A tanulmány a magyar rendszerváltás kezdeteitől, 1989-től egészen az adatvédelmi ombudsman megszüntetéséig terjedő időszakban vizsgálja az Országgyűlés és az adatvédelmi biztos kapcsolatát. A tanulmányban arra igyekszünk rámutatni, hogy az Országgyűlés szinte valamennyi hatáskörének gyakorlása közben esetjogával sajátságos metszetet képezett a személyes adatok védelmét felügyelő adatvédelmi ombudsman. A tanulmány érvelésében ezek az esetek alakították a hazai parlamenti jog fejlődését. A tanulmány szerint korábban indokolatlanul kevés figyelmet kaptak ezen ügyek, azok jogtörténeti összefüggéseire is tekintettel. Ezt a hiányt igyekszik pótolni a tanulmány.
This study examines the interrelation between the Parliament and the Data Protection Ombudsman from the beginning of the Hungarian regime change in 1989 until the abolition of the Hungarian Data Protection Ombudsman. The paper aims to demonstrate that in the exercise of almost all its powers, the National Assembly formed a specific intersection with the case law of the Data Protection Ombudsman. In the argument of the paper, these cases have shaped the development of domestic parliamentary law. The argument of the paper is that not enough attention were given earlier to these cases in their legal-historical context. The study seeks to fill this gap.
Keywords: parliament, parliamentary law, data protection ombudsman, information rights, Member of Parliament
Az 1989-es köztársaság a diktatúrával való szakítás legfontosabb szimbólumaként alkotmányos szintre emelte a képviseleti demokráciát, a népszuverenitás elvén létrejövő független Országgyűlést. Az alkotmánymódosításokat még az "utolsó rendi Országgyűlés" fogadta el, azonban azok gyakorlatba átültetése már az újonnan megválasztott demokratikus Parlamentekre várt. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások, majd az MDF-SZDSZ paktum végül elvezettek egy működőképes többpárti törvényhozáshoz, amely megfelelő egyensúlyt tudott biztosítani a kormányozhatóság, illetve az ellenzéki jogok érvényesülése között.[1]
A magyar alkotmányos berendezkedés parlamentárisnak tekinthető, a közvetett demokrácia és a népszuverenitás elsődleges letéteményese a választópolgárok által közvetlenül választott Országgyűlés.[2] Annak ellenére, hogy a legfontosabb parlamenti döntések előkészítése gyakran a végrehajtó hatalom belső fórumain történik, a törvényhozás monopóliuma közjogi értelemben továbbra is az
- 5/6 -
Országgyűlést illeti meg,[3] amely ellenőrzési jogosítványait az alkotmányos elvárások szerint a kormánnyal szemben kell(ene), hogy érvényesítse.[4] Tehát alkotmányos értelemben nincs olyan alkotmányos szereplő, amelynek helyzetét elsősorban ne az Országgyűléshez fűződő közjogi viszonya határozná meg: a törvényhozó testület valamilyen formában részese a közhatalom minden megnyilvánulásának. Meghatározza a legfontosabb általánosan követendő magatartási szabályokat; kijelöli az alapvető jogok gyakorlásának kereteit; szabályozza az állami szervek működését; megválasztja a legfontosabb közjogi méltóságokat; később pedig folyamatosan ellenőrzi is tevékenységüket.[5] Ezért is tekinthető az adatvédelmi ombudsman profiljában kiemelt jelentőségűnek minden olyan megnyilvánulás, amely a parlamenti munka egyes kérdéseire vonatkozik. A hatályos alkotmány, az Alaptörvény államról szóló fejezete az állam szerveinek a tárgyalását az Országgyűléssel kezdi, aminek szimbolikus jelentősége is van, azt deklarálja, hogy hazánk legfőbb népképviseleti szerve a Parlament.[6] Az Országgyűlés népképviseleti jellege részben megbízatásának keletkezésére (az általa gyakorolt közhatalom eredetére), részben funkciójára (arra a fikcióra, hogy a népakarat megjelenítője) utal. Az Országgyűlés népképviseleti jellege alapozza meg törvényhozó hatalmát, amely a szélesebb értelemben vett kormányzás során a legfőbb állami akaratnyilvánításnak tekinthető.[7] Az Országgyűlés a funkcióit az Alaptörvényben meghatározott hatásköreinek gyakorlásán keresztül teljesíti.[8] Ebben a tanulmányban rámutatunk, hogy az Országgyűlés szinte valamennyi hatáskörének gyakorlása közben sajátságos metszetet képezett a személyes adatok védelmét felügyelő adatvédelmi ombudsman esetjogával. A tanulmány érvelésében ezek az esetek alakították a hazai parlamenti jog fejlődését is, és indokolatlanul kevés figyelmet kaptak ezen ügyek, azok jogtörténeti összefüggéseire is tekintettel.
Az adatvédelmi ombudsman részletekbe menően foglalkozott a parlamenti jog szinte valamennyi fontos kérdésével: a képviselői interpellációval, az írásbeli kérdés intézményével, az országgyűlési képviselő hiányzásának nyilvánosságával, a képviselői költségtérítés szabályaival és nyilvánosságával, a frakciószabályzatok közérdekűségével, és a képviselők kettős állampolgárságával. Jelen tanulmány azt mutatja be, hogy az adatvédelmi ombudsman mint alkotmányos intézmény, az Alkotmánybíróság jogfejlesztő tevékenysége mellett az egyik legfonto-
- 6/7 -
sabb szereplője, alkotmányos aktora volt a harmadik magyar köztársaság parlamenti jogintézményeinek a megszilárdításában és kiszélesítésében vállalt szerepe alapján. Ezen megállapítás súlyát az adja, hogy a korábbi alkotmányelméleti és jogtörténeti munkák az Országgyűlés és az adatvédelmi ombudsman kapcsolatát nem vizsgálták.
Az Országgyűlés nyilvánossága kapcsán fontos hangsúlyoznunk, hogy a képviselők parlamenti munkában való részvétei joga mellett a parlamenti munka nyilvánossága a közügyek nyilvános megvitatásának egyik legfontosabb garanciája, ez pedig a demokrácia egyik előfeltétele. Alkotmányos követelménynek tekinthető tehát, hogy a képviselők indítványai, felszólalásai és az ezekhez kapcsolódó parlamenti tárgyalási dokumentumok nyilvánosan elérhetőek legyenek.[9] Ez egyébként egyenesen következik az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló sarkalatos törvény[10] információszabadságra vonatkozó rendelkezéseiből is. Eszerint ugyanis a legfőbb népképviseleti szerv működése közérdekű adat. Közérdekű adat a közfeladat ellátó szerv kezelésében lévő tevékenységére vonatkozó vagy közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett adata.[11] A közfeladatot ellátó szervnek vagy személynek (a továbbiakban együtt: közfeladatot ellátó szerv) lehetővé kell tennie, hogy a kezelésében lévő közérdekű adatot és közérdekből nyilvános adatot - az e törvényben meghatározott kivételekkel - erre irányuló igény alapján bárki megismerhesse.[12]
Az adatvédelmi ombudsman a parlamenti munka nyilvánosságáról így érvel: az Országgyűlés és bizottságainak nyilvános működése mint alkotmányos szabály azt is jelenti, hogy mindazok az iratok, tervezetek, javaslatok, amelyek a napirenden szereplő témák tárgyalásához készültek, szintén nyilvánosak. Ebbe a körbe tartoz-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
