A polgári perrendtartás kodifikációja célul tűzte ki a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárás igénybevételére vonatkozó 1 millió forintos kötelező értékhatár megemelését. Ezáltal az érvényesíthető igények szélesebb köre válik elintézhetővé az eljárásban, amely azonban a polgári pertől eltérő feltételekkel biztosítja a jogosultak számára a költségkedvezményeket. Ezért a magasabb értékhatár-javaslatok esetén is elégséges lesz-e, ha a fizetési meghagyásos eljárás ugyanazon költség és költségkedvezmény-lehetőségeket biztosítja, mint 1 millió forintos értékhatár mellett? Indokolt lehet-e, hogy a jogalkotó éljen azon jogával, hogy speciális költségkedvezmények alkalmazásával tegye hozzáférhetővé a jogosultak számára a magasabb értékhatárral működő fizetési meghagyásos eljárást?
Az új polgári Perrendtartás kodifikációja során a perjogi intézmények átgondolása, szabályozási koncepciók kidolgozása mellett a perrel kapcsolatban álló egyes nemperes eljárások is a vizsgálódások keresztmetszetébe kerülhettek és kerültek.[1] Az új Pp. megalkotása nem csupán az eljárási szabályozások újra alkotásában jelentkezik, hanem lehetőség nyílik a bíróságok feladatairól komplexen gondolkodni, az egyes bírósági hatásköröket megvizsgálni, és új hatásköröket teremteni, vagy éppen hatásköröktől szabadulni.
Egyes nézetek szerint a hatáskörök racionalizálhatóak a bírósági közreműködést nem igénylő feladatoknak más szervekhez való telepítésével. A bíróságok jelentős ügyteher csökkenése egyrészt javítaná az ítélkezés hatékonyságát, másrészt a jogkeresők ügyeit gyorsabb, specializáltabb hatóságok végezhetnék.[2] Azonban a bírósági eljárások hatékonyság-növelése nem kizárólag hatáskörök áttelepítésével érhető el, hanem már korábban más hatóságokhoz kihelyezett eljárások alkalmazási körének kibővítésével is.
Kifejezetten a fizetési meghagyásos eljárás kapcsán vetődött fel az a gondolat, hogy az eddigi 1 millió forintos értékhatár megemelésével a pénzkövetelések nagyobb szeletét tudnák a közjegyzők a már igazoltan hatékony közjegyzői nemperes eljárásban elintézni, mely által a bíróságok ügyterhe tovább csökkenhetne.[3] Mivel az 1 millió forint - kevés kivételtől eltekintve - kötelező értékhatár a fizetési meghagyásos eljárás kapcsán, a megemelésével a jogosult kizárólag fizetési meghagyásos eljárásban tudná először az igényét érvényesíteni, peres utat elzáró megoldásként jelentkezne az eljárás. Azaz nem változna a szabályozás elvi szintjén semmi. Ez azonban mégsem igaz, mivel az igények nagyobb köre esne a "kötelező" körbe, ezáltal felerősödhetnek az igényérvényesítési korláttal szembe állítható érvek.
Statisztikai adatok állnak a MOKK rendelkezésére
- 55/56 -
annak igazolására, hogy a pénzkövetelések értéke, az előterjesztett fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmek és a perré alakult ügyek száma milyen módon alakul az ügyérték függvényében.[4] A MOKK 2012. évi statisztikai adatai szerint a jelenleg kötelező eljárási körben (1 millió forintot meg nem haladó pénzkövetelések esetén) az ügyek 4,52%-a alakul perré. Ez az arány 1-3 millió forint között 6,55%, 3-5 millió forint közötti fizetési meghagyások esetén 28,71%. Az új polgári perrendtartás koncepciója akként nyilatkozik e körben, hogy a statisztikai adatok elemzése alapján megállapítható, hogy az 1 millió és 3 millió Ft. közé eső értékhatáron belül nincs jelentős növekedés a perré alakulási arányokban, ezért indokolható lehet az értékhatár 3 millió forintra emelése. Tovább menve a koncepció utal arra is, hogy amennyiben az érvényesített pénzkövetelés értéke 3-5 millió forint közötti, megnövekszik a perré alakult ügyek aránya (28,71 %), azonban a fizetési meghagyásos eljárás gyorsasága révén az ellentmondással megtámadott és ezért perben folytatódó igényérvényesítések sem okoznak sérelmet a jogosult/felperes számára: A kérelem beadásától ellentmondás esetén az ügy 1-1,5 hónap alatt eljut a bírósághoz, így a fenti a körben sem okoz jelentős sérelmet a "kötelező " fizetési meghagyásos eljárás bevezetése, ahol jelenleg a jogosult választásán múlik az eljárás igénybevétele. Erre tekintettel a Koncepció felveti a fizetési meghagyásos eljárás értékhatárának 5 millió forintra történő megemelését is.[5]
A MOKK ugyanezen gondolatmenet alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy a fizetési meghagyásos eljárás kötelező igénybevételének értékhatára 10 millió forintig is kitolható lenne. Az adatok alapján kimutatták, hogy az összes perré alakulás magasabb értékhatár esetén nem haladná meg az értékhatáron belüli összes ügy 7%-át, azaz a közjegyzői eljárás továbbra is hatékony maradna.[6]
Mindkét forrás és értékhatár-javaslat esetén elmondható, hogy a perré alakult ügyek kevésbé terhelnék meg a bíróságokat, mivel ezek az ügyek keletkeztetnének polgári pert az értékhatáron belüli pénzkövetelések esetében, szemben a jelenleg hatályos állapottal, amikor 1 millió forint feletti pénzkövetelés esetén a jogosult választása határozza meg, hogy pert kezdeményez, vagy közjegyzőhöz fordul fizetési meghagyás kibocsátása iránt.
A statisztikai adatok egyértelműek, a szabályozási koncepció igazolható, amennyiben kizárólag abból a szempontból vizsgáljuk a fizetési meghagyásos eljárást és annak értékhatárát, hogy a bíróságok ügyterhén hogyan lehetne - ha egyáltalán a bíróságok ezt szeretnék - könnyíteni.
Udvary Sándor akként nyilatkozik, hogy a bírói útra tartozó ügyek kiszervezése, a bíróságon kívüli igényérvényesítés bátorítható, de a bírói úthoz való alapvető jog nem csorbítható jog.[7] Az értékhatár megemelése, annak puszta léte több elméleti és gyakorlati kérdést is felvet a fizetési meghagyásos eljárás és a polgári per kapcsán.
Jelen tanulmány azzal az összefüggéssel kíván foglalkozni, hogy az új, megemelt értékhatár alapján a kérelmezők szélesebb köre válik érintetté a kötelező fizetési meghagyásos eljárással, ők a hatályos állapot szerint megválaszthatják az igényérvényesítésük módját, a fizetési meghagyásos eljárás és a polgári per költségei és kedvezményei azonban eltérőek. Így amellett, hogy a kérelmező nem választhat a meghatározott értékhatárt meg nem haladó pénzkövetelése esetére eljárást, eltérő költség és kedvezmény-szabályozás is jellemzi a számára kötelezővé tett eljárást. Az eltérés lehetőségét az 1208/B/2010. AB határozatában maga az Alkotmánybíróság is jóváhagyta, amikor kifejtette, hogy ebben a közjegyző által lefolytatott nemperes eljárásban sem az Itv.-ben foglalt illetékmentességre vonatkozó, sem pedig a Pp. szerinti költségkedvezményekre vonatkozó szabályok nem kell, hogy feltétlenül érvényesüljenek. Sőt a jogalkotó élhet azzal a lehetőséggel, hogy ebben az eljárásban speciális költségkedvezményt (személyes költségfeljegyzési jogot) alkalmaz.[8]
A tanulmány ezért azt a kérdést kívánja körüljárni, hogy a magasabb értékhatár-javaslatok esetén is elégséges lesz-e, ha a fizetési meghagyásos eljárás ugyanazon költség és költségkedvezmény-lehetőségeket biztosítja, mint 1 millió forintos értékhatár mellett. A vizsgálat következményeként felvethető lehet-e, hogy a jogalkotó éljen azon fenti jogával, hogy speciális költségkedvezmények alkalmazásával tegye hozzáférhetővé a jogosultak számára a tervezett magasabb értékhatárral működő fizetési meghagyásos eljárást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
