A polgári és kereskedelemi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. évi Brüsszeli Egyezményt 2002. március 1-jei hatállyal váltotta fel a Tanács 44/2001/EK rendelete.[1] A rendelet preambulumának (28) pontja, valamint 73. cikke egyaránt utal arra, hogy a Bizottság legkésőbb e rendelet hatálybalépését követően öt évvel jelentést készít e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács,valamint a Gazdasági és Szociális Bizottság részére. A jelentéshez szükség szerint a rendelet módosításával kapcsolatos javaslatot mellékelnek.
Az idézett rendelkezés nem egyedi. Azok a rendeletek, amelyek az Európai Unión belül a "határon átnyúló" polgári ügyekben az igazságügyi együttműködést szabályozzák, hasonló rendelkezéseket tartalmaznak.[2] A Bizottságot egyébként az EK-Szerződés 211. cikke is kötelezi arra, hogy gondoskodjon az "intézmények által hozott rendelkezések" alkalmazásáról.
A Bizottság 2005 decemberében a Heidelbergi Ruprecht Karls Egyetemet bízta meg 44/2001/EK rendeletről szóló jelentés alapjául szolgáló tanulmány elkészítésével. A JLS/C4/2005/03 hivatkozási számmal ellátott megbízási szerződés az összehasonlító tanulmány elkészítéséhez a következő feladatokat írta elő:
- empirikus vizsgálat lefolytatása a szükséges statisztika adatok összegyűjtése céljából,
- jogi elemzés annak a megállapításra, hogyan alkalmazzák az egyes rendelkezéseket a konkrét esetekben,
- az empirikus vizsgálat és a jogi elemzés tapasztalatainak összegezése és értékelése,
- a rendelet alkalmazásának javítását szolgáló javaslatok megtétele.
Az Európai Unió valamennyi tagállamára kiterjedő empirikus vizsgálat annak a tudományos együttműködésnek a folytatása, amely 2002-ben kezdődött el a "The Heidelberg Network for European Procedural Law" keretében. A kutatócsoport első eredményei a közelmúltban váltak ismertté: az adós vagyonának átláthatóságáról, a bankszámlája zár alá vételéről, az előzetes végrehajtásról, valamint a biztosítási intézkedésekről szóló tanulmányaikkal azt a Zöld Könyvet alapozták meg, amelyet a Bizottság abból a célból adott ki, hogy a bírósági határozatok végrehajtásának a hatékonyságát javítsa.[3] Az újabb megbízás[4] teljesítését olyan szaktekintélyek irányították, mint Peter Schlosser, aki a Brüsszeli Egyezmény kommentárjainak az egyikét írta[5], továbbá Burkhard Hess és Thomas Pfeiffer az Institut für Ausländisches und Internationales Privat- und Wirtschaftrecht an der Universität Heidelberg professzorai.
A tizennégy hónaposra tervezett kutatómunka 2005 decemberében kezdődött el a huszonöt tagállam nemzeti referenseinek a kiválasztásával.[6] Az adatok összegyűjtésére, illetve értékelésére szolgáló kérdőíveket 2006 márciusában küldték szét. Az empirikus vizsgálat megszervezésére, illetve lebonyolítására - beleértve a szükséges engedélyek megszerzését is - mindössze négy hónap állt a nemzeti jelentéstevők rendelkezésére. A kitöltött kérdőíveket ugyanis június végén kellett visszaküldeni Heidelbergbe, ahol egy július közepén megtartott konferencia keretében már az előzetes kiértékelésükre is sor került. Mivel a nemzeti jelentések teljes szövegét csak az év végén teszik közzé, az eredményeket és javaslatokat összesítő tanulmányt pedig 2007 tavaszán nyújtják be a Bizottsághoz, egyelőre csak arról tudunk beszámolni, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk a 44/2001/EK rendelet hazai alkalmazása során.
Az empirikus vizsgálat három - összesen 125 kérdést tartalmazó - kérdőíven alapult, Ebből az első 8, a második 25, míg a harmadik 92 kérdésre várta a választ. Az első kérdőív a statisztikai adatgyűjtés céljait szolgálta. A kitöltési útmutató szerint elsősorban a hivatalos statisztikai adatokra kellett támaszkodni, ennek hiányában azt ajánlották a nemzeti referenseknek, hogy elsősorban ügyvédeket (nemzetközi ügyvédi irodákat), valamint bírákat, különösen a külföldi vonatkozású ügyek elbírására szakosodott tanácsok tagjait keressék meg. Az adatszolgáltatás szempontjából szóba jöhettek még a bírósági végrehajtók és a bírósági ügyintézők is, valamint mindazok az intézmények, amelyek "határon átnyúló" tevékenységgel foglalkoznak, mint pl. a bankok vagy a biztosítók. A kérdőív összeállítói - az EU Bizottságának előírásaira hivatkozva - mintegy 30-40 "interjút" kértek a megalapozott válaszadáshoz. Az adatok teljes hiánya esetén azonban a becsléssel is beérték.
A második kérdőív a 44/2001/EK rendelet és a nemzeti perjogok illeszkedéséből adódó empirikus kérdésekkel foglalkozott, amelyekre hangsúlyozottan olyan személyek válaszait várta, akik a rendelet alkalmazásával hivatásszerűen foglalkoznak. A kitöltési útmutató elsősorban a "helyi súlypontok feltárására" hívta fel a figyelmet. így pl. arra, hogy "a határterületeken megszaporodnak-e a külföldi vonatkozású ügyek", továbbá "honnét származnak azok a (végrehajtási) jogcímek, amelyeket a vizsgált országban el kell vagy el kellene ismerni?"
A nemzeti jelentéstevőket a harmadik kérdőív állította a legnagyobb próbatétel elé, mivel a rendelet alkalmazásával kapcsolatban felmerült jogi problémák elemzését kérte. A kitöltési útmutató szerint a kérdéseket a saját tapasztalatok alapján kellett megválaszolni, amit azonban ki lehetett egészíteni a bírósági gyakorlatból, valamint a jogirodalomból.
A hazai empirikus vizsgálat megszervezése során mindenben igyekeztünk eleget tenni a megbízóink útmutatásainak, ugyanakkor nem hagyhattuk figyelmen kívül a magyar sajátosságokat sem. Már a kérdőívek első áttanulmányozása során megállapítottuk azt, hogy a feltett kérdéseknek közel egyharmadát nem tudjuk megválaszolni, mivel nem rendelkezünk a válaszadáshoz szükséges gyakorlati tapasztalatokkal. (A kérdőíveket az Európai Unió valamennyi tagállam számára egységesen állították össze, ennélfogva akadtak olyan országok, amelyek már évtizedes tapasztalatokat szereztek az egyes rendelkezések alkalmazásában, míg mások, különösen a 2004-ben csatlakozott új tagállamok, éppen csak "belekóstolhattak" abba.)
A kérdőívek kitöltéséhez szükséges adatgyűjtést háromféle módszerrel végeztük el:
- interjúkat készítettünk ügyvédekkel, bírósági végrehajtókkal, valamint az OIT Hivatalának tisztviselőivel;
- külön engedély alapján bírósági iratokat kutattunk a Budai Központi Kerületi Bíróságon, valamint a Fővárosi Bíróságon;
- a kérdőíveket rövidített formában, részletes kitöltési útmutatóval ellátva elküldtük tizenöt megyei bíróságra, ahonnét összesen húsz kitöltött kérdőívet kaptunk vissza.
Az adatok feldolgozásához értékes segítséget kaptunk a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumától, a Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumától, valamint az OIT hivatalától, amely rendelkezésünkre bocsátotta a 44/2001/EK rendelet alkalmazásának legelső hazai tapasztalatait összegező 2005. évi munkaanyagát.[7]
Jóllehet az adatok összegyűjtésére és kiértékelésére alig négy hónap állt rendelkezésre, 2006. június végére sikerült összeállítani az angol nyelvű nemzeti jelentést. (Az új tagállamok közül egyébként mindössze négyen - Ciprus, Csehország, Magyarország és Lengyelország- tudták betartani a szoros határidőt.) Mint a magyar jelentés összeállítója, ehelyütt is szeretném megköszönni minden közreműködőnek azt az értékes segítséget, amelyet azt adatok összegyűjtéséhez és feldolgozásához kaptam. Külön köszönet azoknak a bíró kollégáknak, akiket rövid egy év alatt két alkalommal kerestek meg a 44/2001/EK rendelet gyakorlati alkalmazására vonatkozó kérdőívvel
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
