve hogy azt hivatalból vizsgálják. A szankciókat tekintve viszont a szabályozásban egyelőre heterogenitás tapasztalható.
Nyilvánvaló a fogyasztói érdek megjelenése a minőségben közvetlen kifejezését magában hordozó kollektív, vagy méginkább a tanúsító védjegyek esetében, utóbbinál ugyanis rendszerint külön minőségvizsgáló szervezet tanúsítja a jelzett termék megfelelő minőségét. A tanúsító védjegy már számos ország jogrendszerében fellelhető, de szabályozás hiányában is a gyakorlatban széles körűen alkalmazzák, így könnyen univerzálissá válhat.
A harmadik fontos tendencia, amely szorosan összefügg a fogyasztóvédelmi szabályok előtérbe kerülésével, az az Európai Közösségek jogalkotása, amely az európai jogegységesítési tendenciáknak köszönhetően, hosszabb időre meghatározza a jogintézmény szabályozási irányait. Tekintettel arra, hogy Magyarország a közeljövőben csatlakozni kíván a Közösségekhez, fokozott figyelemmel kellett lenni azokra a jogszabályokra, melyek ezen a területen az EK szervezeti keretein belül születtek.
Az Európai Unió védjegyrendszere három részből áll:
- a Közösség Tanácsa által kiadott, minden tagállamot kötelező rendeletből, amely a Közösség, mint integráció egységes védjegyjogi rendszerét létrehozza,
- a Közösségi védjegyrendelet részletkérdésekre is lebontott utasításaiból, illetve az illetékek és a jogorvoslati eljárás rendjéről szóló szabályzatból,
- Irányelvből, amely a tagállamok védjegyjogi normái közelítéséről és egységesítéséről rendelkeznek.
Összhangban az átfogó jogharmonizációs programmal, valamint az e téren napvilágot látott Fehér Könyv szellemi tulajdonra vonatkozó ajánlásaival, védjegyjogi szabályozásunk reformja során elsősorban a tagállamok védjegy jogszabályainak közelítésére a Tanács által kiadott 89/104/EGK irányelv rendelkezéseit kellett figyelembe vennünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
