A rendőrség rendészeti tevékenysége, az ennek keretében végzett alapvető feladatának gyakorlása szorosan kötődik a közigazgatáshoz, ugyanakkor funkcióját tekintve annak speciális részét képezi. Az alapvető feladatának meghatározása elválaszthatatlan a rendészet centrumában álló közbiztonság, másrészt viszont a társadalom belső rendjének polgárokat megnyugtató szintű védelmétől, azaz a makroszintű társadalmi viszonyrendszerek biztonságot és a közállapotok rendjét fenntartani törekvő általános elvárásoktól. A dolgozatom a rendőrség rendészeti tevékenységének egyes kérdéseit igyekszik elemezni. Ehhez a következő téziseket használom:
1. A közrend és a közbiztonság egymással nem helyettesíthető fogalom. A közrend az egyén nyilvánosság előtti magatartására irányuló azon íratlan és jogilag soha nem rendezett szabályoknak az összessége, amelyeknek tiszteletben tartása a mindenkori uralkodó nézetek szerint a rendezett állampolgári együttélés elengedhetetlen feltételei.[1]
A közbiztonság mindig az alkotmányra visszavezethető jogilag szabályozott állapot, amely a polgárok életének, szabadságának, vagyonának, illetve az állam és intézményei működésének megóvására hivatott.[2]
2. A rendészet fogalmának elemei:
- állami feladat, közigazgatási funkció,
- jogilag pontosan körülhatárolt eszközrendszerrel rendelkezik, amelyben megtalálható a kényszer is,
- fő működési területe a közbiztonság, fő feladata ennek fenntartása, védelme,
- tipikus szervezete a rendőrség.[3]
Tagadhatatlan az erős kölcsönhatás a rendészet, a közbiztonság, a belső rend és a rend őrsége, a rendőrség között. Ezen tárgyak a mindenkori államfelfogás által a legvédettebb kategóriák közé tartoztak és tartoznak ma is. Védte és védi is minden modern államkonstrukció a társadalom biztonságát, ehhez egyik alanyként rendőrséget működtetett, működtet. Sőt, elsőszámú alanyként az általános felfogás szerint a rendőrségre osztja az állam a főszerepet a közbiztonság védelmére. A rendőrség szervezetrendszerét mindig célhoz rendelten építette fel a mindenkori állam, amely struktúra azonban nem egy esetben visszatükrözte a politikai berendezkedés éppen aktuális elvárásait. Reprezentálja ezt az 1989-ig a rendőrség szervezetében működött állambiztonsági rendőrség, amelynek rossz emlékű III/III-as gépezetét a pártközpontból vezérelték. Az elmúlt tíz év politikai változásai, illetve jogalkotása a rendőrség szervezetét, irányítását és vezetését új alapokra fektette.
Minden társadalom csak azon állami funkciókat igényli állami úton kézben tartani, amelyek a társadalom zavartalan működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Az állam a közbiztonság fenntartása érdekében privilegizált szerepet vállal, sőt köteles vállalni, ezt a kötelezettségét a jog keretek között tartja. A jogi szabályozás az alaptörvényből vetíthető ki. Alkotmányunk 40/A. §(2) bekezdése a közbiztonság és a belső rend védelmét a rendőrség alapvető rendeltetéseként jelölte meg, amely feladattal összefüggő részletesebb szabályokat tartalmazó kérdéseket külön törvényhez rendelte. A közbiztonságnak és a belső rendnek alkotmányban történő rendőrséghez rendelése olyan biztosítéka a demokratikusan működő társadalmunknak, amely megfelelő garanciákat jelent a rendőrségnek alapfeladatának műveléséhez. A kétharmados eljárással hozott alkotmányi szabály a társadalom parlamenti képviselőinek azon döntését reprezentálja, amely az általános közgondolkodás szilárd bázisára támaszkodik.
Alkotmányi szabályozásunk szerint, ha az alkotmányos rend megdöntésére, a hatalom kizárólagos megszerzésére, illetve államunk polgárainak életét, vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztető súlyos, erőszakos cselekmények "lépnének fel", amelyeket fegyveresen, vagy felfegyverkezve követnének el, akkor először a rendőrségnek kell megkísérelnie a szükségállapot szabályainak megfelelően a rendet helyreállítania.[4] Ez egy rendkívüli jogrend, rendkívüli szabályokkal.
A rendes, normál állapotokra vonatkozóan Alkotmányunk már csak egy szabályt rögzít. Nevezetesen a fent nevezett alapfeladat részletesebb előírásait tartalmazó jogszabályra történő utalással: "A rendőrségről és a
- 419/420 -
nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."[5]
A fenti szabályok harmonizálnak az ember, a polgár védelmének alapvető jogainak tiszteletben tartásának nemzetközileg elfogadott és védett alaptéziseihez. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése a polgári alkotmányosság egyik legfontosabb értékét az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak védelmét, tiszteletben tartását az állam egyik fő kötelességeként fogalmazza meg. Ezek a jogok (kötelességek) különböző törvényekben fogalmazódnak meg, amelyek közül nem egy visszamutat a rendőrség alapfeladatának teljesítéséhez. Így például az 1989. évi III. törvény, amely a gyülekezési joggal kapcsolatos szabályokat rögzíti. A gyülekezési jog az ember politikai szabadságjogainak egyik ékessége, az erről szóló törvény összhangban áll a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával. A törvény szabályozza a rendőrség beavatkozási lehetőségét is, kimondja, hogy a rendőrség feloszlatja a gyülekezést (rendezvényt), ha az jogellenes és e tekintetben mérlegelési joga nincs. A feloszlatás, azaz a polgárok nevezett alapjog-korlátozása akkor megengedett, ha a gyülekezés a közbiztonságra valamilyen veszélyt jelent. A közbiztonság kifejezéssel expressis verbis nem operál a törvény, ehelyett kibontja annak tartalmát. Így a rendőrség főleg akkor léphet fel, ha a gyülekezési jog gyakorlása
- bűncselekményt valósítana meg,
- bűncselekmény elkövetésére hívna fel,
- mások jogának és szabadságának sérelmével járna,
- a gyülekezők fegyveresen vagy felfegyverkezve jelennek meg a helyszínen,
- ha a bejelentéshez kötött gyülekezést bejelentés nélkül,
- vagy a bejelentés szabályainak be nem tartása nélkül tartják, illetve
- ha a gyülekezést tiltó határozat ellenére tartják.[6]
A közbiztonság Szamel Lajos által megfogalmazott fogalma és a törvény idézett szövege összhangban áll egymással. A rendőrségnek a gyülekezési jogukat gyakorló polgárokkal szemben akkor van a rendészeti beavatkozásnak törvényi lehetősége, sőt kötelessége, ha a gyülekezés a polgárok más alapjogait (élethez, szabadsághoz, vagyonbiztonsághoz) illetve az állam és intézményei (népképviseleti szervek, bíróságok, stb.) működési rendjét veszélyeztetné. Ha ezen veszélyek már a gyülekezés, a rendezvény megtartásának előkészítése során nyilvánvalóvá válnak a rendőrség számára, úgy eleve tiltó (közigazgatási) határozatot kell hozniuk. Amennyiben ennek ellenére mégis megtartják a tiltott gyülekezést, úgy természetesen működésbe jönnek az erőszakot is jelenthető rendőri intézkedések.
A polgárok szabadságjogainak (alapjogainak) védelme a gyülekezési joggal szemben más oldalú megközelítést is lehetővé tesz. A törvény a 8. § (1) bekezdésében a közlekedés rendjét is védett kategóriává teszi, amennyiben a rendezvény aránytalan sérelmet okozna a közlekedés rendjében, úgyszintén jogszerű a rendészeti beavatkozás. Ebből a törvényi helyből számomra az a következtetés adódik, hogy a közlekedés rendjének állami eszközökkel történő biztosítása védendőbb érték, mint a gyülekezés szabadságának biztosítása, a többség közlekedés rendjében megvalósuló szabad helyváltoztatás joga erősebb, mint a gyülekezési jog gyakorlása keretében tartott mondjuk felvonulások, tüntetések megtartásához való jog. De ennek a megállapításnak csak akkor van helye, ha az a bizonyos tüntetés, felvonulás "aránytalan sérelmet" okozna a közlekedés rendjében. Kérdés: mit jelent az aránytalan sérelem? Azt gondolom, ezt mindig a konkrét eset mutatja meg, de ha például Budapesten valamelyik nyári hét péntek délutánján (amikor egyébként is gyakran alakulnak ki forgalmi dugók) a gyülekezési jogukat bejelentés nélkül, vagy tiltó határozat ellenére az Erzsébet hídon kívánják gyakorolni a polgárok - és így lebénítják a főváros belvárosának közlekedését - úgy de jure avatkozhat közbe a rendőrség, védve ezzel az Alkotmány által nevesített közbiztonságot, a polgároknak a közlekedés rendjéhez fűződő érdekét.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
