Az elmúlt tíz év gazdasági életében egyre nagyobb jelentőséghez jutottak a követelés biztosítékai. Ezek közül elsősorban az áruforgalom biztonságát hivatott szolgálni a bankgarancia.
A Ptk. a bankgaranciáról elég szűkszavúan rendelkezik: a 249. § csak a bankgarancia definícióját adja meg. Eszerint a bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen bizonyos események beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.
A jogi szabályozás hiányosságait az üzleti és a jogi gyakorlatnak kellett pótolnia.
A bankgarancia nyújtása kettős jogviszony keletkezését feltételezi.
a) Az egyik jogviszony a pénzfizetésre kötelezett természetes vagy jogi személy és a bankgarancia nyújtója között jön létre.
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Ht.) 3. §-a (1) bekezdésének f) pontja a bankgarancia vállalását pénzügyi szolgáltatásnak minősíti, amelynek nyújtására az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (jelenleg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) engedélyével [Ht. 3. § (4) bekezdés] kizárólag hitelintézet [Ht. 5. § (1) bekezdés] és pénzügyi vállalkozás [Ht. 6. § (1) bekezdés] lehet jogosult.
A bankgarancia elvállalására a pénzfizetésre kötelezett felkérése, megbízása alapján kerül sor a pénzkövetelés jogosultjával szemben, aki a bankgarancia kedvezményezettje lesz. Gyakori, hogy azt a szerződést, amelyből az adós fizetési kötelezettsége ered (alapszerződés), azzal a feltétellel kötik meg, hogy a kötelezett szerezzen be bankgaranciát. Ilyen kikötés esetén az alapszerződés hatálya csak a bankgarancia elvállalásával áll be.
A bankgarancia megnyitására szóló megbízási szerződésben meg kell jelölni:
- azt az alapszerződést, amelyből az adós fizetési kötelezettsége ered;
- azokat a feltételeket, amelyek bekövetkezte vagy elmaradása esetén a pénzintézet fizetési kötelezettsége beáll;
- esetleg azokat az okmányokat, amelyeket a kedvezményezettnek be kell mutatnia ahhoz, hogy a garanciát igénybe vehesse;
- a kötelezettségvállalás határidejét, ameddig a bank a fizetési felszólítást elfogadja;
- azt az összeghatárt, amelynek erejéig a fizetési kötelezettség fennáll;
- a kedvezményezett nevét;
- azt, hogy a garanciavállalás feltételes-e vagy feltétlen. Feltételes a garanciavállalás, ha a megállapodás szerint a pénzintézet akkor fizethet, ha a kötelezett meghatározott időn belül nem emel kifogást a fizetés ellen; feltétlen, ha a jogosult egyoldalú felszólítására köteles fizetni a bank, függetlenül attól, hogy az adós elismeri-e fizetési kötelezettségét;
- azt a határidőt, amely alatt a bank a fizetési felszólítás kézhezvételétől számítva fizetni tartozik.
Fontos feltétele a szerződésnek a megbízó kötelezettségvállalása arra, hogy a bank által a garanciavállalás alapján kifizetett összeget meghatározott időn belül megtéríti a banknak. Erre azért van szükség, mert eltérően a kezességtől, bankgarancia teljesítése esetén a követelés nem száll át a törvény erejénél fogva a fizető pénzintézetre. A garantőrnek ezért gondoskodnia kell követelésének a biztosítékairól is: ehhez rendszerint az óvadék vagy a kezesség intézményét veszik igénybe, és a megbízó felhatalmazza a bankot arra, hogy a banknál vezetett számláját megterhelje, illetve más pénzintézetnél vezetett számlája terhére követelését azonnali megbízással érvényesíthesse.
b) A másik jogviszony a garanciát vállaló hitelintézet (pénzügyi vállalkozás) és a biztosított követelés jogosultja (a garancia kedvezményezettje) között keletkezik.
Ha a hitelintézet (pénzügyi vállalkozás) a megbízást elfogadta, a bankgarancia megnyitásáról és annak tartalmáról garancialevélben értesíti a kedvezményezettet. Az értesítéssel jogviszony jön létre közte és a jogosult között, amelynek alapján a jogosult bírói úton is kikényszerítheti a bankgarancia teljesítését. Fontos, hogy a garancialevél hűen tartalmazza a garancia vállalásának fentebb ismertetett feltételeit, mert a bank és a jogosult között létrejövő jogviszony tartalmát ez határozza meg.
A garancialevéltől meg kell különböztetni a szándéknyilatkozatot. Több esetben előfordul, hogy a bank szándéknyilatkozatot ad arra vonatkozóan, hogy az adós tartozásáért bankgaranciát vállal. A felek ugyanis ettől a nyilatkozattól teszik függővé, hogy kötnek-e szerződést. Az ilyen szándéknyilatkozat értelmezésével kapcsolatban több jogvita keletkezett. A Legfelsőbb Bíróság (LB) konkrét perben úgy döntött, hogy a hitelintézet csak a bankgarancia megnyitása esetén tartozik felelősséggel, puszta szándéknyilatkozat alapján nem (BH 1992/2. szám, 120. jogeset).
A bankgarancia jogi természetéről az LB több iránymutatást is adott. Az egyik ügyben a garanciát vállaló hitelintézet felelősségének terjedelmével foglalkozik: vajon a garancia a tőke összegén felül kiterjed-e a kamatokra és költségekre is?
Az LB felülvizsgálati ítéletében kifejtette, hogy bár a garancia egy meghatározott főkövetelés biztosítására szolgál, és rendszertanilag a Ptk.-nak a szerződést biztosító mellékkötelezettségekre vonatkozó rendelkezései között került szabályozásra, járulékossága több vonatkozásban nem érvényesül. Lényegében önálló kötelezettségvállalást jelent a garantáló bank és a kedvezményezett között. Olyan kötelezettségvállalás, amelyben a banki kötelezettség tartalma nem az alapköveteléshez, hanem a garantáló pénzintézet által megszabott feltételekhez igazodik. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a kedvezményezett követelése (akár a járulékok miatt, akár más okból) meghaladja a garancialevélben meghatározott összeget (BH 1998/6. sz., 293. jogeset).
Egy másik ügyben az volt a vitás, hogy a kötelezett kiegyenlítette-e azt a követelést, amelyre a bankgarancia vonatkozott, illetőleg megtagadhatja-e a hitelintézet a fizetést azon a címen, hogy már kiegyenlítették a követelést, illetve a követelésnek azt a részét, amelyre a garancia vonatkozik.
Az LB rámutatott: a Ptk. 249. §-ából az következik, hogy a garantőrnek nem kell megfizetnie az általa garantált összegnek azt a részét, amelyet a kötelezett (fő-adós) már kifizetett a jogosultnak, az adós által már teljesített törlesztéssel a garancia összege csökken. A garantőr fizetési kötelezettsége akkor és annyiban áll fenn, amennyiben a főadós a fizetési kötelezettségét időben nem teljesíti, ezért annak vizsgálatától, hogy a főadós az előírt fizetési határidőben mennyiben tett eleget a jogosulttal szembeni fizetési kötelezettségének, a garantőr bank nem zárható el. A főadós által kifizetett lízingdíj összegével a bankgaranciával biztosított követelésrészt csökkenteni kell, ezért az alperes fizetési kötelezettsége a garantált összeg még fennmaradt részére áll fenn (LB, Gfv.X.31.492/1997/4. számú ítélete).
Végül vita keletkezett abban a tekintetben is, hogy a bankgarancia időbeli korlátozása mennyiben lehet hatályos. A vitára az adott okot, hogy a hitelintézet a bankgaranciát a kötelezett által kibocsátott kötvényen alapuló kötelezettségek teljesítéséért meghatározott időpontig vállalta, ennek ellenére a kötvényen határidő nélküli bankgaranciát tüntettek fel.
Az LB jogerős másodfokú ítéletében abból indult ki, hogy a kötelezettel kötött megbízási szerződésben a hitelintézet azt vállalta, hogy a kötvényt kibocsátó cég fizetésének elmaradása esetén harmadik személyek (a kedvezményezettek) részére ő fog teljesíteni. A kedvezményezett harmadik személyek a kötvények potenciális tulajdonosai voltak, a bank velük szemben garantálta a törlesztő- és a kamatszelvények kifizetését. A bankgarancia-nyilatkozatnak a kötvényen történő feltüntetésével jogviszony jött tehát létre a garantőr bank és a kedvezményezettek között is, mégpedig oly tartalommal, ahogyan a kedvezményezetteket - a kötvények mindenkori tulajdonosait - a bank "értesítette" a garancia elvállalásáról. Ez az "értesítés a dolog természetéből adódóan nem személyre szólóan, hanem a garanciavállalásnak a kötvényen való feltüntetésével történt, ezért a bankot a kedvezményezettekkel szemben olyan terjedelmű garanciális kötelezettség terhelte, amilyen terjedelmű kötelezettségvállalás az egyes kötvényeken feltüntetésre került. Kétségtelen, hogy az időbeli korlát nélküli kötelezettségvállalás nem állt az I. r. alperes szándékában, a nyilatkozatot nem ő vezette rá a kötvényre. Minthogy a bankgarancia vállalása a kötvények mindenkori tulajdonosa (birtokosa) részére történt, ezért a banknak a kötvények kinyomtatását megelőzően a kötvényminta bekérésével meg kellett volna győződnie arról, hogy az a garanciavállaló nyilatkozatát az elvállalásnak megfelelően tartalmazza-e. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy az I. r. alperes ezt az elvárható magatartást elmulasztotta. A felperes mulasztásával maga is közrehatott abban, hogy a kötvényen nem az általa tett nyilatkozat olvasható. A kötvényeket a befektetők a rajtuk lévő jognyilatkozatokban bízva vásárolták meg, az azokon szereplő megtévesztő adatok miatt azonban nem károsodhatnak, ezért az I. r. alperes a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében írtak megsértése miatt köteles helytállni oly módon, amilyen helytállási kötelezettséget a kinyomtatott kötvények tartalmuk szerint előírnak. ■
Visszaugrás
