Az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának nemzetközi jog alkalmazását bemutató tanulmány első része a bíróság azon döntéseit vizsgálta, amelyek a bécsi konzuli egyezmény, valamint ahhoz kapcsolódóan a hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság döntéseinek végrehajthatóságáról döntöttek.[1] Míg a vizsgált esetben a Nemzetközi Bíróság döntései mérföldkőnek értékelhetők az egyéneket megillető nemzetközi jogvédelem területén, addig a Legfelső Bíróság határozatai ugyanezen a területen már korántsem adnak okot bizakodásra. Ezt pedig a jogirodalom kritikáján kívül leginkább az jelzi, hogy a minimális többséget nyert döntések valójában egy vállalt nemzetközi jogi kötelezettség tényleges teljesítését tagadták meg.[2] A tanulmány jelen része azt a Legfelső Bíróságig jutott ügyet mutatja be, amelynek vizsgálata során egy független bírói fórum első ízben szembesült az al-Kaida terrorszervezettel szemben meghirdetett háború nemzetközi jogi kérdéseivel.[3]
A terrorizmus jelensége a 2001. szeptember 11. napján az Egyesült Államok ellen intézett támadások előtt sem volt ismeretlen a tengerentúl, ugyanakkor e terrorista támadást követően megindított háború számos új kihívással szembesítette a nemzetközi jogot, illetve olyan új kérdéseket vetett fel, amely feltétlen válaszokat követel a nemzetközi jogtól. Ilyen új kérdéseknek tekinthetők többek között az államok által viselt felelősség az egyének terrorista cselekményeiért, az állam és államhoz nem köthető csoportok közötti olyan fegyveres konfliktus nemzetközi jogi minősítése, amely az adott állam határain átívelő jellegű, a nemzetközi humanitárius jog szabályainak alkalmazhatósága a konfliktusban érintett személyek tekintetében, valamint a terrorista cselekmény elkövetésének gyanúja miatt elfogott személyeket megillető jogok köre. Amint arra a tanulmány első részének következtetése is rámutatott, a nemzetközi jog szabályainak tényleges érvényesítésében döntő szerephez juthatnak az egyes államok alkotmányainak értelmezéséért és alkotmányos szabályainak érvényesítéséért felelős bírói szervek.[4] Ennek oka pedig nem más, minthogy a nemzeti alkotmányok legnagyobb része e bírói fórumoktól nemcsak az alkotmányos szabályok, hanem a nemzetközi jogban fellelhető mérce alkalmazását is megkívánják a belső jogi kérdések megítéléséhez, és e bírói fórumok döntéseinek érvényesítését, kikényszerítését pedig maguk az államok garantálják. Nincs ez másképp az al-Kaida terrorszervezettel szemben meghirdetett háborúval összefüggő egyes kérdések tekintetében sem, amely végső soron az amerikai Legfelső Bíróság válaszát várta. Jelen tanulmány elsőként felvázolja azt a konkrét ügyet, amelyen keresztül a Legfelső Bíróság számos nemzetközi jogi kérdésre igyekezett választ adni (I.), majd röviden bemutatja a nemzetközi humanitárius jog rendszerét (II.). Ezt követően megvizsgálja az alsóbb fokú amerikai bíróságok eljárását (III.) és azt, hogy ehhez képest a Legfelső Bíróság milyen döntést hozott az ügyben (IV.). A tanulmány végül kísérletet tesz annak értékelésére, hogy a Legfelső Bíróság döntése milyen értelmet adott a nemzetközi jognak, illetve találkozott-e a nemzetközi jog által megfogalmazott elvárásokkal, a nemzetközi jog mércéjével.
Salim Ahmed Hamdan jemeni állampolgár 2001 novemberében Afganisztánban tartózkodott. Az Egyesült Államok és a tálibok vezette afganisztáni csapatainak fegyveres összecsapásai során Salim Ahmed Hamdan-t elfogták és átadták az Egyesült Államok helyszínen állomásozó hadseregének. Ezt követően, 2002 júniusában Salim Ahmed Hamdan-t átszállítot-
- 159/160 -
ták Kuba területén elhelyezkedő Guantánamo helyiségben lévő amerikai haditengerészeti támaszpontra és ott tartották fogva. Ezt követően, mintegy két év elteltével, 2004. július 9. napján emeltek ellene vádat az Egyesült Államok elnökének a 2001. november 13. napján kelt, a terrorizmus elleni háború során az őrizetről, a terheltekkel szembeni bánásmódról és a velük szemben lefolytatott eljárásról szóló rendelete alapján felállított katonai bizottság előtt.[5] A katonai bizottsághoz benyújtott vádindítvány szerint Salim Ahmed Hamdan azért csatlakozott az al-Kaida terrorszervezethez, hogy az Egyesült Államokkal, illetve annak hadseregével és állampolgáraival szemben elkövetett erőszakos cselekmények végrehajtását támogassa. Salim Ahmed Hamdan annak ellenére társult az al-Kaida terrorszervezethez, hogy tisztában volt a terrorszervezetnek a Kenyában, illetve Tanzániában lévő amerikai nagykövetségekkel szemben 1998 augusztusában elkövetett terrorista támadás, valamint a 2000 októberében, a jemeni vizeken állomásozó USS COLE (DDG-67) amerikai romboló hadihajó elleni terrorista támadás, illetve a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásban játszott szerepével. Ennek megfelelően az amerikai védelmi hatóságok Salim Ahmed Hamdan-t polgári lakosság és annak tulajdona ellen végrehajtott támadáshoz, valamint terrorizmus bűncselekményeihez történő segítségnyújtás bűntette miatt vádolták meg.[6]
A huszadik században elfogadott hadviselési szabályrendszerek között az úgynevezett "genfi jog" a háború áldozatainak jogvédelméről, a humanitárius jogi szabályokról rendelkezik.[7] A nemzetközi humanitárius jog jelenleg hatályos szabályainak komplex rendszerét az 1949-ben aláírásra megnyitott négy genfi egyezmény, valamint az 1977-ben aláírásra megnyitott kettő, majd 2005-ben aláírásra megnyitott harmadik kiegészítő jegyzőkönyvek tartalmazzák.[8] A genfi egyezmények és kiegészítő jegyzőkönyveik olyan univerzális nemzetközi egyezményeknek tekinthetőek, amelyeknek kiemelten nagy számú szerződő állam részese.[9] Figyelemmel az egyezmények egyetemes jellegére, valamint arra, hogy a nemzetközi jog humanitárius szabályai a jogvédelem legalsó szintjét jelölik ki, a genfi egyezmények számos rendelkezése nemzetközi szokásjogi szabályt tükröz vissza.[10] A humanitárius jog legfontosabb célkitűzése egyfelől az, hogy oltalmába vegye azokat, akik egyáltalán nem, vagy már nem vesznek részt a fegyveres összeütközésben, másfelől pedig az, hogy keretek közé szorítsa a fegyveres összeütközéseket, így többek között meghatározza az konfliktusok során használható eszközöket és támadható célpontokat.[11]
Legelső kérdésként merül fel, hogy a nemzetközi humanitárius jog szabályai pontosan mely fegyveres konfliktusok tekintetében irányadóak, illetve milyen kezdő időponttal szükséges a humanitárius jog által nyújtott minimális védelmet érvényesíteni. Noha a "genfi jog" nem nyújt meghatározást a "fegyveres összeütközés" fogalmára, mégis kísérletet tesz a különféle típusú fegyveres összeütközések rendszerezésére.[12] Ennek megfelelően a genfi egyezményrendszer nem-
- 160/161 -
zetközi és nem nemzetközi karakterű fegyveres konfliktusok között különböztet. A különbségtétel jelenősége pedig abban áll, hogy a két típusú fegyveres konfliktus eltérő humanitárius jogi szabályok alkalmazásával jár. A nemzetközi jellegű fegyveres összeütközések szabályait az aláírásra 1949-ben megnyitott genfi egyezmények határozzák meg. A genfi egyezmények azonos szövegű 2. cikke úgy rendelkezik, hogy az egyezmények szabályait kell alkalmazni minden olyan fegyveres konfliktusra, amely két vagy több szerződő állam között robbant ki, vagy azokban az esetekben, amikor a szerződő felek területét részben vagy egészben megszállták.[13] E körbe tartoznak azok az esetek is, amikor egy nem nemzetközi karakterű fegyveres konfliktusba egy külső állam beavatkozik, vagyis a fegyveres konfliktus "nemzetköziesedik". E beavatkozás, többek között, saját harcoló csapatok küldésében vagy a katonai műveletek közvetlen támogatásában ölthet testet. A nemzetközi fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről, az aláírásra 1977-ben megnyitott első kiegészítő jegyzőkönyv rendelkezik.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
